Szabadság, 1900 (9. évfolyam, 1-103. szám)
1900-01-03 / 1. szám
Miskolcz, 1900. Szerda, január 3. IX. évfolyam. 1. sz. SZABADSÁG A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. szerkesztőség És kiadómvatalj : Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Széchenyi-utcza 45-ik szám. SZELÉNYI és TÁRSA nyomdája. ID , T ^ , v memvurt Egész! évre 10 kor- Félévről 5 kor- Negyedévre 2.50 kor A lap megjelen minden szerdán és szombaton. HUI IK A Y MÉNYHÉKI. | Egyes szám ára 14 fill. A huszadik század küszöbén. Aggódó lélekkel állunk az új évszázad küszöbén. Azok a remények, melyeknek megvalósulását az eltűnő századtól vártuk, nem valósultak meg. Az egyenlőség, testvériség és szabadság szent eszméje, hazánk függetlensége és állami önállósága, melyért háromszázötven év óta annyi vért és könnyet hullatott a magyar, még mindig csak a távol jövő homályában dereng. Ne is várd ezeknek megvalósulását a közeljövőben élt magyar, mert az utolsó évtizedek átkos uralma alatt annyira elerőtlenedtél, hogy ezeket a dicső eszméket és magasztos elveket kivívni, megvalósítani te a magad erejéből nem tudod. Kardot vilogtatni, puskára kapni gyávák vagytok szegény elpuhult magyarok. Kipusztult belőletek az ősi kuruczvirtus. Labanczok talán még nem vagytok egészen és mindnyájan, de gyönge lelketekből immár elköltözött a férfiúi bátorság és a lángoló hazaszeretet. Eltűrtétek, hogy a szent és sérthetetlen magyar alkotmányon mint gázoltak végig a vakmerő árulók. Most meg gyáván tűritek, hogy az ország vezérei kézzel-lábbal azon igyekeznek, hogy a kvóta fölemelése által a nemzet vérét, gazdasági erejét egy idegen nép javára kiszipolyozzák. Hát csak tűrjétek némán, hallgatagon. Csöndesen legyetek. Szépen meglapuljatok, mint a párnákhoz illik. Hanem árva fejetekre most az uj század küszöbén sok hamut hintsetek. Öltözzetek fekete ruhába. Gyászfátyol lengjen a kalapjaitokon és szemeitekből csorogjon a tehetetlenség és bánat keserű könnye. Hiszen oly szomorú századfordulója nem volt még soha a magyarnak, mint most. A múlt század elején a szabadság üde szellője lengett végig Európán. A hatalmas szellő érintésére talpra állott Magyarország is. Oroszlánként harczolt a zsarnok hatalom ellen, hogy kivívja szabadságát. Nem sikerült. Szabadságharczunkat vérbe fojtották. És ma viszszatértünk oda, ahol a század elején voltunk. A pénzen vásárolt hatalom visszavezetett bennünket a gyűlölt absolutizmus korszakába. El ne mondja nekem senki, hogy Magyarország sorsát a parlament alkotmányos formák között intézi. Csak a forma van meg, de annak a parlamentnek szabad akarata nincs Mindennek úgy kell történni a magyar parlamentben, ahogy azt Bécsből diktálják. Éppen úgy, mint száz évvel ezelőtt. A különbség csak az, hogy ez az absolutizmus száz évvel ezelőtt valamivel olcsóbb volt. Fájdalom és keserűség fogja el az ember lelkét, ha a lefolyt század eseményeire rágondol. — Ötvenegy évvel ezelőtt egy gyermekifju, aki Első Ferenci József császárnak nevezte magát, vérbe fojtotta a magyar szabadságot. Legjobbjainkat rablánczra verve, nehéz börtönbe csukatta, a tizenhárom hőst pedig a legcsufabb módon kivégeztette. Hajh ! milyen szomorú idők voltak azok! Vér és könny borította ezt a sokat sanyargatott országot. — A szenvedők sóhaja és az elnyomottak átka égbe kiáltott. Ám akkor nem voltunk gyávák, csak tehetetlenek. Ők mélyében mindennap megismételtük "a szent fogadást, hogy rabok nem maradunk és véres, bosszút állunk a hóhérolásért. A bosszú szerepét magára vállalta az a felsőbb hatalom, amit