Miskolczi Napló, 1903. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1903-07-01 / 146. szám

ill. évfolyam. Miskolcz, 1903. július 1. Szerda. ELŐFIZETÉS! ÁRAK « vid*kr» vEgész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. igyes Mám éra 4 FIS!. Xtipbatő mi­ndén hinapoiárngiídné!. fi«sjre*« i Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS 146. (546.) szí RÉV. 2013. SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL­­ Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden­­­hová az előfizetések, hirdetések és f 1- közlemény intézendő. Torpimn R9 szólalások intézendők. Az idő halad . . . Irta: Egy helybeli politikus. Miskolcz. junius 30. Izolálva, egyedül, elhagyatva érzi magát báró Bánffy Dezső. Magános visszavorsultságában ide­je és alkalma volt sok minden­ről, sokat gondolkozni, elmélkedni. Belátta, megtanulta mérlegelni a múltak hibáit. Saját té­nyei iránt sem volt el­néző. Azonban teljesen izolálva áll még . . . társadalmi tekintet­ben is. Ezelőtt négy és fél esz­tendővel nem állott egymagában. Voltak hívei, nagy számmal, akik báró Bánffy Dezső személyét a fanatizmusig menő rajongással környezték, mint test­­őrség vették körül és törhetetlen odaadással ragaszkodtak hozzá. Igaz, hogy akkortájt Magyaror­szág miniszterelnöke volt, míg ma a lipótvárosi kaszinó elnöke. Az idő halad. Igaz, hogy ak­kor állítólag a nagy és hatal­mas szabadelvű párt­­ minden kér­désben szolidáris és egységes volt és nem a pártfegyelem dog­mái, mint inkább a nemzeti li­berális politika életet adó és fenn­tartó eszméi domborodtak ki. A fúzióval kezdődő 0 7 - 11- rezsim a jog, törvény, igazság ha­talmas jelszavával, négy esztendő alatt, elsöpörte az egységes sza­­badelvű pártot fenntartó elvi alapot és megmaradt a rideg pártfegyelem dogmája, amelyet nap-nap mellett megújuló paktu­mokkal, áthidalással és egyez­kedési kísérletekkel lehetett fenn­tartani. Széll Kálmán távozása után pedig egyszerűen lomtárba he­lyezték a szentségnek tartott dogmákat és az egységes szabadelvű párt három nagy táborba szakadt. Az idő halad . . . íme a tanúság arra, hogy a Széll-rezsimnek csak jelszavai voltak, hogy a jelszavak a párt vérébe nem mentek át soha, hogy a paktumból született fúzió meg­bontotta a pártot, mert az alap, amelyre építve volt, nélkülözte a politikai nyíltságot, politikai őszinteséget, az elvi magaslatot és a valódi n­e­m­­zeti liberális eszméket. Aki azt vallja, hogy a szabad­­elvűség nem jelent kor­mánypártiságot, aki azt követi, hogy a szabadelvű, nem­zeti törekvésekhez való ragaszkodás, nem jelentheti egy­ben a mindenkori kormány előtt való térdet-fejet hajtást, a­ki akként van meggyőződve, hogy a mostani politikai kialakult hely­zet csak ideig-óráig való és a nemzeti szabadelvű kérdéseknek elodázását jelenti, annak hazafias kötelessége a mai nehéz napokban is meggyőződését sza­badon hirdetni, annak be kell számolni a feltartózhatlanul ro­hanó nemzeti, politikai és szo­­cziális kérdések megoldásával, mert az idő halad és egy perc­ig sem tűr tovább halasz­tást, így vélekedik báró Bá­tor­f­f­y Dezső, aki a múltak minden hibáját elismerve, izolálva ma­gára hagyatva, de férfias bátor­sággal és hazafias meggyőződés­sel lép a közvélemény ítélőszéke elé. Hallgassuk meg tehát ennek a színmagyar politikusnak kiáltó szavát. „Szükség van egy oly kormány­­képes gouvernementális irány­zatú pártra, mely a meddő köz­jogi kérdések feletti harcrot félretéve erős, határozott, liberá­lis és nemzeti irányban a gazda­sági és szocziális kérdések meg­oldását tűzi ki főczélul. Gazda­sági érdekeink úgy, miként a viszonyok ma már alakulva van­nak, csak gazdasági önállósá­gunk kivívásával nyernek bizto­sítást. Iparunk, kereskedelmünk érdekei parancsolják, hogy Ausz­triától függetlenül állapítsuk meg autonóm vámtarifánkat és kös­sük meg kereskedelmi szerző­déseinkért.