Mohácsi Hírlap, 1912 (2. évfolyam, 5-106. szám)

1912-01-18 / 5. szám

2 MOHÁCSI HÍRLAP 1912. január 18. is) miáltal a szegények megélhetése meg­nehezült.. Csak örülünk a miniszter azon kijelen­tésének, hogy egy törvéuynyel gondoskodni fog a párbór megváltásáról. A lelkészi kar fizetése akkor nem lesz megrövidítve, a nép pedig felszabadul egy elég nagy teher alól. T. H. — Az idei fősorozás elhalasztatott. Az osztrák kormány félhivatalosa s ennek nyomán az összes bécsi lapok egy kommüni­két hoztak tegnapi lapszámaikban, mely sze­rint az idei fősorozás elhalasztatott. Más sza­vakkal ez annyit jelent, hogy a közös had­ügyminiszter nem elégszik meg az eddigi ujonczlétszámmal — amit különben állása ei- foglalásakor is már kijelentett, — hanem a föl­emelt létszámot akarja már az idén Boroztatni. A bécsi lapok azt is hozzáfűzik kommünikéjük­höz, hogy az osztrák kormánynak a tegnapi nap folyamán még halvány fogalma sem volt a sorozás elhalasztásáról, ezt, egy este hirte- lenében egybehívott miniszteri konferenczián — egyenesen a magyar kormány óhajtására határozták el. — Ha ez igaz, akkor a rá­érőssel dicsekedő Khuen-ra ráparancsoitak Bécsben, hogy most már, ha kell, erőszakos módon is liferálja be a pénz- és véradót. Farsangi krónika. Mohács, január 17. Január hó 14-ére valósággal beköszön­tött a hideg. Az emberek vaczogva, szótlanul futottak keresztül az utczákon. Az asszonyok és leánykák boákba húzták alabástrom nya­kukat. A gyerkőczök dideregve lóbáiták kor­csolyájukat és a sarki rendőrök elégedetlenül verték csizmájukat a kövezeten. A terjedel­mes és fázékony háziurak és fiskálisok nagy szakértelemmel tanulmányozták á „Mmlröf“ és öles hasábokat (?) raktak a tűzre. A tejes­asszonyok jeget mértek a tejben. A nagybaj­szos emberek fejcsóválva olvasztották le a bajszukra fagyott lehelletet. A postások tar­solyában összefagyott a sok-sok érzelgős sze­relmes levél. Az éléskamrákban kővémeredt a savanyított ugorka és csontig fagyott vad- ludak potyogtak le a földre. A kofaasszonyok- i. - - 1 X - 1- 1 I 1- - I 1 ' ' Ált 'V5 ptilii Aoeib í íiivittJA u jttuuiv a itt t?Ö J±CMCYt’K gúnymosolylyal kérdezték tőlem : — Parancsol egy kis fagylaltot? A Dunán hatalmas jégtömbök úszkáltak, a kávéházak ablakait jégvirágok diszitették. Ezen a napon, a betegeket és bénákat leszá­mítva, körülbelül 15.000-en mondták Mohá­cson egymásnak azt, hogy: — Jaj, de hideg van ! És ezen a napon mégis kimerészkedett a mohácsi nagyközönség az utczákra. A kávé- házakban egész délután keverték a lapot. A köri moziban, a Kaszinókban állandó élénk­ség uralkodott. tuna“ istenasszony. Az egyik helybeli orvo­sunk például: megálmodta, hogy az állvány közepén elhelyezett, remekül hímzett asztali- futót fogja elnyerni. És csodák-csodája: álma valóra is vált. A kisorsolt pompás kézimun­kát nagy megelégedéssel csomagolta össze. A sorsolások befejeztével egy szamarat ábrá­zoló olajfestményt árverezett ol a nőegylet élelmes vezetősége, — kerek 43 koronáért. Ez nem is olyan sok pénz egy szürke csacsiért. Ez utóu czigánymuzsika mellett szóra­koztak a jelenvoltak. * Esíe 8 órai kezdettel pedig a Mohácsi Kath. Legényegylet vezetősége tartott nagy­szabású, fényesen sikerült, színdarabbal, ónek­és zongoraszámokkal, kupiékka! tarkított tánca* estélyt. Elsőnek Rukóber István, a „műked­velő társaság“ jeles tagja lépett a pódiumra és igen élelmesen, monologizálva mesélte el az ő szeíencsétlen élete történetét. — Utána Pleskó Mariska Czindery Endre zongora- és Vorisek Lajos hegedü-kisérete mellett Bogdán István : „Dal az el nem csókolt csókról— Bihari Zoltán : „Búcsú-dal“, „Vissza sírod az elhagyott fészket“ és „Madár az ágon“ czimű énekekkel, felette kellemes, lyrai hangjával valósággal elragadta a közönséget. Majd Vorisek Lajos a „ Vig szalmaözvegy “ és „ Talán maga rosszul van ?“ czimű kuplékat adta elő művészi hajlamra valló tudással. Ezt követte Bátort Lászlónak „Az udvari bál“ czimű egyfelvonásos bohózata. A műked­velők értékes munkát fejtettek ki játékukkal 8 köztük Vorisek Lajos a börzetanácsos, Pa- kusz Ilonka a mama, Pakusz Teruska és Mu- tavcsics Ilonka a tanácsos ur leányai szere­pükben, Leovics Károly pedig a táncz- és illemtanár felette komikus szerepében, kifo­gástalan játékukkal állandó derűs hangulatban tartották a hálás közönséget. Dobszai Mariska a fess szobacziczus, Németh Vilmos a házmes­ter és Hajdinák Aladár uiasági inas kicsi szerepeikben csak hozzájárultak a darab sikeréhez. Itt említjük meg, hogy a szereplők pompás maszkiro/.