Mohácsi Hirlap, 1917 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-07 / 1. szám

e­ csületességet, ideális emelkedettséget és fogékonyságot minden fájdalom és minden jogtalansággal szemben, ame­lyet le kell küzdeni Szilveszterest az Iparosok Olvasókörében. Az Iparosok Olvasóköre által rendezett szilveszteresti műsoros előadást illetőleg nem lenne elég sablonosan annyit jelentenünk, hogy az erkölcsileg és anyagilag várakozáson felül sikerült, mert akik azt tudják, hogy az ünnepélyt meglőző négy nappal még a mű­sor összes számaiból csak az olvasópróbák­nál tartottak, azok tudják kellőleg méltányolni a szereplők és rendezők minden akadályokat és nehézségeket leküzdő nagy buzgalmát, odaadó lelkes fáradozását. Megbízásból ez után is készséggel tolmácsoljuk az Iparos Olvasókör vezetőségének hálás köszönetét úgy a szereplő hölgyek és uraknak, mint Steidl Antal és Solymár László uraknak az­ért az odaadó buzgalomért, azért a lelkes közrehatásért és vállvetett igyekezetért, me­lyet az estély erkölcsi sikere érdekében ki­fejteni szívesek voltak. Az Iparosok Olvasókörének tágas ter­mei rég nem látott gyönyörű közönséget fo­gadtak ez estén magukba. A műsor kevéssel 9 óra előtt a konferensnek utolsó percben beugrott Solymár László köri igazgató pár bevezető szavával megkezdődött. Inkai József megnyitó beszéde után, melyet az 1917. év­ben megszületendő világbéke reményével szőtt át, Hamberger Ilonka egy nagyon szép műdala következett, melyet Mátrai Bözsike kísért zongorán simulékony, szelid akkordí­­rozással. Ezt Varga Jolánka : „A figyelmes­ség áldozata“ című monológja követte. Varga Jolánka előadóművészetéről minden dicséret felesleges volna, az ő neve e téren már fo­galommá vált, mely a monológ­ írójának esetleges fogyatkozásait is fényesen pótolni képes. A magyar népdalok, melyeket Herger Aranka és Hamberger Etel énekeltek üde, csengő hangon és nagy érzéssel, általános tetszést és sűrű tapsokat váltottak ki. Azután az „Ügyvéd úr reginata“ című aktuális bohó­zat következett, melynek címszerepében Vastagh Gyula s a társszerepekben: Goda Lenke, Goda Gizike és Huber Lajos brillí­roztak, sok-sok kacajt váltva ki a tapsokban hálás közönségből. Hatodik számnak : „Imád­kozik a király“ című melodráma következett, melyet Orkics Marcsa szavalt deklamálásra kiválóan alkalmas orgánumán, érzésteljes hanghordozással. A zongorakíséretet Puppi Erzsébet királynétól követelték az esküt, annak oka az volt, hogy a nemesség a IV. Béla által elkobzott birtokait akarta biztosítani. Régebben a k­rálynéknak saját kancellárjuk volt, rendszerint a veszprémi püspök. A királyné koronázásának fent vázolt formáit megtartották később is, csupán az esküt hagyták el. Saját házi koronát kaptak, m­íg a szent koronával csupán jobb vállu­­kat érintették. Most a királynét a herceg­prímás koronázza meg, illetve helyezi jobb vállára a szent koronát, míg a házi koronát a veszprémi püspök helyezi fejére. A koronázási kocsi, amelyben Erzsé­bet királyné, 1867-ben a koronázásra ment, nehéz, aranyozott kocsi volt, II. Ferdinánd idejéből. Nyolc pompás spanyol mén vonta a kocsit, hatalmas fehér, lo­bogó strud­ollakkal a fejükön. A királyné, mint egy fenséges kép trónolt a kocsiban. Fejét egy csodás brilliáns diadém koro­názta, fejéről ezüsttel átszőtt fátyol omlott le, gyönyörű magyaros derék a testén. Ferenc József király megkoronázása után megtörtént a királyné koronázása az előírt szertartás szerint.