Mohácsi Hirlap, 1919 (9. évfolyam, 2-26. szám)
1919-01-12 / 2. szám
Mohács, 1919. január 12. IX. évfolyam 2. szám. Vasárnap. Megjelenik minden vasárnap. Száma: 30 fillér. Hirdetések árszabás szerint. Nyilttérnek petitsora 60 f. Előfizetési ára: egy évre.....................15.— kot. Félévre ..................... 750 . Negyedévre .... 3.750 TÁRSADALMI HETILAP. * Kiadó és laptulajdonos FRIDRICH OSZKÁR könyvnyomda vállalata. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Kardos Kálmán utca 148. szám. Telefon 67. A földosztás előtt. Kormánykörökben ugy látszik beleharapnak tényleg a vackorba, a földbirtok reform keserű almájába. Nem szívesen teszik, ug£ vannak vele, mint a kárttevő suszterinas, azon jajgatott, hogy: jaj csak már megvertek volna! Hogy hogyan fogja megcsinálni, az valóságos rejtély, de hát az emberek ma nyílt utcán levetkőztetik egymást, leütik, lelövik egymást, ezekhez pedig csekélység az, hogy az emberek ma áltatják egymást. Január közepén vagyunk már s képesek azt elhitetni egymással, hogy márciusban már a földosztás alapján kapott birtokba eresztheti az ekevasát a gazda. Elő emberek előt’, emlékezetbő' ismeretes dolog, hiogy tagosítás, egy kataszteri felmérés, egy betétszerkesztés, egy nyomorult osztálybasorozási művelet szerzett, vagy öröklött jogok szilárd bázisán állása dacára is évekig tartó munka; hát akkor a földosztás miféle őrült kavarodás lesz, ahol mindenkinek, minden parcellára egy azon égből pottyant joga lesz, pedig a parcella nem egyforma: az egyiknek talaja jobb, mint a másiké, a másiknak a fekvése jobb mint az egyiké, a harmadik közelebb fekszik a faluhoz mint a negyedik s mért jusson akkor ez, vagy amaz a parcella a Szántó Jánosnak, mikor arra ugyanolyan joga van a Csoroszló Péternek is? Meg vannak tisztára bomolva az emberek és ezt te tetted volna szent világszabadság? Aminek bűvös nimbusában eddig százados álmokból szőtt szabadságharcunk emlékeit fürösztgettük, az undorral tölt el már bennünket s ha a halhatatlan Petőfi szabadság dalai csendülnek fülünkbe, mintha Corioláni átkok zúgását hallanánk. Egyszerűen kiesett a világ feneke. A hadügyminiszter nem akar katonát látni, a földmivelésügyi miniszter nem akar nagybirtokot látni, a kereskedelmi miniszternek tűrhetetlen a gyáripar s maholnap a kultuszminiszter fölöslegesnek találja a tanítót. E közben a katonák politizálnak, tüntető felvonulásokat rendeznek, melybe agyuütegek is kerülnek s igy buktatnak hadügyminisztert. A gyárakban a munkássereg elcsapja az igazgatóságot. Bankokban az irodák seprésére fogadott szolga ellöki a pénztárost a trezor mellől. A főhadnagy pucolja a kutyamosója csizmáit. A suszterinas lábszijjazza el a maisztert. Közben harsog a forradalom riadója, hogy földet a népnek! Itthon meg az eddig is megvolt föld szántatlan, vetetlen. Ezalatt a cseh Losoncig ér, az oláh meg csak egy bizonyos célra való elfogadása az évszám, évkezdet és évtartam stb., szóval a kalendárium különfélesége mellett bizony csak a négernek cilinder-kalapja a különben megtartott ősi meztelenség mellett. A kalendáriom-csinálás évről-évre szisszatérő foglalatossága rég megérlelte már bennem azt az elhatározást, hogy némely dolgokat ismételve elmondjak, mert nem új eszmék és nem új bizonyítások, amiket elmondandó leszek; gyakran, régóta és a legkülönbözőbb szempontokból kiindulva hangoztatták őket azok, kiknek az emberiség haladásához való hozzájárulásra egy kis idealizmusuk megmaradt; csillagászok, jogászok, diplomaták, kereskedők stb. gondolkoztak és foglalkoztak e kérdéssel. De mert a néger