ásáért Stähl Lajost illeti elismerés. A színdarab végeztével Czindery Endre segéd-lelkész Eötvösi : „Isten veled hazám“, Dr. Kárpáthy • „ Hervadozik, hull a rózsa levele“ czimű dalokat énekelte. Czindery Endre gyönyörű baritonja egy csapásra meg­hódította a jelenlevőket. A pompás műsort tánez követte. A né­gyest negyvenkét pár táuczolta. Természetesen még a kora reggeli órákban is szóit a muzsika. A Legényegylet vezetősége, élén Tihanyi Józseffel, hatalmas munkát fejtett ki a kivánt siker érdekében. És a várt erkölcsi és anyagi siker nem is maradt el. Anyagilag külömben 230 korona tiszta haszonnal zárták le a mu­latságot. Zadria. HÍREK. Dal a sárga szobáról. (Előadja egy parfiimös flacon.) A „Korona“-szálló éttermi helyiségét délutáu 5 óra tájban szorongásig töltötte meg a mohácsi előkelő és áldozatra kész közön­ség, ahol a Mohácsi Izraelita Jótékony Nőegylet lelkes és fáradhatatlan tagjai sors­játékkal egybekötött hangulatos, szinpompás estélyt rendeztek. Öt óra tájban már nagy érdeklődéssel nézte a jelenvolt nagyközönség a jószivü ajándékozóktól kapott és kiállított kisorsolandó, szebbnél-szebb tárgyakat. Asszonyok és leá­nyok érdeklődve szemlélték az ízléses és ér­tékes,—fáradságos munka árán készült —kézi­munkákat és egyéb csecse-becséket. A sors­húzás kezdetekor lázas figyelemmel kibiczel- tek egymásnak és egy-egy kihúzott szám ki­kiáltása alkalmával izgalmas moraj, üde ka- czagás, érdeklődés csendült végig a nagyter­men. A jelenvoltak közül körülbelül 45-en nyertek az értékes tárgyakból, de voltak olya­nok is, akiket kétszer is megsimogatott „For­Irta: Kottcz László. Egy sárga szobáról Szól ime e dal, Az ember ilyenről Vajmi ritkán hall; De ha egy szobában, Minden bútor sárga, Közönségessége Immár, ki van zárva. Asszonyom szobája, Ez egy kis világ, Nincs más semmi dísze Csak száz szép virág; Illatuk bejárja Ezt a menyországot, Vaj’ tudnak-e ennél Gyönyörűbb világot? Itt olvassa végig Minden levelét, Itt foglalkoztatja Fehér, szép kezét; Asszonyos haját is Itt simítja rendbe, Termetét itt rejti Puha, lágy selyembe. Szép szemét ha látom, Büszke vagyok én, Gyakran ott pompázom Karcsú termetén; Hogyha locsolgatja Velem a ruháját, Kaczagom fitymálva Sok ezer virágját. Hiszen a virágján . Csak a keze jár, Én pedig eljutok A keblére már; Es ha selymes arczát Vánkosára hajtja, Érzi, hogy ott vagyok, Illatozva rajta. És e menyországba, Nem jut más, csak én, Asszonyomnak sok szép Rózsás éjjelén. Pedig tudom, soknak Az vön boldogsága, — Ha eljutna akkor A sárga szobába. — Meghívó. A mohácsi független­ségi és 48-as párt vezető bizottsága e hó 18-án este 8 órakor a Herger-szállodában értekezletet tart, melyre a vezető bizott­ság tagjait ez utón is meghívja a Pártelnök. — A mohácsi kölcsönös segélyző- egylet 1912. évi január hó 14-én tartott közgyűlésén a Jagics József elhalálozása folytán megüresedett vezérigazgatói állásra Bauer Vilmos vármegyei virilistát, ház- és földbirtokost válasziotta meg. Ugyanekkor töltötték be a megüresedett igazgatósági tag­sági állásokat is és pedig Ambach Mihály kerületi esperessel és dr. Auber Tivadar ügyvéddel. — Katonai kinevezés. A logutóbbi katonai Reudeleti Közlöny szerint Varga István mohácsi tanárt a király kinevezte tar­talékos honv. zászlóssá. — üj orvos Mohácson. A mohácsi kerületi muukásbiztositó pénztár volt orvosa, dr. Egyed László helyébe uj orvos: dr. Weisz Géza telepedett le Mohácson, aki ideiglene­sen a „Schaffer“-féle szállóban kezdte meg működését. Miután a kerületi munkásbiztositó pénztár által tervezett központi orvosi ren­delő felállítása csak az Országos Pénztár jóváhagyása után lesz megvalósítható, a kerü­leti munkásbiztositó pénztár elnöksége ez utón is tudomására hozza az annak idején dr. Egyed László orvos körzetéhez tartozott hely­beli munkaadóknak, hogy a beteget jelentő alkalmazottak orvosi gyógykezelés céljából pr. Weisz Gézához küldendők, aki a körze­téhez tartozó tagok részére hétköznap: d. e. 8—9-ig és d. u. 2—3-ig, — vasár- és ünnep­napokon pedig d. e. 8—9-ig — tart rende­lést. Fekvő betegek, — sürgős esetet kivéve — ugyancsak fenti orvosnál jelentendők be, mindig d, e. 8—9-ig. Egyúttal tudomásul szolgáljon a munkakaadóknak és pénztári tagoknak, hogy nevezett orvos f. hó 22-től kezdődőleg már a Prezlmayer (volt Mayer) féle ház emeleti lakosztályában tartja ren­delését.

Next

/
Thumbnails
Contents