Mohács és Vidéke, 1913 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
XXXII. évfolyam. --NAO . 1. szám . fiad Levéltár Mohács, 1913. januárius 5. MOHÁCS ÉS VIDÉKE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VT Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos utca 82/74. sz. alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. Telefonszám 12. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2*50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája, Mohácson. A lap megrendelések és hirdetések ide küldendők. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak. Nyílttér petit sora 60 fillér. Telefonszám 59. Pécsi Felhívás előfzetésre. Lapunk XXXII-ik évfolyamának küszöbén bizalommal fordulunk tisztelt olvasóinkhoz, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Bizalommal tesszük ezt a múltért, mert lapunk immár 31 éven át szolgálta a közügyet, és tesszük a jövőért, amelyben ismét híven akar a közügy szolgálatában állani. Feladatunk az lesz ezután is, ami volt: istápolni olyan törekvést, mely városunknak, vidékünknek meg vármegyénknek és ezzel közvetve édes hazánknak is javát igyekszik előmozdítani. Ennek a feladatnak teljesítéséhez az erőt abból a támogatásból merítjük, melyet olvasóközönségünk nyújt. Azért kérjük bizalommal előfizetésének szíves megújítására. Egyúttal kérjük azokat a t. olvasóinkat, akiknek lapunkat már régebben megküldöttük s az előfizetési díjat még nem küldötték be: szíveskedjenek hátralékos tartozásukat lapunk kiadóhivatalába (és nem a szerkesztő címére) beküldeni. A választójog reformja. 1. Történelmi pillanatnak lehet nevezni a lefolyt év utolsó napját, midőn Lukács László miniszterelnök az országgyűlés képviselőházának külön erre a célra egybehívott ülésén a választójog reformját tartalmazó törvényjavaslatot a Ház asztalára letette. Történelmi pillanat ez a mozzanat különösen azért, mert erre a javaslatra már jó ideje vár a nemzet s az mint korszakalkotó mű a politikai érdeklődésnek homlokterében áll hazaszerte, sőt ez elé az alkotás elé fordul az európai közvélemény figyelme is. A választójog kérdése nálunk Magyarországon olyan központtá lett, amely körül fordul az egész politika. Az a pont ez, amelyből a mostani ellenzék Archimédeszei megpróbálták és megpróbálják kiforgatni és a maguk javára fordítani a politikai világot. A választójog különösen abban a formában, amit általános, egyenlő és titkosnak nevezünk, szinte észrevétlenül, egész sajátságosan került erre a kitűnő fontosságú helyre anélkül, hogy a napi politikát vezető emberek akarták volna. A darabont kormány belügyminisztere, Kristóffy vetette az eszmét az akkori zavaros politikai viszonyok forgatagába, fölkapta a koalíciós kormány, amelynek belügyminisztere gróf Andrássy Gyula a prularitás elvére fektetett tervezetet készített is, de amely azután senkinek sem kellett. Midőn aztán a koalíció végnapjaiban az országos nemzeti munkapárt megalakult, ez kötelességet vállalt, a parlamenti reform megalkotására s ennek a kötelezettségnek teljesítését gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök fölvette programmjába is. És midőn Khuen-Héderváryt a miniszterelnöki széken fölváltotta Lukács László, miniszterelnöki programmjában ő is megismételte ezt a kötelezettséget és megígérte azt is, hogy a választójog reformja olyan időben lesz törvénnyé, hogy az új általános képviselőválasztások már az új alapon legyenek megejthetők. Ez az időbeli meghatározás parancsolólag megszabta, hogy a parlamenti réfeg megalkotása el nem odázható. A választójognak jelentékeny kiterjesztése az új alapon megejtendő általános választáshoz olyan óriási előmunkálatokat kíván meg, hogy a közigazgatásnak elegendő időt kell adni, hogy ezt a munkát a jelenlegi országgyűlés mandátumának lejártáig elvégezhesse. Ennek tudatában Lukács László miniszterelnök több ízben is megígérte, hogy még 1912-ben a képviselőház elé terjeszti a választójog reformjára vonatkozó törvénytervezetet. Ezt az ígéretét a miniszterelnök meg is tartotta, midőn december 31-én elaborátumát a Ház asztalára letette. Természetes, hogy azok, akik teljes meggyőződéssel az általános, egyenlő és titkos választójog alapján állanak, de azok is, akik még egy-két év előtt a magyar szupremáciát szem előtt tartva nem voltak hívei ennek az alapnak, de most a kormány ellen való gyűlölségből és kortespolitikából a legszélsőbb elvet vallók mellé állottak: kígyót, békát kiáltanak Lukács javaslatára. Pedig ez a javaslat tényleg az általános választójog elvére van fölépítve és mint ilyen valóban szabadelvű és demokratikus. Hogy a választójog kiterjesztésében a javaslat nem megy el addig a határig, amelyet az újonnan