Szabadság, 1896 (5. évfolyam, 1-70. szám)
1896-01-01 / 1. szám
_____________________________________________ fólag“ elkövetett visszaélések szellőztetése. A kormánypárt szerint a zágrábi botrányok és a szent lobogó meggyalázása „mellékes dolog.“ Ennyire jutottunk az alkotmány 28. évében, ennyire juttatta a nemzetet a szabadelvű párt húsz éves uralma, hogy a nemzeten ejtett gyalázat és sérelem „mellékes dolog.“ A szabadelvű párt 20 éves uralma annyira megrontotta a politikai erkölcsöket, annyira megmételyezte a józan politikai felfogást, annyira eltompította az önállóan gondolkodó elmét, hogy vannak, kik a tantétel, melyet a kormány mint szentírást hirdet, csalhatatlannak hiszik és bíznak benne. A választók névjegyzéke sehol és talán soha se került ily alakban napfényre, mint az idén. Bánffy titkos utasítást adott közegeinek, hogy az ellenzéki választókat, ha lehet, ne vegyék fel, mert az ellenzéki választók szaporodása veszélyeztetné a mandátumok olcsó úton való megszerzését. Soha még ilyen terrorizmust nem követtek el a szabadelvű párt 20 éves uralma alatt, mint a bárókat és grófokat gyártó és literáló Bánffykormány alatt. Soha még így nem tagadták a hamisításokat nyíltan, mint ők, kik programmjukba a „tiszta választást” vették fel maszlag gyanánt. És még ők vádolják az ellenzéket, különösen a függetlenségi pártot illegalitással, inkorrektséggel, epésséggel. A kormánypárt azonban még tovább megy. Azt írja a letűnt nagyságokról, hogy „Tisza ravaszkodása, Szapáry őszintesége, Wekerle zseniállitása és Bánffy becsületessége egyaránt boszantotta az ellenzéket.* Mosolyognunk kell igazán a Bánffy „becsületességén!* Erre az „válaszoljatik általunk,“ hogy a politikai honneur és emberi becsület közt nagy a különbség. Bánffy mint ember lehet gentleman, becsületes, de politikája ! . . . . A politikája a megcsontosodott aulikus politika, s nemzeti tekintélyünk csak sülyedt, csökkent, a midőn ő ült abba a székbe, melyben annyi jeles államférfiú foglalt helyet! Bánffy becsületes ember lehet, ezt egy perczig sem vonjuk kétségbe, sőt nem is kételkedünk benne, de nem államférfiu. Ő Strohman, az udvar kegyeltje, de a nemzetnek gyűlölt miniszterelnöke. Wekerle igaz zseniális volt, népszerűségre is tudott szert tenni s bukása is és ez okból váratlan és dicstelen volt. Azonban Bánffy, ki egyébb érdemeket magának nem szerzett, minthogy a pairschubot részletekben fejezte be, vagy be fogja fejezni, udvari marsallt hozott nekünk kriszkindli fejében, még nem érdemelte ki az államférfiú dicsőségét. Igazán nevetséges tehát a kormány erőlködése, ki a parlamenti szünetet önmagának tömjénezésére használja fel s ha az ellenzék „féktelen haraggal“ fordul ellene, előrántja a mumust, a közigazgatás államosítását, képviselőház felosztását s egyéb fenyegető rendszabályokat. Azonban az ellenzék n°m olyan anyagból van gyúrva, mint azt a szabadelvű párt intimusai és Bánffy kreatúrái hiszik, hogy megfélemedik. Nagyobb tűzpróbát állottunk mi már ki. A véderővitát végig harczoltuk, megbuktattuk Tiszát, Szapáryt megtörtük és lehetetlenné tettük, keresztülszenvedtük a téli választás keserveit s megerősödve, számban megszaporodva tértünk vissza. Miképen riadnánk most vissza a küzdelemtől ? Akármilyen görcsösen kapaszkodik is Bánffy a bársonyszékbe, akármilyen erőszakot fejtsen ki, akárhogyan is ragaszkodjék a maga guvermentális hatalmához, minden ereje, minden törekvése, minden fenyegetése hajótörést fog szenvedni, mert az ellenzéket megtörni nem fogja bírni. A hatalmi bástya sánczai már nem oly erősek, hogy az ügyesen irányzott ellenzéki lövegek be ne hatolhassanak és ott rombolást ne idézzenek elő. A kormány vádjai igazán nevetségesek és erőltetettek. Hasonló az agóniában szenvedő embernekvégvonaglásához. Szánalmas ez nagyon. „A világháború szellője vonul végig Európán,s ezt harsogja