Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)

1939-02-19 / 1. szám

Mutatványszám Ma: Képes Híradó M­­ELET _________________________________________________________________________________________________« Előfizetési ára egy hónapra 2 pengő, ne­gyedévre 6 pengő. Egyes szám ára 8 fill. Szerkesztőség! telefon éjjel fél 1 után: 882. Miskolc, 19­39. február 19. KER. POLITIKAI NAPILAP Vasárnap Szerkesztőség: Miskolc, Rákóczi­ utca 7. Telefon: 15-76. Kiadóhivatal: Széchenyi­­utca 19. (Weidlich-udvar) Telefon: 15-75. I. évfolyam, 1. szám. A mi programunk írta: Szenesváraljai Haendel Vilmos dr. ...Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet... Ady A közvéleményt akarjuk irányítani és ezen keresztül a közvéleményt szolgál­ni. Joggal elvárhatják tehát tőlünk, hogy megindulásunk pillanatában be­mutatkozzunk; elmondjuk, hogy kik és mik vagyunk; mit akarunk; mik — fő­ként a politikai — célkitűzéseink. A reformokban megújuló új Magyar­­ország meg nem alkuvó helybeli harco­sai akarunk lenni. Nem programot aka­runk hirdetni, hanem a magyar nacio­nalizmus már teljesen kiforrott alap­­elveinek töretlen megvalósításában tet­tekkel akarunk közreműködni. Ennek kapcsán bármilyen elposványosítási kí­sérletnek kérlelhetetlenül ellenállunk. Valljuk, hogy csak öntudatosan, ön­szántából csatlakozó jobboldali fegyel­mezett tömegekkel lehet hibátlanul fel­építeni a népi egység új Magyarorszá­gát. Viszont ennek előfeltétele, hogy végre megszűnjenek a válaszfalak, ame­lyek a nemzeten belül, akár vagyoni, akár születési előjogok alapján a kasz­tokra, az osztályokra való észszerűtlen elkülönülést eredményezik. Ezt a sen­kinek gyakorlati hasznot nem hajtó, idejét múlt és külsőleg nagyképűség­ben megnyilvánuló társadalmi beteg­ségünket az egész magyar közéletből, igen sok budapesti központi, valamint számos vidéki közhivatalunkból is ki kell irtani. Ehez azonban, mint a többi megújhodást jelentő reformhoz is, első­sorban önmagunk lelki reformjára van múlhatatlanul szükség. Nemcsak sza­vakkal, hanem végre tettekkel is meg kell kezdeni a társadalom átitatását a keresztény-keresztyén szolidaritás szel­lemében Hirdetjük ezért a Krisztust tettekben követő evangéliumi szellemet, az okos, az erős szeretetek De nem azt az álszeretetet, amely gyengeségből, vagy kényelemből a bűnös felett elnéz, hanem a „harcos szeretetet”, amely a „nemzet templomában” tartózkodó „ku­­fárokkal” szemben könyörtelenül kor­bácsot is ragad. Ez a belső, lelki revízió azonban so­hasem születhetik meg az egyéneknél az önfegyelem, a tömegeknél a közfe­gyelem öntudatos fennforgása nélkül. Ezért valljuk az egész polgári társa­dalomnak, a hagyományos magyar sza­badságszeretettel nagyon is észszerűen összeegyeztethető, bizonyos fokú mili­­tarizálását. A híres magyar katonai erények viruljanak ki a polgári élet vártain is. Mindez azonban „csak tuda­tos nacionalizmusból és mélyen átélt kéz­ erkölcsből fakadhat”. És ugyan­csak e két fogalom kohója termelhet szintén ki az új közfelfogást a szociális igazság tekintetében. Ma „a modon államok igazi fundamentuma a szociális igazság”. Szociális igazság: a kisembe­ren való segítés, a kis ember boldogu­lásának előmozdítása, de nem csak anyagi, hanem lelki téren is. Éspedig nem fogcsikorgatva, néma dühvel, vagy megalázó alamizsna alakjában nyújtani, hanem szeretettel, emberségesen, öntu­datos lemondással, a jobb magyar jö­vőbe vetett hit reményében. Az ily mó­don való juttatás jelenti a fajvéde­lem legszebb megnyilatkozását. Ezen keresztül érhetjük el leghiánytalanab­­bul fajtánk életfeltételeinek, fejlődési lehetőségeinek biztosítását és gondozá­sát, valamint a magyar fajta tudatosí­tását. A most felsorolt belső, nagyrészt szellemi reformok nyomán, nem pedig csupán az állam külső, puszta mecha­nikus közbelépésétől egyedül, várhatjuk a tömeg részéről jobban érzékelhető és inkább értékelt anyagi vonatkozású re­formok sikeres megoldását, így első rendben a magyarok millióinak ember­hez méltó megélhetése biztosítását, il­letve a nagyobbra növelendő kenyér igazságosabb megosztásának problé­máját, valamint ezen keresztül a társa­dalmi kapillaritás észszerű, a magyar tehetségek elkallódását megakadályozó érvényesülését. Az új gazdasági rend felépítésének tengelyében kétségtelenül két, jelenleg már törvényjavaslat alakjába öntött kérdés