Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)

1919-12-03 / 232. szám

2 — Soproni gyalogezred, kapos­vári tüzérek, magyar vitézek! Bol­dogan és büszkén üdvözöllek ti­teket a miskolcsi katonai körlet székhelyén! A magyar nemzeti hadsereget képviselitek itt, azt az erőt, amely hivatva van elalélt nemzetünket új életre serkenteni, hogy friss tettre buzdulva kisöpörje a meg­lépett haza földjét. (Éljenzés) — A magyar vitézség a világ­háború soha nem képzelt arányú megpróbáltatásaiban az egész vi­lág bámulatát kivívta, nem tehet arról, hogy a háború befejezésé­nél hazátlan bitangok áruló gaz­sága lefegyverezte a nemzetet és ekképen a hazát prédaéhes szom­szédok zsákmányává tette. Intő példa ez a nemzeti összetartásra, a haza szent érdekének tisztele­tére. (Igaz­­ ügy van !) — Csak pár napja, hogy a körlet ezen szinmagyar területe a­­ megszálló idegen had igája alól­­ felszabadult. Dulásuk sivár képét­­ még láthatjátok a kifosztott he­lyeken. — Az a tény, hogy ti már ma itt álltok, élő bizonyság, hogy megértettétek drága hazánk vég­szükségében felhangzó gyötrelmes­­ jajszavát. Hazafias hűséggel sorba­­álltatok, mert a köz érdekét a ma­gatok érdeke fölé tudtátok emelni. — Példátok tettekre hiv. Aki magyar, megérti azt. Rövid pár hét és testvéri jobbot nyújtanak nektek a miskolczi körlet ezredei. (Éljenzés). — Soproni vitézek! Elszánt vi­­tézségnek számtalan dicső példá­ját éltem át a harctereken, mert faszén soproni vitézek képezték dandárom egyik ezredét a háború kezdő, nehéz napjaiban. Diadal­mas vitézségük emlékét örökíti meg az a legszebb katonai kitün­tetés, amelyet ma is büszkén vi­selek. E világon senki más nem bizonyíthatja úgy mint én, hogy a soproniakban megdicsőült hősök méltó utódaiban a haza csalódni nem fog! Zászlóink alá hivott ez­reseimnek követendő példaként állítva titeket, — üdvözöllek derék soproniak. (Éljenzés.) —­ Ámde testvérezredetekre, a pozsonyiakra is emlékezem. Hol vannak ők ? Lehet-e az, hogy rabló kéz tépje szét a vérrel összeforrott testvéri kötelékeket ? A választ meg­adják a derék tüzérek. Hónapok óta távol szeretteiktől s a drága szülőföldről itt állanak, szemükben az elszánt akarat lángja szivükben a hit törhetetlen ereje. (Éljenzés.) — Magyar vitézek ! Fiaim! A szemzet élni akar ! A haza egysége szent ! Becsületes, igaz munkánkat megáldja a Mindenható ! Nincs földi hatalom, amely ilyen erőknek ellentállni tudna. Éljen a haza ! A vármegye üdvözlete. Az altábornagy lelkesen meg­­éljenzett szavai után Zsóry György alispán lépett a katonák elé : — Alig múlt egy esztendeje an­nak, hogy lelketlen bitangok szét­züllesztették hadseregünket, mely most uj életre indul s amelynek egyes tagozatai most érkeztek kö­rünkbe, mikor Borsodvérmegye fiai ma kezdik meg sorakozásukat a nemzeti szinü zászló alá. — Az egy év alatt sokat keser­gett a magyar lélek, de amikor a sopronmegyei gyalogosok és kapos­vári tüzérek közénk jönnek, lebo­rulunk a magyarok Istenének zsá­­molyához. Legyen ez a hadsereg erős vára a széttépett országnak, a régi Magyarország reménye és köz­élet tisztultabb felfogása a belső rend és nyugalom helyreállítására. Éljen a Nemzeti Hadsereg ! — Az alispán meleghangú, za­jos tetszéssel fogadott szavai után Szentpáli István polgármester üdvözölte a város nevében a ka­tonákat a következőkben : — Amidőn e város falai közé bevonultak, fogadjátok az egész város lakossága nevében szeretet­tel áthatott meleg üdvözletünket. Haza jöttetek! Mint édes fiainkat mindegyiket külön szeretnénk szivünkhöz szorítani. (Éljenzés.) — Egy rossz, gonosz korszaktól megmenekülve Ti bennetek látjuk a haza reményét, megnyugvását, jövőjének biztosítását. Magyar­­ország sohasem volt még nehe­zebb körülmények közt, mint most s lehet, hogy a haza régi határainak biztosítására még nagy küzdelmekre lehet kilátásunk. Ti­teket látva, érezzük, tudjuk, hogy mint eddig, úgy a jövőben is eb­ben a küzdelemben, a jövő Ma­gyarország megteremtésében mi­reátok, vitéz hadseregünkre bizto­san számíthatunk. Ezért még egy­szer az Isten hozott, az Isten tartson meg benneteket. Budapest, dec. 2. A mai politi­kai viszonyok között messze ki­­magaslik az a meghívás, mely Clemanceau utasítására való hivat­,­kozással felszólítja a magyar kor-­­ kormányt, hogy nevezze meg béke-­ delegátusait, lássa el a szükséges­­ iratokkal és felhatalmazással és­­ küldje ki a békekonferenciára. A békekonferenciára szóló meg-­­hívás így hangzik: Páris, dec. 2. (Szikratávirat). A­­ szövetségesek legfőbb tanácsa hét-­­főn délelőtt ülést tartott, amelyen­­ Clemenceau elnökölt. A legfelsőbb tanács­­ meghallgatta Clerket, aki részletesen beszámolt budapesti missziójáról, és azokról a feltéte­lekről, amely mellett sikerült olyan kormányt alakítania, amely Ma­­gyarország népének akaratát kép­viseli. E beszámolás folytán a legfel­sőbb tanács elhatározta, hogy a Huszár-kormányt értesíti, hogy a lehető leghamarabb küldje ki béke­delegátusait Neuilly-be, amely az antant megbízottainak a békekon-­­ferencia tárgyalását megkezdi. Huszár miniszterelnök erre a­ következő levelet intézte Band­­holtz amerikai tábornokhoz, a budapesti antant misszió fejéhez: — Volt szerencsém kézhez venni tábornok úrnak a Commission militaire nevében a mai napon hozzám intézett szíves értesítését,­­ amelyben Clemenceau urnak a­z ■ békekonferencia elnökének meg­­­­bízása alapján közli, hogy a ve­ ’­zetésem alatt álló magyar kormány­t felkéretik, hogy a békekonferen-­ ciára a legrövidebb időn belül küldje ki a szükséges meghatal-­a­l­mazásokkal képviselőit, hogy azok átvegyék a békefeltételeket. Van szerencsém közölni, hogy­­ ennélfogva minisztertanácsot hív­­­­tam össze, amelyen előterjesztem­­ Clemenceau úr üzenetét. Őszintén köszönöm tábornok úr ,■ szíves értesítését, miniszterelnök. A mai minisztertanács elsősor­ban a békekonferencia delegátu­­­­­ainak kijelölésével foglalkozik.