Miskolczi Napló, 1903. július (3. évfolyam, 146-172. szám)
1903-07-01 / 146. szám
ill. évfolyam. Miskolcz, 1903. július 1. Szerda. ELŐFIZETÉS! ÁRAK « vid*kr» vEgész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. igyes Mám éra 4 FIS!. Xtipbatő mindén hinapoiárngiídné!. fi«sjre*« i Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS 146. (546.) szí RÉV. 2013. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető mindenhová az előfizetések, hirdetések és f 1- közlemény intézendő. Torpimn R9 szólalások intézendők. Az idő halad . . . Irta: Egy helybeli politikus. Miskolcz. junius 30. Izolálva, egyedül, elhagyatva érzi magát báró Bánffy Dezső. Magános visszavorsultságában ideje és alkalma volt sok mindenről, sokat gondolkozni, elmélkedni. Belátta, megtanulta mérlegelni a múltak hibáit. Saját tényei iránt sem volt elnéző. Azonban teljesen izolálva áll még . . . társadalmi tekintetben is. Ezelőtt négy és fél esztendővel nem állott egymagában. Voltak hívei, nagy számmal, akik báró Bánffy Dezső személyét a fanatizmusig menő rajongással környezték, mint testőrség vették körül és törhetetlen odaadással ragaszkodtak hozzá. Igaz, hogy akkortájt Magyarország miniszterelnöke volt, míg ma a lipótvárosi kaszinó elnöke. Az idő halad. Igaz, hogy akkor állítólag a nagy és hatalmas szabadelvű párt minden kérdésben szolidáris és egységes volt és nem a pártfegyelem dogmái, mint inkább a nemzeti liberális politika életet adó és fenntartó eszméi domborodtak ki. A fúzióval kezdődő 0 7 - 11- rezsim a jog, törvény, igazság hatalmas jelszavával, négy esztendő alatt, elsöpörte az egységes szabadelvű pártot fenntartó elvi alapot és megmaradt a rideg pártfegyelem dogmája, amelyet nap-nap mellett megújuló paktumokkal, áthidalással és egyezkedési kísérletekkel lehetett fenntartani. Széll Kálmán távozása után pedig egyszerűen lomtárba helyezték a szentségnek tartott dogmákat és az egységes szabadelvű párt három nagy táborba szakadt. Az idő halad . . . íme a tanúság arra, hogy a Széll-rezsimnek csak jelszavai voltak, hogy a jelszavak a párt vérébe nem mentek át soha, hogy a paktumból született fúzió megbontotta a pártot, mert az alap, amelyre építve volt, nélkülözte a politikai nyíltságot, politikai őszinteséget, az elvi magaslatot és a valódi nemzeti liberális eszméket. Aki azt vallja, hogy a szabadelvűség nem jelent kormánypártiságot, aki azt követi, hogy a szabadelvű, nemzeti törekvésekhez való ragaszkodás, nem jelentheti egyben a mindenkori kormány előtt való térdet-fejet hajtást, aki akként van meggyőződve, hogy a mostani politikai kialakult helyzet csak ideig-óráig való és a nemzeti szabadelvű kérdéseknek elodázását jelenti, annak hazafias kötelessége a mai nehéz napokban is meggyőződését szabadon hirdetni, annak be kell számolni a feltartózhatlanul rohanó nemzeti, politikai és szocziális kérdések megoldásával, mert az idő halad és egy percig sem tűr tovább halasztást, így vélekedik báró Bátorffy Dezső, aki a múltak minden hibáját elismerve, izolálva magára hagyatva, de férfias bátorsággal és hazafias meggyőződéssel lép a közvélemény ítélőszéke elé. Hallgassuk meg tehát ennek a színmagyar politikusnak kiáltó szavát. „Szükség van egy oly kormányképes gouvernementális irányzatú pártra, mely a meddő közjogi kérdések feletti harcrot félretéve erős, határozott, liberális és nemzeti irányban a gazdasági és szocziális kérdések megoldását tűzi ki főczélul. Gazdasági érdekeink úgy, miként a viszonyok ma már alakulva vannak, csak gazdasági önállóságunk kivívásával nyernek biztosítást. Iparunk, kereskedelmünk érdekei parancsolják, hogy Ausztriától függetlenül állapítsuk meg autonóm vámtarifánkat és kössük meg kereskedelmi szerződéseinkért.