Miskolczi Estilap, 1914. március (23. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
XXIII. évfolyam. Vasárnap, március 1. 49 ik (293.) szám Egyes szám ára 2 fillér. Megjelenik vasárnap és ünnepnap kivételével mindennap délben 12 órakor. __________POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: SASSY CSABA. ■ Kiadó laptulajdonos: SZELÉNYI LAJOS ■HINHHHHNHNMNNNHNHIMHHNBBHnNBBHBHHBNHNHHNHHBBBI^HHBHBHBNBI ■■■■■■■HNNHH i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi u. 36. Szelényi és Társa nyomdája. Telefon 62. szám. MISKOLCZI ESTILAP Tisza István politikájából azt is megértük, hogy a románok úgy akarnak velünk elbánni, mint a balkánállamok bántak Törökországgal, midőn betegnek tartották. Csak néhány évvel ezelőtt történt, hogy a szerbek, bulgárok és görögök a Törökországhoz tartozott Macedóniában püspökségeket és iskolákat követeltek, majd bombákat vetettek és bandákat alakítottak, hogy a rendzavarás okából önkormányzati jogokat kívánhassanak. És a beteg Törökország habozott, alkudozott, egyezkedett, míg aztán meglepték és összetörték. Tisza István politikája is ide fog vezetni, mert az ellenséggel való paktálásnak és az osztrák politika támogatásának más eredménye nem lehet. Az osztrák politika mindig Magyarország gyengítésére törekedett, mert az udvar környezete — akár butaságból, akár ravaszságból — a dinasztia érdekei ellenére is, mindig Magyarország ellenségeit erősítette a dinasztiához egyedül hű magyarok támogatása helyett. Az osztrák politika szolgálása tehát csak a magyar nemzet, a magyarság gyengítését és a magyarok ellenségei hatalmának növelését jelentheti. Igaz, hogy ennek levét elsősorban Bécsben fogják meginni, mert amikor kenyértörésre kerül majd a sor és a bécsi hatalom egyedül a magyar nemzetre lesz utalva, a mesterségesen kuldussá és jogtalanná tett, elerőtlenített magyarok a legjobb akarattal sem lesznek képesek a rovásunkra folyton erősített ellenségekkel megküzdeni; de ez nem lehet vigasztaló Magyarországra és a magyar nemzetre nézve, mert a szomorú leszámolásnak mi is kárát fogjuk vallani. A debreczeni pokolgép még idejekorán észretéríthetné a bécsi hatalom embereit és az ő hűséges szolgájukat, Tisza Istvánt is, mert az alkotmány s a közerkölcsök helyreállításával, a szabadságjogok tiszteletével, a magyar nép jólétének emelésével és a hazafias szellem megerősítésével, valamint a nemzet ellenségeinek megfékezésével most még talán fel lehetne ébreszteni a magyar nemzetet közönyösségéből ; de ha a panamák mocsarainak fojtó gőze még jobban elkábítja a mostani osztrák politika által mesterségesen vérszegénynyé tett magyar nemzetnek beteg testét, akkor a magyar népnek Amerikába nem vándorolt része végső erejének megfeszítésével sem lesz képes a folyton jól táplált, általános, egyenlő jogokkal üdített, hazafias érzelmektől áthatott és hazájuk nagyságára törekvő vezérek által lelkesített ellenségek nemzeti hadseregeivel szembeszállni. A debreczeni bomba utolsó intő jel arra, hogy Magyarországon csak magyar nemzeti politikát szabad folytatni . Ez a bomba valóságos — memento mori! Aki mindennap következetesen használja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. 3 Ara: nagy üveg 2.— k, Ids üveg 1.20 k. 00 Hétről-hétre. Miskolcz, 1914 febr. 28. — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Magát is kicsalta az első tavaszi nép ? Maga is kijött a Népkert—csabai korzóra? — Igen, barátom. Ez a különbség köztünk és a férfiak között. Minket az első tavaszi nap kicsal az utcára, magukat meg becsalja az utcáról. Micsoda tavasz van. Szinte kár, hogy ma véget ér a miskolcziak hónapja, a február. — Miért a miskolcziaké ? — Mert ez is huszonnyolcáé. Mi újság a városban, kedves barátom? Mi történt a közgyűlésen? — Minden, asszonyom. A főispán elemében volt. És úgy elnökölt, hogy gyönyörűség volt nézni. Például Győri Ödönt nem engedte vitatkozni. — Tessék leülni ! — szólt rá kétszer