Miskolczi Estilap, 1916. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1916-03-01 / 49. szám
XXV évfolyam. Szerda, március 1. 49-ik (889.) szán? Miskolczi Estilap Egyes tikm ára 2 fillér. Mágiáiéul»' "«sérnap á* hisnapnap kivételével mindennap délulán. 1 órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rozmaring-u 2. sz. Szelényi és Társa könyvnyomdája. Telefon 62. szám.. áff ! potmicfii wiiPiLftP Kiadó laptulajdonos: SSÜEiÉSÜ'tfl LAJOS. iIf Előfizetési árak helyben i egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Vidékre i egész évre 12 korona, ♦♦ félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. ♦♦ A nyugati fronton. A hosszú pihenő után a nyugati front ismét beszéltet magáról. Régen volt már, amikor a diadallal előrenyomuló német seregek megálltak Verdun erődítményei előtt s megerősítve védelemre állásaikat — átjöttek a Kárpátok alá, hogy vitéz szövetségeseikkel előkészítsék és keresztülvigyék a gorlicei áttörést, ami a dúló világháború legdiadalmasabb fejezetének bevezetője volt. Azóta a galíciai, lengyel és orosz várak egész légiója esett a szövetségesek kezei közé s amikor az orosz seregek vezette futamodtak országuk mind belsőbb és belsőbb részei felé, ugyanakkor már készen volt a háború legközelebbi etappjának, a Szerbia elleni offenzívának a haditerve. Az entente szétágazó hadi szervezete már ekkor a nyugati fronton és a Dardanelláknál várta a központi hatalmak támadását, de Falkenhayn és Conrád a Szerbia elleni tervet foganatosították és levervén Szerbiát, felszabadították a Dardanellákat, honnét most az egyesült angol és francia csapatok a védelem nélkül álló Görögországba vonultak fel s itt rendezkedtek be nagy erővel és nagy felkészültséggel a döntő ütközetre. De a mi vezérkarunk ismét nem tette meg a Tentente vezérkarának azt a szívességet, hogy az ő plánuma szerint rendezze be offenzíváját, hanem egyelőre megvívta Lovcsent s urává tette magát az Adriának. Ez már aztán megmozdította az olasz frontot is. Az olaszok Albániába siettek, hogy mentsenek meg a megszállás elől, amit lehet. Most már csakugyan jönni kell a szalonikai ütközetnek, vélték odaát, de a központi hatalmak hadvezetősége ismét meglepetéssel szolgál s offenzívát indít a nyugati fronton. Tehát gömbölyű a föld. Visszatért a háború is oda, ahol első véres csatáit vívta. Úgy tetszik, hogy ami a nagy nyugati offenzíva óta történt, mind csak epizód volt, véres epizód és szükséges epizód arra, hogy betöltse azt az időközt, amely alatt a szemben álló nagyhatalmak a mellékerők leszerelésével felkészüljenek a nagy, döntő mérkőzésre. A világháború első kitörésekor nyugati irányba indult. Úgy látszik, ez volt a főirány, ebben az irányban fekszenek a világháború kitörésének okai és céljai, itt kell beteljesedni a sorsfordulatnak. Nem lesz nehéz a történetírónak megállapítani, hogy a mai nagy, véres hatalmi mérkőzést az angol hatalmi féltékenység iiscenirázta. Francia és orosz csak statisztáltak az angol érdek mellett. Az angol érdek ezen a nyugati fronton akart érvényesülni azzal, hogy a német hatalmat a revanchetól égő franciával letörje. S úgy látszik, ide, a világháború ezen legfőbb és legfontosabb harcszinterere terelődik most a mérkőző felek nagy hadereje s itt kisértik meg alkalmat ejteni a döntésnek. Nem tudjuk, hogy igy lesz-e, nem tudjuk hogy küszöbén állunk-e csakugyan ilyen döntő mérkőzésnek, de az bizonyos, hogy Verdun küszöbön álló bevétele óriási lendületet fog adni a végső kifejlődésnek. ♦ ♦ ♦ ’ Hogy fogadják Budapesten a francia internáltakat. Páris—Budapest. — 56 internált magyar érkezett haza. — Saját tudósítónktól. — Budapest, 1916 február 29. Sápidt, szőke fiatalember ül a Vendéglői asztalnál. Kissé fáradt és ideges. Ma reggel érkezett meg Budapestre — Parisból. Sz. S joghallgató, intelligens, helyes ítéletű ember élményeiről, néhány gyors mondatban számol be. — Nyolc-kilenc hónappl a háború kitörése előtt kerültem ki Parisba. A „Societe Generale“ hivatalnoka voltam. Közvetlen a h bit kitöréséig zavartalanul végeztem munkámat. Senki nem bántott és egyáltalán nem kellemetlenkedtek. Augusztus elsején indelet jelent meg, amely arról értesített, hogy másnap indul egy vonat, amely a németek, osztrákok és magyarok rendelkezésére áll. Kimentem a pályaudvarra, de a vonatnak se hire, se