Mohácsi Hirlap, 1918 (8. évfolyam, 27-33. szám)

1918-07-07 / 27. szám

4 — Új összeírás. Az Országos Hadi­­gondozó Hivatal elrendelte az összes hadba­­vonultaknak, a hősi halált haltaknak, eleset­teknek, eltűnteknek, fogságba jutottaknak, rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárvák­nak egyénenkénti összeírásukat, ezen össze­írásokat a helyszínen házról-házra járva számláló lapok kitöltésükkel az erre felkért tantestületi tagok e hó 8. és 9 ik napján, (hétfőn és kedden) fogják teljesíteni, amiért is felhívja az elüljáróság a lakosságot, hogy intézkedjék, miképen a jelzett időben a szük­séges felvilágosításokat megadni tudó felnőtt személy otthon tartózkodjék. Ha a helyszíni felvétel valakinél bármely ok miatt is elma­radna a hadbavonult valamelyik hozzátarto­zója , hó 11-én és 12-én a jegyzőségnél személyesen okvetlenül jelenjék meg, hogy az összeíró lap pótlólag felvehető legyen. — Szépségverseny az 52-es napon. Vasárnap délután az 52-es özvegyek és árvák javára rendezett szépségversenyen az I. díjat Trebitscher Márta, a II. díjat Mis­­kolczy Magda, a III. díjat Szejbold Mariska nyerte meg. Az értékes díjakat a nyertes úrileányok a rendező­bizottságnál átvehetik július hó 12-től kezdve. — Nyaraló gyermekek. A Károly király gyermeknyaraltatási aktió lebonyoli­­títása végett felhívja a községi elüljáróság a lakosságot, hogy azon gyermekeket, kiket az osztrák tengerpartra nyaralni, üdülni kül­deni kíván, a jegyzőségnél e hó 8., 9. és 10. napján okvetlenül jelentse be, mert a későbbi bejelentések nem fognak figyelembe vétetni, nyaralásra olyan egészséges gyer­mekek lesznek elküldve, akik 6-ik életévü­ket betöltötték és 12 évnél nem öregebbek, sem ők maguk nem szenvednek fertőző be­tegségben, sem pedig családjaikban ilyen fenn nem áll, fiuk és leányok előjegyezhetők, a szülőket semmiféle költség nem terheli, a nyaralás körülbelül hat hétre terjed, minden egyéb tudnivalóval a jegyzőség szolgál. — A Legjobb Könyvek vezet a ma­gyar könyvpiacon­ a népszerűségben. Ami érdekest és irodalmat termel a magyar és a világ-szépirodalom, az mind megjelenik a Legjobb Könyvekben. A magyar classikusok sorozatát pedig most nyitotta meg „Ahol a pénz nem Isten" egy teljes Jókai regény a Legjobb Könyvekben. Egyes szám­ára 70 f. — Mindenki gondoskodjék hizóról. A zsírral való ellátás­­fokozódó nehézségein mindenki azzal segíthet, ha háztartása ellá­tása céljából maga gondoskodik egy sertés kihizlalásáról. A tengeri felhasználásáról szóló rendelet még nem jelent meg és ezért a bekövetkező intézkedések még nem isme­retesek, de már most előre látható, hogy vásárlási szabadság nem lesz. Ezért a vá­rosban hizlalók egytől-egyig annak a ve­szélynek teszik ki magukat, hogy sertésüknek nem tudnak takarmányt szerezni. A zsírral való ellátás tehát legcélszerűbben olyan módon biztosítható, ha a városi lakosság a termelőnél hizlaltak A mohácsiak tehát ipar­kodjanak valamely falusi termelővel meg­egyezni a hizlalás tekintetében. E célból a város hatósága igazolványt állít ki, amely­nek felmutatása mellett a termelő a saját szükségletére szánt egy sertés mellett a községi elüljáróságtól engedélyt kap egy másik sertés hizlalására is. Kettőnél több sertés hizlalására a főszolgabíróság adhat engedélyt. Erre a módra a hatóság való­színűleg hirdetményben is fel fogja hívni a közönség figyelmét, mert ebben a rendelet­ben dús, de terményben szűk és zsilinséges világban ez a legjobb módszer a húsnak és zsírnak télre való biztosítására. — A szabadosság hazájából. A nagy fejetlenség, a tomboló szabadság földjéről, Oroszországból hazatérő véreink sok-sok érdekes dolgot beszélnek el az ottani viszo­nyokról. Az egyik egész nekihevülten beszélte el, hogy csak most érti meg a néhai való Zichy Jenő grófnak, az ős­magyarok utáni kutatás mániákusának nagy fanatizmusát Ő is talált az Ural tövében