Mohácsi Hirlap, 1919 (9. évfolyam, 2-26. szám)

1919-01-12 / 2. szám

2 MOHÁCSI HÍRLAP 1919. január 12. Magyarok nagy Istene! óvd meg szegény, sokat szenvedett nemzetün­ket ilyen őrizetlen pillanattól. Add vissza testi és lelki épségét, hogy azt a hivatást, melyre ide, Európa köze­pére elszólitottad s mely megbízatás­nak egy évezred óta letéteményese, a jövőben is hűségesen betölthesse. • A földosztással megint erős láz­roham elé kerül a beteg, lehet, hogy ez lesz a krízis. Állják körül az ágyát az orvosok, kísérjék figyelemmel min­den lélekzetét a haza legjobbjai, mert egy nemzetért lesznek felelősek az Isten előtt! Nyílt levél, Nagyságos Posta és Távirdaigazgató Úr! A mai keveredett állapotok keshedt miliőjébe tökéletesen belepászolnak­ azok az esetek, melyeket felpanaszolandó vagyok. A minap a helybeli postára beküldtem egy újfajta félpofára nyomott 25 koronást s azt nem fogadták el, indokolásul csak annyit mondtak az inasomnak, hogy : ne kérdezd, csak vidd vissza s hozz régi pénzt helyette. Hát kérdem szeretettel, hogy egyeztethető ez össze a józan ésszel. Az állam egyik boltja, „az adóból“ ezzel a pénzzel fizet, ugyan­annak az államnak a másik boltja, a posta­üzlet­ meg nem fogadja el, amivel az adóból szetett ! Hisz ez majdnem becsapás kérem, ami ellen, ha más csinálja, bűnvádi feljelen­tést szoknak tenni. Az itteni posta az eluta­sítást bizonyosan nem a maga initiatívájából csinálta, mert ott a közönség meg van szokva az előzékeny, jóakaratú elbánáshoz, erre ha megtette felsőbb utasításának kellett lenni. Kérdem szeretettel védekezhetünk-e ott a bolsevizmus ellen a siker reményével, hol állami közhivatalok a közrend ápolásában ily példával járnak elől? Hát mi fog abból kifejlődni, ha elsején a város közalkalmazott­jait az adóból ilyen félpofájú bankókkal fizeti, ki s azoknak elfogadását első­sorban a köz­társaság postája tagadja meg, amit érthető­­leg követni fog a mészáros, a fűszeres, a kofa, a mosónő és favágó is? Más. Amikor a távbeszélő Mohácson létesült, nemcsak az új telefon előfizetőkről értesítették esetről-esetre a régibb előfizető­ket, de havonta egy-egy vaskos kőtetet prae­­sentáltak, Budapest és környéke, a magyar szent korona országainak, a kapcsolt részek­nek és még azon túl hat falu telefonelőfize­tőinek névjegyzékét tartalmazva.­­ Már-már­­ aggasztóvá vált, hogy ez a „Betűrendes Névsor“-özön kényteleníteni fog új könyv­­szekrény beszerzésére, de egyszer csak, talán a kamcsatkai előfizetők névjegyzékének köz­lése után nem hoztak több ilyen vaskos kötetet. Sok év múlt el azóta. Mi előfizetők feltétlenül bízunk az akkor kézbesített fo­­liánsok adataiban, annyival is inkább, mert a változásokról semmiféle formában értesítve nem lettünk. Minap beszélnem kellett volna a budapesti József Műegyetemmel, megnézem a névjegyzéket, ott azt találóan, hogy a telefon száma 106 —92. Meghívom. Nem akarom panaszolni, hogy két nap múlva kaptam meg a 106—92-őt. Belefuvolázik a telefonba egy E mólban tremolázó női hang, de az általam tett kérdésre kitérőleg válaszol. Kérdem ki beszél ott ? Azt mondja a „Nép­ruházati központ.