Miskolczi Napló, 1903. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)
1903-09-01 / 197. szám
Dl. évfolyam Miskolcz, 1903. Szeptember 1. Kedd 197. (597.) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Helybeni Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Vidékre i Egész évre 16 kor. Fél évre 1 . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Egyes szén ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapoláru silónál. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések, „ hirdetések és felszólalások intézendők. _ , „ Telefon 62. Telefon 62. Politizálás. Miskolcz, augusztus 28. Mi magyarok ma holnap egésze ▼ilágtekintélyek vagyunk a politizálásban. úgy látszik, az az egyedüli ambícziónk, hogy az egész világ foglalkozzék a mi politikai állapotainkkal. Mi — büszke magyarok — elsősorban jogász náczió vagyunk , tehát értünk is a politikához. Nálunk mindenki elsősorban politizál nemzeti kötelességből. Hazafius érzésünk tölti be egész valónkat, az ország sorsa fekszik a szivünkön s ilyenkor minden igaz magyar a politikai harcztéren küzd. Utczán, kaszinóban, kávéházban, villanyos vasúton, a fürdőben egyebet se teszünk, mint a politikai helyzetet vitatjuk meg. Nem új dolog, de érdekes, mint igazság, hogy ha két amerikai összejön társaságban, az első kérdés amit egymáshoz intéznek : mi az ön üzlete? A német is ilyen praktikus gondolkozás, de ő már ezt az első kérdést így variálja: mi az ön hivatása? Ám, ha két magyar találkozik először, a formaságok után egyik bizonyára azzal kezdi: mi lesz az obstrukcióval, hogy leszünk az ex-lexsel, ki lesz a miniszterelnök ? Nem csoda, ha fővárosi és vidéki újságjaink kénytelenek alkalmazkodni ehhez a közhangulathoz. Politikai válság idején a magyar publikum szinte megköveteli még a vidéken is, hogy nap-nap mellett politizáljunk. S ha ez a politikai válság, ez az akut politikai kérdés hetekig, sőt hónapokig elhúzódik, akkor pusztíthat az országban bárminő elem, megrendülhet a közbiztonság, — egyébről nem fogunk hallani, egyebet nem fogunk olvasni, mint politikáról. Más nemzet polgárai azt vallják, — egész bölcsen — hogy a politikának hivatott, felelős intézői vannak, akik életüket ennek a szép hivatásnak szentelték, azok majd ellátják a nemzet baját, viszik az ország sorsát. Meglátjuk hogyan. Felülbírálni, ellenőrizni jut még mindig elegendő időnk. Nálunk, oh nálunk a politizálás honfiúi kötelesség! A malom alatt elkezdve, a vidéki kaszinókon és egyleteken keresztül — egész a nemzeti és a zsentri kaszinóig lelkesedéssel űzzük a politikát. Ha belepusztulunk is... Kolonics mondása jut eszembe, aki szegénynyé akarta tenni országunkat előbb, hogy aztán rabbá tehesse. Mi pedig szegénységünkben szeretnék a politikai rabság kötelékeit lerázni, holott ahhoz nincs erőnk. A múltak bűne ez egyébként, mely nem arra gondolt, hogy országunkat gazdaggá, gazdaságilag függetlenné tegyük, hanem örökkön örökké a politikába mélyen elmerülve, gravámenekkel töltöttünk heteket, hónapokat, esztendőket, amíg testvéreink a zsebünkre gondoltak. Iparuk megerősödött, kereskedelmük felvirágzott. Nem elmélkedtek, de cselekedtek. Nem politizáltak, hanem dolgoztak. Hagytak bennünket esztendőkön át politizálni. Jól számítottak. Tudták, hogy olyan ország vagyunk, ahol a politika az egyedül üdvözítő és boldogító passzió. S ezt a mi gyengeségünket — szomszédaink s osztrák testvéreink — alaposan kihasználták. Azt mondjuk erre ellenvetésül, hogy mi is fejlődtünk. Mi is haladtunk. Lehet. De vájjon mi ez a fejlődés ahhoz képest, amit szomszédos osztrák testvéreink éppen az utolsó 25—30 esztendő alatt elértek? Mi a mi iparunk, kereskedelmünk az övékhez képest? Hol van a mi gazdasági erőnk, a vagyonoso k amerikai történet. — A „Miskolczi Napló” tárczája. — A new-yorki 6-ik kerület postahivatalában, mikor a levélhordók a bedobott leveleket szortírozták, egy piciny, gyerekes hású levelet találtak, amely így volt megczímezve : „To my dearest mother in the heaven.