Miskolczi Napló, 1903. október (3. évfolyam, 222-248. szám)
1903-10-01 / 222. szám
Dl. évfolyam Miskolcz, 1903. október 1. Csütörtök 222. (622.) szám. POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Melyben Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A Széchenyi utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések. ..... hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. És legújabb szenzáczió. Miskolcz, szeptember 30. Minden napnak megvan a maga politikai szenzácziója. A tegnapi szenzáczió óriásilag kimagaslik még a mostani, izgalmakban és meglepő eseményekben éppenséggel nem szegény időben is. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt nyílt parlamenti ülésen leszavazták, még pedig nemcsak az ellenzék, hanem a szabadelvű párt nagy többsége is. Ennek a nevezetes szavazásnak folyománya gyanánt — egy tegnap késő este hozzánk érkezett távirat szerint — gróf Khuen- Héderváry Károly még a tegnapi nap folyamán táviratilag beadta lemondását. Az történt tehát, hogy a szabadelvű párt nyílt ülésen megbuktatta a miniszterelnököt. Na hát, ennek a fele se tréfa. Ilyen dolog nem esett meg a magyar parlamentben a legutolsó harminczhat esztendő alatt. Mi, itt a vidéken csak az óriási horderejű eseményt látjuk, de azoknak az erőknek az egymásra való hatását, a szálak szövését, a mozgató erőt, amely ezt a roppant fontosságú, korszakos eseményt létrehozta, azt persze nem láthatjuk. A tudósítókra vagyunk utalva, amelyek a nevezetes ülésről előttünk fekszenek. Ezek szerint a tegnapi szenzációnak Körber volt az oka. Ez az osztrák miniszterelnök a válság egész folyamán perfid beavatkozásaival igyekezett befolyásolni a magyar belügyek elintézését. Szájaskodását eleinte nem vették komolyan. A katonai kérdésben azonban a Reichsrath előtt olyan kijelentést tett, amely a chlopy-i hadparancs szerkesztőinek közjogi felfogásával teljesen kongruens. Olyan államjogi elméleteket hangoztatott, hogy Magyarország Ausztria engedelme nélkül a közös katonai ügyekben semmiféle elintézési jogot nem gyakorolhat. Erre vérszemet kapott több egyivású osztrák politikus is s felnyergelvén a Körber államjogi elméletére, napok óta azt beszélgetik, hogy a magyar nemzeti követelmények teljesítését Ausztria megengedhetőnek nem tartja. Végre a szabadelvű párt is megelégelte ezt az illetéktelen tolakodást s már a tegnapi értekezleten provokálta a miniszterelnököt, hogy ilyen zagyva beszédeket erélyes visszautasítás nélkül ne hagyjon. De Khuen gróf már tegnap hidegen vette ezt a biztatást. A képviselőház tegnapi ülésén mégis csak nyilatkoznia kellett. Hát nyilatkozott is, de kedv nélkül, erély nélkül. Várták, hogy a magyar nemzet alkotmányban gyökeredző jogainak kidomborításával oly nyilatkozatot tesz, melyből Körber illetéktelen, tapintatlan és sértő beavatkozásának rendreutasítását kiértheti. Gróf Khuen azonban ehelyett megelégedett annak konstatálásával, hogy Körber beszéde nem érintheti a mi belügyeinket, ennélfogva egyszerűen tárgytalan. Ez a kitérő és tartózkodó nyilatkozat persze nem elégítette ki a Házat. Kitűnt ez abból, hogy az országgyűlés nagy többséggel elfogadta a Kossuth Ferencz indítványát. Kossuth pedig azt indítványozta, hogy a Khuen gróf beszédét a mai ülés napirendjére tűzzék ki. Mindaz tehát, aki a Khuen gróf mai nyilatkozatával nem volt megelégedve, a Kossuth indítványa mellett szavazott. Az indítvány ellen csak azok szavaztak, akiket a Khuen gróf magyarázata kielégített. Ilyen ki- Uton. Isten veled, örökre tán! Repül a gép rohanva, Óh ezt a fojtó bánatot, Hogy zárhatom magamba! Sötét a táj, az alkonyat Borúja száll az égre — Zokogva visz