Szabadság, 1903. január-március (1. évfolyam, 1-20. szám)

1903-01-21 / 1. szám

é­ genkénti szavazással be nem vonul a parlamentbe, addig helyzetünk nem ja­vulhat. Nincs a magyar közéletnek ége­tőbb szüksége ennél a reformnál. Az elintézésre váró sürgős feladatok, a czivillista-emelés, a katona­ javaslat nemsokára a ház elé kerülnek. Velük együtt a világ legravaszabb rókája, Széll Kálmán is belekerül a csapdába. Az ellenzéktől függ, hogy onnan kiszaba­dulhat-e, avagy nem t­­agadja meg az ellenzék az alkal­mat, húzzon hasznot Széli szorult hely­zetéből s ne engedje a beterjesztett tör­vények egyikének se a letárgyalását, míg a választási törvényt Széll be nem ter­jeszti és le nem tárgyaltatja. A halál kaszája. Nagy rendet vágott ki sorainkból a múlt esztendőben. Széll Kálmán szeren­csésen agyonbeszélte a parlamentet, a halál pedig cselekedett. A statisztikai kimutatások számolnak be rettenetes munkájáról. Nem kevesebb, egy félmil­lió ember halt meg, vagy — hogy jobban megértsük a dolgot — negyvenezer em­berrel több, mint az előző esztendőben. Nagy, megdöbbentő szára ez. A mai gyilkosságban tökéletes fegyverek is ne­hezen tudnak annyit elpusztítani egy hosszú háború idején. Magyarországban béke van s a kiegyezés vérnélküli há­borúja mellett is elpusztult annyi tömér­dek emberélet, a nembánomságnak, az ázsiai közömbösségnek miatta. Mert úgy fogják fel a dolgot, hogy e nagy számot javarészben a gyerme­kek napról-napra szaporodó halandósága tölti be. Egy-egy ilyen statisztikai gyász­­füzet megjelenése megriasztja a közvé­leményt és méltán, mert egy európai országban sincs ekkora gyermekhalan­dóság. E szomorú dolog most még job­ban megdöbbentheti a közönségét. Az a rideg tény, hogy a múlt évihez képest havonként átlagosan véve hat-nyolc­ ezer­rel kevesebb a nemzet népessége, mint más esztendőkben. Pedig nálunk a halá­lozás aránya mindig nagy volt. Ha ez ily mértékben nő, Francziaország sorsára jutunk. Csakhogy nálunk nem a nemzeti ter­mékenység csappant meg. Ellenkezőleg a gyermekszületés elég rendes volna. Természetesen a szegény embereknél, sőt némely vidéken a parasztságnál is kezd terjedni az egy-két gyermek­rend­szer. De mégis legtöbb a szegény em­ber s annak legtöbb a gyermeke, így megvolna az elegendő termés. Franczia­­országban tudvalevőleg temérdek a gyer­mektelen házaspár, vagy egyáltal­án ke­rülik a házas életet ... Ott a család­alapításon, a gyermekek szaporításának módjain gondolkoznak. Nálunk megvolna a gyerek, de elhordják: a vörheny, a diftéria s a szegény apróságok egyéb gyilkosai, a halálnak e­gy segítőtársai. De végeredményképpen egy az állapot Francziaországban, Magyarországban is. Az okra könnyű rámutatni. A magyar paraszt azt tartja, nincs drágább koszt a patikánál. Nem szívesen költ még gyermeke életének megmentéséért az se, a kinek volna miből. De falun bajos is orvoshoz jutni. Messze földről jön az orvos, még ott is, a­hol van. A patika is messze esik. Az ilyen állapot minden­képen sok-sok pénzbe kerül. Falun egy­­egy hosszabb ideig tartó betegség a jobbmóduakat is megviseli, a pénzbeli terhet értvén alatta. Hát a szegény em­ber mihez foghat ily körülmények kö­zött? Bizony csak a jó Isten az ő orvosa, különösen a gyermek pusztul. A gyer­mekbetegségeknél a gyors segítség el­mulasztása leggyakrabban bizonyos halál. De van egyéb ok is. A falusi kör­orvosok helyzete valóban nem rózsás. Alig-alig tudnak megélni abból az egy­néhány száz forintból, a­mit a közsé­gek adni tudnak nekik. Ily szomorú kö­rülmények közt napról-napra kevesebb az orvosnövendék,sőt orvos­hiány is van. Elismerjük, hogy az állam minden jövedelmet elharácsolt mind a községek­től, mind az egyesektől, úgy, hogy a községek a nagy pótadók mellett is alig tudnak feladatuknak megfelelni. Csak tengődés az életök. Ily körülmények közt csak természetes, hogy a közegész­­ség tekintetében is sokan az államtól várják a megváltást. Más szóval a köz­ségi orvosokat is állami hivatalnokokká akarják tenni. Ez utóvégre nem bolond kívánság ; ha manapság a mezőcsősz is állami hivatalnok, miért ne legyen az orvos is az? Nekünk azonban a minden téren