“ — De kérem, hisz én a 106—92-őt kértem. — Igen, az van itt, mi vagyunk a 106—92. — Köszönöm, de én a József Műegye­temmel óhajtok beszélni . . . — Annak csak volt a száma 106—92, most József 84—13 a száma. Ne tessék ? A telefon beszélgetési díj iránt, mely az én hibámon kívül kárbaveszett, kártérítési keresetet indítok címbeli igazgató­ság ellen, de az ügyem oly rövid terminus­hoz volt kötve, hogy nem várhattam két napot, míg a József 84—13 at megkaphatom, kénytelen voltam tehát emberemet az első vonattal Budapestre felutaztatni, aki az ok­ból, hogy én idejében telefon választ nem kaphattam, kénytelen volt két napot nagy költséggel Budapesten vesztegelni. Már most arra való tekintettel, hogy azóta, amióta azok a kéretlenül nyakunkra küldött vaskos kötetek beszüntek, a köztár­saság postája olcsóbb nem lett, posta, táv­írda, telefon díja emelkedésben versenyt futott a tojás árával, talán futná az emelkedett jövedékből a papírhiány dacára is egy újabb vaskos kötet kiadása, mely a jelenlegi — nyilván már jól megszaporodott — előfizetők névsorát, a helyes telefon­számokkal­­tartal­mazná, mert tessék elhinni, hogy ez az álla­pot csak segít a felfordult közállapotokat még jobban fejtetőre állítani, pedig úgyis elég királyágast (vagy talán köztársasági ágast ?) áll a világ. Tisztelettel Egy megundorodott _________________ szabad polgár, bizonyos ismeretre, szokásra, berendezésre és nem veszik észre, hogy még mennyi visszásság áll fenn egyik-másik irányban. így vagyunk főleg a kalendáriommal mely ma a civilizált világ legutolsó zugába is megtalálja útját, de mely az emberekre nézve a név- és ünnepnapok és az időjá­rásnak (melyet utólag mindig megfelelőnek lehet magyarázniok) lajstroma, a­melynek adataiban megbíznak és a­melyet mint töké­letest és minden izében megváltozhatatlant ismernek vagy legalább annak vélnek. Pe­dig ha csak egyszer egy hónapját figyel­mesen megnézik, lehetetlen észre nem ven­niük, hogy ott bizony többféle időszámítás is van és hogy nem csak más-más ünne­pek fordulnak elő, más és más évszámok, hónapok, napok. Lehetetlen, hogy a leg­kisebb gondolati munka mellett is ne kér-­­ dezzék aztán magukban: melyik hát a he­lyes? avagy ha egyik sem, melyik közelíti meg mégis leginkább a valóságot? és to­vább: mi hát a különféleségnek az oka? Mondjuk ki mindjárt itt, helyesebben ismételjük a régi feleletet az utolsó kérdésre: az emberek gyarlósága és ismereteinek fo­kozatos gyarapodása és nyugtassuk meg az iránt is a kételkedőt, hogy igenis a leg­első, az ú. n. Gergely-féle vagy új vagy­­ keresztény kalendárium egészen megfelelő. Hozzuk vissza emlékezetünkbe a Gergely féle kalendárium javítását és nézzük, vájjon lehet-e annak eredményénél a tudomány mai állásán jobbat találnunk és ha nem, vannak-e elháríthatatlan akadályok, melyek ez egyetlen helyes­­megoldás általános el­terjedésének útját állanák. Ismétlések és közbeszórások elkerü­lése végett említsük meg itt mindjárt, hogy a különböző évek, melyeket első­sorban a vallási szertartásokhoz akartak mindig hoz­zászabni, három típusba sorolhatók, ugyanis vagy szabad holdévek, vagy szabad nap­évek, vagy kötött holdévek. A szabad holdév a tizenkét synodikus hónapnak megfelelőleg 354 vagy 355 napból áll, tehát a napévet évről-évre 10—11 nappal előzi meg, kezdete lassan a napév minden sza­kára esik megfelel tehát oly kultusznak, mely ünnepeit kizárólag a Hold változásai­hoz köti, ilyen az izlám éve. A kötött nap­év, mely alapul a tropikus év hosszát veszi, az, melyet pl. a régi rómaiak használtak, melyet Julius Caesar, majd XIII. Gergely javított és a mely a jelenlegi keresztény év is. Ennél az évet a Napnak a Föld körüli látszólagos utjával akarták összhangzásba­­ hozni, úgy hogy bizonyos szakaszai az ! Folyt. köv. HÍREK. — Kinevezés. A szerb kormány dr.