Miskolczi Napló, 1902. augusztus (2. évfolyam, 177. szám)
1902-08-02 / 177. szám
II. évfolyam. Miskolcz, 1902. augusztus 2. Szombat 177. (278.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. ■olyben | Egész évre 12 kor. | Vidékre | Egész évre 16 kor. Fél évre . . 6 kor. | Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 3 kor. | Negyedévre 4 kor. Egyes szám ára 4 fill. Kapható mindet! hikapelárisítónál. FELELŐS SZERKESZTŐ : SZERKESZTŐSÉG■ Dr. KOVÁCS JÓZSEF | Széchenyi-utcza 36. szám hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS Telefon 153. KIADÓHIVATAL | Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája hová az előfizetések, hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Utazás a szegénység körül. Miskolcz, aug. 1. A múlt napokban egy előkelő angol történettudós, Trevelyan utazgatott az ország románságlakta vidékein. Utazásának czélja a román-magyar viszonyok megismerése volt. Könyvet szándékozik írni a román nemzetiségi kérdésről. Nem elégedettmeg a kérdés irodalmából meríthető informácziókkal, hanem tősgyökeres angol szokás szerint a helyszínére jött, hogy saját szemével lásson, saját fülével halljon. Hogy szerzett tapasztalataiból magára a román kérdésre vonatkozóan minő következtetést vont le vagy fog levonni, ránk nézve közömbös. Egygyel több helyes vagy helytelen külföldi vélemény ezen a dolgon már nem sokat változtat. Ama nyilatkozatok között azonban, amelyeket hírlapi közlések szerint ez angol utazó tett, van egy, amely figyelmünket nemcsak elég erős lekötni, de méltó is arra, hogy a magyar közélet emberei kissé gondolkozzanak rajta. Az erdélyi részekben — mondá az élesszemű angol — egészen más lenne a nép helyzete, ha kevesebb adót fizetne és több kultúrában lehetne része. Egyik nagyobb délvidéki megye évnegyedes gyűlésén maga az állami pénzügyigazgató is szörnyüködve jelentette e héten, hogy az elmúlt negyedben a megye területén hátralékos autó fejében éppen hatezer esetben volt kénytelen árverést rendelni el. Ez a megye pedig nem tartozik a szegény megyék közé. Van mindene: szántóföldje, legelője, erdeje bőven s olyan vasipara, a mely egész Európában ritkítja párját. Hát ha ebben a megyében is ilyen rettentő nagy a hátralékos adó miatt elrendelt kényszer-árverezések száma, mekkora lehet egyebütt? A napokban valaki úgy jellemezte hazánkat, hogy annak népessége, leszámítva egynéhány gazdag mágnást, főpapot és nagy tőkepénzest — egyik felerészében diplomás proletár, a másikban pedig analfabéta. Ez a nemzet, mint a régi logikusok mondanák , sajátságos czirkulusz virziózuszban kering : szegény, mert tudatlan és tudatlan, mert szegény. A mostani és az alkotmányos korszak előtt való állapotok között e tekintetben csak egy különbség van: akkor talán tudatlanabb volt, de ma szegényebb. De hát miért olyan tudatlan és szegény ez a nemzet? Hiszen az Isten megáldotta a magyar népet mind a két kezével. Adott neki olyan testi és lelki tulajdonságokat, a melyekkel a gazdag népek közül is alig dicsekedhetik valamelyik. Adott neki minden anyagi jót, amelyért hajdan tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezték földjét az idegenek s a mely arra biztatta csak félszázad előtt is a költőt, hogy elragadtatásában hazájának szépsége és gazdagsága miatt azt énekelje: ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta ! — Tudatlan és szegény azért, mert állandóan és rosszul volt kormányozva. Rosszul volt kormányozva akkor is, mikor saját fiai kezébe volt letéve gondviselése. Úgy tekintették mindig, mint egyszerű adóalanyt. Nemcsak a jobbágy időkben volt nyomorult, adófizető tömeg — misera plebs contribuens — hanem akkor is az, mikor állítólag saját maga intézte sorsát szabadon és tetszése szerint. Van a magyar nemzeti kormányzó köröknek egy végzetes gondolatuk, egy rögeszméjük, amely úgyszólván forrása e nemzet minden bajának és nyomorúságának. E végzetes