egy vidéket, melynek népe megdöbbentően hasonlít a mi népünkhöz: faji jelleg, népviselet, népszoká­sokon kívül a nyelvében is majd minden harmadik szó magyar, vagy a magyarnak alig valamit elferdített mása és pedig, a mi fő, ugyanazon értelemben használva mint nálunk, míg a többi orosz népnél is gyakorta találkoztunk magyar szavakkal, de egészen más fogalmakra használva. Kuriózumként mondta pl. el, hogy egy üzletben találtak törött piros paprikát. Szép, metszett üvegben volt ez a hazai specialitás, finoman duga­szalva, címkézve — ami az oroszokat jel­lemzi — a címkén azonban az állt, hogy „perec“, tehát a paprikát az orosz perecnek nevezi. Egy más üzletben gyönyörű aranyo­­zott bádog dobozokban volt valami, látszó­lag hermetice elzárva s a doboz tetejébe ez a szó volt préselve, hogy „pecsenye“. Bol­dogan vásároltak belőle s vitték haza rideg fogolytáborukba, útközben találgatva, hogy mi lehet benne: rostélyos, beatsteck, file, vagy borjú fiikandó ? Otthon felbontva tea­süteményt találtak benne, tehát a nyomorult kis passiáns a muszkának pecsenye. Ami fejletlen, szegény, lenézett iparunk azonban a messze keleten nem is mutatja magát olyan nyomorultnak. A szegény foglyok leg­inkább lámpa világnál szőtték álmaikat „kis faluról, barna lányról, otthon való boldog­ságról . . .“ s igy gyakran járták a lámpa­kereskedéseket és meglepődve látták, hogy minden harmadik lámpán a „Magyar Lámpa­­árugyár“ cégjegye díszelgett. Kiadónk be­szélte, hogy egyik nyáron abban az urada­lomban, melybe munkára ki voltak adva, aratás után be lettek rendelve a csépléshez. A nagy major óriás szérűjén ott állt már teljes gőzzel büszkén a gőzcséplőgép, mintha sistergésében, zakatolásában már messziről honi hangok elmosódó foszlányai hallatszot­tak volna. A gép közelébe érve látják, hogy nagy, fényes betűkkel az állt a lokomobil oldalán „Magyar Államvasutak Gépgyára Budapest.“ Szegény, fogoly magyar fiúk meghatottan ereszkedtek térdre, aztán kitörül­ték a könnyet, mellyel telefutott a szemük és sorra megcsókolták a gépet, mely mintha a viszontlátás öröme tört volna ki belőle mintegy kurjantva nagy életet füttyentett s aztán méltóságos bugással indult meg a munka. Nagyon érdekes dolgokat beszélnek el a teljes kommunizmus megszédült világá­ból a nőközösség, a szabad és legszabadabb szerelem törvényerőre emelkedésének külön­böző helyeken s különösen a női nem köré­ben tett hatásáról s bár az orosz nő nevelése, psychéje, természetrajza egészen más, nagy megelégedéssel tapasztalták azt az élénk tilta­kozást, melyet az uj rend a muszka asszo­nyokból kiváltott. — Az 52 es nap tombolása. Az 52. rendező­bizottság ezúton értesíti a tombola­sorsjegy tulajdonosait, hogy a sors­húzás egy helybeli tekintélyes bizottság előtt f. évi július hó 9-én, kedden délután a tűzoltó­­helyiség irodájában lesz megtartva. Az ered­mény a helyi lapokból, valamint az 52. iroda­­helyiségben (Wolf-féle ház) tudható meg. A nyeremény tárgyak a sorshúzás napjától számítva 8 napon túl, a szerencsés nyerők­nek az 52. irodahelyiségében lesznek átadva. — Csendőr által elfogott csendőr, Uhk­ár János 16-ik honvéd gyalog ezredbeli gyalogos a bajai csendőrörshöz volt csendőr­ségi, vagy — mint mondják — karhatalmi szolgálatra beosztva. Uhk­or már a csapat­testétől is többször szökött, ugyanígy a bajai csendőrörstől is meglógott. A zólyomi bérces hazája csalta-e a lelkét, vagy a muszka druzsinába vágyott, nem­­ volt eddig meg­állapítható, de szenvedélyes meglügyó volt, mert csak azt hajtotta, hogy : Katonának nem jó lenni mert keveset adnak enni, mert kicsi a bádogcsésze mentsen meg az Isten tőle ! A szökevény Uhk­ár neki végett a karapán­­csai erdőségnek, mely rengeteg erdő ugyan, de Zólyomig azért még sem ér fel, hanem hát Uhliár azt tartotta, hogy­ minden út Rómába vezet. A karapáncsai erdőben aztán balszerencséje Uhliárt egy