Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)
1914-01-04 / 2. szám
égési éven át. A szegényekre gonok és ha már az ő fölsegélyezésük alatt mulatunk, akkor segélyezzük is két alaposan. Kevesebb kiadással, kisebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük amit nagy luxussal. Ne pazaroljanak jkat, ne fejtsenek ki olyan fényűzést, mely ebben az esetben a nélkülözők ro■tára megy. Legyen a jelszó az idei farsangban a takarékosság és biztosak lehetnek a rendezők a felől, hogy ez a táncolók publikumának helyeslésével fog találkozni. Politika. Minden vonalon megtörténtek a szokásos újévi üdvözlések. Az ellenzéken különösen nagy jelentőségűek azok a nyilatkozatok, melyeket, Apponyi, Kossuth és Zichy Aladár tettek, de különösen a Justh Gyuláé, aki a többek között a következőket is mondta: Nagyon természetes, hogy nekünk kettőzött erővel kell folytatnunk a küzdelmet nemcsak a mostani kormány ellen, hanem a mostani rendszer ellen is. Az teljesen ki van zárva, amit egyesek korportáltak, hogy ha a kormány eltávolíttatik, mi a mostani többséggel hajlandók volnánk megegyezni. Ezt kizártnak tartom. Teljes morális lehetetlenség a mi részünkről, hogy megegyezzünk a mostani többséggel, mert azokkal, akik a nemzet korrumpálásával jöttek hatalomra, akik csak fegyveres erővel, hatalommal és erőszakkal tudtak mandátumot szerezni, mi tárgyalásokba nem bocsátkozhatunk. Ha a főbűnösök eltávolíttattak és helyükbe jönnek megint ugyanabból a táborból, ugyanazon tendenciával telített egyének, ezzel semmit sem értünk el, semmit sem javítottunk a mai helyzeten. * Az egyesült függetlenségi és 48-as párt helyiségében nagy számmal gyűltek össze az újév első napjának déli 12 órájakor a függetlenségi párt tagjai és kültagjai. Gróf Károlyi Mihályt megérkezésekor dörgő éljennel fogadták és a párt nevében Sághy Gyula alelnök hosszabb beszédben emelte ki azokat az érdemeket, amelyeket gróf Károlyi Mihály a függetlenségi pártok egyesítése körül és azóta is lankadatlan munkássága által szerzett. Gróf Károlyi Mihály megköszönve az üdvözlést, elhárítja a dicséreteket, mert az egyesülés nagy munkája Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Apponyi Albert érdeme, akik az egyesülés érdekében megtettek mindent a kellő időben és azzal az őszinteséggel az odaadással, amely a nagy embereket jellemzi. Majd így folytatni: Üldözve vagyunk, alkotmányunktól és közszabadságunktól fsztanak meg bennünket a korrupció, sőt a panama eszközeivel. A gazdasági helyzet rossz volta, melynek nagy részben előidézője ez a rendszer, segítségére jön a kormánynak, hogy minket letörjön, de ha mi kitartunk és ha mi tovább eltökélten azzal az energiával és akaraterővel küzdünk, amelylyel eddig küzdöttünk, ha nem engedünk és nem hajtunk fejet és térdet a zsarnok uralom előtt, akkor a győzelmünk biztos! Ma még nem látjuk a reménység hajnalát virradni, de bizonyos elégedetlenségi jeleket, a földrengéseket megelőző morajt már észre lehet venni. A munkapárti rendszeren a panamák és visszaélések már észrevehető repedéseket okoztak, melyeket hiába igyekeznek szofizmákkal és rabulisztikákkal betapasztani. Az alkotmányos szabadság helyreállításáért és a korrupció és panama ellen folyó küzdelemben nem szabad megengedni, hogy tevékenységünk kimerüljön, mert hiven a 48-as eszmékhez folytatnunk kell az agitációt ,és elő kell készíteni az országot a demokratikus fejlődésre. Ennek a demokratikus fejlődésnek első fokaaz általános, egyenlő és titkos választási rendszerben rejlik, mely nem csak uj életet, de uj tartalmat is fog adni ezen országnak s a mely elengedhetetlen kellékét képezi a nemzeti függetlenség fokozatos kiépítésének. Kibékülés gróf Tisza Istvánnal lehetetlen ! Lehetetlen nem személyi okból, hanem azért, mert ő a megtestesítője annak a demoralizáló és destruktív rendszernek, amely az ő nevéhez fűződik. Ez a rendszer az alkotmány és a közszabadságok letörésében csúcsosodik ki, amit a korrupció és a panama eszközeivel visz véghez, hisz a miniszterelnök úr maga nevezteközhasznú tevékenységnek* elődje azon eljárását, amelyet a bíróság is panamának minősített. * Tisza is nagyképűsködött hívei előtt az év első napján és nem fukarkodott az ellenzéki küzdelem lekicsinylésével. Beszélt amegoldásra váró“ nagy kérdésekről, a jövőben kifejtendő nagy nemzeti nautikáról, — mindenről beszélt,— csak a só és a pinkapénzról hallgatott, amelyeknek felhasználásával építhette föl mai despotikus uralmát, és gyors tempóban az Andrássy-út felé el. A soffőr, aki dolgát végezte a házikóban, nyitott ruhában kirohan az üldözőkkel; ezek most már az utca népével megszaporodtak és üldözik konflisokon és biciklin az autót, amelyről