a mameluktrombita, azt remélve, hogy az ellenzék bedugja hüvelyébe a kardot. Soha! A háborúval való fenyegetés kora, sőt idiotikus és nevetséges. Az ország túlnyomó és józanabb része ilyen alarmirozásnak és holmi mesterségesen szított börzekrachoknak nem ül fel. " _ Itt az új év. A kormány a millenium évét és annak sikerét lerontani igyekszik, s az ellenzéki gyalázatában leli örömét. Vicém pro vice! Ki a kardokkal, fel fegyverre! Az elvek, a jog fegyverével harczoltunk az új évben a kormány ellen, hogy örökre eltűnjék még az emléke is annak, hogy valaha Bánffy fidércz nyomása nehezedett a nemzet testére. Karczfalvi. Olvasóinkhoz. Most, mikor a „Szabadság“ fenállásának ötödik évfolyamába lépett, bizalommal fordulünk a t. közönséghez s arra kérjük, hogy előfizetőink sorába minél számosabban beállani szíveskedjenek. A lefolyt négy év alatt mindenki meggyőződhetett arról, hogy programmunkat az utolsó betűig híven megtartottuk: rendíthetetlen hívei és hirdetői voltunk a függetlenségi 48-as párt nagy elveinek; támogattunk minden oly haladási törekvést, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit megvalósítani hivatva volt Ezenkívül híven és buzgón szolgáltuk megyénk és városunk szellemi és anyagi érdekeit. Akik a múltban voltunk, azok leszünk a jövőben is. Mint eddig, úgy ezentúl is a haza függetlenségéért, a szabad haladásért, megyénk és városunk javáért, a nép boldogságáért fogunk küzdeni! Bátor szószólói és védői leszünk minden igaz ügynek, de fölemeljük kárhoztató szónkat mindannyiszor, valahányszor azt látjuk, hogy egyes hatalmas férfiak kíméletlen kezekkel nyúlnak az önálló gondolkozás, elhatározás és cselekvési szabadság szentélyébe, oly szándékkal, hogy a történtek által biztosított honpolgári jogokat elfojtsák. Sohasem volt a „Szabadság“ fenállására nagyobb szükség, mint ma; midőn Borsodvármegyében a ..kormányzati politika valóságos rémuralmat teremtett; midőn a megfélemlítés, elrémítés politikája alakoskodó képmutató szörnyszülöttekké változtatta át a szabad akarattal felruházott embereket s megtompitotta az önállóan gondolkodó elméket. A „Szabadság“ istentől adott tehetségével, minden erejével küzdeni fog ezentúl is a közszabadság elnyomói ellen s olvasóinknak a zsarnok hatalom elnyomása alatt bizonyára jól fog esni a bátor és szabad szó, melylyel szomorú helyzetbe jutott közállapotainkat bírálni fogjuk. Egyedüli fegyverünk az igazság lesz. A legnagyobb küzdelem hevében sem fogunk megfeledkezni a társadalmi és irodalmi tisztességről. A legszigorúbb ítéleteink kimondásánál mindig csak elvek, irányzatok és tények ellen fogunk harczolni, és sohasem személyek ellen! Nagy és nehéz küzdelem előtt állunk s érezzük, hogy most kétszeresen szükségünk van az olvasóközönség támogatására. Ezért a támogatásért kopogtatunk tehát szeretett polgártársaink ajtaján s újból kérjük, hogy előfizetőink sorába beállani szívesek legyenek! Miskolcz, 1896. január 1-én j Jr a „Szabadság szerkesztősége. . ..SZABADSÁG* előfizetési ára: Egy évre — — ... ... 5 fr — kr. Fél évre ... ... ... ... 2 „50 kr. Negyed évre ____ 1 „ 25._kr. Egyes számára 'I kr. ______ ________SZABADSÁG._____________________ 1896. január 1. hírek. — Boldog uj évet! Ezzel a jó kívánsággal üdvözlik ma egymást az emberek. Ez hangzik utczákon, tereken , a házak falai között. Mi is ezzel a jó kívánsággal köszöntjük lapunk olvasóit, munkatársait és barátait; szivünkből óhajtjuk, hogy a beállott új évben mindnyájan elégedettek és boldogok legyenek ! — Személyi hírek. Herman Ottó városunk déli kerületének országgyűlési képviselője, aki karácsony ünnepét városunkban, testvérje, özv. Szücs Sámuelné úrnő házánál töltötte, vasárnap délután Budapestre hazautazott. — Hentaller Lajos Gyöngyös város országgyűlési képviselője, ki szintén városunkban ünnepelt, hétfőn nejével, a mi szeretett