mohácsi portyázó csendőrjárőr karjaiba kergette, kik menten­­ le is fülelték a csend kelletlen őrét s maguk előtt kisérték. Uhliárt azonban itt sem hagyta el szökési szenvedélye s egy kevésbé őrizett pillanatban, mint a nyúl, úgy ugrott meg a járőr elől. Takács János alőrmester, Molnár György népfölkelő tizedes és Pepl György karhatalmi népfölkelő azonban látták, hogy itt csak pillanatokon múlik, hogy Uhk­ár a rengeteg őserdei sűrűjében elvesszen szemeik elől, a szabályok pontos betartásával utána lőttek Uhk­árnak, ki átlőtt combbal összeesett. Most a mohácsi közkórházban ápolják, ha ugyan onnan is meg nem szökik. — Korkép. A Szentes és Vidékében olvassuk a következő s nemcsak Szentesen és vidéken, de nálunk is alkalmazható, háborús viszonyainkat jellemző esetet. A járásbiró bemegy a bőrkereskedésbe s igazán nem a bírói függetlenség dicsőségére szolgáló megalázkodással kéri a kereskedőt, adjon neki cipő felsőrészhez szükséges bőrt. — Uram! honnan ? — válaszol kérdés­sel s éneklő hanghordozással a bőrök Dáriusa. — No, de kérem, ha lehet tegyen ki­vételt velem, restellem végtelenül, hogy állá­somhoz egyáltalán nem méltó ily kéréssel kell önhöz fordulnom, de kiszakadtam ma­gam is, családom is végképen a lábbeliből. — Biró úr én nem feledtem el, hogy pár év előtt ön mérte nekem az igazságot és jóakaratúlag mérte, én hálára vagyok le­kötelezve, de tessék elhinni, hogy ez az egész bőrkészletem . . . s ezzel belenyúl a Wer­­theim szekrénybe s kivesz két kis sovány bőrtekercset, az egyik fekete bőr volt, a másik sárga, de alig került volna ki egyik­egyikből egy-egy pár papucs. A járásbiró resignáltan nézi a bőrdara­bokat s halkan motyogja magában . . . Mit kezdjek ezzel, feleségem, három gyermekem meg magam, az öt pár cipő s aztán végtelen szomorúan, letörten hátrál a boltajtó felé . . . A bőrkereskedő meg némán hajtja össze a bőrtekercseket és szótlanul helyezi vissza a Wertheim szekrénybe, ahol máskor a ko­ronajáradék papírjai voltak. — Drágán reszel. Egy szegény né­­metbólyi hadiözvegy juttatta közvetve hoz­zánk panaszát, hogy egy ottani H. J. nevű bognármester az ő fűrészének megélesítésé­­ért 15 (mondd: tizenöt) koronát kért. Hát újságot ezzel a szegény hadiözvegy nem mondott nekünk, a szemérmetlen kapzsiság­nak, a mohó vagyonszerzési vágynak, a gyalázatos háborús uzsorának mindennapos példái ezek, de ha nincs panaszos, nincs bíró. Forduljon a hatósághoz, az ármegálla­­pító bizottsághoz, esetleg ha a zsaroló had­köteles körben, a katonai parancsnoksághoz, oda most érkezett le a hadügyminiszter ren­delete, hogy az árdrágítókat, ha szabadsá­goltak, szabadságuk rögtöni megszakításával, ha felmentettek, a felmentvény megvonásá­val rögtön be kell vonultatni, az első menet­tel a tűzvonalba szállítani s ott is kímélet­lenül a legnehezebb és legveszélyesebb he­lyekre állítani, hadd vesszen a fala annak a poloskának, mely könyörtelenebb hozzánk, mint a legádázabb ellenségünk. — A gyújtogató vasút. A vasúti mozdony szikrák által okozható tűzkárok megelőzése végett figyelmeztettetik a gabo­natermelő közönség, hogy szálas gabonáját elsősorban a vasúti testhez legközelebb eső részén arassa le és a learatott gabonát legalább 100—150 méter távolságra helyezze el, ha a földbirtok nem lenne ilyen széles, úgy a learatott gabona a legtávolabbi helyen rakandó össze, a pályatesttel egy irányban védőbarázdát ássanak, a tarlót pedig futó­tűz ellen alapos megtisztítással védjék meg. Amíg a gabona lábon áll minden vonatköz­lekedés után győződjenek meg, hogy nem okozódott a tűz. — Anyakönyvi bejegyzések szerint 1918. június hó 29-től július hó 6-ig. Születések: Bubreg Mária, Kaszás Mihály. Házasságkötés: Tonód József és Prell Vero­nika. Halálozások: Jancsics Mária 20 éves, Dudás József 40 éves. Özv. Bagó Harczi Istvánné 72 éves, Poth Éva 11 éves, MOHÁCSI HÍRLAP 1918. Július 7.

Next