egyesült(?) ellenzék tűzött ki magának, ezt könnyen megértheti mindenki, aki a miniszterelnöknek a reform terjedelmére vonatkozó eddigi kijelentéseit figyelemmel kisérte s amelyekben a hazafinak a további kiterjesztéstől óvó aggodalma nyilatkozott meg. Mindnyájunknak ideálja az egységes magyar nemzeti állam. Küzdelmeink és áldozataink ezt a magasztos célt szolgálják, intézményeinkben és kormányzatunkban ez a vezéreszme dominál. Megvalósítani, megalkotni igyekszünk mindent, ami közelebb visz az ideál felé. A választójog kiterjesztése messze időkre, hazánk jövő fejlődésére kiható, sőt döntő kérdés. Hátterében lappang az az igen nagyjelentőségű kérdés, amely a nemzetiségi kérdés s a közpolitizmust hirdető radikalizmus szférájába vág. Itt az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének szempontját kell mérlegelnünk. A törvényhozásnak s egyáltalán a magyar politikának jellege forog itt kockán, holott annak megőrzése és műüveg pezsgőt a Kaszinóban, részt vett a Deák szállóbeli szilveszteresti mulatságon, ivott valahol kocsis bort, úgy emlékszik, hogy a Koronában is megfordult, benézett a Központiba és hallgatta egy darabig a bajai tambura zenekart, az Otthonban is megfordult, hazafelé betért a Muskátliba, ahol három kupica szilvapálinkát hörhetett le. Szóval látott az éjszaka sok embert, de katzenjammeres, kóválygó agya sehogyan se tudta emlékezetébe idézni ezt a szakállembert. Végre magától a jövevénytől kért információt kilétére nézve. — Kicsoda maga ! Miért kíván nekem boldog újévet ? — Én, kérem, éjjeliőr vagyok s az éjszaka segítettem a tekintetes úrnak megkeresni a kapun a kulcslyukat és azért kívánok boldog újévet, hogy tessék egy kis borravalót adni. — Ehol van egy korona és most hagyjon aludni. A szakáll ember elment s az agglegény azzal a szilárd elhatározással fordult a fal felé, hogy elalszik és még Gábor arkangyal kedvéért sem ébred föl legalább délig. Még a szemét sem hunyta le, amikor megint nyikorgott az ajtó és valaki megszólalt: — A levélhordó van itt kérem. Gábor arkangyalért ugyan nem ébredt volna föl, de a levélhordó kedvéért elhalasztotta néhány percre az elalvást. Fölült. — Kérem a levelet. — Nincsen levele a tekintetes urnák. — Hát akkor mi a sárga fenéért ver föl az álmomból ! ! — Kérem, ma van újév, az esztendő legszebb napja, hát gondoltam, boldog újévet kívánok. — Itt van a forintja és menjen, hagyjon aludni. A levélhordó ment és jött egy fekete ember. — A kéményseprő vagyok, boldog újévet kívánok. TÁRCA. Legyen enyém . . . Legyen enyém az élet minden gondja; Felhő ne szálljon fehér homlokodra, Mit bánat tíz oda. Legyen enyém az élet minden terhe; Tanyát ne üssön a te kis szivedbe’ Az aggódás soha. Legyen enyém a csalódásnak átka; Lelked fehéren tiszta sátorára A kétség árnya sohase boruljon. Legyen enyém a vágyak rombadőlte; De pici lábad te sohse üsd köbe, Utadra mindig virágeső hulljon. Nehéz az alku. Részt akarsz belőle, Ha homlokomra a gondok felhője Teríti fátyolát; S a mi tehert a vállaimra rá rak Az élet, abból egy részt gyenge vállad Szívesen venne át. Nehéz az alku. De mégis megkötjük. Sokféle a gond, válogatunk köztük, S akár ha mind meg is marad nekem. Csak harcolok s csalódás, vesztett vágyak Dús kincset érő kárpótlást találnak, Gyenge vallódra ráhajtván fejem! Honthy István: Újév reggelén. Hajnalodik, A reggeli szürkület még viaskodik az éj homályával, de végre győztesen kerül ki a tusából és végleg elűzi a homályt. Téli reggel van. A hajnali szürkület utat tör magának az ablakon át és bekandikál az agglegény garszonlakásába. Fura rendet talál ott. Lehetne költői rendetlenségnek is mondani. Az egyik cipő barátságos egyetértésben hever a földön a nyakkendő mellett, míg az ingről levált gallér dúsan hajlik— az Isten tudja hogyan, milyen módon — az asztalra került másik fél pár cipőre. Ahány darab ruha, annyi felé hever szanaszét a szobában. A szoba lakója a fejére húzza a takarót és alszik. Alszik mélyen, olyan mélyen, hogy akár ellophatnák s a Dunába dobhatnák. Talán még arra sem ébredne föl A szoba ajtaja óvatosan fölnyilik s egy bajuszos-szakállas fej bukkan be. A fej után jön a test is. A szakáll a bajusz tulajdonosa tétován tekintget körül, majd — hogy meglátja az alvó gazdát — halkan szóra nyitja száját: — Boldog újévet kívánok a tekintetes úrnak ! Csönd. Most hangosabb lesz az atyafi. — Adjon Isten sok szerencsét, boldogságot az uj esztendőben! — Rahahah. — Boldog uj esztendőt kívánok — bömböl most már teli torokból az atyafi. Az álmos ember végérvényesen fölébred és bambán bámul a boldog újévet kívánó emberre. Ki lehet ez ! Az éjszaka, Szilveszternek szent éjszakáján sok mindenfelé megfordult. Ivott egy