Magyar Élet, 1943. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

V. évfolyam 1­szám (1146) Ára: 12 fillér P­é­n­t­ek, 1943 januári 1 M­AGYAR ÉLET Előfizetési ára egy hónapra 3.20 pengő, negyedévre 9.20 pengő Postatakarék­pénztári befizetési lap száma 15714 —— I Ih­i IMI ! Mi I I ■!!!■■ ■ —!| !■'I■ 11 — IHI — KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Rákóczi­ u. 7. — Telefon : szerk. 17-12, kiadóhivatal 11-22, éjfél után 18-20 Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz Országos gyűjtés a honvéd családokért Az áldozat és kötelesség jogán k­iívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a vi­lágszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nem­zet örökkévalóságában hivő harco­ssá a népek sorsát eldöntő küzde­lemnek. A háború, amelyet az Úr­isten akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, im­már a mi életünkben is viharzik,­­kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrá­gábbak. Sok anya, velem együtt, tudja, milyen súlyos az a kereszt,­­amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fáj­dalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Épen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a há­ború sebei közül azokat, amelye­ket emberi erővel meg lehet gyó­gyítani, jogunk van kérni, sőt kér­nünk kell! Meg szerenénk érinte­ni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhitetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátar­tozójukat, atyjukat, fiaikat, test­véreiket, családjuk támaszát és re­ménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején. — Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akik­nek családfői most is odakünn har­colnak a mi biztonságunkért és éle­tükért? Válaszoljon erre a kérdésre min­denki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együtt­érzés hangoztatásával, hanem né­mán: cselekedetekkel . Amikor ez év augusztusában az­zal a kéréssel fordultam a társada­lomhoz, hogy adjon mindenki te­hetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részé­re, kérő szavam meghallgatásra ta­lált. Most még többet, még benső­ségesebben kérek: a hadbavonul­­tak családjaiknak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradot­­tainak. Január 17-től február 7-ig or­szágszerte, minden eddiginél na­gyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradot­­tainak támogatására.­­ Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezre­ket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kér­jük a társadalom támogatását . Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán ezér zokszó nélkül soványabb ke­nyérrel, aggodalommal és önmeg­tagadással áldoz naponkint a ma­gyar igazságnak mert hozzátarto­zója mindnyájunk fennmaradásá­ért harcol vagy szolgál. — Gondol­junk katonáinkra, akiknek fegyve­reit megacélozza, bátorságát és hő­siességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal csa­ládjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságá­ért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a hábo­rúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lé­vők itthonmaradottairól. — De ez nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldo­zatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredmé­nyes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több, mint jóté­konykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. — Most látjuk majd, mennyire szereti né­pünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tag­jai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar tár­sadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünne­pévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja Adjatok, hogy az elkövetke­ző nemzedékek áldással emlékezze­nek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarország­ért, amelynek eljöveteléért imád­kozunk! Budapest, 1942 december hó 31. napján. HORTHY MIKLÓSNÉ. * Amidőn az ország első Asszonya, Kormányzó Urunk Hitvese augusz­tus 10-án rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz a Szovjet- Oroszországban