Miskolczi Napló, 1903. április (3. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-01 / 74. szám

III. évfolyam Miskolcz, 1903. április 1. Szerda 74. (474.) szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉS! ARAKI HICyb«M I Égisz évre 12 kor. Fű évre . . 6 kor. Negyedévre 3 kor. Vidékh­ I Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. Egyes szán ára 4 fill. Kapható minden hírlapalér­ettónál. I FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL­­ Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája,­­ Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden hová az előfizetések, hirdetések és tv) közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendőők. Kereskedelmi kórház. Miskolcs, márczius 31. Urth. Évtizedes álom, a­mely talán sohasem valósul meg. Ke­reskedelmi kórház Mis­kolc­z­o­n. Ki beszél ma nálunk ilyenről ? Ki törődik azzal, hogy a nehéz, m­egszakítás nélküli, fárasztó mun­kában elcsigázott kereskedősegéd, ha megbetegszik, hová hajtja le fejét, honnan kap enyhülést, gyó­gyulást ? Vagy maga a kereskedő hova menjen gyógyulást keresni, ha megbetegszik és a házi ápo­lás helyett a mindig jobb, gon­dosabb és üdvösebb kórházi ápo­lást kívánja ? — Hát menjen a segéd is, a kereskedő is az Erzsébet köz­kórházba ! Ez a felelet a legegyszerűbb és legtermészetesebb válasz a kérdésekre, az egyszer kétséget nem szenved. Jól van. Tudjuk, hogy van közkórházunk, amelynek kitűnő a vezetése, modern a berende­zése és áldásos hivatást tölt be a szenvedő emberiség üdvére, javára. Ámde a bökkenő éppen az, hogy a már meglevő kórház közkórház és mint ilyen, nem tehet különbséget a jelentkező betegek között és akinek az élet­viszonyai egészséges korában, finomultabb ízlés és igények kö­zött folytak, az éppen beteg korában, amikor a test fokozot­tabb gondozást, ápolást, ellátást igényel, a megszokott jobb he­lyett, kevésbbé jóban részesül­jön? Ez nem humánus és nem észszerű. A dolog természetes rendje éppen ellenkezőleg azt kívánja, követeli, parancsolja, hogy az intelligens osztályhoz tartozó be­teget akként ápolják és lássák el, a­mint azt az eddigi életvi­szonyai, a megszokás, a fino­multabb ízlés ránézve életkér­déssé teszik ? Közkórházban mindezt nem lehet megtenni, a legjobb akarat mellett sem. Egyszerűen már azért sem lehet ezt megtenni, mert hiány­zik a legszükségesebb előfeltétel : a helyi Már most — ismét kérdem — hová menjen a kereskedelmi alkalmazott Miskolczon, ha meg­betegszik és kórházi kezelésre, ápolásra szorul ? Sehova. Nem mehet sehova. A kezelő orvos tudja, a beteg sejti, érzi, hogy neki más ápolás, más ellátás kell, mint a­minőt a leggondosabb házi­­ápolás nyújtani képes, de se­gíteni nem tud magán. Szörnyű, borzasztó érzés ez, a­melyet nem is akarok kiszínezni. Erős és szent meggyőződésem, hogy Miskolczon felté­t­­len szükség van egy mo­dern, a közegészségügy legújabb vívmányaival ellátott kereske­delmi kórházra. Ha valahol, akkor éppen Mis­kolczon van erre föltétlen szükség, a­hol a kereskedői osz­tály számra legerősebb, minden más osztálylyal szemben. Azt hiszem egyébként, hogy a kérdésre nézve, várjon kell-e kereskedelmi kórház Miskolczon, vagy nem, nézetkülönbség nem is létezik egyáltalán. Esetleges nézetkülönbség csak a kivitel módozataira nézve foroghat fenn. Fennforoghat pedig két irány­ban. Először lehet olyan nézet, hogy gyűjteni kell megfelelő tőkét, melyből egy nagyszabású, ön­álló, modern kórházat teljes fel­szereléssel fel lehetne építeni. Másodszor lehet — és van — olyan nézet, hogy a már meglevő tőke felhasználá­sával, annak esetleges, könnyen elérhető kibővítésével — amely Zrinyi IVór kirohanása A „Miskolczi Napló” tárczája. Történt még akkoriban, mikor még nem kiáltották ki sem a fel sem az alperest , hanem a mikor még 10-ig megválogathatta az em­ber, hogy melyik perezben jelen­jen meg. Hát én bizony Zrinyi Mórt pont tizig megvárakoztattam. Pedig ki­­lenczkor már ott voltam