Miskolczi Napló, 1903. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1903-08-01 / 173. szám

III. évfolyam Miskolcz, 1903. Augusztus 1. Szombat 173. (573.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre 1Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Espes száíz ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Helyben: Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA kö­yvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések,. _ , _ __ hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. Szomorú napok.­ ­ Miskolcz, július 31. —rt­. Mikor nagybeteg van a háznál, akkor jönnek az em­berek és aggodalmas kifejezéssel arczukon, szomorú érzéssel szí­vükben, remegve a bekövetkez­hető katasztrófa komor gondola­tától, lázas érdeklődéssel tuda­kozzák, hogy: „Mi hir van? Hogy van a beteg? Állot­t-e be válto­zás? .. . A szegény beteget pedig gyötri az emésztő, pusztító, gyilkos láz és az orvosok a beteg fölött összevesznek, hajbakapnak . . . Hát akkor hogyan gyógyuljon meg a szenvedő beteg, amikor az orvosok, akik gyógyítására vannak rendelve, maguk között vesztek össze és egymásnak men­nek? . . . Ez a kép tűnik föl előttem, amidőn ennek a szegény, sanyar­gatott országnak, a mi édes ha­zánknak mai szomorú helyzetére gondolok. Jönnek az érdeklődők — és nem hiú kíváncsiság az, ami őket hajtja — és kérdezik tőlünk, a­kikhez hivatásunknál fogva gyor­sabban jutnak el a hírek, hogy: Mi hir van? Yan-e újabb hir? Mi történt? . . . ... És a válasz, a­melyet az­­ aggodalmas kérdezőknek adnunk kell, egyre szomorúbban, egyre kétségbeejtőbben hangzik. ... A legutolsó hír pláne úgy hangzott, hogy az orvosok egy­­némelyikét meg akarták veszte­getni, hogy a betegnek . .. mér-­­get adjanak be. Erre aztán — igen természe­tesen — a beteg is, meg a hoz­zátartozói is, most már m­i­n­­den orvosságban mér­get sejtenek... A hegyibe pedig kegyetlenül összevesztek az orvosok és im­már nem csupán a tudásukban, képességükben, hanem a becsü­letükben is kételkednek. . . . Hát akkor hogyan gyó­gyuljon meg a beteg, akit ilyen kezekre bíztak? * Szomorú napok, kétségbeejtően szomorú napok szakadtak reánk. Egy nagy, mélyen fekvő be­tegség borzasztó tünetei léptek föl közéletünkben. A betegség maga már régen ott lappangot a szervezetben, de akut jelei nem­­ mutatkoztak. Most azonban, min­s után az elgyengült szervezet a betegségi anyagnak tovább ellent­­állani nem tudott, felfakadt a seb és ott tátong a nemzet testén. Most már mindenki látja és mindenki elborzad tőle. Most tudtuk meg, hogy mennyire be­teg a mi közéletünk. De azért maga a betegség nem most jött. Régi keletű az. A mai választási rend­szerrel éppen egykorú. * Igen is, minden bajnak, min­den szörnyű betegségnek, — a­melynek akut tünetei most a nemzetet rémületbe ejtik, — mind­ennek a kétségbeejtő nyomorú­ságnak egyedüli szülő oka a mi választási rendszerünk­ben van. A mai választási rendszer mel­lett egészséges politikai életet nem képzelhetek. Nálunk a nép milliói ki van­nak zárva az alkotmányos jogok gyakorlásából, mint holmi jogta­lan rabszolgák. Az egész orszá­got úgyszólván kisajátítva tartja pár százezer ember. Az ország szegény, szinte koldus. Rendkí­vül kedvező talaj ez a bűnök megfogamzására. Az eredményt, a szomorú ered­ményt látjuk. * A gyökeres orvoslás egyedül a választási rendszer megváltoz­tatása, a választói jog kiterjesz­tése, az általános választói jog behozatala lehet. De addig ? . . . Mi történjék A mennyi álmom Szent éjszakákon A mennyi dal ajkamra jő . . . Csak egy a vágya, Csak egy a tárgya, Csak egy a czélja és ez „6.