rögeszme szerint nagy hatalom vagyunk. Olyan nagy hadsereget kell tartanunk s olyan költséges politikát folytatunk, mint nemcsak a számban nagyobb, de legalább is ötszörösen gazdagabb Német- és Francziaországnak, vagy a hozzánk képest területben és népességben óriás orosz birodalomnak. Részt kell vennünk mindenben, kerüljön bár annyi sok millióba, mit a többi nagyhatalmak csinálnak, legyen az krétai demonstráczió, vagy kínai expedíció. Száz meg száz millió koronát kell kiadnunk hadihajókra, új ágyukra, tengeri kikötők és várak erősítésére, mintha a félvilág nekünk dolgoznék és izzadna, mint a németeknek, angoloknak, vagy francziáknak, mintha óriási gyarmatainkból egy hatalmas kereskedelem árán csak úgy ömlenék be hozzánk a pénz. De nemcsak nagyszámú állandó hadsereget kell eltartanunk, hanem egy olyan óriási hivatalnok-sereget is, amely számban aligha kisebb az előbbinél. Ezekre azután elfogy a pénz. Nem jut belőle jóformán semmi iskolákra, közművelődési és emberbaráti intézetekre, vagy ha igen, olyan csekélység, amelynek összegét csak pirulva említhetjük a nyugateurópai ember előtt. Nincs elegendő tőke, amelylyel az állam segítségére mehetne a földművelésnek és az iparnak. Nem lehet e miatt sem nagyobb szabású földmivelési, sem pedig ipari politikát csinálni. Mindössze is piszmogó részletmunka, toldozás, amit a kultúra terén, értve alatta a népoktatást, földmivelést és ipart, a legzseniálisabb és a legjobb akaratú miniszter is tehet. Hátha még ehhez hozzágondoljuk azt az áldatlan gazdasági viszonyt, amelyben Ausztriával vagyunk. Évek óta biztatgat a reménység egyegy halvány fénysugara, hogy vagy jobb kiegyezést kötünk Ausztriával vagy pedig visszakapjuk gazdasági önállóságunkat. A magyar nép helyzetét a mostanihoz képest egy pár év múlva így fogja jellemezni a közte utazó idegen: most még több adót fizet és kevesebb kultúrája van! — Fontos körrendelet italmérési ügyben. A hivatalos „Budapesti Közlöny“ mai számában alábbi pénzügyminiszteri rendelet foglaltatik . Az italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-czikknek 5. §-a értelmében kereskedésekben és szatócsüzletekben csak a szeszesitalok kis mértékben való elárusitása, továbbá — a szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával — csakis egyéb égetett szeszes italoknak álló vendégek részére való poharazására és utczára való kimérése gyakorolható. A törvény ezen rendelkezésének eredményes és hatályos végrehajtása szempontjából kijelentem, hogy a korlátolt kimérési és kismértékbeni elárusítási engedélylyel bíró kereskedők és szatócsok üzlethelyiségeikben nyílt edényekben csakis azon szeszes italokat tarthatják, amelyeknek poharazására és utczán át való kimérésére engedélyeik értelmében jogosítottak. Ebből kifolyólag az ily kereskedők és szatócsok, bort, sört, szeszt és szeszből készült közönséges pálinkát üzleti helyiségükben nyilt edényekben nem tarthatnak. Ezen rendelkezésem a korlátolt kimérési és kismértékbeni elárusitási engedélylyel biró feleknek megfelelő módon azzal hozandó tudomására, hogy az ezen rendelkezés ellen vétők az 1899. évi XXV. t. sz. 34-ik §-a alapján pénzbüntetéssel sujtatnak és hogy a megindítandó jövedéki eljárás folyamán a már szokásossá vált azon kifogás, hogy a közönséges pálinka nyilt edényben való töltögetés czéljából, vagy házi szükségletre tartatott az üzletben — figyelembe vétetni nem fog. Adelweiss erőmei OTTO ELEMENT okleveles és egysierési Insbruckban. (Havasi gyopár öréme.) Gyártja ~c) Legnagyobb szerű találmány az arcbőr ápolására Eredménye és ártalmatlansága orvosilag igazolva. Edelweiss tej (Havasi gyopár tej •) ===== Edelweiss zsirpudei* Tisztított olajszappan Alpesi virágpuder Ezen szépítő szerek használata által a legrövidebb idő alatt eltűnnek a szeplők és mindenféle arcztisztátalanságok. Fenti szerek Miskolczon egyedül csak Szabó Béla gyógyáru- és illatszer-üzletében kap.