­­ Andrits Tivadar volt országgyűlési képvise­lőnket Baranya vármegye és Pécs törvény­­hatósági joggal felruházott város főispánjává nevezte ki. A kinevezés híre élénk meglepe­tést váltott ki városszerte, de egyben jóleső megnyugvást is, mert dr. Andrits Tivadar eleddig is a közbizalom letéteményese volt úgy Mohácson, mint az egész Baranyában. Pakkatus modora, bizalomkeltő nyíltsága, le­ereszkedő szívélyessége lépésről-lépésre hódí­totta számára a talajt s meggyőződéssel mondhatjuk, hogy ha különböző pártpolitikai elvek és meggyőződések nem ékelődnének az emberek érzelmi organi­zmusába, dr. Andrits Tivadar nem ismerhetne magával szembe­helyezkedő embert. Kineveztetésének híre magával hozta azt a megnyugtató gondola­tot is, hogy akármerre dűljön el ügyünk, dr. Andrits Tivadarban a magyarság is min­dig jóakaratú támogatóra, a méltányosság elvén álló pártfogóra számíthat. — Előléptetések. Január elsejével a M. P. V.-nál következő előléptetések történ­tek : Adler Gusztáv főellenőrré és fizetésben, Bencze István állomásfelvigyázó fizetésben, Gelencsér János irodakezelő fizetésben, Schmidt Miksa főmozdonyvezető fizetésben, Dankó Ignác raktárnok fizetésben. Itt említ­jük még meg, hogy a D. G. T. igazgatósága öreg munkatársunkat, lantos Bödő Jánost soronkivül irodatisztté léptette elő. — Szabad lyceumi előadások a Kath. Legényegyletben. A Kath. Legény­­egylet vezetősége teljesen ingyenes előadá­sokat rendez, amely előadásokhoz Mohács legkiválóbb szakembereit sikerült megnyerni. Az előadásokon nemcsak a Kath. Legény­­egylet tagjait, hanem a nem tagokat is leg­szívesebben látja s ezennel tisztelettel meg­hívja. A legközelebbi előadás f. hó 12-én, vasárnap délután 5 órakor lesz a szőlészet­­ről. Tartja Boda Károly szaktanító. — Lebélyegzik a bankópénzt. A szerb csapat parancsnoka elrendelte, hogy a bolgár leg és a volt Osztrák-Magyar monarchia papírpénznemei összeh­assanak és lebélyegez­tessenek. Ezt a műveletet a szerb parancs­nokságon (selyemgyár) következő sorrend­ben hajtják végre : évnek a megfelelő természeti évszakokra essenek. Ha a Földnek napkörüli útja és a Földnek tengelye körüli forgása teljesen összemérhető két szám volna, vagyis, ha az év épen csak egész számú napokból állana, akkor régen és könnyen rendezkedhetett volna be minden nép, mely ezt az évet fogadta el és nem volna még ma is — évezredek után — ez irányban eltérés. Így azonban az egész számú napokból álló évet időről-időre ki kellett egészíteni, mi a különböző szökő­évekre, illetőleg szökő ciklusok megállapítására vezetett. A harma­dik típus a kötött holdév, oly népeknél, hol a kultusz nemcsak ugyanazon holdvál­tozásnál, hanem egyidejűleg ugyanazon évszakban is követelte az ünnepek megtar­tását; ily nép a zsidó és ilyféle ünnep ma is még a keresztény húsvét. Itt a tizenkét hónapból álló holdévet időről-időre egy tizenharmadik hónappal kell megoldani, mi például a zsidó kalendárium bonyolult szer­kezetét okozza.

Next