Magyar Élet, 1943. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

ét( tolván), 2­6, sz­ám fi 171' Ara: 12 fillér Kedd: 1943 február 2 MAGYAR ÉLET .Előfizetési ára egy hónapra 3.20 pengő, negyedévre 9.20 pengő Postatakarék­pénztár­ befizetési lap száma 15714 KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Miskolc, Rákóczi­ u. 7. — Telefon: szer­. 17-12, kiadóhivatal 11-22, éjfél után 18-ik­. Ez az igazság katonai részről tájékoztatást­­tettek közé a magyar csapatok voronyezsi csatáinak részleteiről.­­Mint ismeretes, a magyar csapa­tok az elmúlt év őszét­ győzelmek sorozata után a Don mentén széles kiterjedésben védő állásba helyez­kedtek el. Ez év január 12-én en­nek az arcvonalnak egyik keskeny szakaszát a szovjetorosz arcvona­­lon egyik legerősebb támadás érte. Erre a támadásra jellemző, hogy -a szovjet hadvezetőség tudatában volt annak, hogy az e frontszaka­­­­szon védekező állásba helyezkedett magyar haderővel szemben nem lesz könnyű feladata, éppen ezért az elképzelhető legnagyobb erők­kel támadott. A támadás kim­ene- Tele a kiadott hivatalos jelentések alapján immár az egész magyar­­közvélemény előtt ismeretes. Arról a v­­ezető legrövidebb időn belül tá­jékoztatást nyújtott az ország mi­niszterelnöke is. Erre az illetékes és felelős helyről elhangzott nyilat­kozatra annál inkább nagy szükség volt, mert az ellenséges propagan­da a­egfantasztikusabb híteket terjesztette a magyar csapatok­­veszteségeiről. A magyar közvéle­mény tudatában van annak, hogy a háború,­­ legyen az akár táma­dó, akár védekező jellegű,­­ áldo­zatokat követel. Az összeütközések megkövetelik a maguk veszteség- listáját, de a mai modern világ­ban, amikor a propaganda a tisz­tánlátást nem egyszer el tudja ho­­r­ályosítani, a belső front közvéle­ményének helyes irányú infor­máltsága szempontjából igen fon­tos, hogy tendenciózusan híresz­­telt kifejezetten propaganda célt szolgáló állítások ne menjenek át a köztudatba olyan hiedelemként,, amelyek a meg nem történt dolgo­kat valóságokként tüntetik fel. Is­mételjük, hogy a szovjet részéről megindíto­tt január 12-i támadás erejét korántsem akarjuk kicsi­nyíteni, de ugyanakkor a magyar közvélemény helyes tájékoztatása szempontjából hangsúlyoznunk kell, hogy az ellenséges részről terjesztett magyar veszteségek, há­la Istennek, korántsem következ­­tek be oly mértékben, ahogya­n azt a propaganda beállítani törekszik. Egyébként egy ilyen nagyarányú ■ellenséges támadás után, amikor széles területek csapattestei moz­dulnak meg teljes katonai aktivi­tással, — néhány nap leforgása alatt egyik fél sem tudja, — sem a támadó, sem a védekező, — átte­kinteni veszteségét és zsákmányát. Tehát mindaz, amit ellenséges részről állítanak, alig tekinthető másnak, mint sóvárgott vágyako­zásnak, ami a valóságban nem kö­vetkezett be és katonáink hősies magatartását ismerve, nem is fog bekövetkezni soha. Ami a veszteségeket illeti, erre nézve más megjegyzésünk is van még. Tény, hogy veszteségünk van azt sem hallgatja el senki,hogy ezek nagyobbak, mint az eddigiek vol­­tak, de azt is tudnunk kell, hogy a támadás is sokszorta erősebb volt, mint az eddigiek s a nagy tá­madással szemben igen erős volt a védekezés is, ami természetesen magával hozza a veszteségek fo­­kozódottságát is. Illetékes helyen, ahonnan a katonai tájékoztatást a voronyezsi csata kimeneteléről megadták, a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy a 2. hadsereg túlzott méretű veszteségéről terjesz­tett hírek nem egyebek, mint pro­paganda hazugságok. Hamarosan eljön az ideje annak, hogy a bekö­vetkezett veszteségekről pontosan be tudunk számolni, amikor min­denki megkapja az értesítést sze­mély szerint hozzátartozójáról, de természetesen erre addig nem ke­rülhet sor, amíg a vezetőség az ab­szolút megbízható, számszerű ada­tokat kézhez nem veszi. Az egész magyar közvélemény teljes megnyugvással fogadja a katonai részről történt tájékozta­tást, mindenki tudatában van an­nak, hogy háborúba nemcsak győ­zelem és előremenetel van, mert minden hadviselés áldozatokat kí­ván, veszteségek következnek be, megtörténik, hogy visszavonulásra kényszerülnek csapattestek, azt is tudja a magyar közvélemény, hogy a veszteség ott következik be, ahol nemcsak katonaruhába öltözött emberek foglalnak­­ helyet a csa­tasorban, hanem valóban férfiak és katonák, akik a legkritikusabb időkben is helyt állanak, mint ahogyan helyt állottak a