Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)

1914-01-04 / 2. szám

MOHÁCSI HÍRLAP 1914. január 4. égés* éven át. A szegényekre gon­:k és ha már az ő fölsegélyezésük alatt mulatunk, akkor segélyezzük is két alaposan. Kevesebb kiadással, l^sebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük amit nagy luxussal. Ne pazaroljanak jkat, ne fejtsenek ki olyan fényűzést, uely ebben az esetben a nélkülözők ro- ■ -tára megy. Legyen a jelszó az idei far­sangban a takarékosság és biztosak lehet­nek a rendezők a felől, hogy ez a tán- colók publikumának helyeslésével fog ta­lálkozni. Politika. Minden vonalon megtörténtek a szoká­sos újévi üdvözlések. Az ellenzéken különö­sen nagy jelentőségűek azok a nyilatkozatok, melyeket, Apponyi, Kossuth és Zichy Aladár tettek, de különösen a dusth Gyuláé, aki a többek között a következőket is mondta: Nagyon természetes, hogy nekünk kettő­zött erővel kell folytatnunk a küzdelmet nem­csak a mostani kormány ellen, hanem a mostani rendszer ellen is. Az teljesen ki van zárva, a mit egyesek korpoltáltak, hogy ha a kormány eltávolittatik, mi a mostani több­séggel hajlandók volnánk megegyezni. Ezt ki­zártnak tartom. Teljes morális lehetetlenség a mi részünkről, hogy megegyezzünk a mos­tani többséggel, mert azokkal, a kik u nem­zet korrumpálásával jöttek hatalomra, a kik csak fegyveres erővel, hatalommal és erőszak­kal tudtak mandátumot szerezni, mi tárgyalá­sokba nem bocsátkozhatunk. Ha a főbünösök eltávolíttattak és helyükbe jönnek megint ugyanabból a táborból, ugyanazon tendenciával telitett egyének, ezzel semmit sem értünk el, semmit sem javítottunk a mai helyzeten. * Az egyesült függetlenségi és 48-as párt helyiségében nagy számmal gyűltek össze az újév első napjának déli 12 órájakor a függet­lenségi párt tagjai és kültagjai. Gróf Károlyi Mihályt megérkezésekor dörgő éljennel fogad­ták és a párt nevében Sághy Gyula alelnök hosszabh beszédben emelte ki azokat az ér­demeket, a melyeket gróf Károlyi Mihály a függetlenségi pírtok egyesítése körűi és azóta is lankadatlan munkássága által Szerzett. Gróf Károlyi Mihály megköszönve az üdvözlést, elhárítja a dicséreteket, mert az egyesülés ua;ry munkája Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Apponyi Albert érdeme, a kik az egyesülés érdekében megtettek mindent a kellő időben és azzal az őszinteséggel ó# odaadással, a mely a nagy embereket jellemzi. Majd igy folytatni: Üldözve vagyunk, alkotmányunktól és közszabadságunktól f sztanak meg bennünket a korrupció, sőt a panama eszközeivel. A gazdasági helyzet rossz volta, melynek nagy részben előidézője ez a rendszer, segi.ségére jön a kormánynak, hogy minket letörjön, de ha mi kitartunk és ha mi tovább eltökélten mány és a közszabadságok letörésében csú­csosodik ki, a mit a korrupció és a panama eszközeivel visz véghez, hisz a miniszterelnök ur magú nevezte .közhasznú tevékenység­nek* elődje azon eljárását, a melyet a bíró­ság is panamának minősített. * Tisza is nagyképüsködött hívei előtt az u év első napján és nem fukarkodott az ellen­zéki küzdelém lekicsinylésével. Beszélt . a .megoldásra váró“ nagy kérdésekről, a jövő­ben kifejtendő nagy nemzeti nautikáról, — miudenről beszélt,;— csak a só és a pinka- péü'/ról hallgatott, amelyeknek felhasználásával építhette föl mai despotikus uralmát. A „Mohácsi Hirlap“-ért. — Kérelem az olvasókhoz. — azzal az energiával és akaraterővel küzdünk, a meíylyel eddig küzdöttünk, — hn nem engedünk és nem hajtunk fejet és térdet a zsarnok uralom előtt, akkor a győzelmünk biztos! Ma még nem látjuk a reménység hajnalát virradni, de bizonyos elégedetlenségi jeleket, a földrengéseket megelőző morajt már észre lehet venni. A munkapárti rend­szeren a panamák és visszaélések már észre­vehető repedéseket okoztak, melyeket hiába igyekeznek szofizmákkal és rabulisztikákkal betapasztani. Az alkotmányos szabadság helyreállttá- sáért és a korrupció és panama ellen folyó küzdelemben nem szabad megengedni, hogy tevékenységünk kimerüljön, mert hiven a 48-as eszmékhez folytatnunk kell az agitációt •és elő kell készíteni az országot a demok­ratikus fejlődésre. Ennek a demokratikus fej­lődésnek első foka -az élralános, egyenlő és titkos választási rendszerben rejlik, mely nem csak uj életei, de uj tartalmat is fog adni ezen országnak s a mely elengedhetetlen kellékét képezi a nemzeti függetlenség foko­zatos kiépítésének. Kibékülés gróf Tisza Istvánnal lehetet­len ! Lehetetlen nem személyi okból, hanem azért, mer; ő a megtestesítője anuak a demo­ralizáló és destruktív rendszernek, u meiy az ő nevéhez fűződik. Ez a rendszer az alkot­„Miuden Demosthenosnól szebben beszél a tett!