a járásbi­­rósági folyosón és gyönyörködtem benne, hogy Zrinyi Mór úr hogyan ugrándozik és türelmetlenkedik, mert sietős dolga volt — elmulattam rajta, hogy mérgében hogyan izzadja homlokáról a vitriolt. Mert hát hiszen én is mérgelőd­tem, mint ahogyan megteszi azt min­den ember, ki alperes. Három évnek ezelőtte ugyanis, benyit hozzám egy valaki, a­ki azt adja elő, hogy ő részletekben árulja a Zrinyi Miklós kirohanását. Olcsó kétforintos részletekben, amelyekből annyit lehet letagadni, amennyi jól esik. Zrinyi Miklós dicsőségét nem is lehessen egyszerre megvenni, hát megveszi az ember részletekben. A kép egészen jól festett. Már úgy értem, hogy a festék lemállott róla és ott festette az embert, ahol hozzá ért. Fene nagy aranyrámája volt és az egész kép üveggel le­bontva. Ezt a képet vettem én meg ak­koriban Zrinyi Mórtól, aki kizárólag a Zrinyi Miklós kirohanásában uta­zott. A vigécz úr akkor el is me­sélte nekem, hogy ő tiszta rokon­­szenvből a nagy szigetvári hős iránt, maga is Zrínyire magyarosította a nevét. Mikor azután aláírtam azt a pa­pirost, amelynek folytán most alpe­res lettem,­­ türelmetlenül vártam a Zrínyi-kép megérkezését. Egész éjjel törökökkel álmodtam. Egy basibozukkal jártam egész éj­jel a csárdást, amelyhez a próféta szakálán játszották el gitárdalukat az angyalok. Valami török szoaré­­félén voltam, ahol félholdakat ettek meg az emberek. Mikor aztán azt is álmodtam, hogy a szultán selyem­zsinórt küldött az atreszemre, ame­lyiken fel kell kötni magamat, arra ébredtem fel, hogy a hálóingem zsi­nórját a gégémre húztam, úgy, hogy csakugyan majd megfulladtam. És mindezt a Zrínyi kirohanása czímű kép tette. Még ott se volt, már izgatott. Természetesen a részletekre csak ilyenkor nem gondol az ember. Ki gondol részletfizetésre olyankor, mi­kor Zrinyi Miklóst látja kirohanni? Végre megjött a kép. Hát bizony a jó Zrinyi nagyon elváltozott ar­­czot mutatott azon a képen. Éppen ott, ahol a lovának a hátsó lába volt, ott lyukas volt a kép és ez a képre igazán zavarólag hatott. Min­dig arra gondoltam, ha Zrínyinek most hirtelen visszafelé kellene for­dulni, hogy akkor nagy baj esnék vele. A festő tehát bizonyosan szá­mított arra, hogy egy Zrínyi nem szokott megretirálni. A felvonó­hídnak is volt egy kis festői hibája. Valami barac­klekvár­­szinti valami volt ott elöntve. Azt hiszem, valamilyen pikniken történ­hetett meg ezel a képpel, a­hol ab­rosznak használták. No meg aztán a kép egyik sarka teljesen le volt rágva. Úgy látszik, a patkányok fér­tek hozzá. Körülbelül 3 ágyút ehet­tek meg azok a patkányok, a­mit onnan sejtettem, hogy az ágyúfüst ott párolgott még a rongygyá sza­kított vászon szélén. Azok a patká­nyok is megjárhatták ezzel a kis nyalánksággal. Hogy végül befejezzem a kép le­írását, a rámája se volt valami ki­fogástalan, mert a gipsz lemállott róla és a ráma egyik széléről egy egész hasáb hiányzott, valószínűleg nagy télvíz idején hideg szobát kel­lett vele befűteni. Ez volt az a Zrinyi Miklós kiro­hanása czímű kép, a­mely miatt ne­kem a járásbírósághoz kellett be­rohannom, hogy el ne makacsoljanak. Felperes Zrinyi Mór előadta, hogy ő nála havi két frtos részletekben vettem meg a Szigeti veszedelmet. Én azonban a részleteket nem tar­tottam be s most követel rajtam © © © © — Sándor pajtás hová oly sietve ? — Hát czipőt megyek vásárolni feleségem s gyer­mekeim részére. — És hol vásárlód? — Hát bizony azt csakis Weidenfeld kaphatom feltűnő, olcsó, szép és tartós kivitelben, kinek a czipő­­üzlete csakis Miskolcson, a Széchenyi­ utcza 54. szám alatt van, ahol mindig is volt, ahol 1000 és 1000 szép, tartós és legújabb divatú nyári, tavaszi áruk már megérkeztek, u. m. : férfi-, női és gyermek-czipőkben, a legfinomabb franczia box és chevrau zergebőrből. Szolid kiszolgálás. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel és pontosan eszközöltetnek. ....... Vasutasoknak árengedmény. ---------­© © © ©

Next