­­ Stefiké látta el sokat igérő technikával. A ka­caj csak rövid időre ülhetett el s máris fre­­m­­etikus erővel tört ki: a „Puffi és a Zsír“ , csika tréfás páros jelenetnél, melyet Langer ■ Antal és Goda Lenke adtak elő egymással versengő ügyes poéntírozással,­ hogy aztán ismét méla andalgásba ringassa a kedélyeket­­ a kis Hamberger Ilonka gyönyörű éneke,­­ mellyel a „Darumadár ha elszáll ..." című rendkívül fülbemászó dalt interpretálta. A zongorakíséretet e dalnál is Mátrai Bözsike adta, partnere dalához való ügyes alkalmaz- s kodással. A 9-ik szám­ egy­­­felvonásos víg­­­­játék volt „Katonásan“ címmel, melyben­­ Langer Antal (Gárday ny. huszárőrnagy) sikeresen alakította is, játszotta is az újság­írók iránt előítéletes ellenszenvvel viselkedő,­­ elfogult öreg katonatisztet. Partnerei Goda­­ Gizi (Jolán), Herger Aranka (Olga), Zapff Ede (Lengey), Vastagh Gyula (Huszár) és­­ Kapf János (Gyuri) a műkedvelőktől telhető­­legtöbbet adták. A közönség kacajos hangu­­l­­ata immár a tetőfokra volt emelve, amikor­­ a pódiumra lépett újból Zapff Ede s bármely­­ elsőrangú varieté színpadán megálló alakítás­ban elénekelt egy, vagy harminc stráális és mégis mindig kevés kuplét arról, hogy mikor­­ lesz béke, amelynek különösen helyi vonat­kozású versszakai szakadásig kacagtatták a j­ó közönséget. Zapff kellemes magas tenorja, kiforrott színpadi rutinja meglepték a közön­séget Nem kellett ehhez már semmi egyéb, mint a 11 -ik szám, melyben Németh László­­ (Jóska), Schultz Erich Ottó (Fritz) és Pobisch­­ Károly (pincér) egy „Szövetségesek“ című­­ bohózatot hoztak színre. Az egymás nyelvét nem beszélő magyar huszár, meg német gyalogos közt lefolyt csárdás jelenet a tető­­­­pontra fokozta a kacagásban kimerülő közön­ség tetszését. Különösen Schultz alakítása,­­ Németh jó magyaros akcentuálása, össze­­­­vágó játékok hatottak. E számnál a talpalá­­valót zongorán Kerner Róbert mesteri játéka­­ szolgáltatta. Kf.­estély koronáan tiszta­jövedelmet eredményezett. Felülfizetők névsora : Sey Tamás, Paunz Zsigmond,­ Bálint Lajos és Emmert János 10—10 K, Edhemovics Mehmed főhadnagy 1 8 K, Leovics János, Nagy Ferenc, Bauer­­ Vilmosné, Keserics Ferenc, Wolf Zsigmondné­­ 5—5 K, Freund András, N. N. és Csanády­­ Ilonka 4—4 K, Neágos Szabin, Schmidt Ká­­­­roly, dr. Andrics Tivadarné, Köpf Gusztáv­­ 3—3 K, Bánovics József, Inkei Margit, Lipo­­katics János, Vastagh Gyula, Ackermann József, Piszner György, Baár József Bizony János, Gratzl Gyula, Spitzer Gyula, Hoffmann Kálmán, Szkladányi Ferenc, Kolleth József, Herger Alajos, Szokody Árpád, Petrisevics Mátyás, N. N., Vöő János, Romsics Erzsé­bet, Koszenics főhadnagy, Szász Béla, dr. Budimácz Mihály, Puppi János, Freudt Mik­lós, Keész Józsa, Gelencsér Gizella, Popovics Gergely, Hoffmann Gyula, Kerner Róbert, Joszt Jakab és Joszt Jakabné 2—2 K, Tadics Kálmánné, Horváth Gyuláné, Débert Antalné, Szekeres N., Kovács Istvánné, Sepatz István, Paár Mihály és Flesz Lajos 1—1 koronát, végül Imre pincér 4 K-t, Gyula pincér 2 K-t. Összesen 173 K. Tombolatárgyakat adományoztak: Juszt Jakabné egy darab hímzett kép, Varga Zsig­mondné egy lombfűrész doboz, Goda Gizi és Irén négy tombolatárgy, Heinrich Károlyné 2 virágtartó és 6 darab hamutálca, Báder Lipót egy asztalfutó, Molnár J. Józsefné két ördög, egy baba, Leovics Teruska 5 darab tárgy, Eindrich nővérek 13 drb tombólatárgy és 1 drb körte, Orkics Lajosné 5 kg. liszt, Inkei Margit 2 virágváza és 1 hamutartó, Szünstein Mariska 7 drb tárgy, Kovács Ilonka 1 süteménytartó, Kipper Berta 1 sütemény­tartó, Frank Mária 1 tortatartó, Berger Ármin 3 drb zsebkendő, Berger Sándorné 4 tom­bolatárgy, Boda Margit 6 drb gyümölcstányér, Bánovics nővérek 1 nipp és 1 virágtartó, Witt József 6 tombolatárgy, Herrnhut Zsig­mond 9 tombolatárgy, Schaub Ödön 4 tom­bolatárgy, Abonyi és Barta 1 kézelő doboz, Pánity Vera üveg kancsó és 3 üveg tányér, Molnár Lajos 1 doboz cukor, Ehrenfeld