Mohácsi Hírlap, 1912 (2. évfolyam, 5-106. szám)

1912-01-18 - 1912-12-19 / 5-104. szám (Töredék)

2 is) miáltal a szegények megélhetése meg­nehezült.. Csak örülünk a miniszter azon kijelen­tésének, hogy egy törvénynyel gondoskodni fog a párbar megváltásáról. A lelkészi kar fizetése akkor nem lesz megrövidítve, a nép pedig felszabadul egy elég nagy teher alól. T. H. — Az idei fősorozás elhalasztatott. Az osztrák kormány félhivatalosa­n ennek nyomán az összes bécsi lapok egy kommüni­két hoztak tegnapi lapszámaikban, mely sze­rint az idei fősorozás elhalasztatott. Más sza­vakkal ez annyit jelent, hogy a közös had­ügyminiszter nem elégszik meg az eddigi újonczlétszámmal — amit különben állása el­­foglalásakor is már kijelentett, — hanem a föl­emelt létszámot akarja már az idén soroztatni. A bécsi lapok azt is hozzáfűzik kommünikéjük­höz, hogy az osztrák kormánynak a tegnapi nap folyamán még halvány fogalma sem volt a sorozás elhalasztásáról, ezt, egy este hirte­­lenében egybehívott miniszteri konferenczián — egyenesen a magyar kormány óhajtására határozták el.­­ Ha ez igaz, akkor a rá­éréssel dicsekedő Khuen-ra ráparancsoltak Bécsben, hogy most már, ha kell, erőszakos módon is literálja be a pénz- és véradót. Farsangi krónika, Mohács, január 17. Január hó 14-ére valósággal beköszön­tött a hideg. Az emberek vaczogva, szótlanul futottak keresztül az utczákon. Az asszonyok és leánykák boákba húzták alabástrom nya­kukat. A gyerkőczök dideregve lóbálták kor­csolyájukat és a sarki rendőrök elégedetlenül verték csizmájukat a kövezeten. A terjedel­mes és fázékony háziurak és fiskálisok nagy szakértelemmel tanulmányozták a „Mmk­öt“ és öles hasábokat (?) raktak a tűzre. A tejes­asszonyok jeget mértek a tejben. A nagybaj­szos emberek fejcsóválva olvasztották le a bajszukra fagyott lehelletet. A postások tar­solyában összefagyott a sok-sok érzelgős sze­relmes levél. Az éléskamrákban kővé meredt a savanyított ugorka és csontig fagyott vad­­ludak potyogtak le a földre. A kofaasszonyok - i. - - 1 X - 1- 1 I 1- - I 1 ' ' Alt 'V5 ptilii Apeib ! In­vittiA u­­ttuuiv­a itt !?Ö J±CMCYt’K gúnymosolylyal kérdezték tőlem : — Parancsol egy kis fagylaltot? A Dunán hatalmas jégtömbök úszkáltak, a kávéházak ablakait jégvirágok diszitették. Ezen a napon, a betegeket és bénákat leszá­mítva, körülbelül 15.000-en mondták Mohá­cson egymásnak azt, hogy: — Jaj, de hideg van ! És ezen a napon mégis kimerészkedett a mohácsi nagyközönség az utczákra. A kávé­­házakban egész délután keverték a lapot. A kéri moziban, a kaszinókban állandó élénk­ség uralkodott. A „Korona“-szálló éttermi helyiségét délután 5 óra tájban szorongásig töltötte meg a mohácsi előkelő és áldozatra kész közön­ség, ahol a Mohácsi Izraelita Jótékony Nőegylet lelkes és fáradhatatlan tagjai sors­játékkal egybekötött hangulatos, színpompás estélyt rendeztek. Öt óra tájban már nagy érdeklődéssel nézte a jelen volt nagyközönség a jószívű ajándékozóktól kapott és kiállított kisorsolandó, szebbnél-szebb tárgyakat. Asszonyok és leá­nyok érdeklődve szemlélték az ízléses és ér­tékes,—fáradságos munka árán készült —kézi­munkákat és egyéb csecse­becséket. A sors­húzás kezdetekor lázas figyelemmel kibiczel­­tek egymásnak és egy-egy kihúzott szám ki­kiáltása alkalmával izgalmas moraj, üde ka­­c­agás, érdeklődés csendült végig a nagyter­men. A jelenvoltak közül körülbelül 45-en nyertek az értékes tárgyakból, de voltak olya­nok is, akiket kétszer is megsimogatott „For­tuna“ istenasszony. Az egyik helybeli orvo­sunk például­ megálmodta, hogy az állvány közepén elhelyezett, remekül hímzett asztali­­futót fogja elnyerni. És csodák­ csodája: álma valóra is vált. A kisorsolt pompás kézimun­kát nagy megelégedéssel csomagolta össze. A sorsolások befejeztével egy szamarat ábrá­zoló olajfestményt árverezett el a nőegylet élelmes vezetősége, a kerek 43 koronáért. Ez nem is olyan sok pénz egy szürke csacsiért. Ez után czigánymuzsika mellett szóra­koztak a jelenvoltak.* Este 8 órai kezdettel pedig a Mohácsi Kath. Legényegylet vezetősége tartott nagy­szabású, fényesen sikerült, színdarabbal, ének­es zongoraszámokkal, kuplékkal tarkított táncav­estélyt. Elsőnek Rukóber István, a „műked­velő társaság“ jeles tagja lépett a pódiumra és igen élelmesen, monologizálva mesélte el az ő szerencsétlen élete történetét. — Utána Pleskó Mariska Czindery Endre zongora- és Volcsek Lajos hegedű-kísérete mellett Bogdán István : „Dal az el nem csókolt csókról— Bihari Zoltán : „Búcsú-dal“, „Vissza­sírod az elhagyott fészket“ és „Madár az ágon“ czímű énekekkel, felette kellemes, lyrai hangjával valósággal elragadta a közönséget. Majd Volcsek Lajos a „ Víg szalmaözvegy “ és „ Talán maga rosszul van ?