Magyar Élet, 1942. szeptember (4. évfolyam, 190-221. szám)

1942-09-01 / 190. szám

IV. évfolyam, 190 szám (1040) árai 10 fillér Kedd, 1942 szeptember 1 HMMÉLET sífizetési ára egy hónapra 2.60 pengő, Szerkesztőség és kiadóhivatal: egyedévre 7.20 pengő. : Postatakarék- C® " Miskolc, Rákóczi­ u. 7. — Telefon 17—11 gfnztári befizetés­i lap száma 15714. (5 mellékállomással) éjfél után 18—69 Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a keleti fronton harcoló magyar hadsereg megsebesült parancsnoka nyilatkozik vitéz Horthy Istvánról és csodálatos bátorsággal küzdő honvédeinkről Újabb 30 ellenséges hajót 181.000 tonna tartalommal elsüllyesztettek az Atlanti-óceánon a német búvárhajók Áttörtek és Sztálingrádtól délre 25 kilométerre állnak a németek Magyar vonatkozásban a keleti fronton folyó gigászi küzdelmek hullámaiból is kiemelkedik vitéz Irány Gusztáv vezérezredesnek, a ke­leti fronton harcoló magyar honvédek parancsnokának nyilatkozata. Vitéz Jány Gusztáv sebesülten érke­zett Budapestre ,ezzel is bizonysá­got téve, hogy a magyar csapatok a legmagasabb parancsnoktól kezd­ve, tűzben és vérrel váltják meg a jogot a magyarságnak arra, hogy méltó helyet igényelhessenek az új Európában. Maga a nyilatkozat a legilletékesebb fórum elismerése arr­ól, hogy a magyar honvéd vala­mennyiünk büszkesége, keményen, vitézül, rettenthetetlen bátorsággal áll a harcok viharában és új babérr­al díszíti a magyar harcos évezre­des dicsőséges jóhírét. A Sztálingrád előtt folyó harc­ok során a német és szövetséges csa­patok délre áttörték a védelmi bere­ndezést és 25 kilométerre megköze­lítették az égő várost. A védelmi be­rendezések elfoglalásakor elfogták az egyik szovjet hadosztály egész v­ezérkarát. Sztálingrád sorsa közele­dik a teljes beteljesüléshez. A többi arcvonalszakaszokon keményen tartják a frontot a támadó bolsevis­tákkal szemben. Rzsevnél különö­sen nagy veszteségeket szenvedett a szovjet. Semmivel sem kisebb a harci le­ndület a tengereken sem. A német búvárhajók az Atlanti-óceánon 30 hajót süllyesztettek el, összesen 181 ezer tonna tartalommal. Ma három éve robbant ki az új világháború. A harmadik évforduló napján igen kemény, de győzelmes csatákról számolnak be a hadijelen­tések. És az elmúlt három év óriási győzelmei, hatalmas térhódításai, a német nép és szövetségeseinek lebírh­atatlan ereje biztosítéka a végső nagy győzelemnek, ősületesebben teljesítette volna kötelességét. Lelkiismeretesebb, bátrabb, kötelességtudóbb nem le­hetett nála senki. Mélységes meg­rendüléssel fogadta hősi halálát minden honvéd. Szellemi és fizi­kai téren egyaránt példát mutató katona volt. Jány Gusztáv a magyar katona hősi harcairól Budapest, augusztus 31 A szovjet fronton küzdő ma­gyar honvédség hadseregparancs­noka vitéz Jány Gusztáv vezérez­redes mint a legutóbbi hadijelen­tés közölte a szovjet arcvonaton megsebesült, az augusztusi heves szovjet támadások idejében. A ve­zérezredes rendszerint a legheve­sebb küzdelmek színhelyein irányí­­totta a védelmet és sebesülése is akkor érte, amikor egyik honvéd­­kötelékünk tervezett vállalkozásá­nak színhelyét személyesen vette szemügyre. Jány vezérezredes szol­gálati ügyben és egyúttal sebesü­lése tüzetesebb megvizsgálása cél­jából néhány napra Budapestre érkezett. A MTI munkatársa fel­kereste és nyilatkozatot kért tőle az arcvonalról szerzett eddigi ta­pasztalatairól és eddigi benyomá­sairól. A szovjet arcvonalon küz­dő honvéd hadsereg harcairól Jány vezérezredes egyebek között a kö­­vetkezőket mondta: Horthy István­­ az első Hogy ez a küzdelem milyen ter­mészetű, arról annak sem lehet fo­galma, aki a régi világháborúban járt az orosz