Felvidéki Népszava, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Ma: naptármelléklet Ma: saplármelléklet llt. ésfolyam — 1. szám. az Miskolc, 1947 Január 1, szerda gr ■ TEMIDEKI ft 2 O € I ti 1 P | M 0 K R ft T ft Pk Z T W A P I L A P I ,1 Bán elvtárs nyilatkozata a magyarugoszláv gazdasági egyezmény nagy jelentőségéről Magasállású katonai és polgári személyek köztársaságellenes összeesküvését leplezték le ! SORSOD MISKOI C . 'S MÚZEUM ÚJÉVI SZÁMADÁS Irta: MAROSÁN GYÖRGY Megint elhullott mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás szerint részekre bontott életünk új szakaszhoz érkezett. Eltűnődünk, visszanézünk, mit és hogyan, hagytunk magunk mögött, ünneplünk, ujjongunk, vagy szomorúság fog el. De félszemmel , már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értelmünk keresi az utat, mérlegeli a lehetőségekért. Igen, olyanok vagyunk újév küszöbén, mint a nagy és széptervű gyermek, akit bemocskolhat ráfröccsenő szenny, érheti korholó szó, csufondáros jel, grimasz gúnyolhatja, a lelke ünneplőn köszönt mégis a jövőnek! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mely megszabott életkörülményeink által, szépségre szomjas lelkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok vagyunk! De rabok már nem! Életünk értelmet nyert. Hazánk is lett. Hitünk vállalásáért, nem jár akasztófa, köpés a tisztafényű szemek közé, nem járt érte ezer raffinált kínzás sem, melyet egy modern középkor elfajzott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Megtörve, megfogyatkozva, de emberek. S most, hogy új évet kezdünk, végezzünk egy kis számadást, ahogy ez már emberek, intézmények életében szokás. Lássuk, mit cselekedtünk, s jól cselekedtük-e? Mit tett az ország felemelésének érdekében a magyar demokráciának egyik legnagyobb építő és őrző munkása, a Szociáldemokrata Párt? Tiszta hitünk szerint, ha pártjunkat építjük, fejlesztjük, az országot is építjük. Az álmunk: szabad, független ország. Köztudomású, hogy ezért még pártszempontoktól is eltekintünk, időlegesen. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándékunkkal ütközik vélt igazságok érdekében. Ezzel számolni kell. S mi ezt tesszük. S mikor ezt tesszük, felvetjük a kérdést, van-e okunk bizalomra, optimizmusra az 1947-es esztendőre? A Vissza kell néznünk egy kicsit a közelmúltra. A föld alól tértünk vissza,és mit találtunk? Romot és üszközt. Borgest és dögvészt Éhséget és kifosztottságot, züllést és a lejekbe ivódott borzalmak képét. Emberek?... Nem, akiket itt találtunk, nagyrészt már nem voltak emberek. Azra néhány év elég volt, hogy teljesen hasonuljanak ahhoz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonultak hozzá teljesen, azok is megtörtek, elvesztették ahitüket, minden illúziójukat, így fogtunk neki a munkának. Ilyen területen, ilyen emberek között, hogy lázverte , testtel, könnyek közt álmodott terveink, megvalósuljanak, épüljön végre az ország, a mi hazánk nekünk és mindenki másnak is, aki ebben a szent munkában velünk mer tartani. És lett foganatja a példának, amit mi adtunk minden élőnek, aki még nem vesztette el teljesen önmagát. A szemét helyén, a rombadőlt lakások helyén újra otthonok emelkedtek és az inunk szakadásáig feszülő munkában lett kenyér is. És még valamit, adtunk az embereknek, a legtöbbet, amit, a földön embernek adni lehet: a hitet. Hitet önmagához, az élethez, szívéből kivert eszményeihez. .Emberre emeltük a reményteleneket és azokat is akik egyszer már orra buktak saját butaságuk, súlya alatt és mint a vakondok, bújtak, futottak a rájuk verődő fény elől. S amikor mi, szocialisták mindent elvégeztünk, a légkör megtisztult, az ország gépezete működni kezdett, csak akkor gondoltunk a pártunkra. A párt gépezetét is megindítottuk. Kongresszust tartottunk. Lezártuk a