“ Az első és legfontosabb fel­adat tehát egy új pártala­kulás. Ennek a pártnak félre kell tennie az elavult közjogi grávámenek penészes fringiáit. Erős, határozott liberális és nem­zeti programmal álljon ki e párt a küzdőtérre és az ország gaz­dasági és szoc­iális vajúdó kér­déseit kell elsősorban megolda­nia. A gazdasági érdekeink biz­tosítására pedig báró Bánffy Dezső szerint ezt a párt egyedül a gazdasági önállóság útján haladhat. — Önálló vámterület, ez lehet ennek a pártnak nyíltan bevallott pro­­grammja és végczélja. Szerinte ez ad erőt a felszaporodott ter­hek elviselésére, a nemzet élet­erejének növelésére. A régi bűnökért vezekelni lát­szik báró B­á­n­f­fy Dezső, ami­dőn a nevéhez fűződő erőszakos választási rendszerrel szemben, mint egyedüli panaceát a választási jog kiter­j­e­sz­tését sürgeti. " A mostani választási rendszer mellett nálunk egészséges parla­mentáris élet teljesen ki van zárva. Mesebeszéd, hogy éppen mi nem lennénk érettek az á­l­­talános választási jogra, ■amely a választókerületek ará­nyos beosztásával éppen a nem­zetiségi velleit­ásokat tenné ártalmatlanná. Más ok az, amiért a választási jog kiterjesz­tésétől nálunk félnek. Ez t. i. párthatalmi kérdés, a­melyet az eddig uralmon levő párt önzően lefoglalt magának. A választási jog kiterjesztése teremthetne egy igazi kormány­képes, gouvernementális pártot, amely többségre jutva, hatalomra kerülve, megteremthetné nálunk is az igazi parlamentarizmust. Addig pedig nálunk fikerió az egész parlamentarizmus. Bánffy Dezső báró prog­­rammjának utolsó sarkalatos té­tele az egységes, egy­nyelvű, magyar nemzeti­ állam kiépítése. Ez az a szent idea, amelyről mindenki azt hirdeti, hogy a szíve mélyén lakozik, de puszta deklamáczió­­nál egyebet nem tett senki, hogy ezt megvalósítsa. A magyar nem­zeti állam kiépítéséhez tartozik Bánffy szerint a hadsereg kér­désében a magyar vezérlet, b­e­lys­z­e­r­v­e­z­e­t és vezény­­nyelv megalapítása. Már most nézzük, vájjon elér­kezett-e az ideje annak, hogy Bánffy programmját magunkévá tegyük? Nézzünk csak körül. Az egész országon végig sír a keserves panasz. Irtózatos sze­génységben gyötrődik népünk. A nélkülözésben való kitartás mindig egyik fájó tulajdonsága volt ennek a népnek, de a mos­tani megpróbáltatások irgalmat­lan súlya már-már meghaladja kitartásának erejét. Nem arról van szó ebben a valamikor tejjel és mézzel folyó, messze földön irigyelt országban, hogy kinek, melyik osztálynak van jobb sorsa, melyik tehetősebb, melyik bol­dogabb? Ma már csak arról le­het szó, hogy melyik osztály sorsa elviselhetlenebb, melyik vidék népe szegényebb és leg­szegényebb ? Honnan men­nek többen Amerikába? Hiszen rémülve látjuk, hogy ma már nemcsak a munkásnép veszi kezébe a vándorbotot, hanem a lateiner-osztály emberei is fog­lalkoznak a kivándorlás gondo­latával és már meg is indult a népvándorlás Amerika felé. A fővárosban a sok hamis fénynek tolakodó csillogása még némileg megtéveszti a felületes szemlélőt, ámde a vidéken előt­tünk van a nyomor igazi képe. Egész társadalmi osz­tályok a mindennapi kenyérért folytatnak ádáz harezot. És a legna­gyobb baj, hogy a nép elvesz­tette hitét a helyzet javulásában, elvesztette enerzsiáját a javulás feltételeinek előidézésében. Báró Miskolczi hangszertelep. Raktáron tart minden hangszert. Hangszergyártó, hangoló és javító­ műhely. KTéSZiti Z Zono­rákat, harmoniumot, hegedűt,­­ CZUKOR GYULA ■■ - cziterát, czimbalmot, rézkürtöket stb. a miskolczi városi zenede h­angszerelője. A világ összes hangszereinek javitó műhelye. Miskolcz, Városház-tér 26. szám. Ódon zongorák felújíttatnak s rövidre vágatnak. Arany érmekkel kitüntetve. Szakképzett, józan zongora-hangolókat tart a város és vidék részére. A „MISKOLCZI NAPLÓ“ mai száma 6 oldalra terjed.

Next