An­talné 1 tombolatárgy, Harnach József 1 üveg borovicska, Csernyánszky Aranka 4 tombola­tárgy, Balogh Pálné 1 sütemény szerviz, Hamberger Ferenc 5 tombolatárgy, Manoj­­lovics Irén 1 baba és 1 virágkosár, Gáspár Ilonka 1 tárgy, Káldor Oszkárné 1 sütemény­tálca, Freund Sámuelné déligyümölcs, Ungár József 1 kép, Kramer Antal fiai 1 tálca, Varga­ Irén 2 váza, Maisics Soma 1 kézi­munka és 3 üres doboz, végül 6 tombola­tárgy nemzetiszinü szalaggal feldiszitve. MOHÁCSI HÍRLAP 1917. január 6. HÍREK. — Kitüntetés. Lelkünk melege fel­pezsdül bennünk mindannyiszor, amikor egy-egy földünket éri a király kitüntetése a harctéren tanúsított bátorságáért, sikerült hadi tetteiért. Ismét nyílik alkalmunk ilyen­ről írni. Lőrinc Sándor hadnagy a 69-es Hindenburg ezredben (polgári életben a Mohácsi Ált. Takarékpénztár könyvelő gya­kornoka) a múlt év augusztusi dolgaiért őfelsége a királytól a hadiékitményes Ill­ad osztályú katonai érdemkereszttel lett kitün­tetve. — Augusztus ...-én P...nál 5 óra­kor kapta a parancsot, hogy századával 5-tel sürüsitse meg a 7-ik századot. Erre a legnagyobb ágyú­ pergőtűzben előrenyomult. Közben az orosz áttörte a frontot. Min­denki várta mi lesz most az 5 ik századdal. Bátor hadnagyunk parancs nélkül támadást határozott el magában a már állásunkban levő és azon átjövő orosz tömeg ellen. Hogy a vakmerő és kockázattal járó táma­dás sikerüljön nem úgy vezényelt, hogy előre, hanem: utánam, amit látva a fehér- és tolnamegyei bakák rettenetesen felbő­szülve, leírhatatlan bátor elszántsággal ro­hantak a támadásba, borzasztó vérfürdőt csináltak, ütve, szúrva, lőve érték el a döntő pillanatot és vagy egy órai vérengző harc után az állásunkban talált orosz leölve, vagy részben el volt fogva. A hihetetlen, ellen­­támadás gyönyörűért ^SV^cLfit és meg volt mentve a front az elfogadló. Mi is szívből t­ratulálunk fiatal földinknek, aki* Lőrinc Andor polgártársunk városi képviselő egyet­len fia. — Vármegyei közgyűlés. Baranya vármegye törvényhatósági bizottsága januári közgyűlését f. hó 8-án tartja, melyen a töb­bek közt tárgyalni fogják Zemplén vármegye közönségének megkereső levelét az általá­nos polgári segédszolgálat országos szer­vezése végett az országgyűlés képviselő­házához intézett feliratának támogatása ügyében. — Keserica Ferenc alapítvány. A mohácsi r. kath. hitközség képviselőtestülete úgyis, mint iskolaszék, december hó 29-én délután kiválóan emelkedett hangulatú ülést tartott. Mindjárt az ülés megnyitása után és napirend előtt, felszólalt ifj Schmidt Károly hitközségi képviselő , szép szavakban mél­tatta Keseríts Ferenc apátplébánosnak Mo­hácson eltöltött 25 éves áldásos működését. Sok kiváló erénye közt legmelegebben emelte ki a szegények istápolása körül kifejtett nagy tevékenységét, mely közben mindig szem előtt tartotta azt, hogy ne tudja a balkéz, a­mi jót a jobb tett. A képviselőtestület a szép beszéd hatása alatt általános nagy lel­kesedéssel határozta el, hogy Keserics Ferenc apátplébános érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg s ugyancsak ifj Schmidt Károly indít­ványára elhatározta, hogy Keseríts Ferenc nevére alapítványt létesít, melynek kamatait a mohácsi katholikus iskolák növendékei fogják élvezni. Az alapítványt társadalmi uton hozzák össze, melyre ott a helyszínén gyűjtést rögtönöztek, mely gyűjtés legott 100 koronát eredményezett. Negyed évszá­zados buzgalom, emberszeretet vezérelte közéleti tevékenység, lelkipásztori fenkölt gondolkodás sem ércben, sem márványban méltóbb megörökítést nem kaphatott. A tárgysorozat keretében a képviselő­testület elhatározta, hogy dr. Koncz Adolfnak, az iskolaszék érdemekben gazdag világi elnöke­

Next