Szabadság, 1902 (11. évfolyam, 1-103. szám)

1902-01-01 / 1. szám

XI. évfolyam. 1. sz. Szerda, január 1. Miskolcz, 1902. A SZABADSÁG í M1SK0LCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYYENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. S7.RRKRSZT0SKB EH KIADÓHIVATAL Sxéehenyi-ntcza 34-ik szám. SZELÉNTI és TÁRSA nyomdája. A lap megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: RUTTKAY MENYHÉRT. Helyettes szerkesztő: BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2'ő0 kor Egyes szám ára 14 fill. Az első nap. Alig virradt, újra alkonyul!. Alig kezdettünk meg egy évet, csak­hamar a végére jutottunk. A mi életünk homokórájának fövénye ismét lefutott, És még alá sem ért, meg sem pihent az utolsó homokszem, a sorsnak folyton működő keze azt a homokórát ugyanazen pillanatban a má­sik felére fo'ditotta. íme most már megindult az újabb időhatárnak első homokszeme s rohanó futásával így időben éljük perczről- percze, óráról órára az uj évnek első napját s utána, nem kevesebb gyorsa­sággal éljük át az éveket. Minden embernek egy évvel lett hosz- szabb a nuiija, s egy esztendővel rö­vidült mer jövője. Eszébe jut ez minden gondolkozónak s önként'tolul nyomába az a nagy kér­dés, vajjin érdemes volt-e átélni a múl­tat, — ’ajjon érdemes lesz-e tovább élni a jcvöt ? A miit időkből inkább a rossznak, a fájdalomnak, a keserűségnek emléke tá­mad fel az agyban és a szivben, — de már a jövő felé csakis a jónak, az örömmk, a boldogságnak biztató remé­nye vezet. A kit a sors ma összehoz embertár­sával, az uton-utfélen mondja is, hallja is, az egymás nyomában kelő jó kivá- natot abban a megszokott, változatlan formájában : „Boldog uj évet!“ Az egyiknek leikéből szól az üdvöz­lés, i másiknál érdek, alárendeltség vi­szi síájára, a harmadik pén zért teszi, a negyedik udvariasságból ha ngoztatja, az ötödik szokásból dobja oda, — és mégis a m?leg szívnek, az őszinteségnek ugyan­az i logikája, mint az érték nélküli ki­jelentésnek. Miért? Mert ha elmondjuk és elfo­gadjuk azt, hogy az uj óv boldog le­gyen, akkor elmondottuk és elismertük azt, hogy az elmúlt évben, a kivánt és keresett boldogságot meg nem találtuk. És ez igy is van. Nem .egy évben, de egy egész éle­ten át keressük, imádkozzuk, kutatjuk, kérjük és követeljük a boldogságot, és ugyan hány ember érte azt el, hány mondja el magáról, hogy ő boldog? A sorsüldözött, a szerencsétlen, a nyo­morult, — a boldogságot csak elkép­zeli, csak álmodja, s talán csak egy darab kenyérhez köti azt, — de nem ismeri. Ez tehát nem boldog. A kiről pedig az emberek látják és hiszik, hogy ő boldog, az meg azért tartja önmagát boldogtalannak, mert van vágya, a mit még el nem érhetett; van gondolata, a mely még nem vált be: van eszméje, a mely még nem érvé­nyesülhetett és van szive, a mely öröm­mel még nincsen egészen tele. íme ez sem boldog. Ki hát a boldog? Talán a gazdag, a ki a röptű óráiban mindig félve gondol a hamar elmúlás perczéről? Talán a lángszellem, a kit tudása felvilágosit az ember hitványságáról, semmiségéről, szemben az örök termé­szet csodás ereje»és nagyságával? Talán a nagyság s a biborövezte ha­talom, a hol az emberek akaratát, vá­gyait és cselekvési szabadságát a csa­ládi és udvari szabályok békói tartják lenyűgözve? Talán a tömegek vállairól kiemelkedő népszerűségek, a kiket ma istenítenek és holnap a sárba tipornak le ? Talán az emberi szépségek, a mik csak azért tartanak oly rövid ideig, hogy hosszabb legyen utána a csalódás és keserűség? Avagy talán a hírnévnek, a dicsőség­nek részese, a kit agyonünnepelni szok­tak és a kit kimerültté tesznek a na- < gyökhöz dörgölődzők tolakodása s a talpnyalók léhasága? A jó nyomában a rossz, a fény nyo­mában az árnyék, az élet nyomában az örök megsemmisülés. Ez az igazság. De a rideg igazság nem boldogság, bár az öntetszésnek és megelégedésnek jelenségei ott ragyognak arczán a gő­gösnek, a butának, a rajongónak, a fös­vénynek, a hiúnak, a czim- és rangkó­rosnak és mindazoknak, a kiknek lé­nyében az emberi gyarlóságoknak csak egyike, vagy másika jutott túlsúlyra, a többi gyarlóságok felett. Akárhogy hányjuk, vetjük, nézzük és kutatjuk a boldogságot, azt legfeljebb csak a pillanatokban találjuk meg, a mely pillanatok elvesznek egy egész élet ezernyi változataiban. Nem árt az, ha az uj évnek első napján gondolkozunk egy kissé az em­beri életről, magunkról s arról, hogy ez a mi életünk nem egyéb egy nagy kötelességnél, a melyet nem a magunk, hanem mások boldogitásáért kell betöl- tenünk. És a legnagyobb kötelesség a sok között az. hogy dolgoznunk, töreked­nünk fáradnunk és áldoznunk kell a közügyekért, a magyar hazának jövője és boldogságáért. Ez legyen az uj év­nek eszméje, iránya, tartalma. Az első napon, melyen egy év kez­dődik, gondoljunk mi munkánkra, a mi kötelességeinkre, azokra, a melyeknek fáradtsága és betöltése, — embertár­sainkat, hazánkat boldogítja. Ennek a hivatásnak a tudata töltse be lelkünket az első napon, hogy a becsületes munka közben ne féljük az elmúlást, és hogy lelkiismeretünk akár a közeli időben, akár a távol jövőben nyugodtan láthassa lehanyatlani az utolsó napunkat. Dr. Barabás Béla. A polgármester lemondása. — Városi közgyűlés. — Mikor Soltész Nagy Kálmánt a város polgárságának egyező akarata a déli kerület országgyűlési képviselőjévé meg­választotta és ő a polgárságnak ebbeii bizalmát elfogadta ; már akkor számol­nunk kellett és számoltunk is azzal, szőnyegek, függönyök, takarók és pokróczok nagy áruháza a volt Makra-féle helyiségben (Debreczeny ház) Máhr Károly úrral szemben. Gyapjú, csipke és tüll függönyök. Futó- és szalon-szőnyegek min­den minőségben. Paplanok és matraczok lóször és afrique(tengeri fű). A legolcsóbb szabott árak minden darabon feltüntetve. elsőrangú női divat-áruháza a színház-épületben. Szives értésére adom a tisztelt hölgyközönségnek, hogy az őszi és téli angol és franczia szövet- és selyem újdonságaim választéka beérkezett. Mintákkal vidéke készséggel szolgálok és minden rendelést bér­mentesen küldök. Szigorúan szabott áraki Készfizetésnél 5 százalék engedménynyel.

Next

/
Thumbnails
Contents