Szabad Magyarország, 1946. január-június (3. évfolyam, 1-144. szám)

1946-01-01 / 1. szám

­ Az állatvilág a maga ösztönéleté­vel csodálatos biztonsággal tájékozó­dik saját­ életének,minden változatá­ban. Nincs az a nyeszlett kironikó, amelyik beleinna az egészségére ár­talmas pocsolyába. A ló biztos ösz­­tönnel érzék­eli fel az éjszaka min­den veszedelmét és ha a teremtés koronája életellenes bizonytalanság vállalására akarja ösztökélni, sokszor akább karóval vagy ostorra­ vereti agyon magát, mintsem ösztönvilágá­­val szemben vállalja bármely vesze­delem kockázatát. Csodálatos ősz­­t­invilág misztikus sugallatával disz­­ingvál a növényevő állat, emlős, madár egyaránt és nincs az a csalá­di pecsenye, mely megszokott ét­­ridíttől eltérő csemegék fogyasztá­­sára bírh­atná. A hiéna, sakál, keselyű embert túlszárnyaló szimattal rezonál a dögre. A medve viszont még szi­­z'Vu dühében is utálattal inai el a holt vagy annak tetet­t: ember teste v.ivísó! Av.t-rdő legapróbb vadja csal­hatatlan ösztönnel ismeri a termé­­tetrajzot és amikor a gigantikus m­a kút. zavartalanul, önfelett­­len legeik.hk. riadt félelemmel bú­­vjic* vagy változtatja ruhájának szí- t .t héjjá megjel*­inji-vrc. '•.Milvi­n gyatra képesség a téli i»a- i i'ch,vr 'ntimifcrije. Mily bit v «ui. alkalmazkodó képesség a te­..... .,^1 ó. vagy a kekiszínű ruha .. . . f^ia. óvárijaink elképzelésében ----Ti: a hal,,­vaáry » nyúl szín­d­ozg.ntó ^képessége mellett. nyúl, vagy kaméleon&nya ... m Jasült.: néni költött még a ter­mészettörténet során olyan utódot, amely évmilliók minimkrijének cső­dé­it nem örökölte volna biztos sa­­i alja­ként s melyeket az első topogós, , szárny csapások réveteg mozdu­latai utáni biztos iránytűként nem shijett volna kezelni. "Az ember ezzel szemben évmilliók óta itt pöffeszkedik a földön. Égves­ti váló példányai jóvoltából legyőzte a legnagyobb természeti erőt, a ne­­hézkedés törvényét. Meghódította a v­h' * - vizet, befurakodott az Atomok világába cs maholnap az rstí teremtés •mjivét-'egy lombikban ...ua rcincarnilna.­­.’ch­nika és tu­domány jóvoltából észszerű béren­­,1-7.krd . mellett a bibliai Edénkért V cm­ick meséjének ezeregyéjszakáját /.c­sié kézzelfogható valósággá, ha egyén és tömeg megromlott ősi ösz­tönvilágának helyes műszerét végre megtalálná és saját dolgaiban helyesen tudna tájékozódni. Ha igaz, hogy az emberiség tör­­ténelme • Marx szerint — nem más, mint osztályharcok történelme, úgy pedig nem kétséges, hogy ezt az osztályháború láncolatot az em­beri butaság tankjaival • és mérges gázaival mindig az nyerte, aki az emberi ostobaság arzenáljainak kul­csát a kezében tartotta. Végzetszerű szerencsétlensége a történelmi em­bernek, hogy kezdeti fokon primitív agyával megfejteni nem tudott ter­mészeti problémákat a transzcendens, vág áthatolhatatlan homályába hagyta átcibálni és józan­ ösztönei helyett ma is misztikus agyrémnek szentelt kely­héből húz nagyokat ahe­lyett, hogy az értelem friesen csör­gedező hegyipatakjaiból kortyintana. Ha -i történelmi ember tudatát így isfémiít, magzavsítani, e&visce aors­­tragédia, hogy a mi kis magyar vilá­gunk történelmi i-terjogot hallott a kálváriájára» útján. Nekünk soha­sem keltett tanulságnak a nag­y re­former Szent István ezetékre, ágyat vető hatalmas tájékozó érzéke. Mo­hács, Muhi, Világos értékelése is vé«« tankönyvek mérgével szívódott tudatunkba és épülés, gyógyulás he­lyett csak tovább ásta alá népi tu­datunk egészséges­ fejlődését. No de e tanulságok ideje, sajnos, réges­zé­gén lejárt. Itt volt azonban a teg­napi Trianon roppant tragédiája, melynek még valamennyiéin ék­ kon­­­­­társéi v­ágyunk. És most ránkszakadt valóbani leg­szörnyűbb történelmi tragédiánk. Itt füstölög közöttünk