Miskolczi Napló, 1909. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
IX. évfolyam. Miskolcz, 1909. augusztus 1. Vasárnap. 173. (2361.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. •g"—————————■ mm KX.0FXZST231 ÁRAS : auiySen: Egész évre 16 ksr. I! Vidékre: Egész évre 20 ksr. Fél évre 8 „ ' Fél évre !Q „ Hegyed évre 4 „ íj Hegyed évre 5 „ | SgyM szia ára: 6 fillér. — Kapható minden cimpelárusitónál. Falelős szerkezzt : HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám, Telefon 315. Telefon 114. A lap nellemi részét illető költemények a nerkessséghez , elöletések, hirdetések és telszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Miskolcz és Diósgyőr egyesülése. — I. a diósgyőri szempont. — Irta: Dr. Sugár Ignác. A szomszédunkban, Diósgyőrött erős társadalmi mozgalom van. Nagy rugók hatása érvényesül. Semhogy Diósgyőr magára hagyottan, az ifjabb testvér által félrelökve — kezdjen nem biztató életet, hozzá akar simulni a közelebb fekvő rokonhoz, amelynek védőszárnyai alatt nem fog visszafejlődni szegény, elmaradt, fuvarozásból, napszámból élő hegyi faluvá; a jövendő remélt fejlődése nélkül, lemondván a kulturális, gazdasági és társadalmi haladásról. A törekvés természetes. Ha a ma Dósgyőr mezőváros alkotó elemét képező vasgyár-telep elválik az anyatesttől és önálló nagyközséggé alakul, Diósgyőr elveszti annak a gazdasági kulturális és társadalmi erőnek kiapadhatatlan forrását, amit a vasgyár oly bőséggel bugyogtat. A helyzet tehát Dósgyőrre nézve korszakos változást jelent. A változás nem csupán abban áll, hogy elvész szellemi és anyagi erőforrása, hanem abban — és Dósgyőr vezető férfiéinak ezt kell szem előtt tartani, — hogy a magára hagyott Dósgyőrnek jövendőjét a jelenlegitől teljesen elütő más célokra és eszményekre kell alapítani. Ha elkövette Diósgyőr azt a súlyos s a vasgyár elszakadó törekvésével immár keserűen megtorolt hibát, hogy negyven esztendő alatt a fejlődés kínálkozó feltételeit ki nem aknázta, a vasgyárral való kapcsolat révén mégis csak u. n. gyár város, a melynek bizonyára másak igényei, feladatai és céljai, mint a napszámból és fuvarból élő földnélküli hegyi falué. Mihelyt a vasgyár „elmegy“, a célok és feladatok mások, le kell mondani minden nagyobb szabású tervről s meg kell elégednie, ha létét a falu ismert keretében tovább tengetheti. Átalakul polgársága felfogása, törekvése és életnézlete, kivész az önérzet, a cselekvés vágya, az energia. Ezzel együtt jár a lakosság huzódozása minden alkotástól és ennek nyomán a népesség számának stagnálása, a vállalkozás, új üzlet- és iparalapítások csökkenése. Szóval a legszomorúbb visszafejlődés az egész vonalon. Diósgyőr jövőjének e színezése nem keresett és nem túlsótét. Midőn nagy kérdésekkel terhes a levegő, teljes őszinteségre van szükség. Mert csak így érthető és magyarázható meg, főként a miskolcziak előtt, miért keletkezett Diósgyőrött most a Miskolczhoz való csatlakozás mozgalma. A mozgalom talán mesterkéltnek tetszik sokhelyt. Azt hiszik, hogy a diósgyőriek a gyáriak mozgalma miatt való elkeseredésükben léptek e térre. Lehet, hogy ez pattantotta életre a szikrát, de ez mégsem alkalmi, nem ötletszerű. Lehet, hogy a diósgyőriek maguk is