Mohács és Vidéke, 1914 (33. évfolyam, 1-64. szám)
1914-01-04 / 1. szám
XXXI11. évfolyam. szám. Mohács, 1914. januárius 4. K iadóhivatal: Rosenthal Mg k é. Fia 1 vomdája A lapmegre'.ve!és. k és sek Ms Hirdetések inté , i' POLITIKAI! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési »ki • ■Szerkesztőség': suth Lajos utca 82 74. szánt Yvmr\ A ..'-tyek ide ki«^.^^ 7C nem ! ikdl ;ssza Fhő. $' ben' a nár XXXHI-ikfé 'bivi v. kezdjük, hog_ i egy áll digi ki 'sö' alakját és mmtkne etre . wderne' olvWora nézve kén De ha a mise fore tartalma téri re eddig n hó a a zerk zt. -e: bt ' öt oldali De a te illetőleg gvar né. .. (CSí. i iszU: min- \ l’ö . ■ esz ezentúl is, a mirdájju. . au törekvést, amely váró. ■ ' .. v (Ulniéuikppk meg vármegyénknek ! - ezzel közvetve édes magyar hazánknak ■ javát igyekszik előmozdítani 'politikai vezéreszménk: naze bölcse. ' Deák Ferikc és htí segítő . .rsa, a nagy ! Andrássy által teremtett közjón alapon, a nemzeti mankapori programú.'ónok kereté- jen magyar nemzet szdvdr-i a teljes paritás kikuzdesé , az egy égés, onnan a magyar nemzeti állam eszléjének meg- erősítése. Társadalmi s egyúttal irodalmi vezér- eszménk: a magyar nemzeti kultúra terjesztése, az egyenlőség, humanizmus és igazság érvényesítése, valamint a lábrakapott anyagimádás ostorozása, az Istent és hazát megtagadó romboló radikalizmussal szemben az igazi szabadelvűség és haladás szellemében való munkálkodás, a terjedő F'sö- $' ben' a »M neu XXXIII-ikfé 'bim v. kezdjük, hogy megvált digi lu 'se alakját és nitmkne etre . wderne' olvmora nézve kén De ha a wise forr tartalmat ért re eddig n \ hó a azerkzti.e. bút. öt oldali De a te illetőleg gvcc né H\hátai ■ árnyig te •Kép eme'.ktu. es attekii.tTu. életünket. Kecsultünk menynyit értünk el. Mennyiben valósíthattuk meg szép reményeinket és mennyiben fogyasztotta el vagy törte lett kegyetlen csalóé.is bizalmunkat vagy bizakodásunkat. Mit végeztünk és mennyit kellett volna elvégezni. M’vet cseleken'ant i'mscn e-kCT VigyÜCiiijr... - *;;• . . j ‘ követett hibát elkezülhessük a jövőben. Ez vili az egyenekre es nemzetekrenézve egy apat. Az uj eszteridő első napjai a közszokás a nyilvános számadás egy nemére avatta a közéletben. Ha elolvassuk azokat a nyilatkozatokat, a melyeket a magyar politikusok vál-fi -.ncia re á mai linérítí, u. u. •!, napozásaikban a legkíméletlenebb politikai irtóháborut jelentették be gróf Tisza István miniszterelnök ellen. Föltűnt gróf Andrássy Gyula szokatlan hevessége, aki pártabszolutizmusnak nevezte a mai rendszert Az elkeseredés és harc szelleme lánggá lobog gróf Kólyi Mihály beszédében. Szintig b---— - • A v Au no 1?* I Albert és Kossut Ferenc nyilatkozatai is az ellenséges, gyűlölködő indulatok kifejezéseitől. Mindannyinak az a refrénje, hogy Tiszával nem bek ülnek. Ily körülmények közt hasztalan áhitozzuk belviszonyaink tekintetében a békét. A béke a munkát, a haladást, a jövő fejlesztést jelenti. A belső víh —n V tn of O *s 3 -V TÁRCA. Fecskék, verebek. A nyárban, forró napsütésben, Akácfaágra telepedve szépen, Egyik fáradtan néz az égre fel, Másik csicsene halkan, csendesen, Mig tollászkodik mellettük a többi. Ketten egymást nszik szerelmesen, Kettő meg kedvét cuókolózva tölti . . . 5 egy tört szárnyakkal fekszik idelenn A fa alatt, kihűlt szívvel, a porban — Igy él a fecske s ez a sorsa holtan! Tél hidegében, sápadt napsugáron, Dértől csillogó, zuzmarás faágon Szürke tollakat felborzolva ülnek S ha el is szállnak, csak visszakerülnek. Nincs pihenésük, bár dolguk sincs semmi És csókolózni kedvük sohse jön, Fázik mindnyája, éhes valamennyi . . . S egy megfagyotton fekszik a rögön, Csőrébe’ mag . . . Most leszáll egy skilopja így él a veréb s ez holtan a sorsa ! Honthy István. Végrendelet. Irta: Csite Károly. Berki Sámuel reggel óta irodájában ül. Vagyonát leltározza. Nagy fáradságába kerül az elgyöngült aggnak ez a munkája, mert óriási, különböző nemű vagyont kell leltároznia. Házakban és egyéb ingatlanokban, valamint takarékpénztári betétkönyvecskékben, értékpapírokban és készpénzben fekszik a vagyona. Még be sem fedezte munkáját, egy hozzá hasonló arcú és termetű, de tíz évvel is fiatalabbnak látszó férfiú kopogtat be ajtaján, karon vezetve hosszú, legényke fiát. Ő az öreg úr testvéröccse, a gazdag Berki Lőrinc. — Szervusz egyetlen, kedves bátyám ! — kiáltott már az ajtóban Berki Lőrinc mézédes, hizelgő hangon. — Isten hozott benneteket!—fogadta Berki Sámuel őket, magához ölelvén az öccsét és a fiút. — Jó, hogy meglátogattál öcsém és ép hivatni is akartalak. Fontos közleni valóm van veled. — No lám, úgyis az Isten sugalmazta, hogy most meglátogassunk — szólt Berki Lőrinc. Jól sejté, miről akar vele beszélni a bátyja. — Látom, szépen növekedik testben a fiad. Gondolom lélekben is hasonlókép fejlődik — mondta erre az öregebb testvér. — Oh, igen, sőt mondhatom, hogy lélekben még sokkal jobban. Kitűnő tanuló. Első az egész gimnáziumban . . . — Szép, nagyon szép ! S remélem, hogy a lélek legszebb virágait, az Isten s minden teremtményei iránti szeretetet, úgy az emberi szívnek minden jóságát kellőkép elpalántálta és gondozza is lélekben. — Mintaképe a megtestesült jóságnak a fiam. Sőt jobb, mint a mai világon kellene lennie. S attól félek, hogy a túlságos jósága miatt sok baj fogja én a mai bűnös, önző világban. — Minős boldogság ! Örvendezhetsz öcsém,hogy ily gyermekkel áldott meg az Ég. — Örömömből egy rész, mondhatnám tele, téged illet, kedves bátyám. Közös őseink vére csergedek fiam ereiben. Ősi, nemes családi nevünket is egyedül ő örökli s hiszem, hogy mindkettőnk vagyonát is, miután neked ittas örökösöd nincs. — Nagy örömöm is tellik az én kedves kis öcsémben, büszkeség tölti el keblemet, hogy ősi nemesi szivünket méltó utód