Miskolczi Napló, 1909. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-02 / 123. szám

IX. évfolyam. Miskolcz, 1909. junius 2 Szerda. 123. (2311.) szám. EX:OFIZETÉSI ÁRAK . Salyben: Egész évre 18 kar. vidékre: Egész évre 20 kar. Fél évre 8 „­­! Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „ Negyed évre S „ . gyik szán­­ra: 3 fillér. — Kapható minden kirlapelárusitónál.­­ Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Felélős szerkesztő Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám HUBERTH JÁNOS: Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Miskolcz, június 1. : Kubik Gyula, a mezőcsáti választókerület országos képvi­selője pünkösd hétfőjén Mező­­csáton, az egész kerületből egy­­besereglett nagyszámú választó­­polgárság előtt beszámoló beszé­det­ mondott. A függetlenségi képviselők szükségét látják, hogy a mai nehéz válságban, közvetlen érint­­kezésbe lépjenek a választópol­­gársággal, egyrészt, hogy kifejt­sék álláspontjukat az aktuális politikai kérdésekben, másrészt, hogy megismerjék a választópol­gárok nézeteit, óhajait, kívánsá­gait; hogy megtudják, vájjon számíthatnak-e a dolgok mai stádiumában s az esetleg bekö­vetkezendő súlyosabb és erősebb küzdelmekben a választópolgárok támogatására és bizalmára. Ez volt motívuma annak, hogy Rubik Gyula országgyűlési képviselő megjelent választói körében és ez a motívuma az ország számos részében a pün­kösdi ünnepek alatt megtartott politikai gyűléseknek. A csáti beszámoló több szem­pontból érdemel figyelmet. Kubik Gyulát ezelőtt három esztendővel küldötte a mező­­csáti választókerület a parla­mentbe. Amint beszámolójában mondotta, „a mérnök szűk és egyoldalú gazdasági érdekeket szolgáló munkájától“ került a politika forró porondjára. A poli­tikában is megmaradt az, aki azelőtt volt: erős meggyőződésű, komoly megfontoltságú, önálló gondolkozású férfi, aki sohasem indul vakon bármely tetszetős jelszavak után, hanem saját ki­forrott meggyőződését követi. Amit jónak felismer, amellett rendületlenül kitart, amit rossz­nak és károsnak tart, azt nyíl­tan és erősen támadja. Sohasem keresi, hogy állásfoglalása, hogy meggyőződésének nyílt hirdetése tetszik-e másnak, vagy sem és hasznos-e ő reá vagy sem, a fő, hogy helyesnek és igaznak tartja ő maga. A koalitióról azt mondja, hogy „a coloeált pártok munká­ját lehet bírálni, de el kell is­merni, hogy nagy mozgalmat fejtettek ki". A plurális választói reformot nyíltan elítéli. Egy em­ber nem számíthat két vagy­­három embert. A törvény előtt mindenki egyforma és különösen azért tartja rossznak a választói reformot, mert amellett, hogy nem biztosítja feltétlenül a ma­gyarság fölényét az ország veze­tésében, a szabad demokratikus fejlődésnek sem nyújt biztos alapot. A választói reform tehát úgy, amint azt gróf Andrássy Gyula megalkotta, mindenképpen rossz. A bankkérdésben Kubik Gyula egyike azoknak a képviselőknek, akik rendületlenül megállanak az önálló nemzeti bank mellett, mert azt az ország gazdasági fejlődése és önállósága alapvető követelményének tartják és mert ahoz az országnak nemcsak tör­vényes joga van, hanem mert azt az ország már meg is fizette. Ennek az eszmemenetnek keretében mozgott a beszámoló, ami az aktuális politikai kérdé­seket illeti, egyébként pedig fel­sorolta azokat a fontosabb alko­tásokat, amelyek a parlament legutolsó három évi működése során kiemelkednek. A választópolgárok meleg szeretettel hallgatták meg kép­viselőjüket és tüntető módon adtak kifejezést rendületlen bizal­muknak, amellyel iránta viseltet­nek. Igaz szeretettel és ragasz­kodással ünnepelték képviselőjü­ket. Kubik