“ Magyarul: „Az én legkedvesebb anyámnak a mennyországban.“ A levélhordók bemutatták ezen furcsa levélkét a főnöküknek, aki azt meste, fel is bontotta. A levélke így szólt: „Édes jó anyuskám! Nagyon rosszul megy itt lent a dolog, mióta elmentél. Most a Dick bácsinál lakom. Dick bácsi sokszor nagyon mérges és megveri Mary nénit, mikor haza jön a gyárból. Én sült diót árulok a Bridge streettől a Clinton-streetig. Nagyon fázom, nincs czipőm , pedig a Dick bácsi, mikor este haza viszem neki a 25 centet, amit kerestem, mindig mondja: „Elly holnap kapsz czipőt!“ De Dick bácsi inkább „brandyt” vesz a pénzért, mert tudod édesanyám, azt nagyon szereti. A szegény Mary néni, az venne czipőt, de neki nincs pénze , amit keres a vasalásból, azt odaadja Dick bácsinak, mert különben megveri. Hát azért írok, kedves anyám, hogy beszélj a mennyországban a jó Istenkével és kérd meg szépen, hogy engem is vigyen fel ! Nagyon jó és szófogadó leszek. Korán fogok ám felkelni és dolgozni. Tudom akkor majd vesz a jó Istenke nekem új czipőt, meg meleg ruhát, mert most télen nagyon fázom abban a batiszt ruhában, amit anyám húsvétkor csinált nekem ! Édes jó anyámat csókolja és üzenetét várja Elly." Bridgestreet 25. 10. em. 78. ajtó. E levélke nagyon meghatotta nemcsak a főnököt, de a kíváncsian körülálló levélhordókat is. Egyik derék levélhordó igy szólt: — Főnök úr ! Szegény ember vagyok és hat gyermekem van, de elmegyek ezért a szegény árváért és magamhoz veszem. Ahol hat eszik, ott a hetediknek is jut! — Nem, kedves barátom! — szólt a főnök — majd csak nekem lesz rá gondom, úgy sincs gyermekem. Menjen hozzá magával a leánykát ! A levélhordó egész nap kereste Ellyt, de nem találta. Tudj’ Isten napközben hol járt, merre kiáltotta : „Buy hot peanuts!“ . . . Csak úgy estefelé csípte el otthon, úgy, ahogy volt felpakolta a postakocsira. Mezítláb, félig megfagyva, rongyosan és piszkosan állít be Elly a főnök úr elé. Egyébként csinos szőke leányka volt, okos nagy szemekkel, karcsú termettel. — Leányom ! — szólt a főnök. — Levél érkezett a mennyországból ! . . . Hát kis leányom azon üzenet jött, hogy majd elmehetsz oda, de előbb itt lenn, a földi világban kell tanulnod: szépen írni, jól olvasni, főzni, kötni, hímezni és sok-sok mindenfélét! . . . . Mert ott fenn ilyen tudatlan kis leányoknak nem veszik hasznát. Aztán, ha mindezekhez értesz leánykám, akkor — ha tetszik — ám mehetsz! . . . Elly természetesen kapott szép új ruhát, jó meleg czipőt. A tanító bácsi is tanította naponta sok minden szépre — jóra. Eleinte furcsa volt neki az új világ, a meg nem szokott jólét. Éjszaka álmaiban mindig kiabálta ösztönszerűleg: — Buy hot peanuts! (Sült diót vegyenek!) Sokszor sírt is álmában és kérte Dick bácsit, ne üsse, holnap többet fog árulni és 30 centet fog neki hozni. Reggel, mikor ébredt, bámulva nézte az új világot és sokáig tért magához. * Évek múltak. Ellyből szép hajadon fejlődött. Álmaiban nem kéri már a Dick bácsit, hogy ne üsse és nem is kiáltja: „Boy hot peanuts!“ most a Dick Az első Trieszti Cognac párlati intézet (Destillerie) Camis és Stock Barcolában, Triest mellett, ajánlja belföldi gyógy-cognac-ját mely franczia módszer szerint készült és az általános ausztriai gyógyszerész egyesület kísérleti állomása ellenőrzése alatt áll. V1 palack 5 korona, V2 palack 2 korona 60 fillér. 10 palack rendelésénél 10% engedmény. — Kapható Miskolczon: Megay Róbert cukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártos Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében.