Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)
1939-02-19 / 1. szám
2 szemben önállóságának minden vonatkozásában való megőrzése és minden külföldi tényező részéről egyenrangú tényezőként történő kezelése. Most talán még lapunk kormánytámogató irányzatára kellene némi felvilágosítást adnunk. A válasz rövid és világos. Hálát kell adnunk a Gondviselésnek, hogy a megalkuvást nem tűrő jobbodali nacionalista irányzatnak most kifejtett alapelvei ma egyúttal kormányprogram is. Épp ezért nem érdekből, nem valami felsőbb nyomásra, de öntudatosan elvi alapon állunk szilárdan a kormányzat politikája mellett és ilyen öntudatos tömegeket akarunk toborozni a már meglévő tömegekhez mindaddig, amíg ezt a következetes, megalkuvást nem ismerő, a reformok megvalósítása felé törő politikát tettekkel látjuk bizonyítva. Az országos politikai célkitűzéseinknek borsodi és miskolci, azaz helybeli vonatkozásban még hajlíthatatlanabb megvalósítói és harcosai akarunk lenni. És épp ezért, úgy érezzük, hogy most meginduló lapunk Miskolc és Borsod nacionalista tömegei számára rég óhajtott hiányt lesz hivatva pótolni. Célkitűzéseinket itt is tárgyi és személyi akadályra való tekintet nélkül, egy vonalnyi elhajlást sem engedve, könyörtelen következetességgel akarjuk végrehajtani, teljes egyetértésben vallva a belügyi államtitkár álláspontját, hogy „nem egy, de száz embert is félre kell állítani, ha nem érzi át a ma feladatait”; bármilyen polcon is, vagy bármilyen vonatkozásban is találkoznánk ilyen akadállyal. Az osztálynélküli közlet gondolatának eszmei magasságában lebegő problémája megközelítésére talán egyetlen vidék sem lehet kísérleti szempontból olyan alkalmas, szép, de egyben nehéz feladat, mint Borsod, vagy Miskolc vidéke, — mindekettő éppen igen tarka társadalmi tagozódásánál fogva. Az új szellem jegyében különösen intenzíven kívánunk foglalkozni úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkásság minden, de főként lokális vonatkozású problémáival. De épp úgy az ipar, kereskedelem és a birtokos társadalom minden helyi vonatkozású kérdéseivel is éspedig elsősorban a kisemberek szemszögéből beállítva. — Szeretnénk a keresztény Miskolc kiépítésének munkájába, valamint a kersztény Borsod életébe bekapcsolni az értelmiségnek, különösen pedig a fiatalabb értelmiségnek azokat a jobboldali tömegeit, akik eddig a legkülönbözőbb társadalmi és politikai visszásságaink folytán a közélettől egyenesen visszahúzódtak. Ezek számára társadalmi eredetre és hivatali állásukra való tekintet nélkül bizonyos közéleti munkateret kívánunk kiharcolni, hogy az arra hivatottnak bizonyulók majd kellő rutinnal bírjanak az elkövetkező vezető szerepek betöltésére is. Gyűlölködni, vagy személyeskedni nem óhajtunk és nem is fogunk. Ennek magyarázata logikus. Ma már nem élünk a nacionalizmus hős korában, amikor az gerilla harcokra és igen gyakran kompromisszumokra kényszerült. Ma már kiforrott elvi alapon állunk, ami százszorta nagyobb tétekre menő, de személyeskedéstől és gyűlölettől ment harcot eredményezhet csak. De még a harcot sem keressük; ellenben gróf Teleki Pál miniszterelnök tételét feltétlenül vallva nem „rettenünk vissza” a harctól és ha kell azt mindenütt és mindenkor felvesszük. Viszont a meggyőződésből rendületlenül vallott elveinkből senkinek, semmi áron, egy vonalnyit sem engedünk! Nem alkuszunk! Nem egyezkedünk! Mert inkább: „Vagy bolondok vagyunk és elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.’’ MAGYAR ÉLET Vasárnap, 1939 február hó 19. Vitéz Borbély Maczky Emilné adta át Miskolcnak a MANSz zászlóját A MANSz fényes estélye A Korona fényesen kivilágított és gyönyörűen feldíszített termeit előkelő és válogatott közönség színes tömege töltötte meg a Mansz szombati teaestélyén. Megjelent a teaesten Miskolc város és Borsod vármegye előkelőségeinek egész sora, így többek között: vitéz Borbély-Maczky Emil és homrogdi Lichtenstein László főispánok, dr. Fekete Bertalan polgármester, vitéz Görgey László dr. felsőházi tag, Lukács Endre alispán, Csiba Mór dr.pénzügyigazgató, miniszteri tanácsos, Henkey-Hőnig Vilmos ny. tábornok, vitéz Buttykay Béla vitézi székkapitány, Fekete László h. polgármester, Zsóry Lajos, Egry Zoltán, Ronkay Ferenc országgyűlési képviselők és még sokan mások. A férfiak fekete díszmagyarban, a hölgyek pedig színes, aranyhímekkel gazdagon ékesített magyar ruhákban. Kilenc órakor vonult be a terembe a Mansz által készített gyönyörű selyemzászlót kísérő pároknak a sora. A magyar ruhás párok a zászlót az emelvény elé kísérték, ahol Boldizsár Magda lendületes és lelkes versben ajánlotta fel a zászlót. Vitéz Borbély-Maczky Emilnél zászlóanya adta át a zászlót Miskolc város képviselőjének, Fekete Bertalan dr. polgármesternek. — örömmel adom át ezt az országzászlót Miskolc városának, mint a Mansz miskolci csoportjának az ajándékát. Hirdesse ez a zászló a magyar öntudatot és a várva-várt magyar föltámadást. Fekete Bertalan