Miskolczi Napló, 1909. június (9. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-02 / 123. szám
IX. évfolyam. Miskolcz, 1909. junius 2 Szerda. 123. (2311.) szám. EX:OFIZETÉSI ÁRAK . Salyben: Egész évre 18 kar. vidékre: Egész évre 20 kar. Fél évre 8 „! Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „ Negyed évre S „ . gyik szánra: 3 fillér. — Kapható minden kirlapelárusitónál. Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Felélős szerkesztő Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám HUBERTH JÁNOS: Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Miskolcz, június 1. : Kubik Gyula, a mezőcsáti választókerület országos képviselője pünkösd hétfőjén Mezőcsáton, az egész kerületből egybesereglett nagyszámú választópolgárság előtt beszámoló beszédet mondott. A függetlenségi képviselők szükségét látják, hogy a mai nehéz válságban, közvetlen érintkezésbe lépjenek a választópolgársággal, egyrészt, hogy kifejtsék álláspontjukat az aktuális politikai kérdésekben, másrészt, hogy megismerjék a választópolgárok nézeteit, óhajait, kívánságait; hogy megtudják, vájjon számíthatnak-e a dolgok mai stádiumában s az esetleg bekövetkezendő súlyosabb és erősebb küzdelmekben a választópolgárok támogatására és bizalmára. Ez volt motívuma annak, hogy Rubik Gyula országgyűlési képviselő megjelent választói körében és ez a motívuma az ország számos részében a pünkösdi ünnepek alatt megtartott politikai gyűléseknek. A csáti beszámoló több szempontból érdemel figyelmet. Kubik Gyulát ezelőtt három esztendővel küldötte a mezőcsáti választókerület a parlamentbe. Amint beszámolójában mondotta, „a mérnök szűk és egyoldalú gazdasági érdekeket szolgáló munkájától“ került a politika forró porondjára. A politikában is megmaradt az, aki azelőtt volt: erős meggyőződésű, komoly megfontoltságú, önálló gondolkozású férfi, aki sohasem indul vakon bármely tetszetős jelszavak után, hanem saját kiforrott meggyőződését követi. Amit jónak felismer, amellett rendületlenül kitart, amit rossznak és károsnak tart, azt nyíltan és erősen támadja. Sohasem keresi, hogy állásfoglalása, hogy meggyőződésének nyílt hirdetése tetszik-e másnak, vagy sem és hasznos-e ő reá vagy sem, a fő, hogy helyesnek és igaznak tartja ő maga. A koalitióról azt mondja, hogy „a coloeált pártok munkáját lehet bírálni, de el kell ismerni, hogy nagy mozgalmat fejtettek ki". A plurális választói reformot nyíltan elítéli. Egy ember nem számíthat két vagyhárom embert. A törvény előtt mindenki egyforma és különösen azért tartja rossznak a választói reformot, mert amellett, hogy nem biztosítja feltétlenül a magyarság fölényét az ország vezetésében, a szabad demokratikus fejlődésnek sem nyújt biztos alapot. A választói reform tehát úgy, amint azt gróf Andrássy Gyula megalkotta, mindenképpen rossz. A bankkérdésben Kubik Gyula egyike azoknak a képviselőknek, akik rendületlenül megállanak az önálló nemzeti bank mellett, mert azt az ország gazdasági fejlődése és önállósága alapvető követelményének tartják és mert ahoz az országnak nemcsak törvényes joga van, hanem mert azt az ország már meg is fizette. Ennek az eszmemenetnek keretében mozgott a beszámoló, ami az aktuális politikai kérdéseket illeti, egyébként pedig felsorolta azokat a fontosabb alkotásokat, amelyek a parlament legutolsó három évi működése során kiemelkednek. A választópolgárok meleg szeretettel hallgatták meg képviselőjüket és tüntető módon adtak kifejezést rendületlen bizalmuknak, amellyel iránta viseltetnek. Igaz szeretettel és ragaszkodással ünnepelték