Szabadság, 1901 (10. évfolyam, 1-105. szám)

1901-01-02 / 1. szám

ILiskolez, 1901. X. évfolyam. 1. sz. f i rfv. 95 Szerda, január 2. SZABADSÁG A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PART KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Széchenyi-otcza ,‘ii-ik szám. SZELÉNYI és TÁRSA nyomdája. Alap megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: RUTTKAY MENYHÉRT. Helyettes szerkesztő: BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2'50 k o Egyes szám ára 14 fill. Az nj század küszöbén. Ma, az uj század küszöbén, önkénte­lenül a költő komor szava jut eszembe: „Lement a nap, De csillagok nem jöt­tének, Sötét az ég! . . Igen. Letűnt a tizenkilenczedik szá­zad napja is, de csillagok : a szabadság csillaga még most sem jött fel. Sőt mióta a népeket kiélő állandó hadsere­gek a forradalmak kitörését teljes lehe- etlennó tették, azóta a szabadság napja látszólag hanyatló félben van. A szer­vezetlen, a fegyvertelen tömeg, bármi­lyen óriási anyaga gyűljön is össze tz elégedetlenségnek, csendes megadás- j ^al tűri sorsát, jól tudva azt, hogy hely- j zetén a forradalom nem segítene, mert reá csak kudarczezal végződhetnék. A huszadik század kezdetén minden em­ber többó-kcvésbbé elégedetlen és for­radalmár s mégis távolabb állunk a tö­megek lázadásától, mint valaha.. Egye­sek azonban csinálnak forradalmat és vakmerő elhatározással fölveszik a küz­delmet társadalmunk egész mostani rend­szere ellen. Egyik forradalmár öngyil­kos lesz, mert családját eltartani nem képes s öngyilkosságával megbélyegzi az olyan társadalmi rendet, mely csak a részek és ném az egész boldogulá­sára van berendezve. Az ilyen forradal­már prassiv lélek, ámde akadnak ac- tiv forradalmárok, akiket anarchisták­nak hívnak. Ez utóbbiak már nemcsak megsemmisítik magukat, de rombolni is megpróbálják a nekik nem tetsző tár­sadalmi rendet : gyilkolnak. Természe­tesen, nem érnek czólt, de azt mégis el­érik, hogy vakmerő tetteik elkövetése­kor az egész világ figyelmét magukra vonják és gondolkozásra késztetik az elméket ügyük igaz avagy igaztalan volta felett. Azt tán mondanunk sem kell, hogy mig forradalmi tömegek állottak szemben katonailag szervezett tömegekkel, addig az uralkodók biztonsága nagyobb volt. Mióta azonban az egyesek forradalma, vagy nevezzük csak néven a gyerme­ket: az anarchista merényletek megkez­dődtek, azóta az uralkodók életét állandó veszély fenyegeti, hisz anarchisták csakis az államfőkre vadásznak. Olyan társa­dalmi rendet kigondolni, mely alatt mindenki jól érezze magát, természe­tesen nem lehet. De javitani a meg­levő állapotokon, eltüntetni a va­gyonban, tudásban fennálló ellentéteket, kielégíteni a jogosult nemzeti vágyakat, nemcsak lehet, de kell is. Mert a for­radalom semmi féle alakjában sem vá­lik javára a tömegnek s még kevésbbé az uralkodóknak. Ezeknek elejét kell venni a jogos társadalmi és nemzeti igé­nyek kielégítésével. Mert hiszen minden intézmény, mint élő szervezet alkotása, idővel változik és vagy fejlődik előre­haladva, vagy visszafejlődik és elsat- nyul, ha hiányzik belőle az élet ha­talmas csirája. _ r Alig lehet erre jobb példát^eikóMV' ’ mintha Norvégország és Magyarország küzdelmeit függetlenségükért egymással összehasonlítjuk. Fény és árny állanak szemben itt egy­mással. A norvég jogaihoz való szilárd ragaszkodásával kivívja szabadságát, ki­kerüli a forradalmat; ellenben a ma­gyar a jogok gyáva feladásával hovato­vább a szegénység, az elégedetlenség és a forradalom felé sodortatik. Norvégia Svédországgal reál-unióban él a múlt század eleje óta, mikor az európai hatalmak Dániától elszakították és a Hét országot egy király alatt egye­sítették. Norvégia helyzete szemben Svéd­országgal sokkal nehezebb volt, mint minő a mi helyzetünk Ausztriával szem­ben. Ott is megvolt a svéd uralkodók részéről az a szándék, hogy Norvégiát Svédországba beolvasszák s a norvégo­kat svédekké tegyék, mint a hogy a Habsburgok is soha sem adták fel a reményt, hogy hazánkat Ausztriába, nemzetünket a németbe beolvaszszák. A svéd uralkodók nem kedvelték, a nor­végokat, nyelvüket nem beszélték köz­tük nem tartózkodtak s nemzeti törek­véseket mindig féltékenyen nézték, ép­pen mint a mienket a Habsburgok. Zászló­jukat rájok erőszakolták, mint nálunk a sárga-feketét. Közös vámterületük, közös külképviseletük volt, mint nekünk, s hozzá öt millió svéddel szemben alig két millió volt a norvég. Mindkét nép szegény, de a svédek e tekintetben is nagy előnyben vannak a norvégek fe­lett, kiknek meredek sziklái közt alig terem valami s kiket a tenger halbősége lát el keresettel és eledellel. Az ellentétek s az ebből fejlődő fe­szültség tehát elég nagyok voltak a két nemzet és a svédek pártján álló ural­kodó között. Sokszor állott úgy a do­log, hogy a háború nyilt kitörésétől le­hetett tartani. Am a norvégek nem en­gedtek s ma már teljes a függetlensé­gük. Engedni kellett a királynak és a világ tanúja lett, hogy egy nemzet, tisztán jogaihoz való szilárd ragaszko­dásával kiküzdötte szabadságát. A nél­kül, hogy egy fegyver eldördült volna, a nélkül, hogy egy csöpp vér a füg- : getlenség kivívása közben a földet be­szennyezte volna. Csak pár évvel ezelőtt fordult a nor­vég kormány hozzánk, magyarokhoz, hogy a zászlók használata dolgában a nálunk divó szokásokat megismerje. S ma már ki van küszöbölve a svéd szin Norvégországban; mi pedig gyönyör­ködhetünk a kétfejű sasos sárga-fekete zászlóban a budai várpalota ormán. Mi tette lehetetlenné Norvégiában a forradalmat? Az alkotmányos küzdelem. Ez pedig abból áll, hogy a nemzet, mint egyetlen ember szilárdul megáll jogai mellett s ezt mondja a királynak: felséges ur, tisztelünk, mint az állam legelső tisztviselőjét, de jogainkból csak az istennek engedünk, földön született embernek soha. Ha azt akarod, hogy tiszteljünk, te is tartsd tiszteletben a törvényeket és jogainkat. így gondol­kozik és igy cselekszik egy férfias nép s egy ilyen nép elhatározásán százszor is eltöpreng az uralkodó, mig kimondja a vétót. A norvég nem formuláz és nem tekinti bölcsnek, ki jogait saját maga rendez az előnyösen ismert Hagy tnaradéücladást mü női diVatáruháza jYíisisokzon ■-= női rulialtelmékben, ...'-----= és különösen selymek, mosó blous. bársony és más mosó-czikkekben óriási árleszállítás mellett, mely körülményt t. olvasó-közönségünknek saját érdekében tudomására hozni kötelességünk.

Next

/
Thumbnails
Contents