Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)

1914-01-04 / 2. szám

1914. január 4. Ki a gyilkos? A gyanú a feleségre irányul. Villány véres szenzációja. — Saját tudósítónktól. — Napok óta véres szenzációja van Villány községnek. Egy reggel arcán tátongó, lőtt seb­bel vitte be a felesége Windheim József va­gyonos bortermelőt Pécsre, ahol a közkórház­ban még mielőtt kihallgatták volna, meghalt. A csendőrök nyomozni kezdtek,az ügyben a csakhamar olyan adatokra bukkantak, ame­lyekből kétségtelenül megállapíthatták, hogy Windheim gyilkosságnak az áldozata. Kihall­gatták az áldozat feleségét is, aki a feltett kérdésekre a legzavarosabb feleleteket adta. Azt mondta ugyanis, hogy férje, aki az ő hálószobájával szomszédos pitvarban nyugo­dott, öngyilkossági szándékkal lőtt magára, ő azonban a lövés zaját nem hallotta s csak jó időre a pisztoly elsütése után lett figyel­messé férje fájdalmas nyöszörgésére. „Egész éjjel ápoltam.“ Zavaros bőbeszédűséggel elbeszélte to­vábbá, hogy azonnal a seb kimosásához fo­gott s mialatt ápolgatta a súlyosan sérült em­bert, az elárulta neki, hogy ő maga emelt fegyvert maga ellen. „Egész éjjel ápoltam ! — mondta két­ségbeesett siránkozással a csendőröknek,­­ de nem tudtam megmenteni az életnek.“ A körülöttük állók sehogy sem tudták megmagyarázni maguknak ezt a nagy kétség­­beesést, mert hisz’ a faluban mindenki tudta, hogy a férj és feleség nem a legideálisabb családi életet élik s hogy ezzel magyarázható meg az is, hogy a meggyilkolt férj nem is a szobában, hanem a pitvarban volt kénytelen napi fáradalmait kipihenni. Windheiméknál napirenden voltak a pörlekedések s a szerencsétlen embernek po­kol volt az élete felesége mellett, akinek mó­dos rokonsága most gondosan tüntet el min­dent, ami a rejtélyes bűncselekményre vilá­gosságot deríthetne. Windheimnét letartóztatták.­­ Később Windheimné úgy nyilatkozott, hogy nem tartja azt sem lehetetlennek, hogy férje tényleg gyilkosság áldozata, azonban bi­zonyára valamelyik ellensége lőtte le a nyitott ablakon keresztül. E zavaros előadás után mindjobban ki­élesedett az a gyanú, hogy a szörnyű bűn el­követője maga a feleség, akit a csendőrök nyomban letartóztattak s átadták a siklósi kir.­i járásbíróságnak. A nyomozás során kiderült, hogy a meg­gyilkolt férj 14.000 koronára volt biztosítva különböző intézeteknél s igy ez is való­­szinüvé teszi, hogy a csendőrök gyanúja nem alaptalan.­............ ■ ■ | HÍREK.I — Az esküdtbiróság ülésszakai. Az igazságügyminiszter rendeletileg megállapí­totta, hogy az 1914-ik és az azt követő évek­ben az esküdtbiróság 28 ülésszakban tárgyal, akként, hogy az ülésszakok minden év ja­nuár, február, március, április, május és jú­nius 2-án, 12-én és 22-én, szeptember 12-én, és 22-én, október, november 2-án, 12-én, 22-én, végül december 2-án és 12-én kez­dődnek. — Kitüntetett vasutas: Schaumburg-Lippe Adolf uralkodó herceg Kiss Gyulát, házi rendje tiszti keresztjének III. osztályá­val tüntette ki. Kiss Gyula az üzletvezető­ségnek Pécsett való fölállítása óta a köz­pontilag kezelt máz.­forgalmi főnökségnek vezetője, mint az üzletvezetőség III. osztá­lyának főnök helyettese. — Adomány a szegény gyermekek felruházására. A­­Mohácsi Polgárok Olvasó­körének elnöksége 50 (ötven) koronát jutta­tott Pribék József igazgató tanítóhoz folyó hó 27-én, hogy azt a szegény gyermekek felru­házására fordítsák a belvárosi rk. elemi nép­iskolában. Ezen nagylelkű adományt ez után nyugtázza hálás köszönettel a fentnevezett igazgató. — Előléptetés. A pécsi postaigazgató­ság január 1-i hatállyal Atyimovics Sándorné mohácsi II. o. kezelőnőt I. o. kezelőnővé léptette elő. — Az első lépés a munkásbiztositók ellen. Megírtuk, hogy december 19-én