Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)
1878-01-17 / 5. szám
Miskolc, 1878. január 17. 214 5. szám. Harmadik évfolyam. | Előfizetési díj: § RJH EfS |HH HH idgH H (@£|íg Hirdetési dij: | JfNegyedÖTre 1.50 kr.® ipfm iff «§TB Wir iff BPff ^Négyhasábos petit | MISKUIiG. || MegjelenJ.[ "1 TM M % Bélyegül 30 kr. Jig minden csütörtökön']!! | ^ Helyi éreMet képviselő, ipar, kereskedelmii, faziszati és ismeretterjesztő Hilf. ’ ..... «_ fcSteife9Ml * ' ' Vi. ' Szerkesztőségi iroda: ___■ • „ . Kiadói iroda: Szechenyi-utca 751. sz.,dr. Bódogh-féle ház. Szechenyi-tér 710. szám. Kraudy-féle ház. j*■ ~' '• Miskolc, 1878. január 15. Borsod megye közigazgatási bizottsága, követi Budapest főváros közigazgatási bizottságának, szép és valóban követésre méltó példáját. A f. hó 12-én megtartott ülésben, meggyőződésének, független gondolkozásának oly örvendetes tanúbizonyságát adá, amelyért sietünk elismerésünket irányában őszintén, igazán kijelenteni. A törvény rendeli, hogy az év elteltével, terjeszsze be évi jelentését a közigazgatási bizottság, a minisztériumnak, az elmúlt évi tevékenységéről; ezen évi jelentés elkészítésével egy küldöttség volt megbízva, amely küldöttség alkalmat vett azután magának, egyúttal azon tapasztalatait, azon meggyőződését is elmondani, amely a közigazgatási bizottságnak, mint ilyennek, életképes gyakorlatias, és közhasznú voltával, vagy ezek ellenkezőjével van kapcsolatban. Tudtára adja — egész tisztelettel — a miniszternek, hogy a közigazgatási bizottságot nem tartja egy olyan intézménynek, amely hasznosat és jót eszközölni, vagy a közigazgatás javítása, gyorsítása érdekében a hozzá kapcsolt szép reményeket valósítani képes legyen. A bizottság tagjai a legigazabb indulattal, a legbuzgóbb törekvéssel lehetnek az iránt eltelve, hogy a — főleg az adók behajtása kérdésében — létező drávói törvényeket, a méltányosság útján valahogy enyhíthessék, a nehéz idők súlya alatt roskadozó adózó népen, mindegy azt nem tehetik, mert a miniszter mindig a közigazgatási bizottság — sokszor egyhangú — véleménye ellen dönti el az ügyet, ha az hozzá fellebbeztetik. Ez a körülmény nem kevés mértékben szüli azután azon idegenkedést is, amellyel a megye érdemes, önálló gondolkozású fiai, a közigazgatási bizottsági tagság, elfogadása iránt viseltetnek; — ha megválasztatnak, leköszönnek. Egyszerűen kijelentvén, hogy nem látják arányban a hasznot, a melyet a bizottságban eszközölhetnek, azzal az idővel és fáradsággal, a melyet elvesztegetnek. Ha Borsod megye közigazgatási bizottsága így beszél: — azon megyéé, amehnek a „túlmerész“ „tűltüzes“ politikát nem igen van okunk szemére vetni, akkor bizonyára meg van húzva a lélekharang, Tisza Kálmánnak eme szörnyalkotása felett, amelyet a nemzet közérzülete ellenére, sőt annak megbotránkozására, erőszakolt a világra, Magyarország képviselőtestületének szolgálatra kész többségével. És alig van több, mint egy éves emez idétlen korcs, amelyet Magyarország ezeréves, a viszonyokból természetesen fejlődött, a magyar néppel összenőtt,és annyi zivatart, annyi megtámadást diadalmasan kiállott megyei rendszere helyére akartak tenni, a rövidlátó bölcsek. Hisszük, nem soká várat magára az idő, a midőn a gyászjelentést írandjuk meg róla. közlekedési viszonyaink (Miskolcon.*) MISKOLC, december 9. 1878. A ki utóbbi napokban kénytelen volt városunk jégpályákká változott járdáit igénybe venni, annak bő alkalom nyílt, a biztos alap, s a simaság által meghiúsított támpont hiányában, az egyensúly törvényeit tanulmányozni. Néhány nap óta az utcákon közlekedők úgy tűnnek kel a szemlélőnek, mintha mindnyájan egy, Bachusnak szentelt nagy dáridó utókövetkezményei alatt szenvednének, mindenki dühöng jobbra, balra, senki sem jár egyenesen. Ezen — különösen este több rendbeli elbukás által argumentált — tény egyszerű s természetes oka az, hogy a járdák jéggel vannak borítva. Hogy a járdák jegesek, az természetes, de nagyon természetellenes, s különösen oly ember előtt, ki megfordult már rendezettebb helyen is mint Miskolc, meg nem fogható az, hogy ezen a közlekedést gátló s a csontok épségét nagy mértékben veszélyeztető roszállapot ellen nem történnek intézkedések. Jámborabb nép a