­ Ezidőszerint csak kombinálni lehet,­­ hogy kik lesznek a delegátusok,­­ de annyi bizonyos, hogy a dele­gáció elnöke Apponyi Albert gróf, lesz s hogy részt vesznek a dele­gációban Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf, Lovászy Már­ton, Giesswein Sándor, továbbá kereskedelmi, ipari és pénzügyi szakértők és tudományos életünk vezetői. A békeküldöttséghez néhány, újságíró is csatlakozik. Bécs, dec. 2. A lapok tudósítá-­­­sai szerint Clerk jelentéséből ki-­­­derült, hogy a közel­jövőben gaz­dasági szövetség alakul Magyar­­ország, Ausztria, Cseh-Szlovákia­­ és a délszláv államok között. Ez az alakulás semmiféle politikai kér­­ő­déssel nincs összekötve. Könnyen meglehet, hogy Olaszország is csat­lakozik hozzá. A mai minisztertanács a béke­­delegáció összeállításával is fog­lalkozott. A kormányt az az inten­ció vezeti, hogy a lehetőségig minden osztály képviselve legyen a delegációban, sőt benne legye­­­­nek a megszállott területek küldöt­tei is. Huszár Károly táviratilag kérte Apponyi Albert grófot, hogy Eberhardtról azonnal jöjjön Buda­pestre. A zászlóalj köszöneté rancsnoka mondott katonás rövid­séggel köszönetet a fogadtatásért: — Úgy a magam, mint az egész zászlóalj nevében meghatva mon­dok köszönetet ezért a gyönyör, meleg fogadtatásért. Több mint két hónap előtt indultunk útra a nyu­gati határszélről, hogy Kelet ma­gyarjaival kezet fogva, vállvetve dolgozzunk a Haza újraépítésén. Amikor köszöntem, hangsúlyozom, azon végtelen örömömnek adok k­fejezést, hogy Miskolcz város közönsége támogatni fog bennün­ket, hogy kellemessé és édessé tegye munkánkat. Borsod vármegye és Miskolcz város közönsége éljen ! A zászlóaljparancsnok szavai után a közönség perceken keresz­tül ünnepelte a katonaságot. Miskolcz hölgyközönsége nevé­ben dr. Gyika Emilné meleg sza­vak kíséretében csokrot nyújt át Renner őrnagy, zászlóaljparancs­noknak. Majd dr. Zachar Emilné kedves üdvözlő szavak kíséretében a Műkedvelők Körének koszorú­ját adja át Renner őrnagynak. A zenekar hangjai mellett a csa­patok díszmenetben elvonultak az altábornagy előtt. Feszesen, kemé­nyen lépkedtek a katonák, a kö­­zönség virágesője s állandó éljen­zése mellett-Hosszú hónapok elnyomatása, lefojtott hangulata után meleg, lé­lekemelő napja volt ez Miskolcz város közönségének. A polgármester szívből fakadó, hosszan megéljenzett szavai után Renner Gusztáv, a zászlóalj pa­■■■■ naRBBEBBESGn­mm­mmesm&EmmmmsssmmaHwmimssmm Az entánt meghívót küldött a béketárgyalásra Clemanceau jegyzéke. — Apponyi a magyar delegáció elnöke__ A dunai államok gazdasági szövetsége. Huszár. REGGELI HÍRLAP Miskolcz, 1919 december 3 — Kék pénzt kapnak­ a vas­gyári munkások. A diósgyőri vasgyári munkások körében bizo­nyára nagy örömet jelent a gyár­vezetőség értesítése, hogy a no­vember 13-iki bérfizetéseket rész­ben kék pénznemekben fogják eszközölni. A vasgyárnak ugyanis sikerült nagyobb mennyiségű kék pénzhez jutnia, úgy hogy a mun­kások bérüknek 40 százalékát kék­pénzben fogják megkapni. A kék­pénz fele régebbi, fele pedig má­sodik kiadású lesz. A vasgyári tisztviselők november havi fizeté­süket szintén ilyen arányban kap­ták. Horánszky Lajos különféle hentesáruk üzlete Szirma­ utca 85. szám: Kapható saját kol­bászára gyáram­­­ban készült külön­féle felvágottak, füstölt húsok, leg­finomabb paprikás csécsi szalonna, pástétomok sült­ és főtt állapotban. Zsurokra és esté­lyekre készít original kassai és prágai son­kát megrendelésre. Elsőrendű nyershús is kapható

Next