Miskolczi Napló, 1903. november (3. évfolyam, 249-273. szám)

1903-11-01 / 249. szám

III. évfolyam Miskolcz, 1903. november 1. Vasárnap 249. (649.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. előfizetési Arak­­ Vidékre : Egész évre 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyed évre 4 kor Egyes szán ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Helyb­en : Egész évre 12 kor. Fél évre . 6 kor. negyed évre 3 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi-urcza 34-ik szám, 82ELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája hová a lap szeb­eny részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések hirdetések és felszólalások intézenciók. Telefon 62. Telefon 62. Szíves marasztalást ne tessék komolyan venni. Miskolcz, október 31. —rth: Hiába, nincsen szebb dolog ezen a kerek világon, mint az egyetértés, az összetar­tás, és az összhang, amikor az emberek szépen megértik egymást, nem szakadnak el egymástól, és — bár más-más hangnemből mindnyájan egy nótát fújnak. A szabadelvű párt tegnapi nagy fontosságú konferencziája kö­rülbelül ezt a képet tárja a bámuló világ elé. Nincs pártszakadás, nincs ki­lépés, nincs disszonanczia. — Nagyszerű, felemelő, dicső lát­vány. Csupán csak egy csepp hi­bája van. Igazán csak egy pa­rányi az egész. Szóra sem ér­demes. Nincsen benne őszinteség. Egy­szerűen nem igaz a kép. Ha­zug. Mást mutat és mást jelent. A kép azt mutatja, hogy a szabadelvű párt most egy­séges, mert gróf Apponyi Albert és hívei bennmarad­tak a pártban, a valóság pedig az, hogy a szabadel­vű p­á­r­t éppen akkor lett volna egységes, ha Appo­­nyiék kilépnek és mert nem léptek ki, azért nem egy­séges most a párt. Ki okozta e­z­t a helyzetet, a­mely az országnak egyáltalán nem a legépületesebb látványt nyújtja? Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Gróf Apponyi Albert és hívei. Egyedül és kizárólag ők vit­ték bele a helyzetbe az ingado­zás, megbízhatatlanság elemeit. Ebben a tekintetben gróf Ti­sza Istvánt nem érheti vád. Ezt el kell ismernie mindenkinek. Még annak is, aki különben nem hive Tiszának és politikájának. Gróf Tisza István a szerdai pártkonferenczián egészen vilá­gosan beszélt. Lehet helyeselni vagy elvetni, amit mondott, de azt elvitatni nem szabad és nem lehet, hogy amit mondott, az világos volt. Megmondotta elsősorban, hogy vállalkozásának alapja, bázisa az, hogy a párt és az ő sze­mélye között teljes legyen az összhang. Ezután pedig felsorolta azo­kat a pontokat, amelyekben egy­általában nem osztja Apponyi felfogását, nevezetesen a pót­tartalék kontingentá­lá­s­á­b­a­n, a békelétszám törvényhozási megállapí­tásában, a nevelés­ügy ren­­dezésében és végül a deklaráczió kérdésében. Azután pedig felhívta a párt tagjait, hogy abban a munkában, amelyet magára vállalt, oda­­adólag segítsék. Nyomban rá válaszolt Appo­nyi Albert és pedig szóról-szóra a közvetkezőket: „Meg kell vallanom, hogy legalább is nem nagyon nagy súlyt fektetnek az én politikai közreműködésemre azok a té­nyezők, amelyek szükség nél­kül bejelentik már most ne­kem és azoknak, akik úgy gondolkoznak, mint én, hogy azokat a követelményeket, a­melyeknek teljesítéséhez jövő­ben való támogatásunkat fűz­tük, semmi esetre sem fogják teljesíteni.