Szabadság, 1896 (5. évfolyam, 1-70. szám)

1896-01-01 / 1. szám

_____________________________________________ fó­lag“ elkövetett visszaélések szellőz­tetése. A kormánypárt szerint a zágrábi botrányok és a szent lobogó meggyalázása „mellékes dolog.“ Ennyire jutottunk az alkotmány 28. évében, ennyire juttatta a nemzetet a szabadelvű párt húsz éves uralma, hogy a nemzeten ejtett gyalázat és sérelem „mellékes dolog.“ A szabadelvű párt 20 éves uralma annyira megrontotta a politikai erkölcsöket, annyira megmé­telyezte a józan politikai felfogást, annyira eltompí­­totta az önállóan gondolkodó elmét, hogy vannak, kik a tantétel­, melyet a kormány mint szentírást hirdet, csalhatatlannak hiszik és bíznak benne. A választók névjegyzéke sehol és talán soha se került ily alakban napfényre, mint az idén. Bánffy titkos utasítást adott közegeinek, hogy az ellenzéki választókat, ha lehet, ne vegyék fel, mert az ellen­zéki választók szaporodása veszélyeztetné a mandá­tumok olcsó úton való megszerzését. Soha még ilyen terrorizmust nem követtek el a szabadelvű párt 20 éves uralma alatt, mint a bárókat és grófo­kat gyártó és literáló Bánffykormány alatt. Soha még így nem tagadták a hamisításokat nyíltan, mint ők, kik programmjukba a „tiszta választást” vették fel maszlag gyanánt. És még ők vádolják az ellenzéket, különösen a függetlenségi pártot illegalitással, inkorrektséggel, epésséggel. A kormánypárt azonban még tovább megy. Azt írja a letűnt nagyságokról, hogy „Tisza ravaszkodása, Szapáry őszintesége, Wekerle zseni­­állitása és Bánffy becsületessége egyaránt boszantotta az ellenzéket.* Mosolyognunk kell igazán a Bánffy „becsületes­ségén!* Erre az „v­á­l­a­s­z­o­lj­a­t­i­k általunk,“ hogy a politikai honneur és emberi becsület közt nagy a különbség. Bánffy mint ember lehet gentle­man, becsületes, de politikája ! . . . . A politikája a megcsontosodott aulikus politika, s nemzeti tekintélyünk csak sülyedt, csökkent, a midőn ő ült abba a székbe, melyben annyi jeles ál­­lamférfiú foglalt helyet! Bánffy becsületes ember le­het, ezt egy perczig sem vonjuk kétségbe, sőt nem is kételkedünk benne, de nem államférfiu. Ő Stroh­­man, az udvar kegyeltje, de a nemzetnek gyűlölt miniszterelnöke. Wekerle igaz zseniális volt, népsze­rűségre is tudott szert tenni s bukása is és ez ok­ból váratlan és dicstelen volt. Azonban Bánffy, ki egyébb érdemeket magának nem szerzett, minthogy a pairschubot részletekben fejezte be, vagy be fogja fejezni, udvari marsallt hozott nekünk kriszkindli fe­jében, még nem érdemelte ki az államférfiú dicső­ségét. Igazán nevetséges tehát a kormány erőlkö­dése, ki a parlamenti szünetet önmagának tömjé­­nezésére használja fel s ha az ellenzék „féktelen haraggal“ fordul ellene, előrántja a mumust, a közigazgatás államosítását, képviselőház felosztását s egyéb fenyegető rendszabályokat. Azonban az el­lenzék n°m olyan anyagból van gyúrva, mint azt a szabadelvű párt intimusai és Bánffy kreatúrái hiszik, hogy megfélemedik. Nagyobb tűzpróbát ál­lottunk mi már ki. A véderővitát végig harczoltuk, megbuktattuk Tiszát, Szapáryt megtörtük és lehetet­lenné tettük, keresztülszenvedtük a téli választás ke­serveit s megerősödve, számban megszaporodva tér­tünk vissza. Miképen riadnánk most vissza a küz­delemtől ? Akármilyen görcsösen kapaszkodik is Bánffy a bársonyszékbe, akármilyen erőszakot fejt­sen ki, akárhogyan is ragaszkodjék a maga guver­­mentális hatalmához, minden ereje, minden törek­vése, minden fenyegetése hajótörést fog szenvedni, mert az ellenzéket megtörni nem fogja bírni. A hatalmi bástya sánczai már nem oly erősek, hogy az ügyesen irányzott ellenzéki lövegek be ne hatolhassanak és ott rombolást ne idézzenek elő. A kormány vádjai igazán nevetségesek és eről­tetettek. Hasonló az agóniában szenvedő embernek­­végvonaglásához. Szánalmas ez nagyon. „A világháború szellője vonul végig Európán,s ezt harsogja a