hamva. Egyelőre nincs elegedő vonat, — ezt felelték kérdezősködéseinkre, — majd néhány nap írulva megváltozik a helyzet... Hazamentem és türelmesen vártam a fejleményeket. Nyolcadikán Chateauvorxba internáltak. Itt egy hónapig voltam az egyik internált táborban, aztán áthelyeztek egy másikba. Négy öt hét múlva bennünket, 60 évnél fiatalabb férfiakat a tengermenti Crerva várába vittek. Itt tizenhat napig voltam. Nem bántottak, nem is dolgoztattak bennünket, de keveset adtak enni. Szűk kazamatában átadtunk és naponta csak tizenöt percig lehettünk szabad levegőn. Podgyászunkat, takaróinkat, pénzünket elvették. A pénzt később visszakaptuk, illetőleg fotószámlánk volt a kantinban. Aztán Sanveocba kerültem. Itt éltem egészen február 10-éig.. 1916 február 10 éig. Sanveocból heten indultunk hazafelé. Hallottuk, hogy valami megegyezés jött létre a nem hadképes internáltak kicserélése ügyében és ennek köszönhetjük szabadulásunkat. Internáltságunk idején természetesen nagy érdeklődéssel fogadtunk minden hírt, amely a háborúról szólt. A lakossággal sehol sem érintkezhettünk, de a lapokat szorgalmasan olvastuk. Hogy a francia lapok rengeteget hazudnak, ez tudvalévő... A vonaton sem érintkeztünk senkivel. Franciaországi utazásunk rettenetes volt. Négyszázan lehettünk és csak nagyon szűken fértünk el a vonaton. Minden félórában megálltunk, minden második állomáson órákig vesztegeltünk. Nyolc kilencszer kellett kocsit cserélnünk. Fáradtan, halálra csüggedten érkeztünk Svájcba. Az itteni fogadtatás aztán minden keserűségünket, fáradtságunkat feledtette. A leggyönyörűbb szavakkal sem lehetne leírni és megköszönni azt a végtelenül kedves, gondos, mindenre tekintettel lévő vendéglátást, amelylyel a svájciak fogadtak. Étellel, itallal, ruhával, orvossággal, mindennel, amire szükségünk lehetett, bőségesen elláttak. Magyar újságokat hoztak és magyar cigarettákat és a nyakukba borultunk örömünkben .. Svájc városaiban egyforma kedvesség. Fehér nenű, kávé, sajt, a kis gyermekeknek tej... ezt sohase lehet elfelejteni... Kilenckor indultunk Zürichből, délben a határon ebédeltünk. Az osztrák határtól Bécsig első és második osztályú kocsikon utaztunk, de csak személyvonaton. Svájcban gyorsvonatot kaptunk. Türelmetlenek voltunk, röpülni szerettünk volna. Az osztrák városokban mindenütt nagy lelkesedéssel, szívességgel fogadtak. Az osztrák internáltak boldogok voltak, hogy honfitársaik olyan kedvesen gondoltak rájuk és mindenütt gondoskodtak arról, hogy jól érezzék magukat. Bécsben a rendőrség emberei fogadtak. Az igazolások után ötvenhaton útnak indultunk Budapest felé. A vonaton igen kényelmetlenül fértünk el, szűk ülőhely jutott reánk, pedig nagyon, de nagyon fáradtak voltunk már... Szerettünk volna pihenni... Útközben néhányszor felzavartak. Egyszer a belügyminisztérium nevében szedték össze személyi adatainkat. Budapesten senki se várt bennünket. Nem tudtak érkezésünkről. — Több, mint egy óráig kellett várni, míg a rendőrség embereit sikerült előteremtenünk... De hiszen ez nem fontos, fő, hogy már idehaza voltunk... Igaz, hogy egy kissé rosszul esett a svájci és az ausztriai fogadtatás után a pesti, de hát... most már igazán mindegy... .. Hozza a pincér az ételt. A fiatalember mohón, gyorsan eszik. Leves, bus, tészta, egy kis bor. Istenem, milyen boldogság. Mészáros Győző vizsgázott fogtechnikus , modernül fölszerelt, aseptikus műterme Miskolcson, Csabai kapu 2. szám alatt (mindszenti templom mellett) van. Platina- és aranykoronák, aranyhidak, csap fogak, kancsók és aranylemezes fogsorok, valamint arany-, ezüst- és cementtömések, jótállás mellett, mérsékelt áron készülnek. A jj ( 5 jj |f Foghúzás és szaktanács teljesen in- I j i gyen. Fogjavítások saját laboratórióriumomban 3 óra alatt elkészülnek ! IHHHHBBHSMnfianai Az iránytű, mint mérleg. Albániai epizód. — Saját tudósítónktól. — Miskolcz, 1916. február 29. Egyik miskolczi tiszt, aki most jött haza szabadságra a déli harctérről, igen kedves és mulatságos epizódot mondott el, végtelenül jellemzőt arra a primitív gondolkozásra és naivságra, amely a balkán népeknél, különösen pedig Albániában uralkodik. — Szkutariból küldtek egyszer — így kezdte az elbeszélését — a közeli faluba bevásárlás céljából és megbíztak azzal, hogy ökröket is vegyek. Elindultam a jónak éppen