Miskolczi Napló, 1904. augusztus (4. évfolyam, 174-197. szám)

1904-08-02 / 174. szám

IV. évfolyam. Miskolc, 1904. augusztus 2. Kedd. 174. (874.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egész évre 12 kor. Vidékre: Egész évre 16 kor. Fél évre 6 „­­ Fél évre 8 „ Negyed évre 3 „­­ Negyed évre 4 „ Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF. SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utcza 2-ik szám. Kiadóhivatal Hunyadi-utcza 2-ik szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetések, hirde­tések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Telefon 114. Emberi gyarlóságok. Miskolcz, augusztus 1. Hiba nélkül ember nem lé­tezik. A legerősebbnek látszó jellemen is tapad gyengeség. Tö­rekvésünket a tökéletesség el­érésére sohasem koronázhatja teljesen kielégítő siker, a leg­többet, amit elérhetünk az, hogy a jó tulajdonságok annyira el­lensúlyozzák fogyatkozásainkat, hogy közfelfogás szerint kifogás­talan jelleműek legyünk. Dacára azonban, hogy minden, tehát a legideálisabb igényeket is kielégítő eredményt jellemünk nemesítése tekintetében elérni nem lehet, szüntelenül és seré­nyen kell iparkodnunk, hogy jellemünket csiszoljuk, hibáinkat, vétkeinket, ha még oly jelen­tékteleneknek látszanának is, szigorú, kíméletlen kritikával ostorozzuk. Mert csakis a leg­lelkiismeretesebb és inkább túl­hajtott, mint elnéző önkritiká­val érhetjük el, hogy az ember legszebb s a többi teremtmé­nyektől megtagadott erény a tisztaszivüség, a nemeslelküség birtokába jussunk. E lelki tulajdonság megszer­zéséhez a test épsége is meg­­kívántatik. Testi fogyatkozások ugyan nem zárják ki az élet fenkölt felfogását, de az egész­ség hiánya többnyire károsan befolyásolja lelkünket. Általáno­san ismert a közmondás, hogy csak ép testben lakik ép lélek. Beteg embernek beteg a mun­kaképessége, beteg a karaktere, önérzete, gondolkodása, szóval: egész lénye. Már­pedig beteg emberek társadalmának nemze­tet fentartó képessége elernyed, az állam gépezetének kerékkül­lőiben korhadás áll be, a nem­zet sorvadásnak indul, mert annak alkatelemei: az egyes emberek saját testi és szellemi épségük karbantartását szem elől tévesztik, s a modern élet vá­sári zajában egymáson keresz­tülgázolva, egymást legyűrve tö­rekszenek a boldogulás célpontja felé, a kultúra elektrikus lángja mellett. Kevesen érik be saját sor­sukkal. Az egyik koplat csak­hogy külsőségekben többnek lássék, mint a­mi; a másik többet költ, mint amennyi bud­­getjéből telik, mert összekötte­téseinél fogva lépést kíván tar­tani a társasággal. A szerényebb viszonyok közt levők utánozni, elérni akarják a tehetősebb, a magasabb állásuakat szokásaik­ban, életmódjukban, szórakozá­saikban, s e törekvésükben ren­desen a gazdálkodás egyensúlya meghibban, beáll a deficit, a sok adósság, a gond, amivel természetesen lépést tart az ide­gesség, vérszegénység s ezek nyomán ezer meg ezer nyava­lyája a családnak. Hogy meny­nyire el van terjedve e kórság már az utolsó falun is, az a szorgos szemlélő figyelmét el nem kerülheti. Gyakran lehet alkalmunk csa­ládok romlását látni, miként jutnak azok a nagyratörekvés lejtőjén fokról-fokra tönkre. S honnan ered ez a káros jelenség? Azt mondják, hogy a kultúra az a bacillus, mely be­fészkelte magát az emberek agy­velejébe és ezt az állapotot elő­idézte. Utalnak arra, hogy civi­ A szinx, Rivalgó lárma, füst és zagyva ének Zűrös zsivajban száll a nyári éjnek. A csapszék telve. Künn a szürke gyár, Akár egy régi, ódon sziklavár Belé mered a párás éjszakába. A gép pihen, az ablakok sötétek, A gőzszelep nem kattog, nem köhög. A fal se reszket, mint a gyáva vétek, Hogy nyugszanak a zúgó pörölyök. A szombat este békés hallgatása Reáfeküdt a téglatömkelegre