mameluk­­trombita, azt remélve, hogy az ellenzék bedugja hü­velyébe a kardot. Soha! A háborúval való fenyegetés kora, sőt idiotikus és nevetséges. Az ország túlnyomó­ és józanabb része ilyen alarmirozásnak és holmi mes­terségesen szított börzekrachoknak nem ül fel. " _ Itt az új év. A kormány a millenium évét és annak sikerét lerontani igyekszik, s az ellenzéki gyalázatában leli örömét. Vicém pro vice! Ki a kardok­kal, fel fegyverre! Az elvek, a jog fegyverével harczoltunk az új év­ben a kormány ellen, hogy örökre el­tűnjék még az emléke is annak, hogy valaha Bánffy f­id­é­r­c­z n­y­o­m­á­s­a nehe­zedett a nemzet testére. Karczfalvi. Olvasóinkhoz. Most, mikor a „Szabadság“ fenállásának­­ ötödik évfolyamába lépett, bizalommal fordu­­­­lünk a t. közönséghez s arra kérjük, hogy­­ előfizetőink sorába minél számosabban beállani­­ szíveskedjenek. A lefolyt négy év alatt mindenki meg­győződhetett arról, hogy programmunkat az utolsó betűig híven megtartottuk: rendíthetet­len hívei és hirdetői voltunk a függetlenségi 48-as párt nagy elveinek; támogattunk min­den oly haladási törekvést, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit meg­valósítani hivatva volt Ezenkívül híven és buzgón szolgáltuk megyénk és városunk szel­lemi és anyagi érdekeit. A­kik a múltban voltunk, azok leszünk a jövőben is. Mint eddig, úgy ezentúl is a haza függetlenségéért, a szabad hala­dásért, megyénk és városunk javáért, a nép boldogságáért fogunk küzdeni! Bátor szószólói és védői leszünk minden igaz ügynek, de fölemeljük kárhoztató szón­kat mindannyiszor, valahányszor azt lát­juk, hogy egyes hatalmas férfiak kímé­letlen kezekkel nyúlnak az önálló gon­dolkozás, elhatározás és cselekvési sza­badság szentélyébe, oly szándékkal, hogy a történtek által biztosított hon­­polgári jogokat elfojtsák. Sohasem volt a „Szabadság“ fenállására nagyobb szükség, mint ma; midőn Borsod­­vármegyében a ..kormányzati politika­­ valóságos rémuralmat teremtett; mi­dőn a megfélemlítés, elrémítés politi­kája alakoskodó képmutató szörnyszü­löttekké változtatta át a szabad aka­rattal felruházott embereket s meg­­tompitotta az önállóan gondolkodó elméket. A „Szabadság“ istentől adott tehetségével, minden erejével küzdeni fog ezentúl is a közszabadság elnyomói ellen s olvasóink­nak a zsarnok hatalom elnyomása alatt bizonyára jól fog esni a bátor és szabad szó, mely­­lyel szomorú helyzetbe jutott közállapotainkat bírálni fogjuk. Egyedüli fegyverünk az igazság lesz. A legnagyobb küzdelem hevében sem fogunk megfeledkezni a társadalmi és irodalmi tisztességről. A legszigorúbb ítéleteink ki­mondásánál mindig csak elvek, irányza­tok és tények ellen fogunk harczolni, és sohasem személyek ellen! Nagy és nehéz küzdelem előtt állunk s érezzük, hogy most kétszeresen szükségünk van az olvasó­közönség támogatására. Ezért a támogatásért kopogtatunk tehát szeretett polgártársaink ajtaján s újból kérjük, hogy előfizetőink sorába beállani szívesek legyenek! Miskolcz, 1896. január 1-én j Jr a „Szabadság szerkesztősége. . ..SZABADSÁG* előfizetési ára: Egy évre — — ... ... 5 fr­ — kr. Fél évre ... ... ... ... 2 „­50 kr. Negyed évre ____ 1 „ 25._kr. Egyes szám­ára 'I kr. ______ ________SZABADSÁG._____________________ 1896. január 1. h­írek. — Boldog uj évet! Ezzel a jó kívánsággal üd­­vözlik ma egymást az emberek. Ez hangzik utczákon, tereken , a házak falai között. Mi is ezzel a jó kí­vánsággal köszöntjük lapunk olvasóit, munkatársait és barátait; szivünkből óhajtjuk, hogy a beállott új évben mindnyájan elégedettek és boldogok legyenek ! — Személyi hírek. Herman Ottó városunk déli kerületének országgyűlési képviselője, a­ki ka­rácsony ünnepét városunkban, testvérje, özv. S­z­ü­c­s Sámuelné úrnő házánál töltötte, vasárnap délután Budapestre hazautazott. — Hentaller Lajos Gyön­gyös város országgyűlési képviselője, ki szintén vá­rosunkban ünnepelt, hétfőn nejével, a mi szeretett primadonnánkkal, Debreczenbe utazott.