talán ennek tekintették az első pillanatban. Azonban a dolog sokkal mélyrehatóbb ! A fejlődés törvénye épen abban áll, hogy mintegy akaratlanul is szolgálatába hajtja a mozgást. A diósgyőriek akaratlanul is a létért való küzdelem törvényeinek kénytelenek behódolni, amelyet a vasgyári különválás reájuk szabadított. A diósgyőriek életküzdelme ez, mert érzik és tudják, hogy a vasgyár elszakadásával megvonják tőlük a lét tisztességes eshetőségeit. A létküzdelem természetessége, hogy keresi maga részére a legmegfelelőbb érvényesülés módjait. Diósgyőr tudja, hogy a vasgyár nélkül — tizenketted rangú falu. Védekezik tehát e szomorú sors ellen a — Miskolczhoz való csatlakozással. Diósgyőr érzi és tudja, hogy Miskolcz kiegészítő részeként, annak külsővárosaként a lendület, a virágzás, polgárai boldogulásának új korszaka derülhet reá. Húzódik tehát Miskolczhoz. Ez így természetes és Miskolcz város polgárságának is tisztában kell lenni, hogy a diósgyőriek mozgalma akaratlanul is nagy probléma elől vonta el a kárpitot , hogy ez nem sakkhúzás a vasgyáriak törekvése ellenében, nem a pillanatnyi elkeseredés szülte bosszú, hanem az élet igaz, való nagy kényszere. Diósgyőr mezővárosnak különben is a vasgyár kérdésével egyszer le kell számolni. Ha most eredménytelenül végződnék is a vasgyár mozgalma, a gyárosiak nem fogják abbahagyni a küzdelmet. Diósgyőr felett tehát csakugyan ott fog lebegni ama bizonyos hajszálon az örökös gond és nyugtalanság, mely megbénítja legjobb erőit, tartózkodásra utalja terveiben és alkotásaiban, mert sohasem tudhatja, mikor szenved az elszakadás folytán helyrehozhatatlan vér- és életerőveszteséget. Diósgyőrnek tehát e kérdést nemcsak általán, de gyorsan kell megoldani, hogy helyzetét mielőbb tisztázza. És már ezért sem ötletszerű vagy bosszúságalt Diósgyőr közönségének határozata. Még ha nem akarta volna is, a cselekvés ez útjára szorítja saját sorsának biztosítása. És ezért van természetszerűleg megalapozva a Miskolczhoz való csatlakozás vágya. Ebből a komoly nézőpontból kell Miskolcz város polgárságának a kérdéssel foglalkozni, mert mielőtt az egyesülés csak puszta gondolatáról is lehetne szó, legelső feladat annak helyes megállapítása, hogy tényleg fennforgott-e Diósgyőrre nézve az egyesüés igaz lélektani s gazdasági rugója, szükségessége és megokoltsága. Megvan-e a készség és hajlam Diósgyőr közönségében arra, hogy egy kulturváros, haladni igyekvő polgárság kiegészítő alkotó eleme legyen s igy kész-e, képes-e beleilleszkedni abba a keretbe, a melyet a Miskolcz várossal való kapcsolat részére megszab. Diósgyőrre nézve mind a lelki, kulturális létkényszer fennforog s igy az egyesülés iránt való szükség sokkal igazabb, ösztönszerübb és igy természetesebb, minthogy maguk a diósgyőriek is hiszik és tartják. Diósgyőr létérdekének szükségszerű parancsa előtt hajlik meg. Nem szívességet tesz, nem áldozatot hoz, hanem cselekszi azt, amit az egészséges életösztön megszab. l i ü l BENEDEK ADOLF ÉS TÁRSA női fslállók áruháza összes farmaiban a nyári idény alatt ismét eladásra kerül : Ip 1 B. NI J, g Il J! ÎVEI «u » ■ M rr«in »wr— 500 tízfa lüszter köppeny fliflikr SCO h vászon és lussest all " 500 „ vászon és nyári kosztüm. El