Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)

1914-01-04 / 2. szám

égési éven át. A szegényekre gon­ok és ha már az ő fölsegélyezésük alatt mulatunk, akkor segélyezzük is két alaposan. Kevesebb kiadással, kisebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük amit nagy luxussal. Ne pazaroljanak jkat, ne fejtsenek ki olyan fényűzést, mely ebben az esetben a nélkülözők ro­­■­­­tára megy. Legyen a jelszó az idei far­sangban a takarékosság és biztosak lehet­nek a rendezők a felől, hogy ez a tán­­colók publikumának helyeslésével fog ta­lálkozni. Politika. Minden vonalon megtörténtek a szoká­sos újévi üdvözlések. Az ellenzéken különö­sen nagy jelentőségűek azok a nyilatkozatok, melyeket, Apponyi, Kossuth és Zichy Aladár tettek, de különösen a Justh Gyuláé, aki a többek között a következőket is mondta: Nagyon természetes, hogy nekünk kettő­zött erővel kell folytatnunk a küzdelmet nem­csak a mostani kormány ellen, hanem a mostani rendszer ellen is. Az teljesen ki van zárva, a­mit egyesek korportáltak, hogy ha a kormány eltávolíttatik, mi a mostani több­séggel hajlandók volnánk megegyezni. Ezt ki­zártnak tartom. Teljes morális lehetetlenség a mi részünkről, hogy megegyezzünk a mos­tani többséggel, mert azokkal, a­kik a nem­zet korrumpálásával jöttek hatalomra, a­kik csak fegyveres erővel, hatalommal és erőszak­kal tudtak mandátumot szerezni, mi tárgyalá­sokba nem bocsátkozhatunk. Ha a főbűnösök eltávolíttattak és helyükbe jönnek megint ugyanabból a táborból, ugyanazon tendenciával telített egyének, ezzel semmit sem értünk el, semmit sem javítottunk a mai helyzeten. * Az egyesült függetlenségi és 48-as párt helyiségében nagy számmal gyűltek össze az újév első napjának déli 12 órájakor a függet­lenségi párt tagjai és kültagjai. Gróf Károlyi Mihályt megérkezésekor dörgő éljennel fogad­ták és a párt nevében Sághy Gyula alelnök hosszabb beszédben emelte ki azokat az ér­demeket, a­melyeket gróf Károlyi Mihály a függetlenségi pártok egyesítése körül és azóta is lankadatlan munkássága által szerzett. Gróf Károlyi Mihály megköszönve az üdvözlést, elhárítja a dicséreteket, mert az egyesülés na­gy munkája Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Apponyi Albert érdeme, a­kik az egyesülés érdekében megtettek mindent a kellő időben és azzal az őszinteséggel az odaadással, a­mely a nagy embereket jellemzi. Majd így folytatni: Üldözve vagyunk, alkotmányunktól és közszabadságunktól f­sztanak meg bennünket a korrupció, sőt a panama eszközeivel. A gazdasági helyzet rossz volta, melynek nagy részben előidézője ez a rendszer, segítségére jön a kormánynak, hogy minket letörjön, de ha mi kitartunk és ha mi tovább eltökélten azzal az energiával és akaraterővel küzdünk, a­melylyel eddig küzdöttünk,­­ ha nem engedünk és nem hajtunk fejet és térdet a zsarnok uralom előtt, akkor a győzelmünk biztos! Ma még nem látjuk a reménység hajnalát virradni, de bizonyos elégedetlenségi jeleket, a földrengéseket megelőző morajt már észre lehet venni. A munkapárti rend­szeren a panamák és visszaélések már észre­vehető repedéseket okoztak, melyeket hiába igyekeznek szofizmákkal és rabulisztikákkal betapasztani. Az alkotmányos szabadság helyreállítá­­sáért és a korrupció és panama ellen folyó küzdelemben nem szabad megengedni, hogy tevékenységünk kimerüljön, mert hiven a 48-as eszmékhez folytatnunk kell az agitációt ,és elő kell készíteni az országot a demok­ratikus fejlődésre. Ennek a demokratikus fej­lődésnek első foka­­az általános, egyenlő és titkos választási rendszerben rejlik, mely nem csak uj életet, de uj tartalmat is fog adni ezen országnak s a mely elengedhetetlen kellékét képezi a nemzeti függetlenség foko­zatos kiépítésének. Kibékülés gróf Tisza Istvánnal lehetet­len ! Lehetetlen nem személyi okból, hanem azért, mert ő a megtestesítője annak a demo­ralizáló és destruktív rendszernek, a­mely az ő nevéhez fűződik. Ez a rendszer az alkot­mány és a közszabadságok letörésében csú­csosodik ki, a­mit a korrupció és a panama eszközeivel visz véghez, hisz a miniszterelnök úr maga nevezte­­közhasznú tevékenység­nek* elődje azon eljárását, a­melyet a bíró­ság is panamának minősített. * Tisza is nagyképűsködött hívei előtt az­­ év első napján és nem fukarkodott az ellen­zéki küzdelem lekicsinylésével. Beszélt­­ a­­megoldásra váró“ nagy kérdésekről, a jövő­ben kifejtendő nagy nemzeti nautikáról, — mindenről beszélt,­— csak a só és a pinka­­pénz­ról hallgatott, amelyeknek felhasználásával építhette föl mai despotikus uralmát, és gyors tempóban az Andrássy-út felé el. A soffőr, aki dolgát végezte a házikóban, nyitott ruhában kirohan az üldözőkkel; ezek most már az utca népével megszaporodtak és üldözik konflisokon és biciklin az autót, amelyről