Miskolczi Napló, 1909. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-01 / 198. szám

BL évfolyam Miskolcz, 1909. szeptember 1. Szerda 198. (2886.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Self b»n , Égisz ivrs 16 ksr. Vidékre : Egész évre 26 kar. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ begyed évre 4 „ Hegyed évre 5 „ 21y*8 száb ára: 6 fillér. — Kapható minden hirlapeloraai tónál. FeteWIa M*HiMzt0 : HUBERTH JÁNOS. SierkentSaég : Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám.­ Telefon 316. Telefon 114. A lap nelemi részét illető költemények a aierkeutea égh­et­­­ei A Bietének, hirdetések és feteaélalinok a Kiadóhivatalhoz intézendők. A csatornázás: Miskolci, augusztus 31.­­ Amikor 1906. januárban a képviselőtestület egyhangúlag el­határozta a vízvezeték és csa­tornázás létesítését s elfogadta a közegészségügyi mérnöki hivatal által készített általános terveket, senki sem gondolta volna, hogy 1909. év vége felé még mindig ott tartunk, ahol az a sokat emlegetett mádi polgártársunk, sőt felülmúltuk az általa terem­tett rekordot, mert ő Mádon megállapodott lévén, az az ő szűkebb hazája, mi pedig nem maradtunk meg az elfogadott terveknél, nem lévén az a mi szűkebb hazánk különösebb vi­szonyainak megfelelő, hanem egy jó darabot elvágtunk belőle s most megvan az eleje, megvolna a vége, de hiányzik a közepe, t. i. a vezeték a forrás és a medence között. Erős nekibuz­dulásunkban a vízvezetéki vas­csövek és a szerelvények szállí­tására már ezelőtt 2 évvel ver­senytárgyalást hirdettünk, az odaítélésig azonban nem jutott a dolog. Most rákerült a sor a csator­názásra, úgy látszott, hogy itt több szerencséje lesz a város­nak. A versenytárgyalás igen szép eredménnyel járt, a döntés előkészítése azonban szakértő­válságra vezetett és épen emiatt bízunk abban, hogy az eddigi huzavona véget ér s gyors, eré­lyes munka fogja az eddig kö­vetett habozást felváltani. Abban találkoznak a vélemé­nyek, hogy Varga József szak­értelmében, tisztességében nem csalatkozott a város, de meg­egyezők abban is, hogy kedvet­lenül végezte dolgát, hogy leg­utóbb a csatornázási munkála­tokra beérkezett 26 ajánlat megbírálásánál országos hírnevé­hez nem illő felületességgel járt el, akkor, amidőn határozott véleményt nem nyilvánítva, mű­szaki adatok helyett a közszállí­­tási szabályrendelet egyes szaka­szait idézgette többnyire tévesen s a 26 ajánlat közül 2­3-nak­ egy-két tételét kapta ki. Sajná­lattal bár, de ki kell jelentenünk, hogy ily körülmények között nem a Varga, hanem a bizott­ság elkedvetlenedését kell termé­szetesnek találnunk. Varga József lemondása szen­zációszámba megy, de ennek a szenzációnak nem szabad a munkálatok lebonyolítását kés­leltetnie. A csatornázásra be­érkezett ajánlatok felett szeptem­ber 18-ig kell a város közön­ségének döntenie és ennek a dön­tésnek elmaradnia nem szabad. A vállalkozókat az ország minden részéből egybecsődíteni, azoknak hiábavaló költséget okozni s a szép eredményű ver­senytárgyalást eredménytelennek jelenteni ki, oly eljárás, amely Miskolcz városát furcsa színben tüntetné fel az országos köz­vélemény előtt; de nem szabad ezt cselekednie a városnak, saját polgáraira való tekintetből sem. Számosan építkeztek már a csa­tornázás közeli megvalósításában bízva, több nagy építkezés a csatornázás kezdetére lett el­halasztva, egy újabb elodázás elkedvetleníti a közönséget, aka­dályozza a város fejlesztését. Tessék összehívni az építést ellenőrző bizottságot, tárgyalja le a beérkezett ajánlatok közül az elfogadhatónak látszókat, hasonlítsa össze tételről-tételre, állítsa össze a homályos ponto­kat s tisztázza azzal a vállalko­zóval, akinek a munka odaítélé­sét javasolja. Tessék napról­­napra dolgozni s nem hetenként tartani egy órás ülést ! Élhetet­lenség lenne, ha a rendelkezésre álló, csaknem 3 hét alatt ily dolgot nem tudnának a város­házán nyélbe ütni! Mi