Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)

1939-02-19 / 1. szám

2 szemben önállóságának minden vonatko­zásában való megőrzése és minden kül­földi tényező részéről egyenrangú ténye­zőként történő kezelése. Most talán még lapunk kormánytá­mogató irányzatára kellene némi fel­világosítást adnunk. A válasz rövid és világos. Hálát kell adnunk a Gondvise­lésnek, hogy a megalkuvást nem tűrő jobbodali nacionalista irányzatnak most kifejtett alapelvei ma egyúttal kor­mányprogram is. Épp ezért nem érdek­ből, nem valami felsőbb nyomásra, de öntudatosan elvi alapon állunk szilár­dan a kormányzat politikája mellett és ilyen öntudatos tömegeket akarunk toborozni a már meglévő tömegekhez mindaddig, amíg ezt a következetes, megalkuvást nem ismerő, a reformok megvalósítása felé törő politikát tet­tekkel látjuk bizonyítva. Az országos politikai célkitűzéseink­nek borsodi és miskolci, azaz helybeli vonatkozásban még hajlíthatatlanabb megvalósítói és harcosai akarunk lenni. És épp ezért, úgy érezzük, hogy most meginduló lapunk Miskolc és Borsod na­cionalista tömegei számára rég óhajtott hiányt lesz hivatva pótolni. Célkitűzé­seinket itt is tárgyi és személyi aka­dályra való tekintet nélkül, egy vonal­­nyi elhajlást sem engedve, könyörtelen következ­etességgel akarjuk végrehajta­ni,­­­ teljes egyetértésben vallva a bel­ügyi államtitkár álláspontját, hogy „nem egy, de száz embert is félre kell állítani, ha nem érzi át a ma felada­tait”; bármilyen polcon is, vagy bár­milyen vonatkozásban is találkoznánk ilyen akadállyal. Az osztálynélküli kö­z­let gondolatának eszmei magasságá­ban lebegő problémája megközelítésére talán egyetlen vidék sem lehet kísérleti szempontból olyan alkalmas, szép, de egyben nehéz feladat, mint Borsod, vagy Miskolc vidéke, — mindekettő ép­pen igen tarka társadalmi tagozódásá­nál fogva. Az új szellem jegyében különösen in­tenzíven kívánunk foglalkozni úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkás­ság minden, de főként lokális vonatko­zású problémáival. De épp úgy az ipar, kereskedelem és a birtokos társadalom minden helyi vonatkozású kérdéseivel is éspedig elsősorban a kisemberek szem­szögéből beállítva. — Szeretnénk a ke­resztény Miskolc kiépítésének munká­jába, valamint a kersztény Borsod éle­tébe bekapcsolni az értelmiségnek, kü­lönösen pedig a fiatalabb értelmiségnek azokat a jobboldali tömegeit, akik ed­dig a legkülönbözőbb társadalmi és po­litikai visszásságaink folytán a közélet­től egyenesen visszahúzódtak. Ezek szá­mára társadalmi eredetre és hivatali ál­lásukra való tekintet nélkül bizonyos közéleti munkateret kívánunk kiharcol­ni, hogy az arra hivatottnak bizonyulók majd kellő rutinnal bírjanak az elkö­vetkező vezető szerepek betöltésére is. Gyűlölködni, vagy személyeskedni nem óhajtunk és nem is fogunk. Ennek ma­gyarázata logikus. Ma már nem élünk a nacionalizmus hős korában, amikor az gerilla harcokra és igen gyakran kom­promisszumokra kényszerült. Ma már kiforrott elvi alapon állunk, ami száz­szorta nagyobb tétekre menő, de sze­mélyeskedéstől és gyűlölettől ment har­cot eredményezhet csak. De még a harcot sem keressük; ellen­ben gróf Teleki Pál miniszterelnök té­telét feltétlenül vallva nem „rettenünk vissza” a harctól és ha kell azt minde­nütt és mindenkor felvesszük. Viszont a meggyőződésből rendületlenül vallott elveinkből senkinek, semmi áron, egy vonalnyit sem engedünk! Nem alku­szunk! Nem egyezkedünk! Mert inkább: „Vagy bolondok va­gyunk és elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.’’ MAGYAR ÉLET Vasárnap, 1939 február hó 19. Vitéz Borbély Maczky Emilné adta át Miskolcnak a MANSz zászlóját A MANSz fényes estélye A Korona fényesen kivilágított és gyönyörűen feldíszített termeit előkelő és válogatott közönség szí­­nes tömege töltötte meg a Mansz szombati teaestélyén. Megjelent a teaesten Miskolc város és Borsod vármegye előkelőségeinek egész sora, így többek között: vitéz Borbély-Maczky Emil és homrogdi Lichtenstein László főispánok, dr. Fekete Bertalan polgármester, vi­téz Görgey László dr. felsőházi tag, Lukács Endre alispán, Csiba Mór dr.­­pénzügyigazgató, minisz­teri tanácsos, Henkey-Hőnig Vil­mos ny. tábornok, vitéz Buttykay Béla vitézi székkapitány, Fekete László h. polgármester, Zsóry La­jos, Egry Zoltán, Ronkay Ferenc országgyűlési képviselők és még sokan mások. A férfiak fekete díszmagyar­­ban, a hölgyek pedig színes, arany­­­hímekkel gazdagon ékesített ma­gyar ruhákban. Kilenc órakor vonult be a te­rembe a Mansz által készített gyönyörű selyemzászlót kísérő pá­roknak a sora. A magyar ruhás párok a zászlót az emelvény elé kísérték, ahol Boldizsár Magda lendületes és lelkes versben aján­lotta fel a zászlót. Vitéz Borbély-Maczky Emilnél zászlóanya adta át a zászlót Mis­kolc város képviselőjének, Fekete Bertalan dr. polgármesternek. — örömmel adom át ezt az or­szágzászlót Miskolc városának, mint a Mansz miskolci csoportjá­nak az ajándékát. Hirdesse ez a zászló a magyar öntudatot és a várva-várt magyar föltámadást. Fekete Bertalan dr. polgármes­ter vette át a város nevébe is a zászlót és örömét fejezte ki afö­lött, hogy a vármegye és a város testvéries közösségben találkozott ezen a szép ünnepen. Ezután megkezdődött a tánc. A megnyitó palotást a következő pá­rok táncolták: Holies Irén Bidner Ákos, Istók Bogi-Kátay Imre, Adamkó Vilma-Galgóczy László,­ Holies Imola-Tóth András, Lányi Pipi-Benkő László, Janovich Ba­ba-Adorján Imre, Borbély Klára- Vohánka József. A palotás után táncoló párok színes forgatagával telt meg a te­rem. Gyenge volt az irányzat a terménytőzsdén Csekély érdeklődés mellett gyen­gén tartott irányzat volt észlelhe­tő a terménytőzsdén. A búza és a rozs ára változatlan marad. A ta­karmánycikkek piacán a zab és a tengeri 5—5 fillérrel visszaesett. Teleki Pál: „Ma az a feladata egy miniszternek, hogy nemzetet neveljen“ A vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumban szombaton búcsú­zott el a minisztérium tisztviselői karától gróf Teleki Pál miniszter­­elnök és átvette hivatalát Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. A miniszterelnökké kinevezett gróf Teleki Páltól Szily Kálmán államtitkár vett búcsút. Kijelen­tette, hogy a minisztérium tiszt­viselői karának bizalma és szere­­tete elkíséri őt új pozíciójába, a miniszterelnökségre is. Gróf Teleki Pál miniszterelnök az üdvözlésre adott válaszában többek között a következőket mon­dotta : — Tapasztalatom szerint, akár lényeges, akár kisebb kérdésről van szó, a parlament tagjainak pártkülönbség nélkül az a nézete, hogy az iskola: nemzetnevelés, hon­védelem, ugyanúgy, mint a hadsereg. — Miután hadseregünket lábra­­állítottuk és felszereltük, én ne­kem, — amennyire tőlem telik — gondom lesz arra, hogy a parla­ment e kívánságnak konkrét nyil­vánítást adhasson. — Rátok más okból is szüksé­gem van, mert a miniszterelnök is nevel, csak nem az iskolában. Ma az a feladata egy minisz­ternek, hogy nemzetet nevel­jen. — Olyan időkben, amikor az egész világ forrongásban van, mi­­kor nemcsak fiatalok, hanem öre­gek is világnézeti tépelődések kö­zött keresnek utat sokszor nagyon tétován, sokszor kapkodva, sok­szor elhirtelenkedve, de utat ke­resnek a mai világ lelki és szellemi káoszában, úgy érzem, a vezető fel­adata ilyenkor nevelői feladat. — Nevelői feladat nálunk is, de itt meg van ennek a feladatnak a maga sajátsága is. Magyar utón kell itt tartani a lelket abban a krízisben, a­melyben Európa hajója dobá­­lódzik. — A magyar társadalom nem tudja megtalálni a maga hivatá­sát, mert vagy politizál, vagy pe­dig egyletesdit játszik. A magyar társadalomban meg kell találni a középső utat. — Én tehát valahogyan nevelői hivatást érezve megyek oda a hely­re, ahová a Kormányzó Úr őfő­­méltóságának bizalma — és vala­hogyan úgy érzem, hogy a nem­zetnek velem egyforma érzése — hív. Nem annyira azt értem ezzel, hogy a nemzet bizalmat előlegez nekem, hanem inkább azt értem, hogy én érzek úgy, mint a nemzet. Hóman Bálint kultuszminiszter elfoglalta hivatalát Teleki Pál gróf miniszterelnök lelki tapssal fogadott beszéde után Stolpa József államtitkár üdvözöl­te a hivatalba lépő Hóman Bálint közoktatásügyi minisztert, aki vá­laszában többek között ezeket mondotta: — Hálásan köszönöm a meleg üdvözlő szavakat, de úgy érzem, hogy a mai üdvözlés voltaképen felesleges volna, ha nem azok kö­zött a külső körülmények között ment volna végbe, ahogyan tör­tént. Nekem­ ezalatt a kilenc hó­nap alatt, amelyet távol töltöttem a minisztériumtól, sok idő volt meditálni, gondolkozni és igye­keztem magamat megismerni. — Jobban ismerem hibáimat, mint amikor ezelőtt hat esztendővel ide­jöttem és jobban ismerem a volt és eljövendő munkatársaimat, mint első miniszterségem alatt. Ismerem erényeiket jobban, mint hibáikat. A hivatali pro­­grammbeszéd felesleges, azt hi­szem, ismeritek, nem változott. Egyenes vonalon megyünk a nagy cél felé,­­ ugyanazokkal az elhatározottsá­gokkal, ha talán még más módsze­rekkel, más eszközökkel is. A fő­cél tekintetében teljesen egyek vol­tunk és leszünk. Hosszantartó lelkes tapssal fo­gadták a miniszter beszédét. Az ellenzék kísérlete hajótörést szenvedett Lengyel lap Teleki Pál gróf kormányalakításáról Varsó, február 18. A Danzigban megjelenő Dan­­ziger vor Posten a Teleki-kabinet megalakításával kapcsolatban a következőket írja: Az új miniszterelnök kijelen­tette, hogy kormánya az Imrédy­ Béla által kezdeményezett és foly­tatott reformpolitika, meg nem al­­kuvás nélküli keresztülvitelét tűz­te maga elé. Politikai körökben az a nézet, hogy amennyiben az el­lenzék újból megakadályozná a munkát, szükség esetén feloszlat­ják a Házat. Az ellenzék az új kor­mánnyal szemben rendkívül nagy csalódást érez. Az a kísérlet — ír­ja a lap —, hogy Imrédy Béla bu­kása után úgynevezett liberális koncentrációs kormányt alakítsa­nak, hajótörést szenvedett, mert sem a kormányzó, sem mérvadó politikai tényezők nem vették azt komolyan. A liberális, feudális zsi­­dó körök törekvésének egyetlen eredménye, hogy a kormánypár­ton belül a súlypont mindinkább jobbra tolódott.

Next