miskolcinál már valóban nem létezhetik. Ha a külföldről hazatérő, az ázsiai állapotok felett szavát hallatja, azt nyeri feleletül „megszoktuk már“. Csodálatos, s a 19-ik század utolsó negyedével sehogy meg nem egyeztethető, szellemi állapotról tesz e felelet tanúságot. Megszokja e nép azt, ami naponta kellemetlenül érinti; tűri azt, aminek megszüntetését van joga követelni, azon egyszerű oknál fogva, mert fizeti az adót, hogy legyen kényelmes járdája, jó világítása s legyenek oly hivatalnokai, kik szükségleteiről önérdek nélkül gondoskodjanak. S ha egy külföldre vetődött miskolci, évről-évre haza jár, mit talál évről-évre — azt, hogy még sincs járda, vagy legalább olyan van, mely egy évi fennállás után félig elsülyedt, hogy nincs világítás, vagy legalább csak akkor, ha szépen süt a hold. Gyönyörűség látni mint gyakorolják Miskolc reményteljes ifjai a járdákon a korcsolyázás nemes művészetét; mily phlegmatica öntik le a szakácsnők, a Szécsenyi-boulevard járdáit különféle konyhalével, még élvezetesebbé tevén, az úgyis kényelmes tiszta utakat. Pedig azt állítják, hogy van Miskolcnak rendőri hivatala van mérnöke s van polgármesteri hivatala. Ha egy magánházban, az udvar, vagy lépcsők jegesek, a háziúr a jeget felvágatja s hamut vagy fűrészport szórat reá, hogy a járás lehetőségét biztosítsa. Nem hiszem, hogy ezt a tél folytán is már a polgármester és a rendőrkapitány többször ne tették volna, mért nem alkalmazzák hát ezen egyszerű eszközt nagyban is, mért nem kötelezik egyszerűen a házi urakat, naponta legalább 2-et a házaik előtti járdarészt hamuval behinteni? A mérnök mért nem vágatja fel, s hordatja el munkásaival a jeget? Talán félti a járdát? nem történnék annak semmi baja, mert úgy is elég rosz már. Nagyobb baj lesz majd az, ha tavasszal a jég felolvadván, s a kövezet alapjába nyomulván, a kövek közötti kötanyagot feloldja, s a kövek majd kimozdulnak helyükből. Miután épen a járdánál vagyok, engedje meg mérnök úr, hogy neki egy jóakaró megjegyzéssel szolgáljak. Ha utat vagy járdát építünk, nem elég az, hogy elkészítjük s a közlekedésnek átadjuk, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a járda jó állapotban maradjon, vagyis a járdát kellő időszakokban megvizsgálni, javítani kell. Egyike ez az útépítés fő szabályainak. Hogy fő-utcai fiatal járdánk úgy néz ki, mintha már fél százados jubileumát készülne ünnepelni, annak fő oka az, hogy elkészítése óta nem javíttattak ki, a hibás helyek. Ha járdáról szóltok, akkor csakis a főutca, s amindszent jöhet csak szóba, mert azon alaktalan kövekből összetákolt rögös réteget a búzatéren, tetemváron, Palócy-Kazincy utcában, újvároson stb. járdának beszámítani nem lehet. Az úgynevezett külvárosi utcákat említeni sem akarom, világításról már szó sincs azokban. Utait illetőleg pedig, kérem e lap t. olvasóit az orosz-török harctéri tudósítóknak a bulgáriai s Balkán utakról szólló leírásait elolvasni, meglehetős hű képét fogják azokban találni, a miskolci külvárosi utaknak. Hasonlóan, mint utainkkal, vagyunk hídjainkkal is. Nem ázsiai állapotokról tanúskodik-e azon két híd, mely az alpiacot a szirma-utcával összeköti? A vadak által, Afrika és Amerika őserdőin átvezető folyókon, fatörzsekből ütött hidak bizonyosan jobbak és biztosabbak az említett két példánynál. Ezen évtizedek óta elszenvedett s még elszenvedendő hidak elég bizonyságok arra nézve, hogy a városi hatóságnak eszébe sem jut a lakosoknak kényelméről, a közlekedés biztosságáról gondoskodni; vigyázzák kiki magára, hogy a malom kerekei közzé ne bukjék, vigyen minden ember magával lámpát s aki jégen járni nem tud, az ne használja azt a hidat. Nem roppant gyámoltalan, kiskorú a mi népünk, hogy ilyet eltűr. Továbbá a közbiztonságnak s a technikai tudománynak nem élő satyrája-e az új takarékpénztár épület melletti, a Szinván átvezető híd ? Ugyan, e híd geniális tervezője melyik műegyetemen tanulta azokat a fakötéseket, melyek ott alkalmazva vannak? De hiszen minek is ily hidat jól csinálni? akkor eltart soká s a szegény ácsmestereknek s azután nem lesz dolguk; van a városnak kivetni E jeles és figyelemre méltó cikket egész terjeitelmében közöljük, bár annak egy pár pontjával nem értünk iá egyet. Szerk.