Mohács és Vidéke, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
y XXIII. évfolyam. 100 I. szál., Mohács, 1904. januárius 3. Szerkesztőség: Kossuth utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető^ közlemények ide küldendők. Kéziátok nem küldetnek vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre ■^'korona. Fél évre 4 korr.ia. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések ára: Egész oldal 12 korona. Fél oldal 7 korona. Negyed oldal 4 korona. — Nyilt tér petit sora 20 fillér. i\L újévben.Az idő fúgott egy esztendő. Egy ki. • k ismét. És Kr . ’ .• ..... ■ég önmagát is fölemészti. Éveket k-•de uter, évtizedeket évtizedek után, századokat századok után nyel el s igy halad tova végnélküli célja felé. Útja az enyészet és újjászületés útja. Lát nagyszerű természeti műveket előállani s eltűnni ; lát mesterséges alkotásokat születni és elmúlni. Nemzedékek állanak elő s tűnnek el egymásután, csak az idők folyása végtelen, így áll elő és változik át vagy tűnik el minden az idők folyamán; nincs teremtett lény, mely ezeket átélné. Ott a legtökéletesebb teremtmény : az ember, a föld ura, ki lángeszével uralmat szerzett magéinak a földön s a természeti tárgyakat és elméket hatalmába kerítve céljaira használja föl: de mi ő is ? A természet műveinek egy parányi atomja, letelte időhöz mért; őt is elnyeli egyenkint a Kronosz telhetetlen torka s idővel még az emlékezést is eltörli; volt és nincs, egyénisége csak az utódokban él. Évek múltával a csecsemőből ifjú, az ifjúból kifejlett férfi deli férfiúból roska• ,in .. .* jvt—ki-r.,*'avtsg; nUU'ra-a- Jüi, mígnem oda tér, honnan eredetét vette: porból lett, porrá lesz. íme ember itt a te sorsod. Minden perc, minden óra, minden nap elmúlta annyit von le életed idejéből, amennyi már letűnt felőled: ez az idő örökre elhagyott, múltoddá vált és megrövidíti egyszersmind életed idejét . . . Tudd meg ember: azokat, kik ma zsibongva járnakkelnek és élik jó vagy rossz napjaikat s örülnek az életnek, még ha fájdalmas is, egy század év elsöpri a föld színéről s átadja az örök anya kebelének őket, lindnyájunkat. Nem tesz különbséget gazdag s szegény, hatalmas ur és gyönge szolga, urakodó és koldus között. Lehozhatjuk az egerd villámait a földre, fölhatolhatunk erőinkkel a magas felhőkön túl is, megszólaltathatjuk emberi nyelven az érzéketlen tárgyakat, de az idők folyását meg nem akaszthatjuk. Ilyen az élet folyása. De azért ha rombol, épít is. Régiek tűrtek el, újak állanak elő, így múlik el tőlünk észrevétlenül az idő, életünk. Idejét ismeri mindenrk, de már akkor, mikor azt nem élvezheti, legfölebb tanulságot vonhat magának belőle. A jövő pedig misztikus lepellel van leboritva előlünk s az idő lassan kint eliibb másodpercenkint, majd percenkint, óránkint emeli föllőttünk e leplet, de sohasem egészen, mert az idő végtelen. így telik le egy év a maga örömeivel vagy fájdalmaival, és előttünk 11 egy újév a maga titokzatosságával. Igen, mert a most beállott újév a maga titokzatosságában áll még előttünk: nem tudjuk, mit rejt méhében. Tivaiba nem láthatunk be, a lepel alá, mely ez az újévet födi, nem .f .1 ’ l-V .( 'I ' . *'\VQACV' ■ ■ • '• ' ■ • • —* • -v* •« gél van teli, jobb időt, egy jobb évet remélve a tavalyinál. A beköszöntő újévvel az ember mindig jót remél. Ki ne vágyakoznék szabadulni egy csapásteljes évtől ? És kiben ne lenne meg az örök ifjú remény — ez egyedüli vigasztalója a szenvedőknek — egy jobb évet remélve?! Az ilyen remények minden újévkor beszállanak az emberi keblekbe. Most egy év előtt vájjon nem ilyen remények kecsegtettek-e bennünket is? És mit nyertünk? Egy csapás teljes évet. Láthattuk folyamán hazánk egyes virágzó vidékeit a bőszült elemek: tűz, víz és viharok által tönkre tétetni, koldusbotot hagyva az azelőtt boldog embereknek. Láthattuk a nehéz körülmények okozta ínséget. Társadalmi életünket az elharapódzott társadalmi betegségek emésztették. Láthattunk ezreket kihullani mellőlünk, az élők sorából, a pusztító betegségek áldozatait. Láthattuk, az egy hazának fiai miként törtek egymás ellen, a békés együttmunkálkodás helyett viszályt keltve és növelve, mely terebélyes fává készül nőni. Láthattunk csapást csapásra halmozódni a magyar népen. Ilyenek után ki ne vágyakoznék egy jobb jövő után. Vajha a beállott újévvel ezek a bajaink megszűnnének s hadd pusztulnának, hadd távoznának közülünk a csapások, a békétlenség és helyüket az egyetértés, egymás iránti kölcsönös szeretet, nyugodtság s a boldog jólét foglalnák el. A jövőt nem tudhatjuk. Lehet, hogy akik most örvendünk a beköszöntött újévnek és reménnyel teli kebellel töltjük első napjait, lehet fiötv .