harcoló magyar honvédek részére megtartott téli­­ruha gyűjtése érdekében, bejelen­­tette, hogy a tél folyamán mozgal­mat indít a hadbavonultak itthon­maradt családjának társadalmi tá­mogatása céljából. Azóta sok áldozatot szedett a há­ború s a megdicsőült hősök élén vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettesünk vonult be a halhatatlanságba. Édesanyja, az ország első asszonya hozta tehát a legnagyobb áldozatot a hazáért s most ez a gyászba borult anyai szív fordul a magyar szivekhez, hogy enyhítse a hadbavonult katonák családjának sorsát. A szeretetteljes kérő és hívó szó, amely az áldozat" és a kötelesség jogán szól hozzánk — mindnyájan érezzük! — kötelező erejű parancs. Mert aki ilyen fenséges áldozatot tett a haza oltárára, annak nem­csak kérni, hanem követelni is jo­ga van s az, hogy felhívásának minden erőnkkel eleget tegyünk, nem csupán emberség, hanem egyé­ni becsület kérdése is. A Kormányzó hitvese által beje­lentett akció január 17-től február 7-ig gyűjt pénzadományokat a hadbavonultak családja részére. — Újév napján száll a gyengéd hívó szó mindenkihez, tehetősebbhez és szegényhez egyaránt, hogy hozza meg filléreivel vagy pengéivel a maga kis áldozatát annak a nagy áldozatnak ellenében, melyet mind­nyájunkért hoznak a harctéren küzdő katonák és családjaik, még nemzetünk első családját sem ki­véve. Ez a gyűjtés valóban több egy­szerű jótékonykodásnál, amelynek gondját pár filléres adománnyal el lehet vetni. — Adnnunk kell, minél többet, erőnkön felül, hiszen a tár­sadalom emberi és magyar érzése ilyen alkalmakkor nyilatkozik meg s ebben a gyűjtésben is eldől a nagy kérdés, hogy igazán és őszin­tén akarjuk-e a jobb, boldogabb magyar jövendőt. A Főméltóságú Asszony szívbemarkoló szózata ar­ra int mindenkit, hogy szálljon magába, feleljen tettekkel arra a kérdésre, hogy méltó módon meg­­tette-e kötelességét. Adjunk, mert mindnyájunk jö­vendőjének és boldogságának adunk! Berlin a szovjet téli offenzíva első hat hetéről Berlin, december 31 A Nemzetközi Tájékoztató Iro­da a keleti harctérről a következő­ket jelenti: A bolseviki téli offenziva hato­dik hete után a 4000 kilométer hosszúságú keleti arcvonal három szakaszán, amelyekre a szovjet hadműveletek korlátozódnak, ne­vezetesen a Volga és a Don között, a Don kanyarulatban és a Don kö­zépső folyásánál az arcvonal még mindég fogaskerékhez hasonlítha­tó. A szovjet csapatoknak néhány helyen, különösen a Dontól délre sikerült különböző szélességű és mélységű éket verni a csak tá­maszpontokkal védett szteppe­­vidéken. Az erősen kiépített né­met sündisznóállások és ellenállási részek azonban sok helyen a több­szörös túlerővel szemben is­ meg­adták helyüket és lehetetlenné tet­ték, hogy a bolsevisták összefüg­gő arcvonalon támadjanak, összehasonlítva az elmúlt esz­tendei­ támadásokkal, a különbség abban mutatkozik, hogy a szov­jet hadvezetés készvételen volt az idei offenzívát bizonyos egyes a­rcvonalszakaszokra korlátozni. Az eddigi helyi jellegű eredmé­nyeket a szovjet hadvezetésnek valóban hallatlan ember és anya­gi áldozatokkal kellett megvásá­rolni. A téli offenzíva kezdete óta el­vesztett hatalmas harckocsi vesz-,­teségek, csak három arcvonalsza­kaszon több mint ötezer harcko­csi, azt eredményezte, hogy a be­vetett páncélosok száma napról­­napra csökken. A nagy Don-kanyarban 33 szovjet páncélost, több mint 100 tehergépkocsit és sok lövegő­­bombák értek. Bombatalálattal a levegőbe repítettek egy lőszerrak­tárt és sok mélyrepüléses táma­dással tűzfegyverekkel támadták a szovjet állásait. Kedvezőtllen az időjárás Tuniszban Berlin, december 31. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a tuniszi arcvonalról a következő­ket jelenti: Tuniszban a kedvezőtlen időjárás miatt,a legutóbbi napokban több­nyire csak helyi jellegű vállalko­zások zajlottak le. A tengelyhatal­mak ezek során Medjez el Babtól északkeletre kiigazították állásai­kat. Az angol—amerikai csapatok páncélosok támogatásával megkí­sérelt támadásait a tengelycsapa­tok gyors ellenlökéssel visszavere

Next