Miskolczi Napló, 1920. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1920-03-26 / 72. szám

2 Pártfegyelem és országérdek. Lingauernek hívják a Keresztény Nemzeti Párt tagját, aki nemzetgyűlési felszólalásában ott szerette volna érni Rubinek Gyula földművelésügyi minisztert, ahol — azt hihette — a legjobban fáj neki. Ebben az ügyben azután — amint már ilyenkor szokás — bőségesen volt alkalmunk nyilatkozatokat olvasni, nyilatkozott Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter, nyilatkozott a két Szabó István és nyilatkozott maga Rubinek Gyula. Valahogy az volt a nyilatkozatoknak magja, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában aligha lehet pártfegyelemről beszélni, ha ilyesmi megtörténhetik és a kormányt, amelynek támogatására vállalkoztak, vagy annak bármelyik tagját csak így hirtelenében meg lehessen támadni. Mikor az ember, ezeket a nyilatkozatokat olvassa, meg van róla győződve, hogy a pártfegyelem ilyetén képem megsértésével hiba esett, sőt talán hajlandók volnánk arra is gondolni, hogy éppen a pártfegyelem az, amit ebben az országban a közérdek ijesztő veszélyeztetése nélkül a legkevésbbé lehetne és volna szabad megsértetni. A pártfgyelem ! Helyben vagyunk már. Itt a régi mumus, amelyről már azt hihettük volna, hogy a nagy idők folyamán megérdemelt nyugdíjba, a lomtárba került. Távol álljon tőlünk, hogy valakit is megvádoljunk, vagy hogy — bizonyítékok híjján — bárkinek abszolút korrektségében kételkedjünk. És a legkevésbbé tesszük ezt éppen Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszterrel szemben, akinek a mai időkben ritka őszinteségét és őszintén liberális gondolkozásmódját (jól jegyezzük meg: a „liberális“ jelzőt itt kompromittáló mellékjelenése nélkül használjuk) többször volt alkalmunk megcsodálni és abban igaz örömünket találni. De — most jön az a bizonyos de : — ha mulasztásról van szó, talán mégis csak inkább a pártfegyelmen, mint az ország érdekein essék sérelem. Talán még csak inkább az ország mindenekelőtt való érdeke, mint a pártfegyelem legyen az a nenyulj hozzám szentség, amely előtt minden párt, —vagy — ami végeredményben egyre megy — magánérdeknek kérlelhetetlenül háttérbe kell szorulnia. Más lapra tartozik, hogy — mint úgy látszik ebben az esetben is — alaptalan vádaskodásokkal az ország érdekét szolgáljuk-e? Megengedhető-e, hogy az az ország nyugalma és a kormányzás eredményessége ilyenformán veszélyeztethető legyen ? Meg kell-e tennünk mindent, hogy hasonló akcióknak a lehetőségét megnyirbáljuk? És ha így tesszük fel a kérdést, nem lehet kétséges a felelet. Csak ne a pártfegyelemre tessék hivatkozni. Ezzel a berozsdásodott fegyverrel ne tessék már hadakozni. Itt most. már csak egy törvényt és egy célt ismerhetünk : az ország érdekét. És éppen az ország érdeke parancsolja, hogy az elszigetelt és inkább személyes természetű akciókat a fórumon Sherellenné tegyük. Gyökerére kell nyúlni a bajoknak. Ezeknek az akcióknak gyökerük pedig legtöbbször — a pártharc. A magyar átok. Az MIKOSC71 VAP1 n Péntek, március 26 ország azonban nem lehet a pártokért, ezeknek kell tehát az országért,lenniök. És az ország harca vásta sebektől vérzik, az ország nem bírja már a harcot. Legkevésbbé azt, amelyik saját testében folyik, azt, amelyik nem sebekből csapolja, hanem egyenesen szívéből szívja a vért. Ismerjük fel végre, hogy a