a menekülők fügét mutatnak és lo­bogtatják zsebkendőiket. A kép az első részé­ben az üldözést a Teréz­ körútig mutatja, a másik részben már az Aréna-úton vannak. Szemben látszik a milleniumi emlékoszlop. Az automobilosok a hídon átkerülnek, itt a Weingruber mögött befordulnak, leugranak a gépkocsiról és eltűnnek az erdőben. * Szerkesztőség, képekkel, karikatúrákkal,­­raragasztott újságszeletekkel, térképpel és egy könyvvel. A szerkesztőségi tagok­­állják a riportert. Az egy újságlapot le­­, felolvassa az újság egy cikkét, a a felolvasást csodálkozó gesztusokkal A riportert mindjobban elfogja az sz­­ereskedik, csóválja a fejét, hogyan­­, más a szobát mutatja, amint ki fognak. A körülállók egy része .va hallgat, mások vitatkoznak. A jelenik egy újsághír. .otas betörés. A . . . . templom­­ba betörők jártak. A detektívek­­ értesültek az esetről, meglesték­elők kijöttek. A gonosztevőknek még maradt annyi idejük, hogy egy idegen automobil segítségével a ligetbe hajtva, el­meneküljenek. A templomot tüzetessen át­vizsgálták, de hiányt nem fedeztek fel. A rendőrség a titokzatos betörés dolgában, mint­hogy kár nincs, beszüntette az eljárást.“ Az előbbi kép. A riporter egyet üt a homlokára. Hopp, megtaláltam a dolog nyit­ját. A fiúk faggatják, kabátjánál fogva rán­­cigálják, ő azonban előveszi a pénztárcáját, amelyben nem talál elegendő pénzt. Össze­szedi a többiektől. Az egyik papirospénzt ad, a másik kiönti erszényét és két rézkrajcárt hullat ki belőle. Az egyik zsurnaliszta ünne­­pies beszédet tart a riporterhez, aki kalapját és felöltőjét kezében tartja. A többiek meg­ölelik, majd újságlapokat tűznek a botjaikra. Ilyen zászló kíséret mellett vonul ki a riporter. * A mutatványos sor a ligetben. Két su­­hanc azon mulat, hogy egy vékony fonálra kötött pénztárcát dob a földre. Cselédleányok, vagy facér iparoslegények utána nyúlnak, amikor pedig a kezükben vélik, az egyik suhanc megrántja a cérnát, a tárca ugrik, a boldog megtaláló pedig haragszik. A közön­ség között sétál a riporter is, aki jót mulat ezen a nyers mókán. Egyszerre a közönség között terem a bársony kabátos pepita nad­­rágos betörő. A riporter felismeri és nyomá- * Elhagyott kültelki rész, a Váci-út vala­melyik mellékutcája, dülledező földszintes há­zakkal. Egy ilyen házsarkon megy végig a bársony kabátos. Útközben kinyitogatja a bu­­gyellárisát, újra meg újra megnézegeti a benne lévő pénzt, csak krajcárdarabok vannak benne, szomorú és megvető pillantásokat vet rá. Nyomában a riporter, öt-hat méter a,közöt­tük lévő distancia. A riporter tettetett unott­­sággal megy, lekonyitott fejjel, bután, mint valami munkanélküli. Egyszerre egy félig pajta, félig istállószerü ház fából való kapuján be­oson a bársonykabátos. A riporter előveszi noteszét meg a ceruzáját és feljegyzi a ház­számot. (Vége köv.) MOHÁCSI HÍRLAP 1914. január 4. A „Mohácsi Hirlap“-ért. — Kérelem az olvasókhoz. — „Minden Demosthenosnál szebben beszél a tett!“ Nem kenyerünk az émelygős öndicsek­vés, mert míg egyrészt tudjuk, hogy csele­kedeteinket bírálni egyedül olvasóink hivatot­tak, addig ismerjük azt a közmondást is, mely a legtalálóbban ironizálja az emberek némelyikének ezt a rossz szokását. Három évi munkásságunk méltánylását tehát rá­bízzuk azokra a független, becsületes olvasókra, akiknek alkalmuk nyílt megismer­kedni velünk, akiknek a hét csütörtöki és vasárnapi reggelén megszokott és várva-várt vendégeivé lettünk, akik jól tudják, hogy csak egy eszméért hevültünk és fogunk hevülni mindig: Magyarország függetlenségéért! Bővebb program­mot adni újból szinte felesleges, mert hisz ez magában foglalja azt, hogy mi e lobogó alatt szűkebb pátriánk, Baranya megye és városunk felvirágoztatását és lakosságának boldogulását igykszünk elő­mozdítani. Egyedüli jutalmunk érte az a szeretet, melylyel bennünket a vármegyének/e#/666/­/ megajándékoznak s erre igyekszünk érdemes­sé válni a jövőben is, amidőn kérjük, hogy az­­ uj esztendő alkalmából újítsák meg előfizeté­süket, mely' egész évre . 10 K —­ f. fél évre . . . 5 K — f. negyedévre . . 2 K 50 f. I csupán. Helybeli előfizetőinknek házhoz szál­­l lkjuk, vid­ékiek postán kapják hétenkint két- I szer, csütörtökön és vasárnap. A kiadóhivatal. I ban van. A betörő is lehajol a pénztárcáért, s későn rántják a cérnát, mert akkor már meg-i­s marko­lta­ a bársony kabátos a tárcát. A tárca tulajdonosa és a betörő között vereke­dés fejlődik, amelynek az vet véget, hogy a betörő megvillogtatja a bicskáját. Azután egy­szerűen elvonul. A közönség különben neki ad igazat. A kezeik gesztusával is ezt mond­ják. A pénztárca tulajdonosa még megfenye­geti az öklével a távozót, de a bársonykabá­tos messze és hátul van már tőle ez utóbbi nyomában pedig a riporter.

Next