dr. polgármester vette át a város nevébe is a zászlót és örömét fejezte ki afölött, hogy a vármegye és a város testvéries közösségben találkozott ezen a szép ünnepen. Ezután megkezdődött a tánc. A megnyitó palotást a következő párok táncolták: Holies Irén Bidner Ákos, Istók Bogi-Kátay Imre, Adamkó Vilma-Galgóczy László, Holies Imola-Tóth András, Lányi Pipi-Benkő László, Janovich Baba-Adorján Imre, Borbély Klára- Vohánka József. A palotás után táncoló párok színes forgatagával telt meg a terem. Gyenge volt az irányzat a terménytőzsdén Csekély érdeklődés mellett gyengén tartott irányzat volt észlelhető a terménytőzsdén. A búza és a rozs ára változatlan marad. A takarmánycikkek piacán a zab és a tengeri 5—5 fillérrel visszaesett. Teleki Pál: „Ma az a feladata egy miniszternek, hogy nemzetet neveljen“ A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban szombaton búcsúzott el a minisztérium tisztviselői karától gróf Teleki Pál miniszterelnök és átvette hivatalát Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. A miniszterelnökké kinevezett gróf Teleki Páltól Szily Kálmán államtitkár vett búcsút. Kijelentette, hogy a minisztérium tisztviselői karának bizalma és szeretete elkíséri őt új pozíciójába, a miniszterelnökségre is. Gróf Teleki Pál miniszterelnök az üdvözlésre adott válaszában többek között a következőket mondotta : — Tapasztalatom szerint, akár lényeges, akár kisebb kérdésről van szó, a parlament tagjainak pártkülönbség nélkül az a nézete, hogy az iskola: nemzetnevelés, honvédelem, ugyanúgy, mint a hadsereg. — Miután hadseregünket lábraállítottuk és felszereltük, én nekem, — amennyire tőlem telik — gondom lesz arra, hogy a parlament e kívánságnak konkrét nyilvánítást adhasson. — Rátok más okból is szükségem van, mert a miniszterelnök is nevel, csak nem az iskolában. Ma az a feladata egy miniszternek, hogy nemzetet neveljen. — Olyan időkben, amikor az egész világ forrongásban van, mikor nemcsak fiatalok, hanem öregek is világnézeti tépelődések között keresnek utat sokszor nagyon tétován, sokszor kapkodva, sokszor elhirtelenkedve, de utat keresnek a mai világ lelki és szellemi káoszában, úgy érzem, a vezető feladata ilyenkor nevelői feladat. — Nevelői feladat nálunk is, de itt meg van ennek a feladatnak a maga sajátsága is. Magyar utón kell itt tartani a lelket abban a krízisben, amelyben Európa hajója dobálódzik. — A magyar társadalom nem tudja megtalálni a maga hivatását, mert vagy politizál, vagy pedig egyletesdit játszik. A magyar társadalomban meg kell találni a középső utat. — Én tehát valahogyan nevelői hivatást érezve megyek oda a helyre, ahová a Kormányzó Úr őfőméltóságának bizalma — és valahogyan úgy érzem, hogy a nemzetnek velem egyforma érzése — hív. Nem annyira azt értem ezzel, hogy a nemzet bizalmat előlegez nekem, hanem inkább azt értem, hogy én érzek úgy, mint a nemzet. Hóman Bálint kultuszminiszter elfoglalta hivatalát Teleki Pál gróf miniszterelnök lelki tapssal fogadott beszéde után Stolpa József államtitkár üdvözölte a hivatalba lépő Hóman Bálint közoktatásügyi minisztert, aki válaszában többek között ezeket mondotta: — Hálásan köszönöm a meleg üdvözlő szavakat, de úgy érzem, hogy a mai üdvözlés voltaképen felesleges volna, ha nem azok között a külső körülmények között ment volna végbe, ahogyan történt. Nekem ezalatt a kilenc hónap alatt, amelyet távol töltöttem a minisztériumtól, sok idő volt meditálni, gondolkozni és igyekeztem magamat megismerni. — Jobban ismerem hibáimat, mint amikor ezelőtt hat esztendővel idejöttem és jobban ismerem a volt és eljövendő munkatársaimat, mint első miniszterségem alatt. Ismerem erényeiket jobban, mint hibáikat. A hivatali programmbeszéd felesleges, azt hiszem, ismeritek, nem változott. Egyenes vonalon megyünk a nagy cél felé, ugyanazokkal az elhatározottságokkal, ha talán még más módszerekkel, más eszközökkel is. A főcél tekintetében teljesen egyek voltunk és leszünk. Hosszantartó lelkes tapssal fogadták a miniszter beszédét. Az ellenzék kísérlete hajótörést szenvedett Lengyel lap Teleki Pál gróf kormányalakításáról Varsó, február 18. A Danzigban megjelenő Danziger vor Posten a Teleki-kabinet megalakításával kapcsolatban a következőket írja: Az új miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya az Imrédy Béla által kezdeményezett és folytatott reformpolitika, meg nem alkuvás nélküli keresztülvitelét tűzte maga elé. Politikai körökben az a nézet, hogy amennyiben az ellenzék újból megakadályozná a munkát, szükség esetén feloszlatják a Házat. Az ellenzék az új kormánnyal szemben rendkívül nagy csalódást érez. Az a kísérlet — írja a lap —, hogy Imrédy Béla bukása után úgynevezett liberális koncentrációs kormányt alakítsanak, hajótörést szenvedett, mert sem a kormányzó, sem mérvadó politikai tényezők nem vették azt komolyan. A liberális, feudális zsidó körök törekvésének egyetlen eredménye, hogy a kormánypárton belül a súlypont mindinkább jobbra tolódott.