“ Kivel a jelen Boldogság nekem, S tavasz virágos a jövő . . . A ki az élet, A kiért élek, A ki az üdvöm . . . ez az „0.“ Sassy Csaba. Jesleg kell halnom ! — A „Miskolczi Napló” tárczája. — Ilonának hívták és gyönyörű szép volt. A múlt század derekán az elbe­szélés írók aprólékos gonddal sze­degették, ami égen-földön szép van, hogy hasonlatokból rakják össze az imádott lányka bájait; de annak az egész irodalomnak teljes tárháza ke­vés, hogy elmondhassam őt olyan­nak, aminőnek az én szemeim látták. Húszesztendős voltam és Soha olyan szépet az ember életében töb­bet nem lát, mint amilyen szép ak­kor az asszony. Ő szintén ugyanabban a korban le­hetett, inkább valamicskével idősebb. Nem is igen vett komoly számba. Más valamirevaló legényembe!- nem volt a faluban, eltrécselt, sétálgatott hát velem szívesen, de amikor a bál­jainkra Szabadkáról, Zomborból ki­jöttek a fiatal ügyvédek, én — az akkori naplómból idézek — egy­szeriben „mellékmondattá sülyed­­tem.“ A mellékmondatok minden csinját­­binját könnyű szerrel megtanultatni Laky Demeterből és Névy László­ból, de olyan gyászos mellékmondat­ról az ,írásművek elmélete’­ nem tanít, amilyenné én váltam olyankor. Szerencsére, ritkán volt bálunk és szerelmem egének a felhőit a langy zefirek mihamarabb széjjelkergették. (Most már bevallhatom, hogy ezt a szép mondást Kazinczyból hódítot­tam el a naplóm számára.) Sőt a legutolsó tűzoltó-bál véghe­­tetlen boldogságot rejtett részemre : egyik városból sem jött ki senki. Ekkor történt meg az a nagy eset, hogy egy a­lalmas pillanatban el­csenhettem a batu­sztzsebkerdőjét. Az ő édes terhétől összegyűrve maradt a pamlagon, mikor Dobrádi Guszti, a patikussegéd tánczra kérte s én a drága zsákmányt azon gyű­rötten sinkófáltam el — ereklyéül. Én is kisértem haza. Útközben pajkosságból elvette tőlem a boto­mat s mikor a kis kapusokban visz­­szaadta, a sötétben boldogan csó­koltam meg a kezétől még meleg foggantyuját. Ez is volt az utolsó boldog perczem. Másnap vagy harmadnap egy sze­gedi úr érkezett, akivel ő a palicsi Anna-bálon ismerkedett össze és az az úr elhozta magával az édesapját is. Nem lehetett a szándékát félre­­magyarázni. Csak egy hétig remegtem aggódó kétség között: akkor megtörtént a jegyváltás s a szívem összetört. Olyan jól van mégis megszer­kesztve a testünknek ez a szerszáma, hogy a fenekén maradt még egy kis remény: valami véletlen, valami c­uda megmenthet mindazonáltal. Hiszen megesketik, hogy a vonat, amely azt az utat Szegedről elszál­lítja, összeütközik egy másikkal, ah ennyicskét igazán megtehetne értem a gondviselés! Gyakran meglátogatta a menyasz­­szonyát az a czudar, de a véne­tjá­­rás nem tett kárt benne, én azon­ban nem akartam, nem mertem többé a bálványommal találkozni. Csak es­­t­enden egyetegtem a házuk tájékán s mindössze egyszer-kétszer láttam az árnyékát az ablak kárpitján el­suhanni. A menyegző délután esett meg s mig az öregeim a násznép között mulattak, én otthon elbúcsúztam az emlékeimtől: egy Maróéba! Niel ró­zsától, amelyet a Virágregékkel pré­seltetek le, s attól a zsebkendőtől. Az első Trieszti Cognac párlati intézet • ^ l mely franczia módszer szerint k­észült (Destillerie.) Csmis és Stock O O ~i O ■ és az általános ausztriai gyógyszerész Barcolában, Triest mellett, \ \_fps ▼ "H/li lliHj" I IX L egyesület kísérleti állomása ellenőrzése ajánlja belföldi ■ w «7 w «7 ^ W alatt áll. Vi palaczk 5 korona. Vepalack 2 korona 60 fillér. 10 palaczk rendelésénél 10% engedmény. — Kapható Miskolczon : Megay Róbert c­ukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártos Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében. "

Next