országunk, mint­ valami elüszkösödött zsarátnok. A hevenyéséve ellantolt hullák még alig indultak osztásnak. A gyűlölet veszett parokizmusában hányaveti módon áldozatul odavetett honfitár­saink százezreinek a fasizmus gye­hennáiban elhamvadt porait még­­még szemünkbe­­fújja a vad téli szél és a tetemre hívot­t berzebubok­ nya­kára még egyetlen­ egyszer sem csa­­v­arodott­ rá a számonkérő igazság kötele. Mindenünkből kifosztva a legszennyesebb szegénység odújává fosztottál­: országunkat és nincs csa­lád -e halában, ahonnan erőszakkal letépett gyermeket­, apát, testvért ne rem­egnének vissza ma is a tetű, a piszok és az éhség offúságútjáról, a fasiszta háború ránkbarajzott ször­­­nye örvényéből, felperdült fiainkat, megléte, életerős férfiainkat meg­­zabálta a háború. , Gyermekeinket most rágcsálja szó m­ódjára a nincs, a nyomor, a piszok, a vaksi ablakon besivító szár és a bezúzott fejű lakó­ház tetején becsurgó nyirok. A fa­sizmus korbácsait gyáva kutya tü­relmével és bunyósával tűrő pária, ma a demokrácia humánus levegőjét ocsmány izgatásra, a fasizmus által felatent gátolt rablóhajlanjait pedig a dolgozók kiszipolyozására állítja csatasorba. A tébolynak olyan meg­nyilvánulásaival is találkozunk, mely a felszabadítók­­szájából átkozná ki a falatot. Elmebetegek dühével gyű-’* Mik az orvost, aki olykor talán fáj­dalmas, vagy keserű gyógymódot al­­kotnak a teljes gyógyulás érdekében és az értelem világából egyre többen somfordálnak a vajákosok, a mágu­sok, a sunja ku­fúrok redves lebujá­­ba. Az ország e nagy* része, mint valami kerge nyáj kering a meg­zavart emberi ösztönök vitustáncá­­ban és hovatovább­ „feszítsd meg”-et próbál kiáltani az orvos, a simogató anya jótékony lénye felé. Tőlünk nyugatra, keletre, délre és északra, kis és nagy népek lélekben és látásban megtisztulva, önmarcan­­goló meaculpával, vagy az emberi lét magasabb érdfelkelésének büszke ki­nyilatkoztatásával törnek­ új, értel­mes életformák 'felé. Nálunk egy stupid békaperspektíva vakondtúrá­sából bámészkodnak az egyre tisztuló Újévi gondolatok bi«: Vmeyy» Oszokár ” /-Le­s te'ÓABA» MAffTAftOBSaAb Regényes körülmények között megmaradt Budapesten a miskolciak aranya Beszélgetés Kerényi Pál dr-ral, az Elhagyott Javak miniszteri megbízottjával Miskolc, december 3­1. elég sűrűn fogja élnünk, emellett tit­kos megbízottaink figyelik az üzleti élet minden eseményét. Erre min­denképpen szükség is van. Legutóbb már az árvaszéktől is olyan értesü­lést kapunk, hogy hivatalos meg­ál­la­pításaik szerint a kirendelt gondnokok nagy része nem áll hi­vatása magaslatán, elidegeníti a gondjaira bízott javakat. A hűtlen gondnokok ellen, h­a, a megindított vizsgálat­ a vádakat igazolja, hűtlen kezelés címén eljá­rást fogunk­ indítani. E mellett ke­rületi gondnoki állásokat fogunk szervezni a hatáso­sbb ellenőrzés céljából. A legszigorúbb intézkedése­ket foganatosítjuk minden egyes esetben, ha visszaéléseket tapaszta­lunk. Csak példaképpen említem meg, hogy Tóth János hejőcsabai lakost megkeresésünkre intertálta a rendőrség­, mivel a nála levő elha­gyott ingóságokat nem jelentette be és felszólításunkra sem volt haj­landó kiadni. Ez az­ internálás nem­­­ első. Arról beszél azután, hogy a mis­kolci deportáltak beszolgáltatott arany­tárgya szerencsésen és épség­ben végigélték a háború viharait. Megmaradtak és rendelkezésre álla­nak Budapesten a Pesti Magyar Kereskedelmi Bánk­ trezorjaiban. Re­gényes körülménynek köszönhetik a megmenekülésüket.