Miskolczi Napló, 1903. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

III. évfolyam Miskolcz, 1903. február 1. Vasárnap. 26. (426.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉS! vaSvscan ■ Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre 3 kor. Vidékre­­ Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS Igyu szén ára 4 fill. Kapható minden hirlapelárusítónál. SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL ■ Széch­enyi-utcza 34. szám­­ Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája,­­ Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden­­­hová az előfizetések, hirdetések és fél közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendők. A nyilvánosság ér­deke. Miskolcz, január 31. Talán nem először érintjük ezt a kérdést, de aligha utoljára. Nem lehetünk veszteg mindad­dig, a­míg a nyilvánosság érde­keit az egész vonalon nem biz­tosítjuk. Nem nekünk — sajtó munkásainak van erre szüksé­günk . Bennünket egyénileg nem teszn­ek kiváncsiakká a külön­böző bizottságok tárgyalás alá kerül­ő ügyei és határozatai. De külön elismerés sem jár ki érte, akár közöljük az ügyeket és ha­­tároza­tokat­­— akár nem. De azt már igazán nem értjük, mikén­t történhetik meg, hogy egyik-másik bizottság „zárt“ jellege­t ad tanácskozásainak. — Nagy fontoskodással zárt kör­ben, zárt ajtók mellett tanács­kozik és azután nagy kegyes­séggel és a bizottság egyik-másik tagján­ak jóindulatából „szivárog­tat" ki magából és bölcs tanács­kozásaiból néhány „közérdekű“ részletet. Nem tudjuk ki inaugurálta ezt a rendszert pld. a városnál, de hogy kicsinyes, szűklátókörű és főleg nem az igazságos közszel­lemhez méltó intézkedés volt , e fölött — azt hisszük — vi­tázni sem kell. A vármegyénél ez a felfogás tért soha sem hódított. Minden bizottsági üléséről külön meg­hívó útján értesíti a nyilvános­ság orgánumait, jeléül annak, hogy azokon a bizottsági ülése­ken tárgyalás és vita tárgyát képező ügyek közérdekűek, ame­lyekről tájékoztatni és felvilágo­sítani kell a nagyközönséget. Ám — végtelenül sajnos — a városnál még mindig nem ta­lálkozunk ezzel a felfogással. Pedig ennek az általunk itt han­goztatott nyilvánosságnak sem a törvény, sem a szervezeti sza­bályzat nem mond ellent. S a­hol a szervezeti szabályzat el­mulasztja kimondani, hogy az összes bizottságok ülései nyilvá­nos jellegűek, ott úgyszólván jogszokássá fejlődött ki, hogy a nyilvánosság érdekeit respektálják. Nálunk, a visszafelé fejlődés e nagy stílű városában, az a szokás jegeczesedett ki, hogy a nyilvánosság érdekeit a bizott­sági tárgyalásokról kizárták. Bizonyára tudták akkor is a város vezető elemei, hogy mi a nyilvánosság alatt nem a nagy hallgató közönség befogadását értettük, (bár ez sem volna ég­bekiáltó bűn) mert hisz' nálunk bizottsági üléstermek sincsenek és mindig valamelyik hivatali szobában szorong a bizottság megjelent 5—6 tagja. Jó sze­rencse, hogy az üléseken a bi­zottság minden tagja meg nem jelenik, mert különben­­ nem lehetne tárgyalni egyáltalán. A bizottságok tárgyaló helyiségei 10 embernél többet nem képe­sek befogadni. Már­pedig minden fontos, köz­érdekű ügynek előkészítő, javasló fóruma­­ a bizottság, ahol rend­szerint sokkal alaposabban vitat­ják és ismertetik az ügyeket, mint igen sok esetben a köz­gyűlésen. A pénzügyi, jogügyi, rend­őri, építészeti, közegészségügyi, iskolaszéki, villamos­vasút, köz­világítási, közvágóhídi, laktanya­felügyelő, avas-rendező és a ze­nedei szakbizottságok a város anyagi és szellemi fejlődésének letéteményesei úgyszólván, mert a közgyűlésnek javaslataival, fel­fogásával irányt szabnak és úgy­szólván álláspontot adnak. A bizottságoknak módjuk és alkalmuk van a kérdést alapo­san áttanulmányozni, a leg­apróbb részletekbe behatolni.