Nemezis-nek neveznek. Soha dinasztia több és súlyosabb csapást el nem szenvedett, mint 56 év óta a Habsburgok, akiket egyremásra sújtott a legfájdalmasabb tőrdöfés. Életért életet, vérért vért, országért országot vett el a bosszúálló hatalom. Ez volt az uralkodóház tragikus sorsa. Nehéz megpróbáltatások után végre kibékült az uralkodó a magyar nemzettel. Császárból király lett, akit 62 év óta a „legalkotmányosabb“ fejedelemnek nevez a hízelgő lojalitás. E harminckét hosszú és keserves esztendő alatt sokat szenvedtünk a dinasztiával kötött békesség kedvéért. Nemcsak fátyolt borítottunk a múltra, nemcsak eltagadtuk, hogy fájnak és véreznek a régi sebek, hanem — fogcsikorgatva bár — tűrtük, hogy az osztrák, melynek véréből való vér és húsából való hús az uralkodó család, életerőinket folyvást szipolyozza. És ime most, amikor 32 évi türelmes várakozás után először derengett felénk a régen sóvárgott gazdasági önállóság hajnala, amikor csak végre kellett volna hajtani a király által szentesített törvényt, akkor czinikusan formulákat és paktumokat gyártanak a haza bölcsei s tudtunkra adják, hogy a törvény csak hitvány papiros és az alkotmány füst és pára, melyet a földi gondviselés széttép és elfut akkor, amikor akarja és nyoma se marad, mintha soha sem létezett volna. Ilyen ez a mi alkotmányos életünk az új évszázad küszöbén. Semmivel sem különbözik ez az ötven előtti absolut uralomnál. A különbség mindössze az, hogy akkor a mindenható minisztert Bach Sándornak nevezték, most pedig Széll Kálmánnak hívják. De azért ti szegény, elpuhult magyarok, akikből kipusztult immár az ősi kurucz-virtus, csak tűrjetek némán, hallgataton. Csöndesen legyetek, szépen meglapuljatok, mint páriákhoz illik. Hanem árva fejetekre most az új évszázad küszöbén sok hamut hintsetek. Öltözzetek fekete ruhába. Gyászfátyol lengjen a kalapjaitokon, hiszen oly szomorú századfordulója nem volt még soha a magyarnak, mint most. Falra hányt borsó Nehéz gazdasági viszonyaink közepette végre a kormány is belátta, hogy a segítés egyik leghathatósabb módját képezendi a majdnem — mondjuk kötelezővé tett iparpártolás. Az egész vonalon ki lett adva a jelszó: Pártoljuk a hazai ipart, aminek egyik részét természetesen az a czélzatosság képezte: pártoljuk a helyi ipart. A különféle ily irányú rendeleteknek egész halmaza érkezett le a törvényhatósághoz, a városhoz, az iparkamara útján az ipari és kereskedői osztályhoz és szóval a fogyasztó közönséghez. Van is foganatja, amint illik és kötelező is. Most azonban egy oly eljárást kell a közönség és az illetékes körök tudomására adni és figyelmébe ajánlani, mely mintha csak arra volna jó, hogy illuzóriussá tegye a hazai ipar pártolása érdekében kiadott miniszteri rendeleteket. Ismertetjük a tényállást minden bővebb véleménynyilvánítás nélkül, hisz meg vagyunk győződve, hogy úgy a közigazgatási hatóságnak mint miskolczi kereskedelmi és iparkamarának intézői fogják keresni és meg is fogják a módját találni annak, hogy az alább elmondandó esetnek megismétlése a kormányhoz való felirat útján lehetetlenné váljék. A helybeli tisztikar deczember 31-ikén a Seper szállóban az elmúlt évek szokásához képest tombolával egybekötött Sylveszterestélyt rendezett. A több száz forint áru tombola tárgyakat eddig évek hosszú sora óta mindig Miskolczon miskolczi kereskedőknél vásárolták be. Pedig akkor még nem is létezett a helyi ipar pártolását utasító miniszteri határozat. Ez idén azonban máskép történt. Tudomásunkra jutott, hogy a több száz forint áru tomboló tárgyakat ez allta-