“ czimű kuplékat adta elő művészi hajlamra valló tudással. Ezt követte Bátori Lászlónak „Az udvari bál“ czimű egyfelvonásos bohózata. A műked­velők értékes munkát fejtettek ki játékukkal , köztük Voicsek Lajos a börzetanácsos, Pa­­kusz Ilonka a mama, Pakusz Teruska és Mu­­tavcsics Ilonka a tanácsos úr leányai szere­pükben, Leovics Károly pedig a táncz- és illemtanár felette komikus szerepében, kifo­gástalan játékukkal állandó derűs hangulatban tartották a hálás közönséget. Dobszai Mariska a fess szobacziczus, Németh Vilmos a házmes­ter és Hajdinák Aladár urasági inas kicsi szerepeikben csak hozzájárultak a darab sikeréhez. Itt említjük meg, hogy a szereplők pompás maszkirod­ásáért Stohl Lajost illeti elismerés. A színdarab végeztével Czindery Endre segéd­lelkész Eötvösi : „Isten veled hazám“, Dr. Kárpáthy : „ Hervadozik, hull a rózsa levele“ czímű dalokat énekelte. Czindery Endre gyönyörű baritonja egy csapásra meg­hódította a jelenlevőket. A pompás műsort táncz követte. A né­gyest negyvenkét pár tánczolta. Természetesen még a kora reggeli órákban is szólt a muzsika. A Legényegylet vezetősége, élén Tihanyi Józseffel, hatalmas munkát fejtett ki a kivánt siker érdekében. És a várt erkölcsi és anyagi siker nem is maradt el. Anyagilag külömben 230 korona tiszta haszonnal zárták le a mu­latságot. Zadria. MOHÁCSI HÍRLAP 1912. január 18. HÍREK. Dal a sárga szobáról. (Előadja egy parfü­mös flacon.) Irta: Kottcz László. Egy sárga szobáról Szól ime e dal, Az ember ilyenről Vajmi ritkán hall. De ha egy szobában, Minden bútor sárga, Közönségessége Immár, ki van zárva. Asszonyom szobája, Ez egy kis világ, Nincs más semmi dísze Csak száz szép virág, Illatuk bejárja Ezt a menyországot, Vaj’ tudnak-e ennél Gyönyörűbb világot? Itt olvassa végig Minden levelét, Itt foglalkoztatja Fehér, szép kezét, Asszonyos haját is Itt simítja rendbe, Termetét itt rejti Puha, lágy selyembe. Szép szemét ha látom, Büszke vagyok én, Gyakran ott pompázom Karcsú termetén; Hogyha locsolgatja Velem a ruháját, Kaczagom fitymálva Sok ezer virágját. Hiszen a virágján . Csak a keze jár, Én pedig eljutok A keblére már; És ha selymes arczát Vánkosára hajtja, Érzi, hogy ott vagyok, Illatozva rajta. És e menyországba, Nem jut más, csak én, Asszonyomnak sok szép Rózsás éjjelén. Pedig tudom, soknak Az vön boldogsága, — Ha eljutna akkor A sárga szobába. — Meghívó. A mohácsi független­ségi és 48-as párt vezető bizottsága e hó 18-án este 8 órakor a Herger-szállodában értekezletet tart, melyre a vezető bizott­ság tagjait ez után is meghívja a Pártelnök. — A mohácsi kölcsönös segélyző­­egylet 1912. évi január hó 14-én tartott közgyűlésén a Jagics József elhalálozása folytán megüresedett vezérigazgatói állásra Bauer Vilmos vármegyei virilistát, ház- és földbirtokost választotta meg. Ugyanekkor töltötték be a megüresedett igazgatósági tag­sági állásokat is és pedig Ambach Mihály kerületi esperessel és dr. Auber Tivadar ügyvéddel. — Katonai kinevezés. A legutóbbi katonai Rendeleti Közlöny szerint Varga István mohácsi tanárt a király kinevezte tar­talékos honv. zászlóssá. — új orvos Mohácson. A mohácsi kerületi munkásbiztositó pénztár volt orvosa, dr. Egyed László helyébe új orvos, dr. Weisz Géza telepedett le Mohácson, aki ideiglene­sen a „Schaffer“-féle szállóban kezdte meg működését. Miután a kerületi munkásbiztosító pénztár által tervezett központi orvosi ren­delő felállítása csak az Országos Pénztár jóváhagyása után lesz megvalósítható, a kerü­leti munkásbiztosító pénztár elnöksége ez után is tudomására hozza az annak idején dr. Egyed László orvos körzetéhez tartozott hely­beli munkaadóknak, hogy a beteget jelentő alkalmazottak orvosi gyógykezelés céljából pr. Weisz Gézához küldendők, aki a körze­téhez tartozó tagok részére hétköznap, d. e. 8—9-ig és d. u. 2—3-ig, — vasár- és ünnep­napokon pedig d. e. 8—9-ig — tart rende­lést. Fekvő betegek, — sürgős esetet kivéve — ugyancsak fenti orvosnál jelentendők be, mindig d. e. 8—9-ig. Egyúttal tudomásul szolgáljon a munkákaadóknak és pénztári tagoknak, hogy nevezett orvos f. hó 22-től kezdődőleg már a Prezsmayer (volt Mayer) féle ház emeleti lakosztályában tartja ren­delését.

Next