Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
XI. évfolyam. ZOO Mohács, 1892. január 3-án. CS ÉS VIDÉKE. Társadalmi hetilap, égj een minden vasárnap w o Szerkesztőség : hovjá h I h j) szellemi részét illető közlemények küldendők német- nt.cM 8*/ Kéziratok vissza nem küldetnek / 74 Kiadó hivatal : Hová H I-ij"n~jri hímelések és hirdetések kííldendők : Hlandl ____ János könyvnyom (Iájában. Előfizetés: H’i^ész évre 4, félévre 2, jegyedére 1 irt Egyes szám it) ki. Egyes példányok Blandl .János k. iyvnyomdájáh«n k«pliHt.«Sk Hirdetések ára : Egy * IiRsáhoH petit sor egyszeri megjelenéséért f» *u.. Bár «», szőri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő, Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Újév. Miért tódulsz te nép korán reggel Isten házába, miért, sietsz szent oltára elé, miért bocsátasz oly forró imát Urad zsámolya elé, miért ragyog az arcod, miért nyílefikölnek szemeid örömteli fényben, miért sugároz ITetsMitaL az a lelki emelkedettség, mely csak égi és néni földi lényé lehet ? Avagy tévedek, káprázik tán a saját szemem, avagy álomképe az, hogy e nap elütő a többi verítékes naptól? Hisz ebben is egy perc boldogít, vagy boldogtalanná tesz egyéneket, családokat. Nem, nem tévedek. Rég dívik a szokás, vagy tán helyesebben a szokásjog, hogy az újév hajnalpkját üdvözöljük, az ember bőrcsőjétől a sírig remél és a hitben és reményben találja bű kísérőit, melyek azt ébren tartják, serkentik a tettre és bátorítják oly nemes cselekményekre, mik csak az Isten képmására teremtett embernek jutottak osztályrészéül. I de mit hiszünk, mit remélünk? Ama gondviselő láncolat, mely az embert egy mashoz köti ; ama kitörülhetően természeti törvény, mely nemzedékről nemzedékre átmegy és azt hagyja meg, szegődjél az üdvözitő emberiség szolgálatába ; ama kiolthatja a szeretet, melylyel egy másnak kölcsönös segítségére vagyunk ; ama szent ige, mely teremtőnk földi kertjén el nem hervadozó virágja marad a világ kezdetétől a végtelenségig, t. i. „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“, azt a bitet ébresztik bennünk, hogy földtön élünk, folyton haladunk és tökéleteskedünk. E bit nem kényszerítő törvényen alapul, gyökere mélyen fekszik érző szívünkben, az egyén alanyi meggyőződése és megdönthetően nyilvánulása, mely az egyén halálával úgy nem szűnik meg, mint a száz éves tölgyfa gyökerét kiirtani nem lehet. Mit remélünk? A hitben van a remény is. Remélünk, mert hiszünk, remélünk, mert erős meggyőződésünk az hogy a melóban állandó az emberiség, rmélünk, mert céljaink nemesek, remélünk, mert az erre vezető eszközök birtokában vagyunk — a nemes igyekvésnek, — remélünk, mert igy véljük elérni azt a lépcsőt, melyről lepillantva igyekvésünk édes sikerét láthatjuk. E remény a társadalom alap- és létköre, a hit és remény az Istenséghez vezető Utak. Újév ébredt reánk, egyenes fővel, tiszta lelkiismerettel, szeretettel teli szivvel tekintünk fel az égboltozatra a magyarok Istenéhez. Hiszünk és remélünk a magyarok Istenében ; az a gondviselő kar mely az évszázados viharokon keresztül Ullim tartotta fenn a nemzetet ; az a rendültetlen bizalom, melylyel a legszerencsistenebb napokban sem csüggedt, el ; az a szivósság, melylyel a természeti?- van felruházva: minden' nemcsak megérte, 'negy eltéréssé tette azt a hitet, hogy az Isten akarata teljesedik, hogy a magyar él, mert élnie kell, mert Európa, civilizált államai között a magyarnak is megvan a rendeltetési helye. E hitben fekszik a jövőjéhez kötött reménye is. Haladni a törött után, haladni saját erejével, nemes aspirációkkal; haladni a kor megkívánta igények szerint, haladni minden külső idegen bepiszkító máztól menten saját nemzeti szellemében, haladni a tudományok és ismertete világosságot terjesztő fáklyáival, haladni a társadalmi és politikai téren, hogy megvalósuljon hazánkban az ige: „una natio, una lingua“, ez hivatásunk, legmagasztosabb célunk Ha e haladásunkban nem fárulünk