“ Nem kenyerünk az émelygős öndicsek­vés, mert mig egyrészt tudjuk, hogy csele­kedeteinket bírálni egyedül olvasóink hivatot­tak, addig ismerjük azt a közmondást is, mely a legtalálóbban ironizálja az emberek némelyikének ezt a rossz szokását. Három évi munkásságunk méltánylását tehát rá bízzuk azokra a független, becsületes olvasókra, akiknek alkalmuk nyílt megismer­kedni velünk, akiknek a hét csütörtöki és vasárnapi reggelén megszokott és várva-várt vendégeivé lettünk, akik jól ludják, hogy csak egv eszméért hevültünk és fogunk hevülni mindig: Magyarország függetlenségéért! Bővebb program mot adni újból szinte felesleges, mert hisz ez magában foglalja azt, hogy mi e lobogó alatt szükebb pátriánk: Baranyamegys és városunk felvirágoztatását és lakosságának boldogulását igykszünk elő­mozdítani. Egyedüli jutalmunk érte az a szeretet, molylyel heunÜnket o vármegyének/e#/o66/«/ megajándékoznak serre igyekszünkérdemes sé válni a jövőben is, amidőn kérjük, hogy az j uj esztendő alkalmából újítsák meg előfizeté­süket, moly' egész évre . 10 K —- f. fél évre . . . 5 K — f. negyedévre . . 2 K 50 f. í csupán. Helybeli előfizetőinknek házhoz szát- i lkjuk, vid étiek postán kapják héteukint két- I szer; csütörtökön és vasárnap. A kiadóhivatal. I ban van. A betörő is lehajol a pénztárcáért, I későn rántják a cérnát, mert akkor már meg-' I markorlta- a bársony kabátos a tárcát. A tárca tulajdonosa és a betörő között vereke­dés fejlődik, amelynek az vet véget, hogy a betörő megvillogtatja a bicskáját. Azután egy­szerűen elvonul. A közönség különben neki ad igazat. A kezeik gesztusával is ezt mond­ják. A pénztárca tulajdonosa még megfenye­geti az öklével a távozót, de a bársonykabá­tos messze és hátul van már tőle ez utóbbi nyomában pedig a riporter. * Elhagyott kültelki rész, a Váci-ut vala­melyik mellékutcája, dülledező földszintes há­zakkal. Egy ilyen házsarkon megy végig a bársony kabátos. Útközben kinyitogatja a bu- gyellárisát, újra meg újra megnézegeti a benne lévő pénzt; csak krajcárdarabok vannak benne, szomorú és megvető pillantásokat vet rá. Nyomában a riporter; öt-hat méter a,közöt­tük lévő distancia. A riporter tettetett unott- sággal megy, lekonyitott fejjel, bután, mint valami munkanélküli. Egyszerre egy félig pajta, félig istállószerü ház fából való kapuján be­oson a bársonykábátos. A riporter előveszi noteszét meg a ceruzáját és feljegyzi a ház­számot. (Vége köv.) ás gyors tempóban az Andrássy-ut felé el, A sofför, aki dolgát végezte a házikóban, nyitott ruhában kirohan az üldözőkkel; ezek most már az utca népével megszaporodtak és üldözik konflisokon és biciklin az autót, amelyről a menekülők fügét mutatnak és lo­bogtatják zsebkendőiket. A kép az első részé­ben az üldözést a Teréz-körutig mutatja: a másik részben már az Aréna-uton vannak. Szemben látszik a miüeniumi emlékoszlop. Az automobilosok a hídon átkerülnek, itt a Weingruber mögött befordúlnak, leugranak a gépkocsiról és eltűnnek az erdőben. * Szerkesztőség, képekkel, karikatúrákkal, ’raragasztott ujságszeletekkel, térképpel és áqy könyvvel. A szerkesztőségi tagok 'állják a riportert. Az egy ujságlapot lo- , felolvassa az újság egy cikkét, a a felolvasást csodálkozó gesztusokkal A riportert mindjobban elfogja az iz- eveskedik, csóválja a fejét, hogyan j, más a szobát mutatja, amint :i fognak. A körülállók egy része .va hallgat, mások vitatkoznak. A jelenik egy újsághír. .otüs betörés. A . . . . templom- ka betörők jártak. A detektívek i értesültek az esetről, meglesték >rők kijöttek. A gonosztevőknek még maradt annyi idejük, hogy egy idegen automobil segítségével a ligetbe hajtva, el­meneküljenek. A templomot tüzetessen át­vizsgálták, de hiányt nem fedeztek fel. A rendőrség a titokzatos betörés dolgában, mint­hogy kár nincs, beszüntette az eljárást.“ Az előbbi kép. A riporter egyet üt a homlokára. Hopp, megtaláltam a dolog nyit­ját. A fiuk faggatják, kabátjánál fogva rán- cigálják, ő azonban előveszi a pénztárcáját, amelyben nem talál elegendő pénzt. Össze­szedi a többiektől. Az egyik papirospénzt ad, a másik kiönti erszényét és két rézkrajcárt hullat ki belőle. Az egyik zsúrnaliszta ünne- pies beszédet tart a riporterhez, aki kalapját és felöltőjét kezében tartja. A többiek meg­ölelik, majd ujságlapokat tűznek a botjaikra. Ilyen zászló kiséret mellett vonul ki a riporter. * A mutatványos sor a ligetben. Két su- hanc azon mulat, hogy egy vékony fonálra kötött pénztárcát dob a földre. Cselédleányok, vagy facér iparoslegények utána nyúlnak, amikor pedig a kezükben vélik, az egyik suhanc megrántja a cérnát, a tárca ugrik, a boldog megtaláló pedig haragszik. A közön­ség között sétál a riporter is, aki jót mulat ezen a nyers mókán. Egyszerre a közönség között terem a bársony kabátos pepita nad- rágos betörő. A riporter felismeri és nyomá-

Next

/
Thumbnails
Contents