magyar csapattestek s lett légyen bármily túlerejű az ellenség, azzal kato­náink bátran szembenéztek a Donmentén s ez háborúban nincs másként, mint hogy veszteségek vannak. A donmenti januári csata azonban korántsem jelent „meg­­minősülést”, mint ahogyan az el­lenséges propaganda azt elhitetni igyekezett, a győzelembe vetett hit hadvezetőségünk és katonáink lel­kében él s ez az ütközet, amire az ellenséges propaganda oly elősze­retettel kolportál vágyálmokat, korántsem az ország területén vagy határánál, hanem mélyen, messze e­lenséges földön, ezer ki­lométerekre folyt, le, olyan körül­­mények között, amelyekben a ka­tonai szellem és erő töretlenül áll és bírja zálogát a biztos győze­lemnek. Nagyobb arányú mozgó harcok Keleten már csak Voronyezsnél vannak A Sztálingrádban harcoló 6. német hadsereg déli csapata Paulus vezértábor­nagy vezetésével hí­res harcban a végsőkig ellenállt . A német hadsereg január 21-től 31-ig 517 páncélost semmisített meg — Januárban a búvár­­hajók 522 ezer tonnányi hajóteret süllyesztettek el A keleti hadszíntéren a beérke­zett jelentések szerint már csak Vo­ronyezs környékén támad nagyobb erővel a szovjet. Itten még dúlnak a harcok, a többi arcvonalszakaszok­on lanyhultak az ellenség támadá­sai, amiből arra lehet következtetni, hogy a megindított nagy orosz téli offenzíva már lényegében alább hagyott. A szovjet nagyobb erők­kel lépett fel, a fő cél az volt, hogy Kosz­ovnál elzárják a kaukázusi német sereget. Azonban ez a szovjet terv megtört Sztálingrád védői­nek hősiességén. A szovjet irtózatos haderejének jelentős részét Sztá­lingrád hős védői feltartóztatták. Sztálingrádban az északi ném­e­t csoport még mindig helytáll­ás erős ellenséges támadásokat ver vis­sza. A 6. német hadsereg déli cso­portját két hónapig tartó hősies vé­dekezés után a harcban legyőzték. Paulus vezértábornagy csapataival harcolva súlyosan megsebesült. A Donee szakaszán és Voroz­y­ezstől délnyugatra még mindig tar­tanak a súlyos harcok. A német ha­dsereg a keleti hadszíntéren január 21-től 31-ig 517 páncélost semmisített meg. Január hónapban a né­met búvárhajók 522 ezer tonnányi hajóteret süllyesztettek el. Az északafrikai harcokról szól­ó jelentés csak kisebb ütközetek­ről számol be. Súlyos harcok a Donee szakaszon és Voronyazstól délnyugatra Berlin, február 1 A Führer főhadiszállásáról jelen­tik a NTI-nek: Sztálingrádban az ellenséges túl­erő a Paulus vezértábornagy veze­tése­­alatt álló 6. hadsereg déli­ cso­portját több mint két hónapig tar­tó hősies védekezés után harcban legyőzte. A Stecker gyalogsági tá­bornok vezetése alat álló északi csoport még mindig helytáll. Ez a csoport részben ellentámadással erős ellenséges támadásokat hárí­tott el. A nagy keleti elhárító csata töb­bi gyúpontján nem csökkenő he­vességgel tovább folynak a harcok. Meghiúsultak azok az ellenséges kísérletek, amelyek a Kaukázus nyugati részén elhárító arcvona­lunk áttörésére irányultak. A Kaukázus és a Don alsó folyá­sa között csak utóvéd csapataink és az azokat lanyhán követő ellen­ség között került sor harcra, anél­kül, hogy csapataink zömének me­netmozdulatait zavarták volna. A Donee szakaszán és Voronyezs-­ től délnyugatra súlyos harcok foly­­­­tak, amelyek még mindig tartanak.­­ A Ladoga tónál az ellenség az előző nap súlyos veszteségei után csak kisebb erőkkel támadott­ — Minden támadást visszavertünk. A német hadsereg kötelékei a ja­nuár 21-től 31-ig terjedő időben a keleti arcvonalon 517 páncélost szétromboltak, zsákmányoltak vagy mozgásképtelenné tettek. Afrikában, Nyugattripolitániá­­ban a német—olasz hadsereg az ál­lásai ellen intézett heves ellensé­ges támadásokat az ellenségnek sú­lyos veszteségeket okozva, vissza­utasította. Tunéziában a legutóbbi napok során elfoglalt állásokért harcok folynak. Német harci repülőgépek ismételten bombázták Bone kikö­tőjét. Légiharcban, valamint a légierő légvédelmi tüzérsége a földköziten­geri térben 15 északamerikai és brit repülőgépet lőttek le. Egy sa­ját gépünk elpusztult. I A német tengeralattjárók januári működésének eredménye Német tengeralattjárók 1943 ja­nuárjában a legnehezebb időjárási viszonyok közepette, időnként órákig­ fokozódó viharokkal küzd­ve, láb, összesen 480 ezer tonna űr­tartalom ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el, 10 más ha­­ót megtorpedóztak. Ezek elsüllye­dését nem lehetett megfigyelni a viharos tenger miatt. Elpusztulá­

Next