Mohácsi Hírlap, 1912 (2. évfolyam, 5-106. szám)
1912-01-18 - 1912-12-19 / 5-104. szám (Töredék)
2 is) miáltal a szegények megélhetése megnehezült.. Csak örülünk a miniszter azon kijelentésének, hogy egy törvénynyel gondoskodni fog a párbar megváltásáról. A lelkészi kar fizetése akkor nem lesz megrövidítve, a nép pedig felszabadul egy elég nagy teher alól. T. H. — Az idei fősorozás elhalasztatott. Az osztrák kormány félhivatalosan ennek nyomán az összes bécsi lapok egy kommünikét hoztak tegnapi lapszámaikban, mely szerint az idei fősorozás elhalasztatott. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a közös hadügyminiszter nem elégszik meg az eddigi újonczlétszámmal — amit különben állása elfoglalásakor is már kijelentett, — hanem a fölemelt létszámot akarja már az idén soroztatni. A bécsi lapok azt is hozzáfűzik kommünikéjükhöz, hogy az osztrák kormánynak a tegnapi nap folyamán még halvány fogalma sem volt a sorozás elhalasztásáról, ezt, egy este hirtelenében egybehívott miniszteri konferenczián — egyenesen a magyar kormány óhajtására határozták el. Ha ez igaz, akkor a ráéréssel dicsekedő Khuen-ra ráparancsoltak Bécsben, hogy most már, ha kell, erőszakos módon is literálja be a pénz- és véradót. Farsangi krónika, Mohács, január 17. Január hó 14-ére valósággal beköszöntött a hideg. Az emberek vaczogva, szótlanul futottak keresztül az utczákon. Az asszonyok és leánykák boákba húzták alabástrom nyakukat. A gyerkőczök dideregve lóbálták korcsolyájukat és a sarki rendőrök elégedetlenül verték csizmájukat a kövezeten. A terjedelmes és fázékony háziurak és fiskálisok nagy szakértelemmel tanulmányozták a „Mmköt“ és öles hasábokat (?) raktak a tűzre. A tejesasszonyok jeget mértek a tejben. A nagybajszos emberek fejcsóválva olvasztották le a bajszukra fagyott lehelletet. A postások tarsolyában összefagyott a sok-sok érzelgős szerelmes levél. Az éléskamrákban kővé meredt a savanyított ugorka és csontig fagyott vadludak potyogtak le a földre. A kofaasszonyok - i. - - 1 X - 1- 1 I 1- - I 1 ' ' Alt 'V5 ptilii Apeib ! InvittiA uttuuiva itt !?Ö J±CMCYt’K gúnymosolylyal kérdezték tőlem : — Parancsol egy kis fagylaltot? A Dunán hatalmas jégtömbök úszkáltak, a kávéházak ablakait jégvirágok diszitették. Ezen a napon, a betegeket és bénákat leszámítva, körülbelül 15.000-en mondták Mohácson egymásnak azt, hogy: — Jaj, de hideg van ! És ezen a napon mégis kimerészkedett a mohácsi nagyközönség az utczákra. A kávéházakban egész délután keverték a lapot. A kéri moziban, a kaszinókban állandó élénkség uralkodott. A „Korona“-szálló éttermi helyiségét délután 5 óra tájban szorongásig töltötte meg a mohácsi előkelő és áldozatra kész közönség, ahol a Mohácsi Izraelita Jótékony Nőegylet lelkes és fáradhatatlan tagjai sorsjátékkal egybekötött hangulatos, színpompás estélyt rendeztek. Öt óra tájban már nagy érdeklődéssel nézte a jelen volt nagyközönség a jószívű ajándékozóktól kapott és kiállított kisorsolandó, szebbnél-szebb tárgyakat. Asszonyok és leányok érdeklődve szemlélték az ízléses és értékes,—fáradságos munka árán készült —kézimunkákat és egyéb csecsebecséket. A sorshúzás kezdetekor lázas figyelemmel kibiczeltek egymásnak és egy-egy kihúzott szám kikiáltása alkalmával izgalmas moraj, üde kacagás, érdeklődés csendült végig a nagytermen. A jelenvoltak közül körülbelül 45-en nyertek az értékes tárgyakból, de voltak olyanok is, akiket kétszer is megsimogatott „Fortuna“ istenasszony. Az egyik helybeli orvosunk például megálmodta, hogy az állvány közepén elhelyezett, remekül hímzett asztalifutót fogja elnyerni. És csodák csodája: álma valóra is vált. A kisorsolt pompás kézimunkát nagy megelégedéssel csomagolta össze. A sorsolások befejeztével egy szamarat ábrázoló olajfestményt árverezett el a nőegylet élelmes vezetősége, a kerek 43 koronáért. Ez nem is olyan sok pénz egy szürke csacsiért. Ez után czigánymuzsika mellett szórakoztak a jelenvoltak.* Este 8 órai kezdettel pedig a Mohácsi Kath. Legényegylet vezetősége tartott nagyszabású, fényesen sikerült, színdarabbal, énekes zongoraszámokkal, kuplékkal tarkított táncavestélyt. Elsőnek Rukóber István, a „műkedvelő társaság“ jeles tagja lépett a pódiumra és igen élelmesen, monologizálva mesélte el az ő szerencsétlen élete történetét. — Utána Pleskó Mariska Czindery Endre zongora- és Volcsek Lajos hegedű-kísérete mellett Bogdán István : „Dal az el nem csókolt csókról— Bihari Zoltán : „Búcsú-dal“, „Visszasírod az elhagyott fészket“ és „Madár az ágon“ czímű énekekkel, felette kellemes, lyrai hangjával valósággal elragadta a közönséget. Majd Volcsek Lajos a „ Víg szalmaözvegy “ és „ Talán maga rosszul van ?