Miskolczi Napló, 1903. április (3. évfolyam, 74-98. szám)
1903-04-01 / 74. szám
III. évfolyam Miskolcz, 1903. április 1. Szerda 74. (474.) szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉS! ARAKI HICyb«M I Égisz évre 12 kor. Fű évre . . 6 kor. Negyedévre 3 kor. Vidékh I Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. Egyes szán ára 4 fill. Kapható minden hírlapalérettónál. I FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden hová az előfizetések, hirdetések és tv) közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendőők. Kereskedelmi kórház. Miskolcs, márczius 31. Urth. Évtizedes álom, amely talán sohasem valósul meg. Kereskedelmi kórház Miskolczon. Ki beszél ma nálunk ilyenről ? Ki törődik azzal, hogy a nehéz, megszakítás nélküli, fárasztó munkában elcsigázott kereskedősegéd, ha megbetegszik, hová hajtja le fejét, honnan kap enyhülést, gyógyulást ? Vagy maga a kereskedő hova menjen gyógyulást keresni, ha megbetegszik és a házi ápolás helyett a mindig jobb, gondosabb és üdvösebb kórházi ápolást kívánja ? — Hát menjen a segéd is, a kereskedő is az Erzsébet közkórházba ! Ez a felelet a legegyszerűbb és legtermészetesebb válasz a kérdésekre, az egyszer kétséget nem szenved. Jól van. Tudjuk, hogy van közkórházunk, amelynek kitűnő a vezetése, modern a berendezése és áldásos hivatást tölt be a szenvedő emberiség üdvére, javára. Ámde a bökkenő éppen az, hogy a már meglevő kórház közkórház és mint ilyen, nem tehet különbséget a jelentkező betegek között és akinek az életviszonyai egészséges korában, finomultabb ízlés és igények között folytak, az éppen beteg korában, amikor a test fokozottabb gondozást, ápolást, ellátást igényel, a megszokott jobb helyett, kevésbbé jóban részesüljön? Ez nem humánus és nem észszerű. A dolog természetes rendje éppen ellenkezőleg azt kívánja, követeli, parancsolja, hogy az intelligens osztályhoz tartozó beteget akként ápolják és lássák el, amint azt az eddigi életviszonyai, a megszokás, a finomultabb ízlés ránézve életkérdéssé teszik ? Közkórházban mindezt nem lehet megtenni, a legjobb akarat mellett sem. Egyszerűen már azért sem lehet ezt megtenni, mert hiányzik a legszükségesebb előfeltétel : a helyi Már most — ismét kérdem — hová menjen a kereskedelmi alkalmazott Miskolczon, ha megbetegszik és kórházi kezelésre, ápolásra szorul ? Sehova. Nem mehet sehova. A kezelő orvos tudja, a beteg sejti, érzi, hogy neki más ápolás, más ellátás kell, mint aminőt a leggondosabb háziápolás nyújtani képes, de segíteni nem tud magán. Szörnyű, borzasztó érzés ez, amelyet nem is akarok kiszínezni. Erős és szent meggyőződésem, hogy Miskolczon feltétlen szükség van egy modern, a közegészségügy legújabb vívmányaival ellátott kereskedelmi kórházra. Ha valahol, akkor éppen Miskolczon van erre föltétlen szükség, ahol a kereskedői osztály számra legerősebb, minden más osztálylyal szemben. Azt hiszem egyébként, hogy a kérdésre nézve, várjon kell-e kereskedelmi kórház Miskolczon, vagy nem, nézetkülönbség nem is létezik egyáltalán. Esetleges nézetkülönbség csak a kivitel módozataira nézve foroghat fenn. Fennforoghat pedig két irányban. Először lehet olyan nézet, hogy gyűjteni kell megfelelő tőkét, melyből egy nagyszabású, önálló, modern kórházat teljes felszereléssel fel lehetne építeni. Másodszor lehet — és van — olyan nézet, hogy a már meglevő tőke felhasználásával, annak esetleges, könnyen elérhető kibővítésével — amely Zrinyi IVór kirohanása A „Miskolczi Napló” tárczája. Történt még akkoriban, mikor még nem kiáltották ki sem a fel sem az alperest , hanem a mikor még 10-ig megválogathatta az ember, hogy melyik perezben jelenjen meg. Hát én bizony Zrinyi Mórt pont tizig megvárakoztattam. Pedig kilenczkor már ott voltam a járásbirósági folyosón és gyönyörködtem benne, hogy Zrinyi