nem fog­lalunk állást még sem egyik, sem másik vállalkozó mellett! Mi csak a döntést követeljük s ezt követeljük az annyit hitege­tett és annyiszor becsapott kö­zönség nevében!! A döntés ellen minden való­színűség szerint lesz felebbezés a belügyminiszterhez, mert a folytonos felebbezés is egyik átka lesz már ennek az ügynek; lesz tehát ideje a városnak arra is, hogy a leköszönt szakértőt más­sal pótolja. Az építés vezetése és ellenőrzése végett a vízveze­téki igazgató vezetése alatt kell irodát szervezni, vagyis legelső kérdés az igazgatói állás szerve­zése és alkalmas egyénnel való betöltése. Erős meggyőződésünk, hogy ez fog legjobban megfelelői a város érdekeinek. Ez nem Búcsú előadás. (Igaz történet a vidéki színész-életből.) — A „Miskolczi Napló“ eredeti tárcája. —­­ írta: Vécseiné Jankovich Lujza. Éjfél felé járt az idő és lassan - lassan ürülni kezdett az Arany bá­rányhoz címzett szálló mellékterme, mely a színészek rendes találkozó helye volt. Csak egy kis sarokasztal mellett ültek még néhányan a kitar­tóbbak közül, ide az igazgató egy titkos intésére elszállingóztak ők is és Molnár Gazsi magára maradt a hősszerelmessel, ki mindezidáig szót­lanul, magába mélyedve ült helyén. A direktor úr most újra telet­öltötte mindkettőjük poharát jóféle egri bikavérrel és az övét odakoccintotta a másikéhoz : — Szervusz, fiam Peregi ! — Köszönöm, nem iszom. — Már hogyne innál, ha én kí­nállak ? — Nem kell, ha mondom. — Ejnye, úgy vélem, egy kicsit szívesebb is lehetnél ! Ha nem néz­ném, hogy gyerek vagy hozzám képest. . . — Eh, hagyjanak nekem békét ! Mit zaklatnak untal­an ? Miért álla­nak velem szóba ? Mit törődnek velem ? Engedjenek az utamra, úgy sem soká tart már az egész. — Ugyan, ugyan, csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy itthagysz minket ? — Igenis azt. — Ohé, olyan nincs ! — kedélyes­­kedett volna Gazsi papa, de amint ránézett a fia sötét arcára, menten lelohadt a tréfálkozó kedve. — Édes fiam, úgy beszélek mostan hozzád, mint az édes apád beszélne, ha élne szegény. Igen, tekints apád­nak, mert korra nézve az is lehet­nék és nagyon kedvellek. Pszt. Géza, hova viszi azt a pezsgőt ? — Be, a kis vadász­szalonba, a méltóságos ifiút rendelte -- mondta félvállról a pincér és futott a jégbe­­hű­tött itallal a mondott irányba. — Csak hozzon ide is egy üveg­gel ! — rendelkezett a direktor Úgy, no most rendben vagyunk. Hogyan, csak nem utasítod vissza ezt is ? Hm . . . akkor már elhiszem, hogy komoly baj van, — mondta inkább magamagának, aztán emeltebb han­gon így folytatta : — Látod, fiacskám, igen nagy kár, hogy ilyen tragikusan fogod fel a dolgot. A színpadon, a szerep­körödben helyén van. Ott egy egy jól megjátszott jelenet után csak úgy ömlik a könyzápor az asszonyok szeméből, lelkesen kitapsolnak, a függönyt lebocsájtják s azzal vége. A színész, aki csak az imént lőtte szívén magát szerelmi bánatában, gyorsan átöltözik, lemossa a festéket az arcáról és megy­­ vacsorázni. De az életben. Ugyan ki fog bú­sulni azért, hogy egy szép leány megcsalta ? Gombház . . . Aztán ilyen legény, mint te, akinek fényes jövőt jósol mindenki, ki csak egy­szer is játszani látott. No, még­sem koccintasz velem? A barátságunkra... Úgy, látod ezt már szeretem. A múltkor is hozzám jön a kis gróf, aki most ott benn mulat és azt mondja : „Direktor úr, ezt az em­bert megbecsülje ám ! Ha ez itt­­hagyja, nem ér az egész férfiszemély­zet egy fabatkát sem.“ Nos, azt hiszem, az ellen nem lehet panaszod, eléggé megbecsültek. Mit is játszot­tál csak akkor ? Már elfelejtettem... — Maijayt a „Bolygótűz“-ben. — Azt, no azt ! Telt ház volt. Ember ember hátán. A pénz csak úgy dőlt a kasszába . . . (Folyt. köv.) ILJ BENEDEK ADOLF ÉS TÁRSA UJL női jelöltek nagy áruháza Széchenyi­ utca 48. Óriási választéki szolid, pontos kiszolgálás, korszerű ízlés. ■■■■■■■■■■■— ——MB 13BEK—■ÉBMMMMWMWMi ■■■■■MM—————­^—■——

Next