“ Az első és legfontosabb feladat tehát egy új pártalakulás. Ennek a pártnak félre kell tennie az elavult közjogi grávámenek penészes fringiáit. Erős, határozott liberális és nemzeti programmal álljon ki e párt a küzdőtérre és az ország gazdasági és szociális vajúdó kérdéseit kell elsősorban megoldania. A gazdasági érdekeink biztosítására pedig báró Bánffy Dezső szerint ezt a párt egyedül a gazdasági önállóság útján haladhat. — Önálló vámterület, ez lehet ennek a pártnak nyíltan bevallott programmja és végczélja. Szerinte ez ad erőt a felszaporodott terhek elviselésére, a nemzet életerejének növelésére. A régi bűnökért vezekelni látszik báró Bánffy Dezső, amidőn a nevéhez fűződő erőszakos választási rendszerrel szemben, mint egyedüli panaceát a választási jog kiterjesztését sürgeti. " A mostani választási rendszer mellett nálunk egészséges parlamentáris élet teljesen ki van zárva. Mesebeszéd, hogy éppen mi nem lennénk érettek az általános választási jogra, ■amely a választókerületek arányos beosztásával éppen a nemzetiségi velleitásokat tenné ártalmatlanná. Más ok az, amiért a választási jog kiterjesztésétől nálunk félnek. Ez t. i. párthatalmi kérdés, amelyet az eddig uralmon levő párt önzően lefoglalt magának. A választási jog kiterjesztése teremthetne egy igazi kormányképes, gouvernementális pártot, amely többségre jutva, hatalomra kerülve, megteremthetné nálunk is az igazi parlamentarizmust. Addig pedig nálunk fikerió az egész parlamentarizmus. Bánffy Dezső báró programmjának utolsó sarkalatos tétele az egységes, egynyelvű, magyar nemzeti állam kiépítése. Ez az a szent idea, amelyről mindenki azt hirdeti, hogy a szíve mélyén lakozik, de puszta deklamácziónál egyebet nem tett senki, hogy ezt megvalósítsa. A magyar nemzeti állam kiépítéséhez tartozik Bánffy szerint a hadsereg kérdésében a magyar vezérlet, belyszervezet és vezénynyelv megalapítása. Már most nézzük, vájjon elérkezett-e az ideje annak, hogy Bánffy programmját magunkévá tegyük? Nézzünk csak körül. Az egész országon végig sír a keserves panasz. Irtózatos szegénységben gyötrődik népünk. A nélkülözésben való kitartás mindig egyik fájó tulajdonsága volt ennek a népnek, de a mostani megpróbáltatások irgalmatlan súlya már-már meghaladja kitartásának erejét. Nem arról van szó ebben a valamikor tejjel és mézzel folyó, messze földön irigyelt országban, hogy kinek, melyik osztálynak van jobb sorsa, melyik tehetősebb, melyik boldogabb? Ma már csak arról lehet szó, hogy melyik osztály sorsa elviselhetlenebb, melyik vidék népe szegényebb és legszegényebb ? Honnan mennek többen Amerikába? Hiszen rémülve látjuk, hogy ma már nemcsak a munkásnép veszi kezébe a vándorbotot, hanem a lateiner-osztály emberei is foglalkoznak a kivándorlás gondolatával és már meg is indult a népvándorlás Amerika felé. A fővárosban a sok hamis fénynek tolakodó csillogása még némileg megtéveszti a felületes szemlélőt, ámde a vidéken előttünk van a nyomor igazi képe. Egész társadalmi osztályok a mindennapi kenyérért folytatnak ádáz harezot. És a legnagyobb baj, hogy a nép elvesztette hitét a helyzet javulásában, elvesztette enerzsiáját a javulás feltételeinek előidézésében. Báró Miskolczi hangszertelep. Raktáron tart minden hangszert. Hangszergyártó, hangoló és javító műhely. KTéSZiti Z Zonorákat, harmoniumot, hegedűt, CZUKOR GYULA ■■ - cziterát, czimbalmot, rézkürtöket stb. a miskolczi városi zenede hangszerelője. A világ összes hangszereinek javitó műhelye. Miskolcz, Városház-tér 26. szám. Ódon zongorák felújíttatnak s rövidre vágatnak. Arany érmekkel kitüntetve. Szakképzett, józan zongora-hangolókat tart a város és vidék részére. A „MISKOLCZI NAPLÓ“ mai száma 6 oldalra terjed.