Miskolczi Estilap, 1915. január (24. évfolyam, 2-25. szám)

1915-01-05 / 2. szám

-----— t­i., (6d.) szara MISKOLCZI ESTILAP Eityes srám ára 8 fillér, Síagjelenik vasárnap és üisepilap kivételével mindennap délbes 12 hakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rozmaring u 2. sz. Szelényi és Társa könyvnyomdája. Telefon 62. szám.­­ POLITIKAI NAPILAP Kiadó laptulajdonos: SZELÉNÉI LAJOS* Előfizetési árak helyben : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Vidékre: egész évre 12 korona, ♦♦ félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. ♦♦ A világháború hírei — A miniszterelnöki sajtóosztály távirati jelentése. — Előnyomulás Varsó felé. (Berlin, január 1.) A hadi­tudósítók jelentik a keleti főhadi­szállásról: A helyzet a Visztulá­­tól délre, a Bzurától és a Raw­­kától keletre egyre­­ jobban és gyorsabb léptekkel közeledik a megérlelődés felé. A gyűrű, mely Varsót fogja félkörben körül­ölelni, egyre szőkébbre szo­rul és mert az orosz centrum min­den erőfeszítése, hogy a táma­dás nyomásái egy ellenoffenzívá­­val Novomiaszto és Inovlodz fe­lől ellensúlyozza, kudarcot val­lott, a döntés a Varsó előtti har­cokban egyre közeledik. Az új esztendő első napjai meg fogják hozni hivatalos hírét annak, hogy az ostromágyúk eljutottak Varsó külső erődvonaláig. A támadások a legnagyobb kedvvel és elégséges erővel foly­nak és az orosz defenzíva, bár­milyen makacs és szívós is, nem bírja tovább az ellenállást. A harc sok helyen futóárkokkal folyik és szuronynyal kell ki­verni az ellenséget, mely egy lövészárok feladása után pár száz lépéssel tovább már előre elkészített új lövészárokban foly­tatja a védekezést. A támadás lebírhatatlan ereje és még a vé­delemnél is erősebb szívóssága megtenni gyümölcseit. Közép- Lengyelországban a Pilicza men­tén a támadás szintén tért nyert. Ettől délre az osztrák-magyar hadsereg erején és ellenállásán megtörik az orosz támadás és hiábavaló minden ellenséges igye­kezet, mely itt áttöréssel kísér­letezik, hogy ellensúlyozza és befolyásolja a Lengyelországban folyó szövetséges offenzívát,­ illetve Galicziában lekössön annyi német, illetve osztrák-magyar haderőt, hogy a monarkia nem kísérelhet meg döntő támadást­­ Szerbia ellen. A szerb haderő a­­hadjárat eddigi folyamán igen súlyos veszteségeket szenvedett. Ezt Szerbia illetékes körei is elismerik. Hogy azonban a még hátralévő hadsereget megverjék, ehhez tekintélyes erők kellenek, mert az aktív szerb hadsereg mellett a lakosság is küzd. A december 8-ika óta Szerbiában beállott változás új reménysé­gekkel töltötte el a szerb vezető köröket és az orosz befolyás a szerb hadiszálláson nem csök­kent. Erre addig nem is lesz eset, amíg Szerbiában meg nem győződnek arról, hogy az osz­­­­trák-m­agyar haderő galicziai el­foglaltsága dacára is oly erőket­­ vessen Szerbiára, amelyek a biztos sikert magukban rejtik. Bizonyos, hogy a szerb hadsereg állapota nem a legkitűnőbb és , a katonák öltözéke meglehetősen hiányos. Igaz az is, hogy az­­ Új-Szerbiából való katonák nem­­ a legmegbízhatóbbak. Szerbia csak akkor fog meg­­s­értést keresni a monarkiával, ha­­ Oroszországot Lengyelországban­­ vagy Galicziában döntően meg­­­­verik. A szerb hadsereg nagyon­­ szeretné a békét, mert a három , egymásután következett háború , nagy igényeket támaszt az or­szággal szemben. Bizonyos, hogy­­ ebben a háborúban nem a béké­­t szerető lakosság kívánsága mérv­­t adó, hanem Szerbiának, mint orosz vazallusnak, ki kell tar­­­­tania, így gondolkodnak Szer­biában a háborúról, sikerüit. Az oroszok a VIII. had­sereg főerőit a Gorlieze­—Tuchov közti területre tolták. Legnagyobb jelentőségű sikeres offenzívánk a középső és alsó Dunajecz keleti partján, valamint az alsó Nidán. Az oroszok hatalmas erőkkel megújították támadásaikat, ezek azonban tüzérségünk és