«'• m •/-‘VT?k fii QT -gálf aq?. ** 6.' ...... - V—-.. - - •• tendő utolsó napjára. A külpolitikai látóhatár ege — eltekintve a macedóniai forrongástól és az Oroszország és Japán császárság közti nagyon is feszült viszonytól — az újév kezdetével tiszta. Békét igér a békés szándék és akarat. Fegyver által való pusztulás nem fenyeget bennünket; de kérdés: ez a békés hangulat nem rejt-e magában robbantó anyagokat az év későbbi napjaira ? Annál borúsabb hazánk belső , a R . A. A gyáva. — A „Mohács és Vidéke“ eredeti tárcája. — Irta : Szén. Hárman valának együtt. Három jóbarát. Ha nem mondom is, eltalálja mindenki fia, hogy a kávéházban. Mi is lehetne manapság a jóbarátok találkozó helye: a kaszinó, kávéház, lóversenytér. Tehát kávéházban vagyunk, a sarokasztalnál. Túrás Peti, a triumvirátus „örege“, heves gesztusokkal szónokol. Alapjában véve jó fiú, nem kell azonban a bombasztjait komolyan venni, mert valahol minden valószinüség szerint neki durrogatták azokat , mert saját friss főzeteivel adja elő a fölmelegített glinglangglóriákat. Megvan ez a gyöngéje, de szivesen megbocsájtják neki, mert tagadhatatlanul ügyesen cselekszik. Both Dénes fennsőbbsége káros tudatában mosolyogva hallgatja, lábait az asztal homorú ívlábain megfeszítve székének hátsó lábain himbálódzik, megelégedetten fúvogatja cigarettája füstjét a tapétás plafon felé, megjegyzéseit cigarettás kezének egy-egy könnyed mozdulatával kiséri. Neki már vannak eredeti gondolatai, rendesen azonban el szokta azokat hallgatni. A harmadik, Végh Bandi, ki egyébkor a fővitamester, ezúttal a hallgató szerepében kéjeleg, borát kóstolgatja s dohányozik. Bár érdekli a diskurzus, tényleges részt csak akkor vesz benne, ha egyik vagy másik az igaziért egyenesen hozzá intézi a slágerjeit. Különösen kedvteléssel mókáz, úgy látszik mindkettejükkel, mert ha Peti fehéret mond, csak úgy bólint helyeselve, mint amikor Dénes a fekete mellett kardoskodik. Valami oka lehet erre a kétkulacsos tempóra, mert egyébként nem szokott zsákban macskát árulni. A párbajról foly a vita. A vélemények természetesen elágaznak, mint mindenütt széles e hazában, ahol lovagias szabályokról esik szó. Ezúttal nem is annyira a szabályokról, mint inkább arról folyt a szó, helyes-e a párbaj ellenes mozgalom alakja. Túráinak „külön“ kedvenc eszméje van, amellett tör lándzsát. — Minden intelligens ember tagja ennek vagy annak az egyesületnek, mondja ki az ilyen egyesület, hogy minden párbaj a tagságra nézve diszkvalifikáló. Both ezúttal külön eszme híján szűkölködik, ezt a bojkottrendszert azonban nem tartja célravezetőnek. Az okadatolás egyike volt eredeti gondolatainak, tehát a többi sorsára jutott, elhallgatta. Egyébiránt azt sem helyesli, hogy széltében hosszában cikkeznek az ügy érdekében. Haszontalan szószaporítás. — Már miért volna haszontalan, ha szabad tudnom ? Ezzel a kérdéssel Végh Bandi lépett ki a passzív rezisztenciából. — Miért ?! Az ilyen cikkek azokra hatnak, akik különben sem párbajoznak, míg a „lovagias“ becsületükre tartók, meg a stréberek leereszkedéssel helyeslik s a legelső alkalommal bort isznak vizes prédikáció után. A... Hirlap tegnapelőtti számában is jelent meg egy hasonló irányú cikk. Erős logika, meggyőző érvelés, kitűnő irály. Síkra száll életre-halálra a középkori erkölcs ellen, lecsepüli a párbajt a sárga földig, mondom kitűnő tollra való gyakorlottsággal. Ennek az írójáról azonban még sem mondhatnám, hogy a legelső alkalomnál kész becsületét megvédeni, mert a vége az, hogy álnév mögé rejtőzik. Az írói név használata mindenütt inkább megbocsájtható volna, itt azonban a cikk tárgyának s az álnévnek viszonya gyávaságra, vagy még ennél is rosszabbra enged következtetni, ami nem a legkedvezőbb a cikk tendenciájára nézve, dacára kiváló tulajdonságainak. Olvastad-e Dénes? — Olvastam s magam is olyasfélét gondolok, hogy írója hátrányosan ismert hősiessége miatt lelkesedik annyira az ügyért, különösen kiírhatta Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhurut és C2' lábbado-7 C k 11 á I 1 11 f*l 11 A 11 V ‘1 11 fá n ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kö- 1 I 11 1 1 11 Ki 11 ti cl II lel II petet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban 4— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc):241