tovább a gép A hanyatlan éjbe. A gép olyan erős lehet Hatalmas vaskarával, Hogy ily nehéz, nagy bánatot Oly könnyen visz magával! Klezey Sándor. Ifjúság. — A „Miskolczi Napló” tárczája. — Verőfényes májusi nap volt, amikor először megláttam. Félig gyermekleány, félig asszonymód kifejlett hosszú, selyem pillákkal, de tétova, félénk tekintetű, mint az őzike, igazi csitrileány. Az erdőben sétálgattam és sétaközben bukkantam reá, azaz hogy reájok. Valami nagyobb társasággal került ki ide, azok ott lenn egy kies völgyecskében tüzet raktak, vagy főztek, vagy játszottak. Ez a kis leány félreült a völgyike peremére, koszorút fonni pimpóvirágból. Szemrevaló fiú volt a legényke is — akár gránátosnak is beillett volna széles vállaival, akár leánynak is beillett volna selymes tekintetű, nagy kék szemeivel. Én azt hiszem, hogy a legtöbb nő nem képes ellenálli a kékszemű férfiak csábító varázsának, olyan hatással van az ilyen szem pillantása, mint a hegedű síró flageolet hangja, nincs olyan pánczélozott kebel, amelyik el tudna zárkózni hatása elől. A kisleány hat koszorút font pimpóvirágból, a kékszemű fiú pedig hordozta neki a pimpóvirágot, nagy halmocskányít öntött belőle a donna elé, aztán mellékeveredett . . . segített neki. Nem értett-e a virágfűzéshez, vagy egyéb tette-e, biz én nem tudom — nem is igen leshettem meg minden apróságot a fák közül, ahova lekeveredtem, csak szakadozott, töredezett sugár hatolt át a lombkoronán, — annyi bizonyos, hogy egyszer csak összeakadt a két kerék és összecsukolva maradt is. Az őzike szem meg belenézett a kék szembe, — ki mélyebben, nem tudom, de hát a kék szem varázsa működött, a hosszú szempilla meg ráborult az őzike szemre . . . csókolódzott a két mihaszna. Nekem meg akkora gyönyörűségem telt benne, mintha az a két égő eperajkénbennem gyújtott volna lángot.* Május elmúlt, — tél ideje volt, épp farsang évadja — az ember legnagyobb csalfasága. A május pezsgő élete, üdítő melege elhal, kioltja a természetet, hogy példázza az embernek a halált. És az ember fogja magát, megsokalja a természetet és az embert és hazudik pezsgő életet, üdítő meleget és ezt farsangnak nevezi. És hogy még májasabbnak lássék, a tánctermek szélére zöld lomba eleven bozótot teremt a műkertészek jóvoltából. Én ide szoktam húzódni a műkertek mögé, nem azért, mert a májust mímelik, hanem mert itt meg nem látnak. Nem tudok tánczolni. Ez még nem érdem, de nem is tánczolok — ez már érdem. Hát szépen meghúzódom, szerényen, hogy ne is lássanak. Itt láttam meg másodízben az én őzikeszemű leánykámat. Most nem olyan tétova, félénk a pillantása, mint az őzikéé, tágra van kinyitva — no lám, hova bujt az a két nagy szempilla? — meg nem is barna ez a szem, hanem fekete, izzó a táncz hevületétől, meg tán egyébtől. A tizenkilenczedik év rajongó, repeső, élvezetsejtő csábja, szerelme világos benne, egy eddig csöndes tűzhányó két krátere. Az arcza is kipirult a táncztól, a szerelemtől, attól a két reábámuló kék szemtől. Mert a legény is ugyanaz, annak a szeme most még varázsosabb. A leány viszszahúzódik, jobban a bokrok közé búvik, — a lombozat közé dugja, forró arczát hűsíteni akarja a lombokon, — s közelebb akar lenni a fiúhoz. Le már 30 évi fennállás óta bebizonyított tény, hogy Málnai Lipót utóda Grerő kesztyűs-, kötszerész- és divat üzlete Miskolcz, Széchenyi u. 42. sz. Férfi és fiú fehérneműekben, de különösen nyakkendőkben a legolcsóbb. Saját készitésű kesztyűk és fűzők (Miederekben) a legnagyobb. Betegápolási czikkekben, kötszerekben a legtájékozottabb. # Alapittatott 1873-ik évben. # Keztyűk, fűzők, kötszerek és nyakkendők rendelésre pontosan készülnek.