“ Erre következett aztán az ud­varias marasztalás, de csak azért, hogy a köteles illendőség szabályainak eleget tegyenek. Tisza gróf marasztalta Apponyit és társai, de csak olyan formán, ami élénken emlékeztet egy a szerkesztőségek­ben szokásos feliratra, amely így szól: Őnagysága a hétről. — A „Miskolcai Napló“ eredeti tározója. — — Kezeit csókolom. Mi az, hogy Önt már sohasem látom nappal, csak este mutatkozik a korzón ? — Ezentúl már csak este fo­gok megjelenni.“ — Mint szeretett laptársunk ? És várjon miért ? — Tudja nehezen vallom be ugyan, de bevallom, hogy az idő vasfoga engem is. .. stb. Ezt má­sok sokszor szebben fejezték ki, én nem bajlódom vele. Szóval amint ami szépségünk kezd értékéből ve­szíteni, sokkal tanácsosabb, ha csak este mutatkozunk. Este ugyanis nem lehet az arcz vonásait és a test idomait annyira analizálni, de annál nagyobb tere van az ész­­benyomás előnyeinek, s így a­kik nappal nem tartoznak a hódolóim közé, este mind azok lesznek. To­vábbá az est az érzékek ideje, az érzékeknek csak ekkor van meg az igazi fogékonyságuk a női szép­ségek megértése iránt. Láthatja ezekből, hogy az esti megjelenés a nehéz érvényesüléssel van össze­köttetésben. — Magam is úgy vélekedem. — Az esti megjelenésnél többé­­kevésbbé megbocsájtjuk a pongyo­laságot, gyakran elnézzük a lázas sietség miatti­ hibákat! De ne gon­dolja rólam, hogy én malitiózus hasonlatokat gyártok akkor, amikor közeleg a halottak napjának ko­moly ünnepe. Ilyenkor magamba szállok és nem mondok rossz vic­­­czeket. Örüljön tehát, hogy meg­menekül ma tőlük. — Kár, hogy csak egyszer van egy évben ez az ünnep. De mondja — Nagyságos asszonyom — van önnek halottja ? — Minden asszonynak mindig van egy halottja, a melyet sirathat: a lánykora. Ezt eltemettük, a­mikor férjhez mentünk, koszom is volt a temetéshez : a menyasszonyi ko­szom. — És asszonykorukban kivilágí­tást rendeznek a temetéshez a gyé­mánt boutonokkal. — Ha már ennyire benne va­gyunk a hasonlatokban, akkor te­gyük hozzá, hogy a férjem volt a sirásó. — A­kinek a skarjaiba temet­kezett. — De most már elég volt. A fér­jem nem barátja annak, hogy a sí­rokat virággal elhalmozzák. Azon évődik folyton, hogy mennyi nőt tudna ő azokkal a virágokkal meg­hódítani, a melyeket most az egyé­szetnek adnak. Mert szerinte a női szivekre fordított virág­ tőka hálá­sáé talajra talál s jobban meghozza a maga kamatját, mintha avval a kegyeletnek és a mostoha földnek adóznék. — Mit szól ahhoz asszonyom, hogy ezen a héten valamelyik nap, nem sokba múlt, hogy nem kaptunk lapot. — A nyomdás­­sztrájk miatt? Bí­zón az kellemetlen lett volna. Leg­alább tanulhatnánk a sztrájk elő­nyeiből mi asszonyok és felhasznál­hatnánk azt, amikor követeléseinket akarjuk a férjekkel szemben ki­vívni. Azonban a magamfajta asz­­szony hiába sztrájkolna, mert nincs miben sztrájkolni. Egy általános asszony-sztrájk esetén én például nem csinálhatnék egyebet, minthogy abba hagynám a rendes foglalkozá­saimat: nem mennék kávéházba.. Az első Trieszti Cognac párlati intézet , , mely franczia módszer szerint készült (Destillerie.) Camis és Stock á’yXT/A|TjrWT £é ~l fj T és az általános ausztriai gyógyszerész Barcolában, Triest mellett, ^ f f "vUfelXílv" § íti ÍJ egyesület kísérleti állomása ellenőrzése ajánlja belföldi — %/ J V alatt áll. Vi palaczk 5 korona. V* palack 2 korona 60 fillér. 10 palac­k rendelésénél 10'/1 engedmény. — Kapható Miskolczon : Megay Róbert czukrász, Helebronth Gyula, Langer Sámuel, Mezei I., Pártos­­ Miksa és Szlavkovszky Károly fűszerkereskedésében. —

Next