Miskolczi Napló, 1903. október (3. évfolyam, 222-248. szám)

1903-10-01 / 222. szám

Dl. évfolyam Miskolcz, 1903. október 1. Csütörtök 222. (622.) szám. POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre­­ Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyed évre 4 kor. Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Melyben­­ Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyed évre 3 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KOVÁCS JÓZSEF HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A Széchenyi­ utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések. ..... hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. És legújabb szenzáczió. Miskolcz, szeptember 30. Minden napnak megvan a ma­ga politikai szenzácziója. A tegnapi szenzáczió óriásilag kimagaslik még a mostani, iz­galmakban és meglepő esemé­nyekben éppenséggel nem sze­gény időben is. Gróf K­h­u­e­n-H­éderváry Károly miniszterelnököt nyílt par­lamenti ülésen leszavazták, még pedig nemcsak az ellenzék, ha­nem a szabadelvű párt nagy több­sége is. Ennek a nevezetes szavazás­nak folyománya gyanánt — egy tegnap késő este hozzánk érke­zett távirat szerint — gróf Khuen- Héderváry Károly még a tegnapi nap folyamán táviratilag beadta lemondását. Az történt tehát, hogy a sza­badelvű párt nyílt ülésen meg­buktatta a miniszterelnököt. Na hát, ennek a fele se tréfa. Ilyen dolog nem esett meg a magyar parlamentben a legutolsó harminczhat esztendő alatt. Mi, itt a vidéken csak az óriási horderejű eseményt látjuk, de azoknak az erőknek az egy­­másra való hatását, a szálak szö­vését, a mozgató erőt, amely ezt a roppant fontosságú, kor­szakos eseményt létrehozta, azt persze nem láthatjuk. A tudósítókra vagyunk utalva, amelyek a nevezetes ülésről előt­tünk fekszenek. Ezek szerint a tegnapi szen­­zác­iónak Körber volt az oka. Ez az osztrák miniszterelnök a válság egész folyamán perfid be­avatkozásaival igyekezett befo­lyásolni a magyar belügyek el­intézését. Szájaskodását eleinte nem vették komolyan. A katonai kérdésben azonban a Reichsrath előtt olyan kijelentést tett, amely a chlopy-i hadparancs szerkesz­tőinek közjogi felfogásával tel­jesen kongruens. Olyan ál­lamjogi elméleteket hangoztatott, hogy Ma­gyarország Ausztria engedelme nélkül a kö­zös katonai ügyekben semmiféle elintézési jo­got nem gyakorolhat. Erre vérszemet kapott több egy­­ivású osztrák politikus is s fel­nyergelvén a Körber államjogi elméletére, napok óta azt be­szélgetik, hogy a magyar nem­zeti követelmények teljesítését Ausztria megengedhetőnek nem tartja. Végre a szabadelvű párt is megelégelte ezt az illetéktelen tolako­dás­t s már a tegnapi értekez­leten provokálta a miniszterel­nököt, hogy ilyen zagyva beszé­deket erélyes visszautasítás nél­kül ne hagyjon. De Khuen gróf már tegnap hidegen vette ezt a biztatást. A képvi­­selőház tegnapi ülésén mégis csak nyilatkoznia kellett. Hát nyilatkozott is, de kedv nélkül, erély nélkül. Várták, hogy a magyar nemzet alkotmányban gyökeredző jogainak kidomborí­­tásával oly nyilatkozatot tesz, melyből Körber illetéktelen, ta­pintatlan és sértő beavatkozásá­nak rendreutasítását kiértheti. Gróf Khuen azonban ehelyett megelégedett annak konstatálá­­sával, hogy Körber beszéde nem érintheti a mi bel­­ügyeinket, ennélfogva egyszerűen tárgytalan. Ez a kitérő és tartózkodó nyi­latkozat persze nem elégítette ki a Házat. Kitűnt ez abból, hogy az országgyűlés nagy többség­gel elfogadta a Kossuth Ferencz indítványát. Kossuth pedig azt indítványozta, hogy a Khuen gróf beszédét a mai ülés napirendjére tűzzék ki. Mindaz tehát, aki a Khuen gróf mai nyilatkozatával nem volt megelégedve, a Kossuth indítványa mellett szavazott. Az indítvány ellen csak azok sza­vaztak, akiket a Khuen gróf ma­gyarázata kielégített. Ilyen ki- Uton. Isten veled, örökre