­­ A nyilvánosságot ezen kimerítő tárgyalásoktól elzárni nem sza­bad, mert ettől kapja meg a polgárság és a közgyűlés min­den tagja a szükséges felvilágo­sításokat, az ügy állását ezekből ismeri meg. Ha azonban ez nem történik meg, a bizottsági tagok „nagy fölényben“ vannak a többi ta­gokkal szemben, mert ők az ügyet már a bizottságban át­tanulmányozták, letárgyalták. És saját, talán nem helyes felfogá­suk szerint irányíthatják a kép­viselő testület tagjait. A bizottsági elnök urak — ha a polgártársaik arra a szép állásra emelték őket — értesit­ Tragédia. (Az Aranka-dalokból.) Hazug az ajkad, A szavad csábs, Lidércztűzként csalsz Az éjszakába. Tétova szemmel, Megragyogó térddel Egyre követlek, Bárhova térsz­e 1. Követlek némán, Busan, örökre, — Hívj bár a fénybe, Csalj bár a ködbe. . . Hazug az ajkad, A szavad csába, Ez az én szivem Tragédiája . . . Kaszab ficza. Krónika. A „Miskolczi Napló” eredeti tárczája. Ha aktuális akarok maradni, nem kezdhetem a krónikámat mással, mint a ma esteli fillér-bállal. Mert mulatság van városunkban minden újévben sok. De fillér-bál csak egy van, s a­ki azon volt, utána már elengedhet minden egyébb táncz­­mulatságot. Mert ez a mi szezonunk koronája, ez a mi legelőkelőbb, legfényesebb tánczestélyü­nk, ez minden szép asz­szony, minden szép leány vágyainak álma — a fillér bál. De az uraké is. Mert erre négy vármegye úri közönsége eljön, s a ki mulatni akar, az itt mulathat igazán. Sőt házasodni is lehet. A mi szép­ség és vagyon a messze földön te­rem, az mind képviselve van a ma esteli bálon ; s akiben csak egy kis érzék van a házasság iránt, az fog­lyul esik ott, ha száz szíve van is. Ezért olyan híres a mi fillér­ bá­lunk. No meg még azért is, hogy ez minden évben három napig tart. Az első nap van az ösmerkedés, a másodikon az igazi mulatság, a har­madik nap pedig a morzsa bált tart­ják. A bál első napja a legkedve­sebb, a második a legfényesebb, a harmadik pedig a legkedélyesebb, így van ez ma is. S azért jönnek erre a mulatságra négy megyéből is, mert mulatni sok helyen lehet, de a mi fillér-bálunk mégis fillér-bál marad. Kívánjuk, hogy legyen olyan, sőt legyen ez a mulatság még szebb az elődjeinél s találja meg benne min­denki azt, amit ettől a mulatságtól remélt, s legyen köztünk szívesen fogadva az, ki vendég gyanánt, ide­genből látogatott hozzánk ma estére. Azok pedig jöttek, öt megyéből, szép számmal. Itt vannak az abaújiak, a gömöriek, a hevesiek és szabolcsiak ; legna­­gyobb számban Zemplénből jöttek. Ragyogó szépségű asszonyok, lá­nyok, déli fiatalemberek seregestől keresték fel városunkat. Hisszük, hogy rózsás emlékekkel fognak körünkből távozni. * Szenzácziónk is van tegnap óta. Megszólalt végre egyszer az új di­rektor is, s küldött nekünk egy olyan levelet, hogy arról beszél ma mindenki, aki csak valaha érdeklő­dött a színház iránt. Mert eddig izgatottak voltunk szörnyű módon mind, de csupán az­ért voltunk olyan izgatottak, mert attól tartottunk, hogy az új direk­tor talán el sem jön. Hogy esetleg meggondolja a szín­ház bérletügyét s megmarad majd utoljára is a Népszínháznál tagnak. Most azonban nyugodtak vagyunk, Németh Jóska jön, hozzánk jön, és színtársulattal jön, színigazgató­nak. S fog csinálni bizonyára olyan színidényt, ami után olyan régen vártunk, de hiába vártunk egész a mai napig. Csak jöjjön mentél előbb. Semmi pletykabeszéd, semmi bolond mese el ne riassza tőlünk ; jöjjön, mi igaz szívvel várjuk s őszinte sze­retettel fogadjuk minden perezben. S ha nagy tervei kivitelében csak egy szemernyit is segíthetünk neki, készek vagyunk mindent elkövetni, hogy támogatására legyünk. Mellette leszünk mindég, hogy nemes czél­jait elérhesse s legteljesebb boldog­ságunk az lesz, ha városunk szín­művészeti ügyét előbbre fogja vinni. * Hanem Németh Jóska levelé­ben egy dolgot találunk, ami nagy nyugtalansággal tölti el keblünket a jövendő iránt, a­mikor ő lesz a di­rektor. Ez az egy dolog pedig a követ­kező : „Helyet akarok adni a műsor­ban oly eredeti magyar színpadi termékeknek is, a­melyek leg­először ott kerülnek majd színre, írjanak darabokat, akik hivatottságot éreznek ehhez és nyújtsák azt be a miskolczi szín­házhoz.“ Uram Istenem, mi lesz ebből ? ! ! írjanak darabokat, akik hivatottságot éreznek ehhez ! Kedves direktor, mit tett ön ? Hát van-e ember, aki ne érezne magában hivatottságot a színdarab íráshoz ? A titkos drámaírók tegnap óta — az ön levele megjelenésének napja óta — lázasan „buzognak“. Mindenek előtt egy fáklyás­ sze­renádot akarnak az ön tiszteletére rendezni, ezután feliratot terveznek stb. stb. Annyi szent, hogy a papír­ipar fejlesztése terén kiváló érdemek szerzésére biztos kilátása lehet." A „MISKOLCZI NAPLÓ“ mai száma 8 oldalra terjed.

Next