­ Annak idején a nyilasiét a Borsod-Miskolci Hitel­bankból Pestre szállították e kincse­belényi. Pál dr., az Elhagyott Tavak miniszteri biztosa kis cédu­lát mutat: — Tízezer pengőt átvettem előleg­képpen a konyhaszekrényre, amely­nek teljes vételára hetvenezer pengő, a két liba és tel­eg liszt - így szól a­­nehézkes kézírás. A­l­kománybiztosság egyik nyo­mozó tisztviselője vásárolta meg a szobáidért­ konyhaszekrényt, amely be nem jelentett ingóság. Az éj sö­tétjében, az ulcáról kellett volna elszállítani a bútordarabot. Erre azonban már­ nem került sor. A nyugta kiállítója ellen eljárás in­dult, a tízezer pengőt pedig, ame­lyet az élelmes nyomozó a kor­m­­ánybiztosság pénztárából csaléte­kül kínált fel, az eltitkolt vagyon­tárggyal együtt visszaköveteli a hi­vatal.­­— De ez csak egy eset a sok közül — mondja Kelényi Pál dr. — Az el­hagyott­­javakat a közönség ,nagy része csáki szalmájának te­kinti, a kötelező bejelentéseket el­mulasztja és­ az ingóságokat a maga hasznára értékesíti. De a kor­mánybiztosság résen van, mindent megtesz a közönség érdekeinek vé­delmében. A budapesti kormánybiz­tosságon kívül egyedül a miskol­cinak van joga ahhoz,­­hogy a rend­őrség és az ügyészég külön intéz­kedése nélkül házkutatásokat foga­natosítson. Ezzel a joggal, sajnos, két s a ládákat menetközben felnyi­tották, hogy néhány csomagot ,em­lékképpen”­ magukhoz vegyenek. A ládák azután a pesti pénzintézet b­é­ páncéltermét­ összekötő folyosóra ke­rültek, s minthogy fedelük félig nyitva állott, ,, sok érdeklődőnek volt" a benyomása, hogy valószínűleg nem tartalmazhatnak semmi értéke­set, így azután bántalanul a helyü­kön maradtak mindaddig, amíg a S-Kink­ meg nem kezdte működését és közjegyző jelenlétében leltárt ivén:­ vettek fel róluk. Minden csomagom rajta állt a letéti jegy és az eredeti­­ aláírás, úgyhogy a miskolci kor-.r­m­ánybiztosságnak már birtokában is van a tulajdonosok névsora.­­ Ez az arany, kérésemre azokat a miskolci karitatív célokat fogja szolgálni, amelyeket az idevágó kor­mányrendelet szerint istápolnunk kell folytatja Kerényi Pál úr. Ugyanis, a kormányintézkedések sze­rint támogatnunk kell azokat, akik a háborús­­ viszonyok következtében veszítették el­­otthonukat, javaikat és létfenntartási eszközeiket. A­ kormánybiztosság munkájáról, eddigi eredményeiről­­­eszélgetünk, ezután. Az ingó és ingatlan vagyon­tárgyak hatalmas tömegét vette el­lenőrzés alá a kormány­biztosság ed­dig, kis műhelyek felszereléseit ad­ták ki használatra iparosokna­k,■■■ kö­tődő üzemre, szövődé­küzemre és tü­­körcsiszolásra írtak ki nyilvános pá­lyázatot. Még sok munka áll elein­n­tünk*— mondja Kelényi Pál dr. T­ Vékenységünkben minden hatása készséggel támogat bennlünket, magánosok részéről azonban . " közönyt tapasztalunk •Kuud, lóin. «Vi júauar' no 1] ggMg hí évi­ kim »Vársni téglagyár ZdSdfíMiPca ‘í­, _____ t horizont felé. Kis népek közvetlen azooKBédrágunkban biztos csalvások­­kal választják ki maguknak modern Szent Istvánjaikat, Sztálint, Titót, Dimitrovot é,s elszánt ••nekifeszü­léssz! vetik magukat az újjáépítés, az új életfámra felépítése hatalmas me­vére. Ezer évvel ezelőtt Szent István­ volt a haladás magyarja ,aki az akkori teljes civilizáció stafétáját megragadta és a magyar nép életét kemény lendülettel ezer évre célba vitte. Egész népi életünket gyökeret átszerveződés­­ követelménye elé ál­lítja az idő. Ha Szent István kora a lét, vagy nemlét kérdésétől volt terhes, úgy mai berendezkedésünk elmaradottsága és velejéig fertőzött volta fokozott­ ,radikális és gyors cselekvést ír elő. Ismerjük fel végre népünk súrs­­kérdéseit." Emelkedjünk fel a kor­szerű politikai mérlegelés magasla­tára, és az olcsó), kicsinyes torzsal­kodás. múcsni levegője az •­úsatag maradás, az avitt foté­anínyek és formák helyett a létért való küzde­lem helyes ö­zztüveivel illeszked­jünk be a szocializmus dalai in ■., szintézise felé hömpölygő új világ­rend termékeny áram­ába. Ez az új esztendő parancsul

Next