áll. Az égyak a földkérdés, a má­sik a zsidókérdés. Bár az utóbbinak a szellemi háttere talán még sokkal bo­nyolultabb, mint az anyagi vonatkozá­sú része. E két legidőszerűbb és leg­súlyosabb horderejű javaslat tekinteté­ben eltártoríthatatlan határozottsággal valljuk, hogy azokat minden nyílt vagy nemtelen mesterkedés ellenére a legröv­­­videbb időn belül a törvényhozás elé­­ kell vinni és azoknak lényegéből sem­mit sem engedhetünk elalkudni. Ezt így kívánja nemcsak a nemzet egyete­­­­mes érdeke, de magának a zsidóságnak és a nagybirtokosságnak, általuk még be nem látott, érdeke is. Szeretnénk nyílt választ adni a mind­­ gyakrabban hangoztatott és időszerűvé­­ tett, valamint egészen újszerű fogal­­­mazásában megjelentetett ú. n. „magyar­­ függetlenségi mozgalom gondolatára’ ’ is.­­ — Hazaárulónak kell tekinteni azt a­­ magyar embert, aki csak gondolatban­­ is feladja az évezredes nemzeti önálló­­­ság és függetlenség eszméjét. Magyar-­­­országot a „totális háborúra” való tel­­j­­es katonai felkészülése után azon öntu­­­­­datos európai középnemzet­ek sorába­­ tartozónak szeretnénk látni, amely a­­ Kárpátok medencéjében kulcshelyzetét ,s megtartva, egy pillanatig sem felejtheti­­ el az éve­zredes szentistváni gondolat a megvalósítását, aminek „conditio sine ,s qua non”-ja minden más külállammal Tizenöt évi fegyházra ítélték a bükkaranyosi gyilkost (Tudósítás a 3-ik oldalon) Nagy érdeklődés előzi meg a minisz­terelnök szerdai programbeszédét Budapest, február 18. Gróf Teleki Pál miniszterelnök és kabinetje a tegnapi eskütétel után tartott első minisztertaná­csán csak a legfontosabb sürgős teendőket állapította meg. A kormány érintkezésbe lépett a Ház elnökségével, amely a kép­viselőházat szerdára hívta össze. A Ház szerdai ülésén Darányi Kál­mán elnök először ismertetni fog­ja a legfelsőbb kéziratokat és be­jelenti a kormány­változást, majd gróf Teleki Pál miniszterelnök mondja el programmbeszédét. A programmbeszédet az egész országban a legnagyobb érdeklő­déssel várják. A miniszterelnök programmbeszéde után Makkai János beterjeszti a zsidójavaslat bizottsági jelen­tését. Szombat délelőtt búcsúzott el a távozó miniszterelnök, vitéz Imré­­dy Béla a miniszterelnökség tisz­tikarától. A miniszterelnökségi pa­lota sárga szalonjában gyűltek össze a tisztviselők, nevükben báró Vay László államtitkár búcsúzott el Imrédy Bélától. Imrédy búcsúja a miniszterelnökség tisztikarától Budapest, február 18.­­ Ezután vitéz Imrédy Béla mon-­­­dott búcsúszavakat. — Ha visszatekintek a kilenc­­ hónap történetére, nem szégyenke­­­­zem miatta. — Mert a nemzet lelkében éppen egy nagy egység van kialakulóban, amely a harcokon és küzdelmeken, az eszmék tisztázásán keresztül születhetik csak meg, de ez az egy­ség kialakulóban van és a legrövi­debb időn belül már itt is lesz. — Sokan talán azt hiszik, hogy én most félreállok, visszavonulok pihenésre. Nagyon tévednek. Ára: 8 fillér Mussolini: Az olasz-magyar barátság a jövőben csak erősödhet Teleki Pál miniszterelnök szívélyes táviratváltása a Dacéval Gróf Teleki Pál miniszterelnök hivatalbalépése alkalmából az aláb­bi táviratot intézte Mussolini mi­niszterelnökhöz : — Amidőn Magyarország fő­­méltóságú kormányzója minisz­­terelnökké nevezett ki, sietek biz­­tosítani Nagyméltóságodat, hogy az elődeim nyomdokain haladva és az egész magyar nemzet érzelmeit h­űen tolmácsolva, minden erőfe­szítésem arra fog irányulni, hogy ápoljam és ha lehetséges, még jobban kimélyítsem az Olaszország és Magyarország között olyan sze­rencsésen fennálló szoros és őszin­te barátságot. Abban a remény­ben, hogy Nagyméltóságod a jövő­ben is fenn kívánja tartani a Ma­­mramrd­áff , a m­aciva­r kormány iránti baráti érzelmektől vezetett magatartását, kérem Nagyméltó­ságodat, fogadja nagyrabecsülé­sem kifejezését. Gróf Teleki Pál, Mussolini miniszterelnök a kö­vetkező távirattal válaszolt Teleki Pál miniszterelnök sürgönyére: — Köszönöm Nagyméltóságod táviratát, melyet a Kormányzó Úr őfőméltósága által miniszterel­nökké történt kinevezése alkalmá­ból hozzám intézni szíves volt. Kö­szönöm a Nagyméltóságod által kifejezett érzelmeket. Biztos va­gyok benne, hogy a hagyományos olasz-magyar barátság a jövőben csak tovább erősödhet, amint ez az én szándékaimnak is me­gfelel. Kí­vánom, hogy Nagyméltóságod magas küldetése sikerrel járjon.

Next