pártharc nem a pártokat, — ezt még talán elviselnek valahogy, — hanem az országot gyöngíti, amelyet a sír széléről kell munkás öntudattal és öntudatos munkával az életbe visszavezetni. A pártharcoknak és az egyéni akcióknak még a lehetőségét is ki kell ennek az országnak a beteg testéből operálni. Mihelyt pedig ennek szükségességét felismertük, a gyógyulás sem lehet már messze. A katonai rekvírálások eredménye. Mezőkövesd szállítja a felajánlott terményt. — A szerencsi rekvirálás. — A mezőcsáti eredmény. (Saját tudós tónktól.) A G. O. K. vezetősége minden eszközzel arra törekszik, hogy a megkezdett katonai rekvírálások eredménye fedezze a kerület terményszükségletét. Napról-napra jönnek ajánlatok az egyes községek részéről, amelyek önkéntes felajánlásokkal akarják a katonai rekvirálást elkerülni. Azonban a községek nagy része olyan keveset ajánl meg hogy lehetetlenné válik a megegyezés és kénytelen a G. O. K vezetősége a rekvirálást végrehajtani. Jelentettük, hogy Mezőkövesd 40 vaggon terményt ajánlott fel. Ebből 25 vaggon már itt van Miskóczon őrlés alatt, a 15 vaggon pedig szállítás alatt van. Szerencsen napokig folyt már a rekvirálás. Az eddigi eredményt azonban a G. O. K. vezetősége nem találta kielégítőnek és intézkedett, hogy az elrejtett termény napfényre kerüljön. Mezőcsáton eddig 15 nagyon termény a rekvirálás eredménye. A rekvirálást itt a hét végén fogják befejezni. A város követeli az 54.000 korona évi , e időrségi államsegély folyósítását. V ? •. ........ * Az államosításnál kihagyott tisztviselők. — Terhelhetik-e a várost továbbra is rendőrségi költségek? — A tanács felterjesztése a belügyminiszterhez. (Saját tudósítónktól.) A rendőrséget tudvalevőleg már hónapok előtt államosították. Mielőtt az államosítás megtörtént, a város jelentény összeget kapott a kormánytól a rendőrségi intézmény fentartására és fejlesztése céljába. Ez az álomsegély természetesen, az államosítás fentén megszűnt. Az államosítási kormányrendest kimondja, hogy az a város, ahol az államosítás megtörtént, nem tarthat többé igényt az államsegélyre, viszont nem járul többé hozzá a rendőség fentamlásáhz. A helyzet Miskolczon igen érdekes, ez ugyanis a rendőrséget a redeletben előírt időben államosíották, azonban a város hivatalosan rendeletet a belügyminisztertől nem kapott Sőt a miskolczi államrendőrség vezetője értesítette is a tanácsot, hogy a rendőrlegénységet, dijnokokat és szolgákat átvelte és azok járandóságát 1920 február 1-től az államkincstár fizeti. A rendőrségi tisztviselőkről azonban mintha megfeledkezett vona. Ezeket nem vette át az álamrendőrség. Így aztán most az a helyzet, hogy a város nem tudhatja, hogy az álamvitás teljesen megtörtént-e vagy sem ? A bizonytalan helyzet folytán felmerül az a kérdés, tartozik-e a város a költségeket viselni és meddig? Mert a rendelet szerint a város az átszervezést követő állami költségvetési évtől kezdve már nem viseli a rendőrség költségeit és most — miután ismeretlen, hogy az átszervezés megtörtént-e, vagy sem, nem tudhatja a város, mikortól számíthatja „az átszervezést követő állami költségvetési évet.