Miskolczi Napló, 1909. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-01 / 173. szám

IX. évfolyam. Miskolcz, 1909. augusztus 1. Vasárnap. 173. (2361.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. •g"—————————■ mm KX.0FXZST231 Á­RAS : auiySen: Egész évre 16 ksr. I! Vidékre: Egész évre 20 ksr. Fél évre 8 „ ' Fél évre !Q „ Hegyed évre 4 „ íj Hegyed évre 5 „ | SgyM szia ára: 6 fillér. — Kapható minden cimpelárusitónál. Falelős szerkezzt : HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám, Telefon 315. Telefon 114. A lap nellemi részét illető költemények a nerkess­séghez , elö­letések, hirdetések és telszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Miskolcz és Diósgyőr egyesülése. — I. a diósgyőri szempont. — Irta: Dr. Sugár Ignác. A szomszédunkban, Diós­győrött erős társadalmi mozga­lom van. Nagy rugók hatása érvényesül. Semhogy Diósgyőr magára hagyottan, az ifjabb test­vér által félrelökve — kezdjen nem biztató életet, hozzá akar simulni a közelebb fekvő rokon­hoz, amelynek védőszárnyai alatt nem fog visszafejlődni szegény, elmaradt, fuvarozásból, napszám­ból élő hegyi faluvá; a jövendő remélt fejlődése nélkül, lemond­ván a kulturális, gazdasági és társadalmi haladásról. A törekvés természetes. Ha a ma Dósgyőr mezőváros alkotó elemét képező vasgyár-telep el­válik az anyatesttől és önálló nagyközséggé alakul, Diósgyőr elveszti annak a gazdasági kul­turális és társadalmi erőnek ki­apadhatatlan forrását, amit a vasgyár oly bőséggel bugyogtat. A helyzet tehát D­ósgyőrre nézve korszakos változást jelent. A változás nem csupán abban áll, hogy elvész szellemi és anyagi erőforrása, hanem abban — és Dósgyőr vezető férfiéinak ezt kell szem előtt tartani, — hogy a magára hagyott D­ósgyőrnek jövendőjét a jelenlegitől teljesen elütő más célokra és eszmé­nyekre kell alapítani. Ha elkövette Diósgyőr azt a súlyos s a vasgyár elszakadó törekvésével immár keserűen megtorolt hibát, hogy negyven esztendő alatt a fejlődés kínál­kozó feltételeit ki nem aknázta, a vasgyárral való kapcsolat révén mégis csak u. n. gyár város, a melynek bizonyára másak igényei, feladatai és céljai, mint a napszámból és fuvarból élő földnélküli hegyi falué. Mihelyt a vasgyár „elmegy“,­­ a célok és feladatok mások, le kell mondani minden nagyobb szabású tervről s meg kell elé­gednie, ha létét a falu ismert keretében tovább tengetheti.­­ Átalakul polgársága felfogása, törekvése és életnézlete, kivész az önérzet, a cselekvés vágya, az energia. Ezzel együtt jár a lakosság huzódozása minden alkotástól és ennek nyomán a népesség számának stagnálása, a vállalkozás, új üzlet- és ipar­­alapítások csökkenése. Szóval a legszomorúbb visszafejlődés az egész vonalon. Diósgyőr jövőjének e színe­zése nem keresett és nem túl­sótét. Midőn nagy kérdésekkel terhes a levegő, teljes őszinte­ségre van szükség. Mert csak így érthető és magyarázható meg, főként a miskolcziak előtt, miért keletkezett Diósgyőrött most a Miskolczhoz való csat­lakozás mozgalma. A mozgalom talán mesterkélt­nek tetszik sokhelyt. Azt hiszik, hogy a diósgyőriek a gyáriak moz­galma miatt való elkeseredésük­ben léptek e térre. Lehet, hogy ez pattantotta életre a szikrát, de ez mégsem alkalmi, nem öt­letszerű. Lehet, hogy a diós­győriek maguk is