Reggeli Hirlap, 1920. január (29. évfolyam, 4-25. szám)

1920-01-14 / 10. szám

Miskolcs, 1920 XXIX. évfolyam, 10. sz. Szerda, január 14. Reggeli Hírlap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész ém 96­— K. Vidéki*: »8 -K. re ént « - „ 4S — .. K(0. tw« Mr— . 34'— „ POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal s Mkkota, Széchenyi­ u. 15. TddM: M­­SxarKesztőség: Mirkofcz, VéresMsMr ÜL mtm. TELEFONSZÁM: 4 M. #-«■ Egy©* ixens ára­­ 90 Miér. A miskolci­ szocialisták jelölő nagygyűlése A belső kerületben Somogyi Bélát, a külsőben Vanczák Jánost jelölték.­­ Elutazott a küldöttség Andrássyhoz A miskolczi választási mozgal­makat ma a szociáldemokrata párt jelölő nagygyűlése uralta, amelyen ezrekre menő tömegben vettek részt a munkások és mun­kásnők. A gyűlés azt eredmé­nyezte, hogy a szocialisták mis­kolczi jelöltjeinek személyében változás állott be, mert az egyik jelölt Peidl Gyula külföldön van, a másik pedig, Biró Dezső, másutt is föllép. * A miskolcziak küldöttsége ma este indult útnak Budapestre, ahol holnap, szerdán délután tiszteleg­nek Andrássy Gyula grófnál, hogy fölajánlják neki a miskolczi első kerület jelöltségét. A küldöttség Andrássyval pénteken érkezik Mis­­kolczra. A szocialisták jelölő­gyűlése Méreteiben impozáns, lefolyásá­ban nyugodt és méltóságteljes gyűlést tartott tegnap este 6 órakor a miskolczi szociáldemokrata mun­kásság. A Korona nagyterme már jóval hat óra előtt zsúfolásig meg­telt választókkal nőkkel és férfiak­kal úgy, hogy igen sokan künn szorultak a teremből. A gyűlést Tamássy Károly nyi­totta meg. Bejelentette, hogy a mikolczi két kerület jelöltségét sem Biró Dezső, sem Peidl Gyula nem vállalhatta. Biró már előbb elfogadta a győri munkásság fel­szólítását, Peidl Gyula pedig kül­földön tartózkodik s nem kíván a választásokban részt venni. Helyet­tük a pártvezetőség jelöltekül ajánlja a belső kerületben Somo­gyi Béla kereskedelmi is­kolai tanárt, a Népszava felelős szerkesztőjét, a külső kerületben pedig Vanczák Jánost, a vas- és fémmunkások szaklapjá­nak szerkesztőjét. A mun­­­­kásáig mind a két jelölés­hez egyhangú lelkesedés­sel járult hozzá. Bejelentette még az elnök, hogy Miákits Ferenc államtitkár nem érkezhetett meg, mert igen fontos politikai, állami és pártügyek miatt Budapesten kellett maradnia. So­mogyi Béla néhány nap múlva Miskolczra jön, hogy programmbe­­szédét elmondhassa, Vanczák Já­nos pedig a gyűlésen is megjelent, hogy programmját ismertesse. Vanczák programmbeszéde — Tisztelt elvtársak és elvtárs­nők és most már polgártársaim és polgártársnőim ! Végre, hosszú évtizedes harc után így is szólít­hatom önöket. Mindig nehezemre esett, hogy mint munkás, nem lehetek ennek az országnak egyen­­lőjogú polgára. Hosszú évek küz­delme árán értük azt el. De mily körülmények között?­ — Egy megölt ország holtteste fölött kell most az urnákhoz já­rulnunk. Megölte az ötesztendős világháború. — Hogy ennyire jutottunk, nem mi vagyunk az okai. Mindig elle­neztük a háborút, de hangunkat az utcán és sajtónkat elnémítot­ták. — Az ország megcsonkítva, el­lenségektől körülvéve, a békeszer­ződéstől sem várhatunk semmi jót, mert azt a gyűlölség diktálja. Minden szomszédunk ellenségünk s nem tudjuk megbékülhetünk-e velük. — De ezer más bajunk is van. Egyik az, hogy a hosszú ideig tar­tott háború minden anyagi forrá­sunkat k apasztotta. Közgazdasá­gunk halott. Kereskedelmünk nem tud mozogni s a tisztességes keres­kedelem mellett ott nyújtózkodik a lánckereskedők ezerfejü hydrája. A kis ekszisztenciák nem képesek vegetálni életfeltételeinket. A város élelmet nem kap, a falu iparcik­kekhez nem juthat. Nemcsak azt kell bajnak venni, amit a bolsevizmus okozott, hanem mindazt, ami a háború kö­vetkezménye. Erkölcsileg, anyagi­lag, politikai tekintetben olyan meg­­tépázottak vagyunk, mint az útszéli koldus. — Mi nem voltunk bolsevisták. Kétségtelen, hogy a bolsevizmus szélsőség volt, mely a szociál­demokrata párt programmjába nem illeszthető be. Itt Miskolczon tulaj­donképen nem is ismerték a pro­letárdiktatúrát, most azok, akik annak idején az ügyek élén ál­lt­tak, nem bolsevisták, hanem szo­ciáldemokraták voltak.