a menekülők fügét mutatnak és lobogtatják zsebkendőiket. A kép az első részében az üldözést a Teréz körútig mutatja, a másik részben már az Aréna-úton vannak. Szemben látszik a milleniumi emlékoszlop. Az automobilosok a hídon átkerülnek, itt a Weingruber mögött befordulnak, leugranak a gépkocsiról és eltűnnek az erdőben. * Szerkesztőség, képekkel, karikatúrákkal,raragasztott újságszeletekkel, térképpel és egy könyvvel. A szerkesztőségi tagokállják a riportert. Az egy újságlapot le, felolvassa az újság egy cikkét, a a felolvasást csodálkozó gesztusokkal A riportert mindjobban elfogja az szereskedik, csóválja a fejét, hogyan, más a szobát mutatja, amint ki fognak. A körülállók egy része .va hallgat, mások vitatkoznak. A jelenik egy újsághír. .otas betörés. A . . . . templomba betörők jártak. A detektívek értesültek az esetről, meglestékelők kijöttek. A gonosztevőknek még maradt annyi idejük, hogy egy idegen automobil segítségével a ligetbe hajtva, elmeneküljenek. A templomot tüzetessen átvizsgálták, de hiányt nem fedeztek fel. A rendőrség a titokzatos betörés dolgában, minthogy kár nincs, beszüntette az eljárást.“ Az előbbi kép. A riporter egyet üt a homlokára. Hopp, megtaláltam a dolog nyitját. A fiúk faggatják, kabátjánál fogva ráncigálják, ő azonban előveszi a pénztárcáját, amelyben nem talál elegendő pénzt. Összeszedi a többiektől. Az egyik papirospénzt ad, a másik kiönti erszényét és két rézkrajcárt hullat ki belőle. Az egyik zsurnaliszta ünnepies beszédet tart a riporterhez, aki kalapját és felöltőjét kezében tartja. A többiek megölelik, majd újságlapokat tűznek a botjaikra. Ilyen zászló kíséret mellett vonul ki a riporter. * A mutatványos sor a ligetben. Két suhanc azon mulat, hogy egy vékony fonálra kötött pénztárcát dob a földre. Cselédleányok, vagy facér iparoslegények utána nyúlnak, amikor pedig a kezükben vélik, az egyik suhanc megrántja a cérnát, a tárca ugrik, a boldog megtaláló pedig haragszik. A közönség között sétál a riporter is, aki jót mulat ezen a nyers mókán. Egyszerre a közönség között terem a bársony kabátos pepita nadrágos betörő. A riporter felismeri és nyomá- * Elhagyott kültelki rész, a Váci-út valamelyik mellékutcája, dülledező földszintes házakkal. Egy ilyen házsarkon megy végig a bársony kabátos. Útközben kinyitogatja a bugyellárisát, újra meg újra megnézegeti a benne lévő pénzt, csak krajcárdarabok vannak benne, szomorú és megvető pillantásokat vet rá. Nyomában a riporter, öt-hat méter a,közöttük lévő distancia. A riporter tettetett unottsággal megy, lekonyitott fejjel, bután, mint valami munkanélküli. Egyszerre egy félig pajta, félig istállószerü ház fából való kapuján beoson a bársonykabátos. A riporter előveszi noteszét meg a ceruzáját és feljegyzi a házszámot. (Vége köv.) MOHÁCSI HÍRLAP 1914. január 4. A „Mohácsi Hirlap“-ért. — Kérelem az olvasókhoz. — „Minden Demosthenosnál szebben beszél a tett!“ Nem kenyerünk az émelygős öndicsekvés, mert míg egyrészt tudjuk, hogy cselekedeteinket bírálni egyedül olvasóink hivatottak, addig ismerjük azt a közmondást is, mely a legtalálóbban ironizálja az emberek némelyikének ezt a rossz szokását. Három évi munkásságunk méltánylását tehát rábízzuk azokra a független, becsületes olvasókra, akiknek alkalmuk nyílt megismerkedni velünk, akiknek a hét csütörtöki és vasárnapi reggelén megszokott és várva-várt vendégeivé lettünk, akik jól tudják, hogy csak egy eszméért hevültünk és fogunk hevülni mindig: Magyarország függetlenségéért! Bővebb programmot adni újból szinte felesleges, mert hisz ez magában foglalja azt, hogy mi e lobogó alatt szűkebb pátriánk, Baranya megye és városunk felvirágoztatását és lakosságának boldogulását igykszünk előmozdítani. Egyedüli jutalmunk érte az a szeretet, melylyel bennünket a vármegyének/e#/666// megajándékoznak s erre igyekszünk érdemessé válni a jövőben is, amidőn kérjük, hogy az uj esztendő alkalmából újítsák meg előfizetésüket, mely' egész évre . 10 K — f. fél évre . . . 5 K — f. negyedévre . . 2 K 50 f. I csupán. Helybeli előfizetőinknek házhoz száll lkjuk, vidékiek postán kapják hétenkint két- I szer, csütörtökön és vasárnap. A kiadóhivatal. I ban van. A betörő is lehajol a pénztárcáért, s későn rántják a cérnát, mert akkor már meg-is markolta a bársony kabátos a tárcát. A tárca tulajdonosa és a betörő között verekedés fejlődik, amelynek az vet véget, hogy a betörő megvillogtatja a bicskáját. Azután egyszerűen elvonul. A közönség különben neki ad igazat. A kezeik gesztusával is ezt mondják. A pénztárca tulajdonosa még megfenyegeti az öklével a távozót, de a bársonykabátos messze és hátul van már tőle ez utóbbi nyomában pedig a riporter.