Magyar Élet, 1944. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

VI. évfolyam, 25. sz. (1466.) Előfizetési ára egy hónapra 4.30 pengő, negyedévre 12.40 pengő - Postatakarék­pénztári befizetési lap­záma 15714 fJTM KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és­ kiadóhivatal: Miskolc, Rákóczi­ utca 7.­­ Telefon: szerk. 17—12, kiadóhivatal 11—22, éjfél után 18—69 ?iwaaawt’ ^ r Ara, 16 InterKedd, 1944. február 1 MAGYAR ÉLET „Németország győzelme Európa fenntartását jelenti“... Hitler kancellár történelmi jelentőségű beszéde a nemzeti szocializmus hatalomrajutásának 11. évfordulóján Hitler Adolf vezér és kancellár a hatalom átvételének 11. évfor­dulóján nagy beszédet mondott, amelyben vádat emelt azok ellen, akik még ma is azt hiszik, hogy Európa ebből a háborúból félmeg­oldásokkal is ki fog kerülni. Hit­ler beszédében még külön megje­gyezte, hogy a német vereség ese­tében nem azért volna Európa a szovjetnek kiszolgáltatva, mert minden egyes angol ezt talán így akarná, hanem azért, mert füg­getlenül minden szándéktól, Ang­lia egész egyszerűen nem volna képes arra, hogy a szovjetáradat­nak gátat vessen. Marad tehát egyes-egyedül a német nép fana­tikus hite a győzelemben és min­den elképzelést felülmúló összefo­gása, s amely nép képes arra, amire Angiia nem: meg tudja ál­lítani a szovjetet, meg tudja véde­ni a kis nemzeteket. 11 év hosszú munkájának gyü­mölcse most kezd mutatkozni, 11 év nagy nevelési és szervezési munkái most fognak csak érvé­nyesülni. A német nép egységes, úgy a győzelmek napjaiban, mint a megpróbáltatások között. Hos­z­­szú volt az út, — mondotta Hit­ler vezér és kancellár — 1918-tól 1944-ig. De érdemes volt meg­tenni, mert­ az út végén egy olyan nép támadt, amely kiállotta a tör­ténelem legnagyobb megpróbálta­tását és amely felett végül mégis előragyog megint a nap a felhők mögül. A birodalmi kancellár elszántan és bizakodó hangon beszélt.. "El­szántan arra, hogy a német nép minden nehézség ellenére tovább is kitart. Bizakodóan pedig, hogy a kitartás végül a győzelmet fog­ja eredményezni. Volt már olyan évforduló, ami­kor jobban álltak a dolgok, vol­tak olyan évfordulók, amikor a Führer büszkén­­beszámolhatott a birodalom gazdasági és szociális haladásairól, de alig volt még év­forduló, amikor Hitler Adolf hangja oly büszkén csengett vol­na, amikor népének egységéről s szólt, mint most. Ez az egység sok mindent meg­magyaráz, sok mindenre ad fele­letet, amire a nem német ember sokszor nem is tudna választ ad­ni. Itt van, hogy csak egy példát említsünk, az a példátlan hatás, amit a német milliós városokban végzett szörnyű pusztítások ered­ményeztek, a lakosság mindenét elvesztette, ahelyett, hogy remény telen kétségbeesésbe zuhant vol­na, csak még keményebben és el­­szántabban folytatta küzdelmét a belső fronton. Ilyen nép, ha egyes helyeken vissza is kell vonulnia, azért képes volna arra is, hogy­ akár egyedül az­ egész világ e­lső meggyőződéséért harcol k­m 40- Berlinből jelentik: A vezéri fő­hadiszállásról jelentik a Német Távirati Irodának: Hitler Adolf a hatalom átvéte­lének tizenegyedik évfordulója al­kalmából fő­hadi­szállásáról a kö­vetkező beszédet intézte a német néphez: — Régen elmúlt már az az idő, amikor még úgy látszott, mintha iő, a harc is egyike volna az Ang­lia által minduntalan felidézett európai viszályoknak, amelyek a brit birodalom javára képtelenné akarják tenni a szárazföldet az Hitler beszéde erők egyensúlyának fenntartásá­ra. Nem az a kérdés többé, váj­jon a mai háborúban sikerül-e fenntartani­ vagy helyreállítani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Európában. Az európai népcsaládé, vagy pe­dig a bolsevista szörnyetegé? Az első eset azonban csak úgy kép­zelhető el, ha Németország meg­nyeri ezt a háborút, amelyet nem­csak saját magáért, hanem egész Európáért viv. mástól fertőzött ellenzékével szem­ben más politikát képviseljen. Egyébként is minden államot, amely Angliá­hoz hasonlóan a zsidóságnak adta el magát, előbb vagy utóbb utolér a dögvész, hacsak utolsó pillanatban össze nem szedi magát és erőszakkal el nem távolítja testéből a baktériumokat. Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kérdését ki­zárólag a nemzetiszocialista német nép és védereje dönti el a vele szö­vetkezett államokkal együtt. Éppen ezért a bolsevizmus győzelme esetén —­ már csak előrelátásból is — a teljes kiirtás sorsára szánná a né­met nemzetet. És ez a cél nyíltan beismert szándéka a nemzetközi zs­i­dóságnak is. A német nép mecj’ucM» vívni a »or*Hen’8 Harro' A német nép azonban meg tilt­ja vivni a sorsdöntő harcot a ma­ga, valamint az egész európai szá­razföld fennmaradása érdekében, 1933 január 30-a nélkül, a nem­zeti szocialista forradalom nélkül annak hatalmas belső tisztogató és újjáépítő munkája nélkül ma nem volna tényező Európában, amely szembeszállhatna a bolse­vista szörnyeteggel. A német nép közössége saját törekvéseit látta megtestesítve ebben a mozgalomban magában. Tehát nem az állam alakította a mozgalmat a rákövetkező évek­ben, hanem a mozgalom alakítot­ta az államot. Ebben az államban ma minden fiatal németből szüle­tésre, származásra, szülei vagyo­nára és állására, úgynevezett mű­veltségére stb. való tekintet nélkül tisztán saját érdemei alapján akármi lehet; ez a nemzeti szo­cialista forradalom egyik döntő eredménye. A fiatal tisztikarnak több mint 30 százaléka a legénység soraiból került ki és ezek összekötő hidat teremtenek sok ezer munkással és paraszttal vagy a kis középosztály tagjaival. A történelem roltanak. „Megtévesztésre szánt zsidó kitalálás“ Egyes angol lapoknak azok a megjegyzései,­­hogy a szovjetnek Németország esetleges legyőzése után nem lesz többé oka, hogy to­vább nyomuljon előre Európában és ezért egyszerűen megelégszik a német nép megnevezésével, vagyis kiirtásával,, éppen olyan megté­vesztésre szánt zsidó kitalálás, mint a­z a másik, hogy mielőtt még ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcra készül a Szovjetunió ellen. Ennek a népek csatájának győztese először is nem hagyja célkitűzését angol újság­íróktól megszabni, másodszor pe­dig a bolsevizm­us győzelme ese­tén Európa gyászos maradéka aligha fog angol vezetés alatt to­vább küzdeni a Szovjetunió Euró­pán akkor uralkodó két földrészre kiterjedő kolosszusa ellen annál kevésbbé, mert egy ilyen harc ka­tonai eshetőségeit csak egészen üresfejű ember ítélheti kecsegte­tőknek. Éppen ezért egészen bizonyos az, hogy ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, még­pedig vagy Németország, vagy a Szov­jetunió. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a szovjet győzelem pedig megsem­­misítését. — Anglia és az Egyesült Államok számára tehát egyáltalán nem kér­dés többé, hogy a háború után ma­guk akarják vagy tudják-e leküz­deni a bolsevizmust, csak az a kér­dés, vájjon tudnak-e védekezni saját orszá­gukban a bolsevizálódás ellen.­­ Annak pedig, hogy mit várhat Európa a gyakorlatban az angol se­­­gélyigéretektől, legcsattanóbb bizo­nyítéka az angol-amerikai magatar­tás Lengyelország, Finnország, a balti államok, valamint egész Dél­­kelet-Európa sorsával szemben Lengyelországot feláldozzák a szövetségesek Lengyelország megsegítésének leglelkiismeretlenebb szavatossági ígéreteivel kergették a lengyeleket annak idején harcba Németország ellen. Ügyes államokra azzal a va­lótlan állítással, hogy meg kell őket menteni Németországtól, segély­nyújtási egyezményeket kényszerí­tettek rá és most éppoly hazug szólamokkal elejtik és feláldozzák ezeket az országo­­­­kat. Anglia nem lesz még abban a helyzetben sem, hogy saját bolseviz­

Next