“ Hozzájárul a zavarhoz, hogy az át nem vett tisztviselőkön kívül még ott van a rendőrség épületének kérdése is, amelynek karbantartásáról már tulajdonképen az államnak kellene gondoskodni. Perker Béla, a város főszámvevője, most felterjesztést készített a belügyminiszterhez ebben a kérdésben. A felterjesztést a tanács magáévá tette és azt már elküldték a miniszterhez és hasonló tartalmú előterjesztésben kérték fel a kerületi kormánybiztost, hogy járjon közbe a kérdés teljes tisztázása céljából. A felterjesztésben kéri a tanács, hogy a várost törvényesen megillető évi 54.000 korona államsegély kiutaltassék a város részére, mivel ezen összeg 1918. év második felétől nem volt kiutalványozva. Intézkedést kér a tanács arra is, hogy a volt városi rendőrség fizetésének kiegészítése címén az államkincstárt terhelő összegt a város részére kiutaltassék, amit már a múlt évben is sürgettek. Kéri a felterjesztés azt is, hogy a rendelkezési állapotban levő rendőrségi alkalmazottak részre 1920. év első negyedére az állami hozzájárulás terhére a fizetést utalja ki a miniszter. Az érdekes kérdésben hihetően már legközelebb megtörténik a szükséges intézkedés, mely bizonyára tisztázni fogja az ügyet és megszabadítja a várost olyan költségektől, melyek jog szerint nem terhelhetik attól az időponttól, amikor a rendőrséget államosították. A MISKOLCZI NAPLÓ házhoz hordására asszonyok, leányok fiuk vagy rokkantak felvételnek a kiadóban A telefonbeszélgetés és táviratozás korlátozása A belügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a postaigazgatóság egyetértőleg a magán távbeszélő és táviróforgalmat alábbiak szerint szabályozta. Sárospatak, Sátoraljaújhely, Rudabányácska, Gönczruszka, Hernádvécse, Szeredrő, Rudabánya, Felsőnyárád, Bánhorvát, Nádasd, Kisterenye, Kisnándóc, Romhány, Diósjenő és Nógrádverőce vonalától a demarkációs vonal felé fekvő területen mindennemű magán távolsági távbeszélő forgalom be van szüntetve. Ezen vonaltól az ország belseje felé eső területen levő magán távbeszélőállomások előfizetői ha állomásaikkal a távolsági forgalomban részt akarnak venni, ezt az illetékes közigazgatási hatóságtól egy koronás okmánybélyeggel ellátott indokolt kérvénynyel tartoznak kérni. A kérvényben feltüntetendők azok nevei, kik az illető állomásról beszélgetésre jogosultságot kérnek. Az illetékes polgári hatóság rövid uton a vármegyei katonai parancsnoksággal együttesen és sürgősen dönt az irányban, hogy az illető magántávbeszélő-állomás a távolsági forgalomban állandóan részt vehet-e és ezen döntésükről úgy a kérvényezőt, mint a helybeli posta- és távirdahivatalt, valamint az illetékes posta- és távirdaigazgatóságot értesítik. Az ily állomások bérlői személyesen felelősek az iránt, hogy állomásaikról illetéktelenek által beszélgetések ne folytattassanak. Ez velük az engedély megadásakor közlendő. Más nem előfizető egyének a postahivatalokban berendezve levő nyilvános távbeszélő-állomásokat csak a helyi közigazgatási hatóság fejének és katonai (csendőr) állomásparancsnokságok esetrőlesetre kiállított külön engedélye alapján, személyazonosságuk kellő igazolása után vehetik távolsági beszélgetésre igénybe. Táviratok feladója a táviratra teljes nevét és lakcímét felírni és a felvevő hivatalnál személyazonosságát minden egyes esetben igazolni köteles. Miskolczi katonai körletparancsnokság. APOLLO URÁNIA Az örök I ifjúság. | Fantasztikus történet 5 felv. Főszer. : 3 CAROLA TOELLE -3 Március 26-án, pénteken c cy, cg•« e 31 *•€9 fj 10 1 A Miskolczi Kereskedők Leszámitolóbankja Részvénytársaság állandó betétek után 1 ! betétkamatot térit!