volt az Országos Munkásbiztosító Pénztár közgyű­lése, amelyen tudvalevőleg viharos jelenetek játszódtak le. A közgyűlés kiküldöttei nagy korteskedés után Lukács Józsefet, a Drasche­­téglagyár igazgatóját választották meg elnökké, annak ellenére, hogy a Méhely Kálmán és Farkas Elek vezetésével megalakult munka­adói ellenzék az elnöksége ellen foglalt állást. A Méhely—Farkas-párt a kudarc után kivo­nult a teremből, óvást emelt a választás el­len és kérte az Állami Munkásbiztosító Hiva­taltól, hogy a közgyűlés határozatát semmi­sítse meg. 2-án délben érkezett le a döntés. E szerint a Munkásbiztosítási Hivatal érvény­telennek jelenti ki a választást, eak­nökségét és az új igazgatóságot nem el és utasítja az Országos Pénztárt, feb­ruár 1-ére új közgyűlést hívjon össze é ejtse meg az új választásokat. A mű táborában ez a döntvény nagy elkeset keltett, mert Tisza minapi beszédének, ami­ben a munkásbiztositási hivatal reformt emlegette ez az első fenyegető következmény . A Mohácsi Földmivesek Olvasó köre 1914. január 4-én délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári je­lentés a kör 1913. évi életéről. 2. Pénztári és könyvtári jelentés. 4. Tisztújitás. 5. Indít­ványok. 6. Újságok elárverezése. — Hol késett a posta? Nagy izgal­mat keltett csütörtökön este Dunaszekcsőn, hogy a Mohácsról a délután induló postakocsi, melynek fél 7 órakor kellett volna megérkez­nie Dunaszekcsőre, még a késő éjjeli, sőt másnap reggeli órákban sem érkezett meg. Távirati intézkedésekre rögtön úgy Mohácsról, mint Dunaszekcsőről kirendelték a csendőrö­ket, akik közül a dunaszekcsőiek csak más­nap délelőtt 11 óra körül akadtak rá a köz­ségbe vezető országúton. A kocsis a megké­­sés okául azt adta elő, hogy a postakocsival az éj sötétjében neki­ment egy kőrakásnak, s járműve megrongálódván, annak kijavításá­val töltötte el az időt. A szállítmánynak semmi baja s igy több mint valószínű, hogy a jó itókát meg nem vető ember valahová betért, elázott s addig rá se hederitett a dolgára, m­ig mámorát ki nem pihente. A vizsgálat megindult. Eddig annyit meg tudtak állapítani, hogy bűncselekmény fenn nem forog. — Az Iparosok Olvasókörének „Szil­veszter-estélye — be kell vallanunk — nem eléghette ki azokat a várakozásokat, melyekkel eléje néztünk. A pécsiektől többet vártunk, mint amit kaptunk s őszintén szólva, valami érthetetlen kedvetlenség uralta a sze­replőket, ami hamarosan átült a termet zsuf­­folásig megtöltő közönségre is. Nem követünk el udvariatlanságot a vendégekkel szemben, ha megjegyezzük, de vétkeznénk az igazság ellen, ha elhallgatnék, hogy az estély sikerült számait a mohácsiaktól nyertük. Atyimovics Natália egy kedves monológgal, Szmerkács Mariska, Puppi Vilma és Szünstein Mariska, Egerszegi Árpád, Volcsek Lajos és Verebly József pedig „Az uj kurait cimü németből fordított bohóságban arattak tapsokat. Kipró­bált, kitűnő műkedvelők ők mindannyian s nélkülök bizony igen sovány lett volna a Kör végi idők óta a legkedélyesebbnek ismert Szilveszter-esti mulatsága. Zadria sem volt elemében, sőt egyik kupléjával a Kör egy régi tagja s a rendezésben fáradhatatlan köri igazgató között konfliktust is idézett elő, amit bizony-bizony, egy kissé nagyobb körültekin­tés mellett el lehetett volna kerülni. Bánye Ferencz dalai fülbemászók, élvezhetők­­ ugyan, de fehér asztal mellett szívesebb hallgatja az ember, mint színpadról, látták az ő és a Bálint István „Rel­mon“ c. páros jelenetén is, bár a darab eléggé bővelkedett bosszantó­ségekben. „A csodagyerek“ c. mese humoros jelenetről csak azt mond'' szívesen elengedtük volna. Éjféli­ néhány pillanatra elaludtak, s a bájos leányokból alakított ang­ világított meg a bengáli fény, MOHÁCSI HÍRLAP

Next