primadonnánkkal, Debreczenbe utazott. — Ezeréves ünnep a templomokban Rengeteg nép volt tegnap városunk különböző hitfelekezeteinek templomában. Délután 3 órakor a reformátusok mindkét templomában alig fért el a buzgó hívők serege. Az avasi templomban Nagy Ignácz lelkész, az uj templomban Tóth Dániel esperes mondott hálaadó imát. Délután 5 órakor a róm. kath. templomokban hálaimát mondottak a királyért, pápáért és a hazáért. Ugyancsak 5 órakor volt a hálaadó istentisztelet az ág. evang. templomban, mely alkalommal Zelenka Pál püspök tartott alkalmi szent beszédet. Ma reggel az avasi ref. templomban Nagy Ignácz lelkész, az uj templomban Tóti Dániel esperes-lelkész fog ünnepi beszédet tartani. A minoriták templomában ma reggel 8 és fél órakor nagy mise lesz, melyenSzőke Dániel házfőnök pontifikál nagy segédlettel; mise után Székely Polikárp hitszónok tart szent beszédet. Az ág. ev. templomban Zelenka Pál püspök tartja az egyházi beszédet. — 10 órakor a mindszenti róm. kath. templomban nagy mise, a mely után Rétey Kálmán hitoktató tanár tart szent beszédet. — Herman Ottó kinevezése. Herman Ottó városunk déli kerületének országgyűlési képviselője már alkalmasint múzeumi őr lesz. Ezt onnan gyanítjuk, hogy báró Kun Géza az akadémiai t. tagja e kinevezés alkalmából nyílt levélben üdvözölte Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert. A nyílt levélben a báró úr a következőket írja : „Az tény, hogy a magas kormány e fontos tisztség betöltése iránt Herman Ottóval szemben a kezdeményező lépésekre elhatározta magát, és hogy e kezdeményt a Felség magáévá tette, azt bizonyítja, hogy az uralkodó mintaképe, felséges királyunk, nem tesz különbséget a való érdem elismerésében, akármely politikai párton találja is azt. Az ő minden , kicsinyességtől ment magasztos szellemének ezúttal is a legfényesebb jelét adta ő Felsége, midőn hozzájárult a kormány említett előterjesztéséhez, jóllehet oly férfiúnak kinevezése forog szóban, aki a parlamentnek szélső ellenzékéhez tartozik, mégpedig nem is annak egyszerű tagjaként, hanem mint a vezérek egyike, aki éppen legprononczírozottabb jellegű politikai szereplésénél fogva csakis elveinek kifejezett fentartása mellett nyerhető meg arra, hogy a Kormány kezéből hivatalt vállaljon el. Üdvözlöm Wlassics Gyula vallás- és közokt. miniszter úrnak kétségkívül helyes megokolással tett felszólítását és nagy szerencsének tartom az országra nézve, hogy oly kiváló hivatalok betöltésénél, mint a szóban levő, oly férfiakra esik a választás, kinek múltja és jelenje azt fényesen igazolja.“ — Lévay József búcsúja. Vármegyénk volt alispánja, Lévay József, a ki 80 hosszú év során éltető lelke, szelleme volt a közigazgatásnak, a mai napon megvált a közszolgálattól, hogy megérdemlett nyugalomban egyedül múzsájának éljen. Mielőtt alispáni székét elhagyta volna, a következő bácsit levelet intézte a vármegye tisztikarához: Borsodvármegye tekintete,s tisztviselői karának. Midőn hosszú évek során át folytatott működésem után végbúcsút veszek a vármegyei közszolgálattól, nem tehetem ezt anélkül, hogy egy szívből fakadt istenhozzádot ne mondjak egyenként és összesen mindazon tisztviselő társaimnak, kikkel együtt vállvetve törekedtem vármegyénk közigazgatásának intézésében. Ha volna valami csekély hatása hosszú pályámnak Borsod közjava és jó hírneve emelésére, abban az érdem nagyrésze a tietek szeretett barátim! kik tevékenységemet szorgalmatok és rokonszenvetek által fokoztátok s eszközöltétek a közönséggel együtt, hogy könnyű legyen nekem a teher és jól eső legyen a fáradozás e mi kedves kis hazánk tűzhelye körül. Velem folytatott közös munkásságomnak a hivatalos élet mezején pár nap múlva vége szakad s bennünket ezután csak az elmúlt idők emlékei fűznek össze. Megadom magamat a tév eszet és a körülmények nyugalomra intő parancsának, míg ti