képviselőjüket. Kubik Bála főispán elkísérte öcscsét az ő régi, hűséges választókerületébe, ahol ő otthon van. A régi politikai harcok emlékei olyan erős kapcsolatot képeznek Kubik Bála személye és a csáti kerület választópolgárai között, hogy idők múltával az csak szilárdabb lehet, de lazulni sohasem fog. A főispán, hivatalos állásánál fogva, nem avatkozik a napi politika küzdelmeibe, azonban mint a függetlenségi és 48-as párt hű katonája, elveihez rendületlenül ragaszkodik és azok sikerét kívánja. A csáti gyűlésen részt vett Huszthy Béla, mint a borsodmegyei függetlenségi és 48-as párt ügyvezető elnöke. A múltban úgy volt, hogy a központi pártvezetőség és a vidéki kerületek között közvetlen érintkezés nem volt, ami feltét- Levéltöredékek. A „Miskolczi Napló“ eredeti tárcája. Irta : Un bon gargon. III. Budapest, 19 . , aug. 15. . . . Mindenkor komoly, okos embernek ismertem magát, Béla és épen azért hiszem, hogy meg fogja érteni azt, amire most kérem. Erzsike — mint maga is tudja, — most Erdélyben van, sógoromnál. Azt írja sógorom, hogy nagyon jól mulat és valósággal körülrajongják ott. Főként egy szolgabíró, aki az ottani társadalomnak a mozgatója , tirendező, kaszinói titkár, újságba is ír, szóval eszes, képzett és agilis, ügyes ember, aki mindenben résztvesz. És aki után minden lány és asszony bomlik, mert kitűnő táncos, jó svádám ember, kitűnően tud az asszonyod nyelvén. S amellett vagyonos gyerek, régi gentry famíliából. Hát ez a szolgabíró most valósággal bele van bolondulva Erzsikébe. Minden mulatságon csak vele táncol, mindig vele sétál, sőt már háromszor adott neki éjjeli zenét. Képzelheti mennyire irigykedhetnek az ottani lányok Erzsikére ! Én ki se mondhatom, mennyire örülök, hogy oly jól mulat a lányom s oly szerencsés. De meg is érdemli, hisz oly derék, jó lány, képzelje, még főzni is megtanult itthon! Hanem igaz, kérni akarom valamire, kedves Béla. Hogy ne írjon Erzsikének direkte, hanem ha már mindenáron ir, hát küldje el ide. Majd ha hazajön, akkor aztán átadom neki a maga leveleit. Nézze, ne vegye zokon, de talán jobb így. Abban a kisvárosban, Erdélyben, lássa mindent meglátnak, mindent észrevesznek az emberek. Hiába, irigyek az emberek és mindenből mindjárt pletykát faragnak. Lássa, most is, hogy maga folyton írogatott Erzsikének, mindjárt kezdtek suttogni az emberek. S hogy egyszer-kétszer ő is írt magának, a postamesternő (valami vénkisasszony) elhíresztelte, hogy Erzsike már menyasszonya egy H. Béla nevű fiatalembernek, akivel gyakran lavelezget is. Képzelheti, hogy mennyit árthat , ez ott Erzsikének s bánthatja szegényt. Hiszen igaz, mikor gyermekkék voltak még, (mert hisz mikor maga megkezdte pályáját szintén csak gyermekifjú volt, Erzsiké meg pláne Csak 14 éves!) egymásnak ígérték kezüket, de mégis ez nem annyi, mintha menyasszony és veje- igény lennének. Majd akkor . . . ! IV. Csáktornya, 19 . , nov. 19. . . . Most már nincsen oka aggódnia apának, hogy agyonra dolgozom magamat. Sőt ! Hivatalomat otthagytam. Hiába, nem nekem való az! Nagyon is lekötött, lenyűgözött és bizony valósággal robotolnom kellett azért a nyomozati fizetésért. Talán aggódik is apa, hogy otthagytam abiztos existenciát nyújtó hivatalt. De hisz ez még biztosabb megélhetést nyújt! Segédszerkesztő vagyok csak, az igaz, a lapomnál, de nemsokára biztosan szerkesztő leszek, mert a mostani szerkesztőt, ezt a vén medvét már utálja mindenki. És szeretnek ! Annyi tiszteletbeli állásom van, hogy még Itten titkár, ottan jegyző, amott választmányi tag. És bejáratos vagyok a legelőkelőbb