elő­törő állami mindenhatóság sehogyse le­het ínyünkre. Nem is fog az jóra vinni. Már ma úgyis csak formái vannak meg a mi állami szabadságunknak. De mert a halálozás nagy aránya az orvos­hiányon, a szegénységen múlik, az in­gyenes orvosi segítséget biztosítani kell annak, a­ki rá van szorulva. Erre csak egy mód van, hogy az adók egy bizonyos százalékát a községek az orvosi fizetés javítására, az orvosságok költségeire fordítsák. Ha az államra bizzuk, az meg­csinálhatja ugyan, de az adót is beveszi rajtunk, így legalább ha fizetünk, be­­leszólásunk is lesz a dologba . . . —Ó. TÁRCZA. Ahasverns Rómában. — A „Szabadság“ eredeti tárczája. — (Költői elbeszélés Hämmerling Róberttel, fordította gróf Kun István. Miskolcz, Szelényi és Társa 1903. Ára 4 korona.) Az­­ elbeszélő költészet mai terméktelen mezején szinte esemény­számba mehet a gróf Kun István nagyobb szabású műve, me­lyet a nagynevű német költő műve után nyer a magyar irodalom és a magyar olvasó kö­zönség. Gróf Kun István neve jó hangzású név, különösen a műfordítások terén. Isme­retes nagyobb munkája „A forradalom.“ Hugó Viktornak ez az egyik lángelméjű al­kotása, mely a forradalmakért a fejedelme­ket teszi felelősekké. Költői szingazdag fes­tése IV. Henrik, XIV. és XV. Lajos korá­nak. Alig tudjuk letenni a könyvet a nagy eszmék, nagy gondolatok, a kor hűséges­ rajzai olvasásánál. „Ahasverus Rómában“ ismét ilyen nagy­szabású elbeszélő költemény. Tárgya a ha­nyatló Róma a maga fejlett, de romlott, er-­­­kölcstelen czivilizátiójával. Összehalmozott gazdagságával, őrült fényűzésével, pazarlásá­val egy nagy, műveit társadalom sötét árnyé­kával, korcs kinövéseivel, az istenek hatal­mában már bízni nem tudó pogányság küz­delmével, az üldözött keresztyénség ellen, új központja a műnek Néró. Ez az eszeve­­szettségig romlott és mégis bölcselkedő csá­szár, aki elmélkedik korának romlottságán, Róma hanyatlásán, bukásán, de maga is főtényezőivé válik, ennek a romlottságnak. Bölcselkedésében segítségére van nevelője, s romlott udvarának tudósa Seneca, a­kit ma­gát is úgy áthat, s magával ragad a Néró szelleme, hogy nem tud tőle szabadulni. A háttérben, mint az emberiség fejlődésé­nek és visszaesése után az örök eszme, Isten s a tökéletesedés képviselője Ahasve­rus áll, a ki kiséri Nérót és társait s az ál­tatok teremtett romlás, erkölcsi sülyedés ál­tal sietteti Róma bukását, hogy a romok felett uj világ támadjon, a keresztyénség, a tiszta erkölcsök által, melyek az emberisé­get uj életre keltik.­ A ran hat részre van osztva. I. Locusta csapszéke, melynek első soraiban mintegy bevezetésül a költő Hämmerling elmondja szándékát, czélját művével. Hogy tudniillik költeményben bár, de elmondja az emberiség nagy hanyatlási korának valóságát, hogy az emberiség olvasván a művet, levonja a következtetést: mit kell tennie jövőjére nézve. Amint a jeles fordító szavaival mondja: Egy hang se zengjen énekembe, melyet A múzsa nem azért csalt húrjaimra, Mivel dala valóság és a czélja, Magasztos czélja, — megmutatni néktek Amaz irányt az élet útjain, A mely felé megint evezni kezd. Ha némely képe föllázit dalomnak, Ha undorral fordultok tőle el, úgy köszönet! Hisz épen azt akartam !... Mit a valóban néha föl se vesztek, Ha énekelve az fölháboritna , Akkor dalát a költő meg ne bánja ! Locusta Róma külvárosában élő valódi boszorka természetű csaplárosné, a kinél a nép söpredéke között kíséretével, bortól föl­­hevülten ismerjük meg Nérót, a ki ilyen társaságban gondolja ki ádáz kegyetlensé­geit s mutatja meg szemérmetlen romlott­ságát. A díszes társaságot meghívja úgy "SZABADSÁG 1903 január 21. Az egymás iránt való kötelességek a közegészségügyben * A humanizmusnak a közegészségügyben való térfoglalása jól mutatkozik a kórház­ügy terén. Körülbelül száz évvel ezelőtt, amikor Angliának egyik nagy fia, John Howard megírta a kórházakról és börtönökről szóló híres könyvét, Európa legelső kórházai az emberi nyomorúságnak szánalmas tanyái voltak. A párisi Hotel-Dieuben, amely pedig az időben a világ leghíresebb kórháza volt, a­midőn Howard ott járt, két beteg is feküdt­­ Dr. Farkas Jenő munkáiból.

Next