el, ha hangyaszerű kitartással nem rettegünk vissza az elénk gördülő akadályoktól, ha erős akaratunk mellett a lelki erőnk nem hagy cserben, úgy üdvözöljük a magyar nemzetet az újév hajnalán, üdvözöljük a magyart, kinek szíve a hazáért itt, üdvözöljük egymást mint honfitársakat, mert hitünk erős, bizalmunk tántoríthatlan, reményünk csalhatatlan. Kívánjuk azt, hogy Magyarország magyar legyen és maradjon ; kívánjuk, hogy az a legszorosabb kapocs, mely a polgárokat egymáshoz fűzi — a nyelv — egy legyen és kívánjuk, hogy minden honpolgár csak ez édes nyelven értesse egy’mást. Dr. Molnár Já kó. TÁBOR. Dalok. .. Jó anyám, vigyázzon jobban a fiára, Ne hagyja, ne hagyja Oly gyakran magára! Az a barna kis lány Atka lesz még néki, tízereimét gúnyolja, tíz évét bántja, tépi . . . Gyönyörű a szeme Annak a kis lánynak, Elvette nyugalmát Ez a szem már hánynak! Fiára is rászállt A búbánat éje, Be talál még egyszer Lőni a szivébe . . . II. Nem lövök be mégsem A szivembe érted, Oh mert barna kis lány, Ott van a te képed . . . És e kép előttem Oly végtelen drága, Érette veszett el Szivem boldogsága . . . Durva erőszakkal, tzentségtelen kézzel, Barna kis láng, képed Nem törhetem én el Szivem, lelkem fájjon, , Szemem’ könyv il öszsze,. . . . Mégsem töröm képed' Önkezemmel össze! Zoltán Vilmos Bölcs mondások. „A szerelem sötét verem“, motelja a költő, azért csak Diogenes lámpásával ment feléje, * Ne gúnyold asszonyka anyósodat, mert az jövőd fotográfiája.* Ha feleségeddel békésen akarsz élni, midőn ő keletnek megy a fürdőbe, te menj nyugatnak Ha valakit nagyon kívánsz tisztelni, tartsd magadat távol tőle, mert a közelség kisebbíti a nagyság nimbuszát. A pápát is orránál fogja a szent atya borbélya. Ha terhes neked az adófizetés, játszd el a vagyonodat. Választási mozgalmak. A mostani országgyűlés napjai meg vannak számlálva; véget ér, mielőtt mandátuma lejárt volna. Úgy a képviselőház, mint a főrendek háza holnap tartja utolsó ülését és másnap —■ január 5 én — a király ünnepélyesen, trónbeszéddel rekeszei be az országgyűlést; két capta rá kúriára az új választásokat, melyek január 26 án kezdődnek és tíz nap alatt az egész országban be kell fejeztetniük, úgy, hogy az utolsó választások február hó - án lesznek. Az új országgyűlést a király február hó 18-án személyesen, trónbeszéddel nyitja meg. Bár az ellenzék, kivált a nemzeti párt már jóval előbb indította meg a választási mozgalmakat, általános ez a mozgalom mégis csak azóta lett, mióta a kormányelnök a karácsonyi ünnepek előtti utolsó ülésen bejelentette, hogy az országgyűlést a kormány január hó elején föloszlatja. S így ma már országszerte megindult a választási hadjárat. Vármegyénkben a mohácsi választókerület volt az első, melyben a választási mozgalom a nemzeti (Apponyi-) párt szevezkedése és képviselőjelölt megnevezése által pozitív alakot öltött. Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt az itteni nemzeti párt egy-két vezérlésfia a kép-Mivel a valódi barátot csak bajban lehet megismerni, soha se keresd az alkalmat a megismerésre. Aki azt mondja, hogy a pénz csak „ebi mára“, az úgy látszik, jobban ismerte meg ezt, mint amazt.* Mire vagy büszke? kérdezi az egyik barát a másikat s ez azt feleli: „magamra“. „Te bolond“, mondja az első, „nézd meg magadat a tükörbe, a mikor eszel s akkor légy büszke !“* Inkább kérj kölcsönt az uzsorástól, mint barátodtól , mert annál a külcsön csak pénzbe kerül, ennél a barátságba. Ha egy kereskedésben nagyon dicsérik a kelmét s egy házban a hányt, akkor menj itt is ott is egy házzal tovább. Mohácsi K. Történet politikai tanulmányok Eugen, Szavoya hercege életrajzához. Csinos kiállítású könyv fekszik előttem, mely e cikk élén álló címet viseli, tartalma pedig Balogh Károly György, előbb raoháci, most zentai ügyvédet dicséri mint irót. Figyelemmel kisérve a régi és újabb — Eugen hercegre vonatkozó — történet irodalmát, s abban a különböző álláspontokat, melyek-