Bála főispán elkísérte öcscsét az ő régi, hűséges vá­lasztókerületébe, ahol ő otthon van. A régi politikai harcok emlékei olyan erős kapcsolatot képeznek Kubik Bála személye és a csáti kerület választópol­gárai között, hogy idők múltával az csak szilárdabb lehet, de lazulni sohasem fog. A főispán, hivatalos állásánál fogva, nem avatkozik a napi politika küz­delmeibe, azonban mint a füg­getlenségi és 48-as párt hű ka­tonája, elveihez rendületlenül ragaszkodik és azok sikerét kí­vánja. A csáti gyűlésen részt vett Huszthy Béla, mint a borsod­­megyei függetlenségi és 48-as párt ügyvezető elnöke. A múltban úgy volt, hogy a központi pártvezetőség és a vi­déki kerületek között közvetlen érintkezés nem volt, ami feltét- Levéltöredékek. A „Miskolczi Napló“ eredeti tárcája. Irta : Un bon gargon. III. Budapest, 19 . , aug. 15. . . . Mindenkor komoly, okos em­bernek ismertem magát, Béla és épen azért hiszem, hogy meg fogja érteni azt, amire most kérem. Erzsike — mint maga is tudja, — most Erdélyben van, sógoromnál. Azt írja sógorom, hogy nagyon jól mulat és valósággal körülrajongják ott. Főként egy szolgabíró, aki az ottani társadalomnak a mozgatója , tirendező, kaszinói titkár, újságba is ír, szóval eszes, képzett és agilis, ügyes ember, aki mindenben részt­­vesz. És aki után minden lány és asszony bomlik, mert kitűnő táncos, jó svádám­ ember, kitűnően tud az asszonyod nyelvén. S amellett va­gyonos gyerek, régi gentry famíliából. Hát ez a szolgabíró most valóság­gal bele van bolondulva Erzsikébe. Minden mulatságon csak vele táncol, mindig vele sétál, sőt már három­szor adott neki éjjeli zenét. Képzel­heti mennyire irigykedhetnek az ottani lányok Erzsikére ! Én ki se mondhatom, mennyire örülök, hogy oly jól mulat a lányom s oly szerencsés. De meg is érdemli, hisz oly derék, jó lány, képzelje, még főzni is megtanult itthon! Hanem igaz, kérni akarom vala­mire, kedves Béla. Hogy ne írjon Erzsikének direkte, hanem ha már mindenáron ir, hát küldje el ide. Majd ha hazajön, akkor aztán át­adom neki a maga leveleit. Nézze, ne vegye zokon, de talán jobb így. Abban a kisvárosban, Erdélyben, lássa mindent meglátnak, mindent észrevesznek az emberek. Hiába, irigyek az emberek és mindenből mindjárt pletykát faragnak. Lássa, most is, hogy maga foly­ton írogatott Erzsikének, mindjárt kezdtek suttogni az emberek. S hogy egyszer-kétszer ő is írt magá­nak, a postamesternő (valami vén­­kisasszony) elhíresztelte, hogy Er­zsike már menyasszonya egy H. Béla nevű fiatalembernek, akivel gyakran lavelezget is. Képzelheti, hogy mennyit árthat , ez ott Erzsikének s bánthatja sze­gényt. Hiszen igaz, mikor gyermek­­­kék voltak még, (mert hisz mikor­­ maga megkezdte pályáját szintén csak gyermekifjú volt, Erzsiké meg pláne Csak 14 éves!) egymásnak­­ ígérték kezüket, de mégis ez nem annyi, mintha menyasszony és veje- i­gény lennének. Majd akkor . . . ! IV. Csáktornya, 19 . , nov. 19. . . . Most már nincsen oka ag­gódnia apának, hogy agyonra dol­gozom magamat. Sőt ! Hivatalomat otthagytam. Hiába, nem nekem való az! Nagyon is le­kötött, lenyűgözött és bizony való­sággal robotolnom kellett azért a nyomozati fizetésért. Talán aggódik is apa, hogy ott­hagytam a­­biztos existenciát­ nyújtó hivatalt. De hisz ez még biztosabb megélhetést nyújt! Segédszerkesztő vagyok csak, az igaz, a lapomnál, de nemsokára biz­tosan szerkesztő leszek, mert a mos­tani szerkesztőt, ezt a vén medvét már utálja mindenki. És szeretnek ! Annyi tiszteletbeli állásom van, hogy még­­ Itten titkár, ottan jegyző, amott választmányi tag. És bejáratos vagyok a legelőkelőbb

Next