­­ A háborúban kifáradt kato­nák hazajőve, nyomort, ínséget találtak. Nagy volt a munkanélküliség, nagy volt a nyomor s ekkor jöttek az oroszországi apostolok, akik a nyomorúságban sínylődő nélkülö­zések miatt szenvedő embereknek ígértek minden jót. S ekkor jöt­tek a rokkantak ezrei, a leszerelt katonák, a munkanélküliek is a­­ maguk követeléseivel. — Hol vette volna ekkor az ország azt az embert, aki oda­kiáltsa ennek a háborgó tömegnek, hogy követelései teljesíthetetlenek. A polgári pártok képviselői elvesz­tették a fejüket s azt mondták, hogy legjobb lesz, ha a hatalmat átadják a munkásságnak. Arra számítva, hogy a két szélsőséges irány : a szociáldemokraták és kommunisták hadd birkózzanak egymással. — Súlyos probléma volt. A szo­ciáldemokraták egy része azt kép­zelte, hogy ha a kommunistákkal együtt dolgoznak, mérséklőleg hat­hatna­k reájuk. A párt másik része teljesen visszavonult. Egy pár hét múlva azonban a szocialisták már csalódottnak érezték magukat s végeredményben a bolsevizmusba belepusztult a munkásság 30 éves munkájának minden eredménye. — Magyarországon a háború végeztével csak egyetlen erő volt: a szervezett munkásság s egy bi­­zodalom volt: a szervezett mun­­­kásság erejébe vetett bizodalom.­­ S ezt tettekkel is bizonyítottuk, mikor az októberi forradalmat nem engedtük anarchiába fullasz­­tani. — A bolsevizmusból ránk eső felelősséget vállaljuk, de vállalja a polgárság is, melynek szervezet­lensége, tehetetlensége nem bírta megakadályozni. Mi, szociáldemo­kraták felemelt fővel állunk a tör­ténelem ítélőszéke előtt. Nincs okunk mosakodni, nincs okunk szégyenkezni, sem a felelősséget elhárítani. — A békefeltételeket, bármilye­nek is legyenek, alá kell írnunk, hogy a termelő munka minél előbb megindulhasson. — Ma vádakkal illetnek ben­nünket : nem akarunk dolgozni. Ne csak a munkástól várják a hazafias kötelesség teljesítését. A gazdasági élet újraéledésének egyik feltétele, hogy a határok minél előbb megnyíljanak, a másik­­ pedig az, hogy a munkásság élet­fenntartási igényeit kielégítsék. Azonban lelkileg is ki kell elégíteni a munkásságot. Meg kell adni neki a lehetőséget, hogy érezze azt, hogy ennek az ország­nak nemcsak igavonó karma, de egyenlő jogú polgára is. És akkor készséggel dolgozik ezért az or­szágért. — Ellenségeink idefigyelnek s tudják mik történnek ebben az országban. Meg kell becsülni a munkásságot s azt a megbecsülést a napszámoson kezdjük el — A kereskedelemre­ az iparo­sokra is egyformán fontos, hogy a munkásság igényei kielégíttessenek. — Az ország újjáépítésének har­madik föltétele a közszabadságok­ visszaadása. Az országnak csak­ egyetlen jogforrása lehet: a nép­akaraton felépült nemzetgyűlés. Mindenki szabadon mozoghasson­­elveit szabadon fejthesse ki s a­ nép szabadon állapíthassa meg­, hogy kire szavaz. — Kell a politikai megértés is­ Minden pártprogramm jogosult, ha őszinteség van b­nne. Ezután a pártprogrammot ismer-­­ tette a szónok s közben hivatko­zott Wekerle Sándor volt minisz­terelnök egy nyilatkozatára, melyet a volt miniszterelnök augusztus­ elején tett Vanczák János előtt .­­ Most már a kiengesztelődés, és megbocsátás politikájának kel­l következnie. Vanczák János közel kétórás hatalmas beszédét mindvégig nagy figyelemmel hallgatta az impozáns tömeg s a beszéd végeztével lel­kes ünneplésben részesítette­­a népszerű jelöltet. A gyűlés után a hallgatóság eső, legnagyobb rendben oszlott széjjel.. A fémiparosok állásfoglalása. Az iparosszövetség vas- és fém­iparos szakcsoportja tegnap dél­után öt órakor az iparoskörben tartott értekezletén foglalt állást a nemzetgyűlési választásokkal szem­­­ben. Huska Vilmos elnök megnyitó szavai után, a múlt héten meg­alakult iparos pártnak egy kikül­dötte szólalt föl s ennek bevezető­ előadása után a szakcsoport egy­hangúlag kimondta, hogy a belső kerületben And­rássy Gyula gróf jelöltsé­gét támogatja. A második kerület jelöltségéről­ már hosszabb vita indult meg s­ végezetül a jelenlevők többsége amel­­lett foglalt állást, hogy a­ külső kerületben a szociál­demokrata párt jelöltjére, adják le szavazatukat. A kisebbség egy része Gallo­­vich Jenő, másik része pedig Ró­bert Emil jelöltsége mellett szava­zott. Tőzsde: Az értéktőzsdén ma az alap­irányzat továbbra is szilárd volt A valutapiacon : Lei 410, Márka 370, Dollár 165, Romanov rubel 228. Árfolyamok: Magyar Hitel 1345, Osztrák Hitel 875, Leszámítoló 835, Agrár 1180, Magyar Bank 950,­ Hazai Bank 813, Adria 9900, At­­lantica 4950, Salgótarjáni 3750, Rimamurányi 2775, Clotild 1575, Atheneum 1650

Next