­­ — Ezeréves ünnep a templomokban Rengeteg nép volt tegnap városunk különböző hitfelekezetei­­nek templomában. Délután 3 órakor a reformátu­­sok mindkét templomában alig fért el a buzgó hí­vők serege. Az avasi templomban Nagy Ignácz lelkész, az uj templomban Tóth Dániel esperes mondott hálaadó imát. Délután 5 órakor a róm. kath. templomokban hálaimát mondottak a király­ért, pápáért és a hazáért. Ugyancsak 5 órakor volt a hálaadó istentisztelet az ág. evang. templomban, mely alkalommal Zelenka Pál püspök tartott al­kalmi szent beszédet. Ma reggel az avasi ref. tem­plomban Nagy Ignácz lelkész, az uj templomban T­ó­t­­i Dániel esperes-lelkész fog ünnepi beszédet tartani. A minoriták templomában ma reggel 8 és fél órakor nagy mise lesz, melyen­­Szőke Dániel házfőnök pontifikál nagy segédlettel; mise után Szé­kely Polikárp hitszónok tart szent beszédet. Az ág. ev. templomban Zelenka Pál püspök tartja az egyházi beszédet. — 10 órakor a mindszenti róm. kath. templomban nagy mise, a mely után Rétey Kálmán hitoktató tanár tart szent beszédet. — Herman Ottó kinevezése. Herman Ottó városunk déli kerületének országgyűlési képviselője már alkalmasint múzeumi őr lesz. Ezt onnan gya­nítjuk, hogy báró K­u­n Géza az akadémiai t. tagja e kinevezés alkalmából nyílt levélben üdvözölte Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisz­tert. A nyílt levélben a báró úr a következőket írja : „Az tény, hogy a magas kormány e fontos tisztség betöltése iránt Herman Ottóval szemben a kez­deményező lépésekre elhatározta magát, és hogy e kezdeményt a Felség magáévá tette, azt bizonyítja, hogy az uralkodó mintaképe, felséges királyunk, nem tesz különbséget a való érdem elismerésében, akármely politikai párton találja is azt. Az ő min­den , kicsinyességtől ment magasztos szellemének ezúttal is a legfényesebb jelét adta ő Felsége, mi­dőn hozzájárult a kormány említett elő­­terjesztéséhez, jóllehet oly férfiúnak kineve­zése forog szóban, a­ki a parlamentnek szélső el­lenzékéhez tartozik, még­pedig nem is annak egy­szerű tagjaként, hanem mint a vezérek egyike, aki ép­pen legprononczírozottabb jellegű politikai szereplésé­­nél fogva csakis elveinek kifejezett fentartása mellett nyerhető meg arra, hogy a Kormány kezéből hivatalt vállaljon el. Üdvözlöm Wlassics Gyula vallás- és köz­­okt. miniszter úrnak kétségkívül helyes megokolással tett felszólítását és nagy szerencsének tartom az országra nézve, hogy oly kiváló hivatalok betöltésénél, mint a szóban levő, oly férfiakra esik a választás, kinek múltja és jelenje azt fényesen igazolja.“ — Lévay József búcsúja. Vármegyénk volt al­ispánja, Lévay József, a ki 80 hosszú év során éltető lelke, szelleme volt a közigazgatásnak, a mai napon megvált a közszolgálattól, hogy megérdemlett nyu­galomban egyedül múzsájának éljen. Mielőtt alispáni székét elhagyta volna, a következő bácsit­ levelet in­tézte a vármegye tisztikarához: Borsodvármegye tekintete,s tisztviselői karának. Midőn hosszú évek során át folytatott műkö­désem után végbúcsút veszek a vármegyei közszol­gálattól, nem tehetem ezt anélkül, hogy egy szívből fakadt istenhozzádot ne mondjak egyenként és össze­sen mindazon tisztviselő társaimnak, kikkel együtt vállvetve törekedtem vármegyénk közigazgatásának intézésében. Ha volna valami csekély hatása hosszú pályám­nak Borsod közjava és jó hírneve emelésére, abban az érdem nagyrésze a tietek szeretett barátim! kik tevékenységemet szorgalmatok és rokonszenvetek ál­tal fokoztátok s eszközöltétek a közönséggel együtt, hogy könnyű legyen nekem a teher és jól eső le­gyen a fáradozás e mi kedves kis hazánk tűzhelye körül. Velem folytatott közös munkásságomnak a hi­vatalos élet mezején pár nap múlva vége szakad s­­ bennünket ezután csak az elmúlt idők emlékei fűz­nek össze. Megadom magamat a tév eszet és a kö­rülmények nyugalomra intő parancsának, míg ti

Next