“ czimű kuplékat adta elő művészi hajlamra valló tudással. Ezt követte Bátori Lászlónak „Az udvari bál“ czimű egyfelvonásos bohózata. A műkedvelők értékes munkát fejtettek ki játékukkal , köztük Voicsek Lajos a börzetanácsos, Pakusz Ilonka a mama, Pakusz Teruska és Mutavcsics Ilonka a tanácsos úr leányai szerepükben, Leovics Károly pedig a táncz- és illemtanár felette komikus szerepében, kifogástalan játékukkal állandó derűs hangulatban tartották a hálás közönséget. Dobszai Mariska a fess szobacziczus, Németh Vilmos a házmester és Hajdinák Aladár urasági inas kicsi szerepeikben csak hozzájárultak a darab sikeréhez. Itt említjük meg, hogy a szereplők pompás maszkirodásáért Stohl Lajost illeti elismerés. A színdarab végeztével Czindery Endre segédlelkész Eötvösi : „Isten veled hazám“, Dr. Kárpáthy : „ Hervadozik, hull a rózsa levele“ czímű dalokat énekelte. Czindery Endre gyönyörű baritonja egy csapásra meghódította a jelenlevőket. A pompás műsort táncz követte. A négyest negyvenkét pár tánczolta. Természetesen még a kora reggeli órákban is szólt a muzsika. A Legényegylet vezetősége, élén Tihanyi Józseffel, hatalmas munkát fejtett ki a kivánt siker érdekében. És a várt erkölcsi és anyagi siker nem is maradt el. Anyagilag külömben 230 korona tiszta haszonnal zárták le a mulatságot. Zadria. MOHÁCSI HÍRLAP 1912. január 18. HÍREK. Dal a sárga szobáról. (Előadja egy parfümös flacon.) Irta: Kottcz László. Egy sárga szobáról Szól ime e dal, Az ember ilyenről Vajmi ritkán hall. De ha egy szobában, Minden bútor sárga, Közönségessége Immár, ki van zárva. Asszonyom szobája, Ez egy kis világ, Nincs más semmi dísze Csak száz szép virág, Illatuk bejárja Ezt a menyországot, Vaj’ tudnak-e ennél Gyönyörűbb világot? Itt olvassa végig Minden levelét, Itt foglalkoztatja Fehér, szép kezét, Asszonyos haját is Itt simítja rendbe, Termetét itt rejti Puha, lágy selyembe. Szép szemét ha látom, Büszke vagyok én, Gyakran ott pompázom Karcsú termetén; Hogyha locsolgatja Velem a ruháját, Kaczagom fitymálva Sok ezer virágját. Hiszen a virágján . Csak a keze jár, Én pedig eljutok A keblére már; És ha selymes arczát Vánkosára hajtja, Érzi, hogy ott vagyok, Illatozva rajta. És e menyországba, Nem jut más, csak én, Asszonyomnak sok szép Rózsás éjjelén. Pedig tudom, soknak Az vön boldogsága, — Ha eljutna akkor A sárga szobába. — Meghívó. A mohácsi függetlenségi és 48-as párt vezető bizottsága e hó 18-án este 8 órakor a Herger-szállodában értekezletet tart, melyre a vezető bizottság tagjait ez után is meghívja a Pártelnök. — A mohácsi kölcsönös segélyzőegylet 1912. évi január hó 14-én tartott közgyűlésén a Jagics József elhalálozása folytán megüresedett vezérigazgatói állásra Bauer Vilmos vármegyei virilistát, ház- és földbirtokost választotta meg. Ugyanekkor töltötték be a megüresedett igazgatósági tagsági állásokat is és pedig Ambach Mihály kerületi esperessel és dr. Auber Tivadar ügyvéddel. — Katonai kinevezés. A legutóbbi katonai Rendeleti Közlöny szerint Varga István mohácsi tanárt a király kinevezte tartalékos honv. zászlóssá. — új orvos Mohácson. A mohácsi kerületi munkásbiztositó pénztár volt orvosa, dr. Egyed László helyébe új orvos, dr. Weisz Géza telepedett le Mohácson, aki ideiglenesen a „Schaffer“-féle szállóban kezdte meg működését. Miután a kerületi munkásbiztosító pénztár által tervezett központi orvosi rendelő felállítása csak az Országos Pénztár jóváhagyása után lesz megvalósítható, a kerületi munkásbiztosító pénztár elnöksége ez után is tudomására hozza az annak idején dr. Egyed László orvos körzetéhez tartozott helybeli munkaadóknak, hogy a beteget jelentő alkalmazottak orvosi gyógykezelés céljából pr. Weisz Gézához küldendők, aki a körzetéhez tartozó tagok részére hétköznap, d. e. 8—9-ig és d. u. 2—3-ig, — vasár- és ünnepnapokon pedig d. e. 8—9-ig — tart rendelést. Fekvő betegek, — sürgős esetet kivéve — ugyancsak fenti orvosnál jelentendők be, mindig d. e. 8—9-ig. Egyúttal tudomásul szolgáljon a munkákaadóknak és pénztári tagoknak, hogy nevezett orvos f. hó 22-től kezdődőleg már a Prezsmayer (volt Mayer) féle ház emeleti lakosztályában tartja rendelését.