harctéren. Hihetetle­nül nehéz terepen küzdünk, olyan körülmények között, ahol az em­bermagasságú sárban napraforgó­táblákban, mocsarakban szinte megállapíthatatlanul rejtőzik az ellenség. A magyar honvédség ősi főhadnagy­áró­l dicséret lendülete, találékonysága mégis ezen a terepen is olyan eredménye­ket ért el, amelyeket a legna­gyobbra értékelnek német szövet­ségeseink is. S ebben a küzdelem­ben az­­első szó ifjabb Horthy Ist­ván repülőfőhadnagy úr, kell, hogy legyen. C­sak azt mondhatom, sohasem találkoztam olyan kato­nával, aki nála pontosabban, de­ Megfélemlíthetetlen a magyar honvéd A beszélgetés most arra a térre fordult mikében fogadta a­­ma­gyar honvéd az idegen világot és az idegen világ szelleméből fakadó idegen harcmodort­, harcieszközö­­ket. Mikor a magyar honvédek elő­ször kerültek bele a szovjet harci­­eszközök által kiváltott tűzorgiába, mondotta a vezérezredes, mikor először ismerkedtek meg az álta­luk Sztálin orgonának nevezett fegyverrel, mint, ez természetes is és mindenkép emberi, meglepődés vett erőt rajtuk De ez a meglepe­tés csak a tűzkeresztségig tartott. Amint átesett rajta, nap-nap után a legszebb hagyományokra emlé­keztető haditetteket, hadivállalko­­zásokait hajtotta végre. Szinte bra­vúros­ leleményességgel zsákmá­nyolta az orosz harcieszközöket. A magyar csapatok teljesítménye igen kitűnő és német jelentés ál­lapította meg, hogy „a támogatás, amelyet a magyar csapatok, álta­lában a magyar kötelékek nyújtot­tak, kiválóak”. Ilyen a magyar honvéd Ezzel kapcsolatban — folytatta­­— el kell mondani egy esetet. Egy" magasrangú német tiszt a magyar páncélosok parancsnokságát ke­resve, egy Istentől elhagyott, szin­te hadak útjából kiesett szöglet­ben, mozgásképtelen magyar pán­célkocsit talált, mellette kettő hon­véd, az egyik sebesült volt. Mint kiderült, 5 héttel korábban ütkö­zet folyt le ezen a terepen és­ a szovjet ezt a páncélgépkocsit ki­lőtte. A szovjet visszavonult, mieink üldözték őket és a mozgás­­képtelenné vált páncélgépkocsi le­maradt. Az egyik honvéd sebesül­ten, a másik sértetlenül tovább őrizte a gépkocsit. Akkor már öt hete vártak, majd csak arra jön egy másik páncélos alakulat és ki­segíti őket. 5 hét alatt az egészsé­ges honvéd ápolta a sebesült baj­­társát és élelmet szerzett mind­kettőjüknek. Közben arra is volt ideje, hogy éppen maradt géppus­kával két gátát lelőjjön és meg­semmisítsen. A magasrangú né­met tiszt elképedve hallgatta jelen­tését, amelyet igazolt, hogy néhány méterrel odébb feküdtek a lelőtt szovjet repülőgépek roncsai. A honvéd szíve A továbbiakban így folytatta nyilatkozatát a vezérezredes. „Mélységes, mennyi jóság vann a honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt el a foglyokkal, megosztotta kenyerét, napi 6 cigarettáját, míg csak rá nem jött, hogy ezt neon érdemlik meg. Már az első napokban meg kellett tanulnunk, hogy nem bíz­hatunk a szovjet katonákban. Elő­fordult, hogy kiszálltak a szovjet csillagos páncélosokból, mintha megadták volna magukat. Azután hátulról lőtték ki a mi páncélosain­kat és honvédeinket. És ezen kívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz fo­lyamodtak, hogy a honvédség egyenruhájához hasonló ruhában férkőzött a honvédek közelébe és közvetlen közelről akarta megölni őket. Hát ez azután alaposan meg­keményítette a magyar honvéd ök­lét. Természetéből fakadó szívj­ó­­sága ma már nem nyilatkozik meg közvetlenül, mert látja, hogy em­beri érzésével szemben állati ösz­tönök dolgoznak. Egy beszélgetést akarok monda­ni befejezésül. Derék, polgári élet­ben földművest szólítok meg, ugyanakkor kérdezve, tudja-e miért kell a magyar határokon túl ilyen messze itt a Don partján

Next