gyalog­ságunk pusztító tüzében össze­­­­omlottak. Az ellenség óriási vesz­teségeket szenvedett. A Cherciny — Opoczno közötti területen nem történt döntés. Opoczno és Zpov­­lodz között új orosz erők táma­dása meghiúsult. A Rawkánál a németek új erőkkel átlépték a folyót. A Bzuránál főerejükkel már a folyó keleti partján áll­nak. Az ellenség általánosságban csak Sohaczevnél f­jt ki ellen­állást. A galicziai és lengyelor­szági helyzetet tehát kedvezőnek ítélhetjük meg. A szerbiai helyzet és hangulat. (Budapest, jan. 1.) Szaloniki­­ből jelentik: Szerbiában még mindig meg vannak győződve arról, hogy Oroszország meg fogja tartani ígéretét és oly nagy­számú katonaságot fog kiállí­tani, hogy Lengyelországban. Eredményes harcaink a Kárpátokban, (Budapest, január 1.) Az er­dős Kárpátok nyugati részeiben csapataink tekintélyes eredmé­nyeket értek el. Előrehaladásuk úgy az uzsoki szorostól észikra, mint a lupkovi szorostól északra egészen a galicziai hegyekben Hivatalos jelentés az északi és a déli had­színtérről. (Budapest, január 1. — Hi­­vatalos.) Galicziában és Bukovi­nában tovább folynak a harcok. Ezek tegnap nem változtatták meg a helyzetet. A Bian-szaka­­szon Tarnowtól délre az ellen­ségnek a nap folyamán és éj­szaka ismételt támadásait, súlyos veszteségeket okozva, visszaver­tük. Csapataink ez alkalommal kétezer oroszt elfogtak és hat gépfegyvert zsákmányoltak. A Visztulától északra tartós erős köd akadályozza a harci tevé­kenységet, ennélfogva részben nyugalom volt, részben kisebb, de fontos előhaladást tettünk. A déli hadszíntéren semmi sem történt. — Hofer, altábornagy. (A miniszterelnökség sajtóosztá­lyától.) A német főhadiszállás­jelentés.­ ­ (Berlin, január 1.). A n­gy fő­hadiszállás jelenti: A nyugati hadszinteren Nieuportnál semmi jelentősebb esemény nem for­dult elő. Az ellenséges tüzérség által tökéletesen összelőtt St.­­George major visszafoglalásától az ottani magas vízállás miatt eltekintettünk. Bet­­umennél a csa­tornától délre elfoglaltunk az angoloktól egy lövészárkot. — Az Argonnok­an támadásaink előbbre haladtak, ismét négy­száz hadifogoly, hat géppuska, négy aknavető és számos más fegyver és lőszer került kezünkre. Egy St.-Michieltől északnyugatra lévő francia tábort tüzeléssel felgyújtottunk. Sennheimtől nyu­gatra ellenünk intézett támadá­­so­kt, amelyek tegnap megis­métlődtek, mind visszavertük. A keleti hadszíntéren, a ke­letporoszországi határon és Len­gyelországban a helyzet válto­zatlan maradt. Erős köd akadá­lyozza a hadműveletünket. (A mi­niszterelnökség sajtóosztályától.) Tisza István újévi be­széde a háborúról és hely­zetünkről. (Budapest, jan. 1.) Gróf Tisza István miniszterelnök a munkapárt mai fogadása alkalmából egész Európának beszélt. Beszédének bel­politikai vonatkozású részei nem kevésbbé jelentősek ugyan, mint a külpolitikai fejtegetései, mindazon­által a kormányelnök előadásának nemzetközi jelentőségét nyilatkoza­tainak az a része adja meg, mely a diplomáciai és hadügyi helyzetre vonatkozik. Tisza István az ő határozott és meggyőző modorában foglalkozott azzal a sokat vitatott kérdéssel, hogy a világháborúért ki felelős. Beigazolta, hogy a hármasszövetség mindig defenzív jellegű volt, míg ellenben a másik hatalmi csoporto­sulást offenzív érdekek hozták létre. Már 1908-ban, az annexió alkalmá­val kitűnt,­­hogy Szerbiának agresz­­szív célja van a Monarchia ellen és hogy ebben Oroszország támogatja. A monarchia békeszeretetét igazolja, hogy már akkor sokan­­ voltak, akik békességünket túlságosnak mondot­ták. Itt a miniszterelnök érdekes kijelentést tett. Határozottan han­goztatta, hogy ő a maga részéről, amikor a­ki befolyása volt a kül­politikára, mindig amellett érvelt, hogy a békét fenn kell tartani, amíg azt b­avrlettel megtehetjük. Bátor­ságnak tartotta és tartja ma is azért

Next