tán! Repül a gép rohanva, Óh ezt a fojtó bánatot, Hogy zárhatom magamba! Sötét a táj, az alkonyat Borúja száll az égre — Zokogva visz tovább a gép A hanyatlan éjbe. A gép olyan erős lehet Hatalmas vaskarával, Hogy ily nehéz, nagy bánatot Oly könnyen visz magával! Klezey Sándor. Ifjúság. — A „Miskolczi Napló” tárczája. — Verőfényes májusi nap volt, amikor először megláttam. Félig gyermek­leány, félig asszonymód kifejlett hos­s­­zú, selyem pillákkal, de tétova, fé­lénk tekintetű, mint az őzike,­­ igazi csitrileány. Az erdőben sétálgattam és séta­közben bukkantam reá, azaz hogy reájok. Valami nagyobb társasággal került ki ide, azok ott lenn egy kies völgyecskében tüzet raktak, vagy főztek, vagy játszottak. Ez a kis leány félreült a völgyike peremére, koszorút fonni pimpóvirágból. Szemre­­való fiú volt a legényke is — akár gránátosnak is beillett volna széles vállaival, akár leánynak is beillett volna selymes tekintetű, nagy kék szemeivel. Én azt hiszem, hogy a legtöbb nő nem képes ellenálli a kékszemű fér­fiak csábító varázsának, olyan ha­tással van az ilyen szem pillantása, mint a hegedű síró flageolet hangja, nincs olyan pánczélozott kebel, a­melyik el tudna zárkózni hatása elől. A kisleány hat koszorút font pim­póvirágból, a kékszemű fiú pedig hordozta neki a pimpóvirágot, nagy halmocskányít öntött belőle a donna elé, aztán mellékeveredett . . . segí­tett neki. Nem értett-e a virágfű­­zéshez, vagy egyéb tette-e, biz én nem tudom — nem is igen leshet­tem meg minden apróságot a fák közül, ahova lekeveredtem, csak sza­kadozott, töredezett sugár hatolt át a lombkoronán, — annyi bizonyos, hogy egyszer csak összeakadt a két kerék és összecsukolva maradt is. Az őzike szem meg belenézett a kék szembe, — ki mélyebben, nem tu­dom, de hát a kék szem varázsa működött, a hosszú szempilla meg ráborult az őzike szemre . . . csó­­kolódzott a két mihaszna. Nekem meg akkora gyönyörűségem telt benne, mintha az a két égő eperajk­énbennem gyújtott volna lángot.* Május elmúlt, — tél ideje volt, épp farsang évadja — az ember leg­nagyobb csalfasága. A május pezsgő élete, üdítő melege elhal, kioltja a természetet, hogy­ példázza az em­bernek a halált. És az ember fogja magát, megsokalja a természetet és az embert és hazudik pezsgő életet, üdítő meleget és ezt farsangnak ne­vezi. És hogy még májasabbnak lássék, a tánc­termek szélére zöld lomba eleven bozótot teremt a­ mű­­kertészek jóvoltából. Én ide szok­tam húzódni a műkertek mögé, nem azért, mert a májust mímelik, hanem mert itt meg nem látnak. Nem tu­dok tánczolni. Ez még nem érdem, de nem is tánczolok — ez már ér­dem. Hát szépen meghúzódom, sze­rényen, hogy ne is lássanak. Itt láttam meg másodízben az én őzikeszemű leánykámat. Most nem olyan tétova, félénk a pillantása, mint az őzikéé, tágra van kinyitva — no lám, hova bujt az a két nagy szempilla? — meg nem is barna ez a szem, hanem fekete, izzó a táncz hevületétől, meg tán egyébtől. A tizenkilenczedik év rajongó, repeső, élvezetsejtő csábja, szerelme világos benne, egy eddig csöndes tűzhányó két krátere. Az arcza is kipirult a táncztól, a szerelemtől, attól a két reábámuló kék szemtől. Mert a le­gény is ugyanaz, annak a szeme most még varázsosabb. A leány visz­­szahúzódik, jobban a bokrok közé búvik, — a lombozat közé dugja, forró arczát hűsíteni akarja a lom­bokon, — s közelebb akar lenni a fiúhoz. Le már 30 évi fennállás óta bebizonyított tény, hogy Málnai Lipót utóda Grerő kesztyűs-, kötszerész- és divat üzlete Miskolcz, Széchenyi­ u. 42. sz. Férfi és fiú fehérneműekben, de különösen nyakkendőkben a legolcsóbb. Saját készitésű kesztyűk és fűzők (Miederekben) a legnagyobb. Betegápolási czikkek­­ben, kötszerekben a legtájékozottabb. # Alapittatott 1873-ik évben. # Keztyűk, fűzők, kötszerek és nyakkendők rendelésre pontosan készülnek.

Next