Mór úr hogyan ugrándozik és türelmetlenkedik, mert sietős dolga volt — elmulattam rajta, hogy mérgében hogyan izzadja homlokáról a vitriolt. Mert hát hiszen én is mérgelődtem, mint ahogyan megteszi azt minden ember, ki alperes. Három évnek ezelőtte ugyanis, benyit hozzám egy valaki, aki azt adja elő, hogy ő részletekben árulja a Zrinyi Miklós kirohanását. Olcsó kétforintos részletekben, amelyekből annyit lehet letagadni, amennyi jól esik. Zrinyi Miklós dicsőségét nem is lehessen egyszerre megvenni, hát megveszi az ember részletekben. A kép egészen jól festett. Már úgy értem, hogy a festék lemállott róla és ott festette az embert, ahol hozzá ért. Fene nagy aranyrámája volt és az egész kép üveggel lebontva. Ezt a képet vettem én meg akkoriban Zrinyi Mórtól, aki kizárólag a Zrinyi Miklós kirohanásában utazott. A vigécz úr akkor el is mesélte nekem, hogy ő tiszta rokonszenvből a nagy szigetvári hős iránt, maga is Zrínyire magyarosította a nevét. Mikor azután aláírtam azt a papirost, amelynek folytán most alperes lettem, türelmetlenül vártam a Zrínyi-kép megérkezését. Egész éjjel törökökkel álmodtam. Egy basibozukkal jártam egész éjjel a csárdást, amelyhez a próféta szakálán játszották el gitárdalukat az angyalok. Valami török szoaréfélén voltam, ahol félholdakat ettek meg az emberek. Mikor aztán azt is álmodtam, hogy a szultán selyemzsinórt küldött az atreszemre, amelyiken fel kell kötni magamat, arra ébredtem fel, hogy a hálóingem zsinórját a gégémre húztam, úgy, hogy csakugyan majd megfulladtam. És mindezt a Zrínyi kirohanása czímű kép tette. Még ott se volt, már izgatott. Természetesen a részletekre csak ilyenkor nem gondol az ember. Ki gondol részletfizetésre olyankor, mikor Zrinyi Miklóst látja kirohanni? Végre megjött a kép. Hát bizony a jó Zrinyi nagyon elváltozott arczot mutatott azon a képen. Éppen ott, ahol a lovának a hátsó lába volt, ott lyukas volt a kép és ez a képre igazán zavarólag hatott. Mindig arra gondoltam, ha Zrínyinek most hirtelen visszafelé kellene fordulni, hogy akkor nagy baj esnék vele. A festő tehát bizonyosan számított arra, hogy egy Zrínyi nem szokott megretirálni. A felvonóhídnak is volt egy kis festői hibája. Valami baracklekvárszinti valami volt ott elöntve. Azt hiszem, valamilyen pikniken történhetett meg ezel a képpel, ahol abrosznak használták. No meg aztán a kép egyik sarka teljesen le volt rágva. Úgy látszik, a patkányok fértek hozzá. Körülbelül 3 ágyút ehettek meg azok a patkányok, amit onnan sejtettem, hogy az ágyúfüst ott párolgott még a rongygyá szakított vászon szélén. Azok a patkányok is megjárhatták ezzel a kis nyalánksággal. Hogy végül befejezzem a kép leírását, a rámája se volt valami kifogástalan, mert a gipsz lemállott róla és a ráma egyik széléről egy egész hasáb hiányzott, valószínűleg nagy télvíz idején hideg szobát kellett vele befűteni. Ez volt az a Zrinyi Miklós kirohanása czímű kép, amely miatt nekem a járásbírósághoz kellett berohannom, hogy el ne makacsoljanak. Felperes Zrinyi Mór előadta, hogy ő nála havi két frtos részletekben vettem meg a Szigeti veszedelmet. Én azonban a részleteket nem tartottam be s most követel rajtam © © © © — Sándor pajtás hová oly sietve ? — Hát czipőt megyek vásárolni feleségem s gyermekeim részére. — És hol vásárlód? — Hát bizony azt csakis Weidenfeld kaphatom feltűnő, olcsó, szép és tartós kivitelben, kinek a czipőüzlete csakis Miskolcson, a Széchenyi utcza 54. szám alatt van, ahol mindig is volt, ahol 1000 és 1000 szép, tartós és legújabb divatú nyári, tavaszi áruk már megérkeztek, u. m. : férfi-, női és gyermek-czipőkben, a legfinomabb franczia box és chevrau zergebőrből. Szolid kiszolgálás. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel és pontosan eszközöltetnek. ....... Vasutasoknak árengedmény. ---------© © © ©