talán ennek tekintették az első pillanatban. Azonban a dolog sokkal mély­rehatóbb ! A fejlődés törvénye épen abban áll, hogy mintegy akaratlanul is szolgálatába hajtja a mozgást. A diósgyőriek aka­ratlanul is a létért való küzde­lem törvényeinek kénytelenek behódolni, amelyet a vasgyári különválás reájuk szabadított. A diósgyőriek életküzdelme ez, mert érzik és tudják, hogy a vasgyár elszakadásával megvon­ják tőlük a lét tisztességes eshe­tőségeit. A létküzdelem termé­szetessége, hogy keresi maga részére a legmegfelelőbb érvé­nyesülés módjait. Diósgyőr tudja, hogy a vasgyár nélkül — tizen­­ketted rangú falu. Védekezik tehát e szomorú sors ellen a — Miskolczhoz való csatlakozással. Diósgyőr érzi és tudja, hogy Mis­kolcz kiegészítő részeként, annak külsővárosaként a lendület, a vi­rágzás, polgárai boldogulásának új korszaka derülhet reá. Húzó­dik tehát Miskolczhoz. Ez így természetes és Miskolcz város polgárságának is tisztában kell lenni, hogy a diósgyőriek mozgalma akaratlanul is nagy probléma elől vonta el a kár­pitot , hogy ez nem sakkhúzás a vasgyáriak törekvése ellené­ben, nem a pillanatnyi elkesere­dés szülte bosszú, hanem az élet igaz, való nagy kényszere. Diósgyőr mezővárosnak kü­lönben is a vasgyár kérdésével egyszer le kell számolni. Ha most eredménytelenül végződnék is a vasgyár mozgalma, a gyá­­rosiak nem fogják abbahagyni a küzdelmet. Diósgyőr felett tehát csakugyan ott fog lebegni ama bizonyos hajszálon az örökös gond és nyugtalanság, mely megbénítja legjobb erőit, tartóz­kodásra utalja terveiben és al­kotásaiban, mert sohasem tud­hatja, mikor szenved az elsza­kadás folytán helyrehozhatatlan vér- és életerőveszteséget. Diósgyőrnek tehát e kérdést nemcsak általán, de gyorsan kell megoldani, hogy helyzetét mielőbb tisztázza. És már ezért sem ötletszerű vagy bosszúságalt Diósgyőr közönségének határo­zata. Még ha nem akarta volna is, a cselekvés ez útjára szorítja saját sorsának biztosítása. És ezért van természetszerűleg megalapozva a Miskolczhoz való csatlakozás vágya. Ebből a komoly nézőpontból kell Miskolcz város polgárságának a kérdéssel foglalkozni, mert mielőtt az egyesülés csak puszta gondolatáról is lehetne szó, leg­első feladat annak helyes meg­­állapítása, hogy tényleg fenn­­forgott-e Diósgyőrre nézve az egyesü­és igaz lélektani s gazda­sági rugója, szükségessége és megokoltsága. Megvan-e a kész­ség és hajlam Diósgyőr közön­ségében arra, hogy egy kultur­­város, haladni igyekvő polgárság kiegészítő alkotó eleme legyen s igy kész-e, képes-e beleillesz­kedni abba a keretbe, a melyet a Miskolcz várossal való kap­csolat részére megszab. Diósgyőrre nézve mind a lelki, kulturális létkényszer fennforog s igy az egyesülés iránt való szükség sokkal igazabb, ösztön­­szerübb és igy természetesebb,­­ minthogy maguk a diósgyőriek is hiszik és tartják. Diósgyőr létérdekének szükségszerű pa­rancsa előtt hajlik meg. Nem szívességet tesz, nem áldozatot hoz, hanem cselekszi azt, a­mit az egészséges életösztön megszab. l i ü l B­ENEDEK ADOLF ÉS TÁRSA női fslállók áruháza összes farmaiban a nyári idény alatt ismét eladásra kerül : Ip 1 B. NI J, g Il J! ÎVEI «u » ■ M rr«in »wr— 500 tízfa lüszter köppeny fliflikr SCO h vászon és lussest all " 500 „ vászon és nyári kosztüm. E­­l

Next