S amíg az éj a nap sírját megássa, A gyár pihen, tompult álomba veszve. Kopott zubbonyban ü­l a munka népe A csapszék füstös, piszkos belsejébe. Körülülik az x lábú faasztalt, És egyikük, — egy ráncos, vén ta­pasztalt, Megkopott munkás, — hangosan beszél­ .Bizony, fiuk, — itt rosszul fúj a szél! A gyár kiszívja minden cseppnyi vé­­rtlük, — A munka súlyos, és kevés a bérünk, — Mig más mulat, pezsgőzik nyakra­a tőre, — A ruhánk rongy, az italunk meg lőre. Hej, mondhatom, ez nem tarthat soká ! Ni, itt az újság. Páris, Róma, London, Sztrájk mindenütt. És én hiába mon­dom, — Hogy kizsarolják vérünk, mindenünk, Ha egyetértve sztrájkra nem kelünk. S a gyűrött újság vándorútra kelve, Körülforog a hosszú asztalon, És hogy beszédre jó az alkalom, Megoldva már mindannyiuknak nyelve. Egy szélesmellű, óriás alakból Forrongva, lázas tűzzel dől a szó: Fiuk ! Ti rongyos, éhező bitangok ! A házatoknál áll a vad bakó ! Moccanni mertek ? Zúgolódni mertek ? Vigyázzatok ! A korbács már mozog ! A gyárosok, e gaz piócafajta Véresre sújtja piszkos arcotok ! Izzadj kölyök, ha munkásnak születtél, És néma légy, és tűrd az ütleget! Vigyázz magadra,mert ha gyönge lettél, Kirúgnak, mint egy megvénhedt ebet! Ha éhezel, gondolj a gazda arra, Ki vad tivornyán rajtatok kacag, És összezúz egyetlen tollvonással, Mint összezúzom ezt a poharat ! Pénzt, pénzt szerezz! Tolvaj, csaló,­­gazember Mind tisztességes, mig a pénz csörög, És tűrnötök kell, hogyha kedvtelésből Leszid, gyaláz, vagy arcotokba kap! Ti gyáva had ! Csak tűrjetek tovább is Rabszolgamódra, állatok gyanánt, — Habár egy perc, s alaktalan tömegbe húzhattok össze bárkit, hogyha bánt !* Elhallgat. Aztán egy-két pillanatra Úgy tetszik, mintha mindig csend­­maradna. Egyetlen hang, egyetlen szó se száll. Majd összebújva, lassan megbeszélik. Még titkolódzva, tétovázva félig. Hogy a gyár népe hétfőn sztrájkba áll. És újra zúg az ének és a lárma, A holdvilágos nyári éjszakába. * * * A gyárfalak hatalmas, zordon árnya Ráesik az útközép porára. Éjfél után van. Támolygó menésben Egy ember surran át a szürkeségen, S a gyár előtt egyszerre csak megáll. Oly néma minden ! Sóhajtás se száll, Fűzizzenés, szellőrezgés se hallszik, A város is lélekzetvesztve alszik. S az ember ott áll. Arca összetorzul, Amint szeme a gyárfalakra fordul, És szinte sirva, szinte nyöszörögve Tipor reá a durva gyárküszöbre, És azt kiáltja: Munkát! Kenyeret! Nagy messziről a toronyóra nyelve Fél egyet üt, És aztán újra csend van mindenütt.. . Kaszab Géza. ■ ■■«I «"«i" cysrpi/PTITI Van szerencsém a közönség tudomására hozni, hogy az évek óta fennálló TUV UZ.LI­I­­mtUVtl uLt Falkenstein Soma féle papír-, könyv- és irószerkereskedést megvettem s azt ■*»*■*"Ui / i ... n_____ A mirier» lrn vv- nanir-. h an cra'zp.r >7.p.np!mfí- Ä* na crvrn.lr farm mat, a. közönsfW fiorvftlmébft aiánlom. W!■ 9m ■■ I 1IIHVI w mm m — — - raiKöllolOIII güllia AGIO pajjii-, RUUJIV- oo uuaz-ciß.oicnivcuc.11 o czég alatt fogom tovább vezetni. A midőn kö­nyv-, papír-, hangszer , zenemű- és írószer nagyraktáromat a közönség figyelmébe ajánlom, biztosíthatom a vevőközönséget, hogy az üzlet előnyös vétele folytán a vevőközönség mindennemű új irányú szükségleteit a legkedvezőbb feltételek mellett nálam most és csak rövid ideig igen olcsón szerezheti be. — Kiterjedt hirlap-árudamban úgy a helybeli, vidéki, valamint külföldi hírlapokra megrendelést elfogadok s azt a vonatmegérkezéskor azonnal házhoz kézbesítem. — Mindennemű sorsjegyek eladását és vételét eszközlöm s azok húzásairól, esetleg a nyereményekről b. vevőimet dij­­ - , papira, könyv- és talanul értesítem. — Szives pártfogást kér, kiváló tisztelettel falkenstein Soma utóda 1­­ Fi 1 ■ írószer .kereskedő. SSS­S

Next