cilinder kalapja mégis csak haladás és mert haladás a világidő is: azért egyrészt a világidő kérdésében tett haladás, másrészt az a meggyőződésem, hogy a sürgetett változtatásoknak be kell következniük, bármennyire is álljanak is ellent némelyek és bármily közönyösek legyenek is mások, bátorít fel engem is, hogy a kérdést újra szóba hozzam. Mert bizonyos, hogy valamely és főleg társadalmi kérdés megoldásának közelebbviteléhez járulunk, ha foly- s Debrecenbe izén be. De csak jöjjön! Van még egynéhány csikós a hortobágyon, de félő, hogy az is bolond háttal ül a ló nyakának, s a karikásának nem a nyelét fogja, hanem a sudarát s úgy akar durrogatni a sóhajos pusztaságba. Csak jöjjön! Itt nincs más segély, mint megszállni az egész országot. Az őrültre, hogy magában kárt ne tehessen kényszerzubbonyt húznak. Elfacsarodik a lelkünk ha a közállapotokat nézzük s az a kilátástalanság, melynek köde a jövőnket fekszi meg még a jóreménynek is elhervasztja minden virágát. Hát mi van veled szerencsétlen népem? Csakugyan az eszedet vesztetted, vagy csak egy hagymázos kórság lázálmaiban cselekszel. A psychiaterek azt mondják, hogy a tébolynál a lucidum intervallumokat csak a lai Lus emberek hiszik, de a hagymázos házak időnkint tényleg esnek, reméljük hát azt, hogy neked is lesznek ily csökkent lázas perceid oh! népem, melyekben kibontakozik előtted a helyzet rémes perspektívája, megláthatod, hogy melletted nyitva a negyedik emelet ablaka, melyen át minden őrizetlen pillanatban kivetheted magad a mélységbe. ton és folyton ismételjük annak szükségességét. Kisebb és nagyobb ügyek is már nem egyszer csak oly módon értek meg, hogy mindig akadtak egyesek, kik az általános figyelem felhívásában, vagy legalább egyes körök érdeklődésének felkeltésében ki nem fáradtak. Mert végre még a mai rohamosan haladó korunkban is sok megmaradt az egész emberiség fejlődésében az egyes ember fejlődéséből. A felnőtt nem egyszer idegenszerűnek találja azt a gondolatot, hogy az evést, járást, beszédet tanulnia kelletett és ha egészen el nem felejti, menynyi gyakorlatra, ismétlésre volt szüksége ezeknek elsajátításában, ez csak onnan van, hogy nap-nap után láthatja felújulni ezeket a nehézségeket a saját vagy másnak gyermekeinél. Az emberiség is, ha valami már a köztudatba átment, nagyon könnyen elfelejti, hogy az nem volt mindig úgy és hogy mennyi fáradtság, sokszor harc és háború után tanulta meg és fogadta el a helyest a helytelen vagy rossz előítélet helyett. Az iskoláztatás nagyfokú terjedése mellett is, de talán az ismeretek rohamos szaporodása miatt is, nagyon sokan egész életükben nem gondolnak többé arra, miként jutottak ők is és az egész emberiség is TÁRCZ A. Kalendarium-reform. — A »Mohácsi Hírlap“ eredeti tárcája. — Dr. Lakits Ferencztől. Nem egyszer olynemű az általános közművelődés haladása, mint a négernek az európai civilizáció és főleg a ruházkodás iránt tanúsított magaviselete: egy-egy nyakkendőn vagy cilinder-kalapon kezdi, azt veszi fel és leggyakrabban holtáig sem lát egyéb ruhadarabot. Így voltunk a zónaidő, mint világidő elfogadása után, mely mellett kalendáriumjaink napokban, hónapokban, években térnek el, de óráink ugyan egyet mutatnak. Közbevetőleg figyelmeztetek arra, hogy nagyon tévesen értelmezik a világidő fogalmát azok, kik azt a helyi idő kiszorításával minden irányban ki akarják terjeszteni. A kétféle időnek kétféle szerepe van, mely a mindennapi életben csak ott lesz egymással felcserélhető, ahol a kettő közti különbség a mindennapi élet követelte pontosságon felül marad. De a világidőnek