földalatti idő korszakát, számbavettük erőnket, az utat, melyen járni kívánunk, végig tekintettük, és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két választást csináltunk végig. És az erőket, a rajtunk kívülálló szándékokat mérlegelve, nem csalódtunk, így mentünk neki a sokat ígérő, de sok bizonytalanságot és törvényt is mutató 1946-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezésével kezdtük. A párt hatósugárénak kiterjesztésével megrázható, önzetlen szocialistákat válogattunk öszeze és állítottuk őket egész embert kívánó posztokra. Megnyertük az év**évet aszocialista gondolat számára és 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tartottunk; azután előkészítettük jártunkleghatalmasabb megímoddulását és a debreceni nagygyűlést, amely az év első felének munkáját koronázta be. Eljutottunk a falvakba, a tanyákra, mindenhova, ahol ember él ebben az országban. Nem mondtuk: ,,arccal a vidék felé“, hanem elindultunk primitív eszközeinken a porban, sárban sínylődő, ezeréves szolgaságban élő magyarság felé, hogy elvigyük a demokrácia fegyverét és a szocializmus megvalósításának nem csak ígézetét, hanem tényét is. Sokszor előadással, gyűléssel nem csak forma szerint, de lényegében is építettük a Szociáldemokrata Pártot, de emellett az éjt, napot emésztő munka mellett nem hagytuk abba az ország újjáépítését sem. A bányákban, ipari üzemekben, szántóföldeken, irodákban, hivatalokban, községi tanácsokban és aparlamentben egyaránt úgy munkálkodtunk, ahogy csak erőnkből, tehetségünkből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak bennünket virágcsokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk, inkább rosszindulat, gyűlölet, az ellenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fegyelemmel, keménységgel igyekeztünk legyőzni. De ezt a szellemet még nem győztük le teljesen. És ez az a feladat, ami megmarad a sokat íg érő új esztendőben is. Ez az elmúlt esztendő mérlege. Mit várhatunk mi szocialisták az új esztendőtől ilyen számadás után? Két szóban felelünk erre: harcot és munkát. Harcot az emberi butaság, a rosszindulat és a gyűlölködés ellen, harcot a fasiszta maradványok ellen annak teljes kiirtásáig. És munkát, további nagy munkát, az országépítésis, a pártépítés munkáját. A mezőgazdaság kemény munkáját, hogy legyen elég kenyér, a lendületbe jött ipar ugyanolyan kemény munkáját, hogy legyenek szerszámok, gépek, legyenruha és cipő- Munkát várunk a községi tanácsoktól, a városi képviselőtestületektől, a nemzetgyűléstől és a kormánytól, hogy még jobban elmélyítsük és kiszélesítsük a demokráciát. És a pártszervezeti élet további kiépítésének komoly munkáját várjuk, amelyben a tiszta tűztztályharcos szocialista ideológia fog még jobban elmélyülni. A politikai fejlődés arra mutat, hogy Európa előbb-utóbb szocialistává lesz és ebben Magyarország sem maradhat, le, országunk sem választhat dolgozó népe számára más életformát-Munkánkegy részét elvégeztük- A ránk köszöntő 1947-es új esztendőbe azzal az elhatározással lépünk, hogy még többet, még tökéletesebbet akarunk alkotni az ország és a párt felvirágoztatására.. De ehhez, jól tudjuk, nagyobb akarat és nagyobb akaratra serkentő igények kellenek. Nem akarunk elmaradni, egy ország mellett sem és a magyar Szociáldemokrata Párt európai pozícióját sem gyöngíteni, hanem még jobban erősíteni akarjuk. Úgy érezzük, hogy az ország sokat köszönhet a Szociáldemokrata Párt külpolitikájának, de azt is tudjuk, hogy pártunkat ez a jólvégett munka a következő esztendőben is sokra kötelezi. Tehát harc és munka! így zárjuk számadásunkat, amikor pár szóban már a jövőt is vázoljuk magunknak. Harc és munka, hogy országunk fejlődése minél gyorsabb, minél tökéletesebb legyen. 40 fillér NISrtO lO UMANOTTO MI’XEUM vita ^ is!}, «ér,-,