is. Ödön bácsi aztán dohogva leült és csak magában mondta: — Na, tessék! Egyszer leültet. Egyszer felültet. Hát mit csináljak. — Persze, ezzel meg volt alapozva a hangulat. Felszólalt még a hangulat emelése érdekében Schrecker Lipót is, Friedmann Gyula is. Schrecker a strimpflivel hozakodott elő. Azt mondta, hogy Miskolczon csak az idegenforgalom csinál életet este. Mert a két-három ívlámpa, meg azok a kis strimpflik még nem jelentenek életet. Mire Sugár Ignác megjegyezte: — No-no! Este csakis azok a kis strimpflik jelentenek életet. Azok adják a forgalmat, a pénzt, az életet. Igen, sokszor életet is adnak. — Mert tudja, asszonyom, a záróra körül dúlt a nagy harc. De milyen harc. Neumann Adolf valósággal tüzet fújt. Mert hiába mondta a főispán, hogy a felekezeti szempontoknak még a látszatát is kerülni kell, Neumann Adolf nem mint a kereskedelmi testület, hanem mint a Chevra-Kadisa elnöke beszélt a záróráról. Ezt ki lehetett érezni minden szavából. És védte azoknak a kis szatócsoknak a vélt, képzelt érdekeit, akik a Chevra választmányából egy Gencsit, egy Kurczöt, egy Targa Jakabot kibuktattak. Nem tartottak eléggé méltónak. — Miért? — úgy van a dolog, asszonyom, — hogy maga is megértse, — hogy Neumann Adolf a szombat esti fél 10 órai záróra mellett kardoskodott. Mert, hogy ezek a külvárosi kis szatócsok csak szombat este nyitnak ki, hát hogy keressenek is még. És gyilkos szemekkel nézett Neumann Weidlich Pálra, aki az európai színvonalú kereskedő nyugodtságával beszélt és elsősorban az alkalmazottak érdekeit védte. Pedig ez a nagy harag indokolatlan volt. Mert Weidlich csak fél 8 órakor nyit minden nap, az a kis szatócs meg hajnali 4-kor. Az tehát, ha nem is nyit ki szombaton, kipótolja a hét többi napjain. Kipótolja vasárnap reggel. Da nem volt igaza Neumann Adolfnak különben sem. Mert az elfogadott 9 órai szombat esti záróra mellett is legalább fél 10-ig fogja úgyis nyitva tartani üzletét az a kis szatócs. Hiszen vasárnap délelőtt is csak 10-ig lehet az üzleteket nyitva tartani és mégis, még a Széchenyi utcán is negyed 11, fél 11-kor zárnak. Pedig itt állandóan rendőr cirkál. Hát szombat este hogyne lenne nyitva a kis szatócs, mikor azokon az utcákon tíz utcára sem jut egy rendőr. De különben sem tudná ellenőrizni, mert szombat este annyi baja van a rendőrőrszemeknek a részegemberekkel, hogy nem érnek rá a szatócsokat ellenőrizni. És végül: majdnem minden külvárosi szatócsnak korcsmája is van, ami tíz után is nyitva van. És ha valaki fél 10-ig akar vásárolni, bemegy a korcsmaajtón és kér ott, amit akar. De hiába kardoskodott Neumann Adolf, mert először a polgármester is megjegyezte az ő felszólalására, hogy a fél 10 órai zárás esetén 15 és fél óráig dolgoznának az alkalmazottak. Azután meg a főispán is leintette. Mert a főispán nem volt vele egy nézeten. Ha pedig a főispán nincs Neumann Adolfal egy nézeten, abból a köznek csak haszna van. — Na és mi lett a vita vége? — Az, hogy elfogadták a Szentpáli István indítványát, a szombat esti 9 órai zárást. Szentpáli a köztudatban élő nótával is erősítette a maga álláspontját. Mert ez a nóta is azt mondja, hogy: 9 óra után, nem eresztelek be, eredj oda, ahol eddig voltál stb. A kilenc óráig való beeresztést, más néven nyitvatartást ellenben a nóta is helyesli és rendénvalónak tartja. Természetes, hogy a Szentpáli indítványa nagyon tetszett és elfogadták. — Egyébként pedig mi az újság, kedves barátom. Hallom, hogy a főispán hétfőn délután öt órai teát ad? — Igen, asszonyom. És ezen bemutatják a beszélő mozit is. A főispán szeret teát adni, de nem kétszersfitttel. — Hát Sándor Frédi mikor megy Amerikába ! — Három nap múlva, asszonyom. Hja! Itt a március. A vándormada- Az eredeti Salvator sör kizárólagos poharas csapolása mától kezdve a „Grand Szálloda ” éttermében és sörcsarnokában, x 421 A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri SIPOSS JENŐ a Kis pipa volt vendéglőse.