Mohácsi Hirlap, 1921 (11. évfolyam, 4-33. szám)
1921-06-12 / 4. szám
. »_i. mi. *_/gycs/.beg Pécs Mikács, 1921. junius 12. XI. évfolyam 4. szám. Vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: INKEI JÓZSEF Előfizetési ára: Egy évre..........................150 korona. Félévre...............................75 „ Negyedévre .....................38 . Szerkesztőségi telefonsz. 5. Kiadóhivatali telefonszám 49. Megjelenik minden vasárnap. Száma: 4 korona. Hirdetések árszabás szerint. A kisgazdák szövetkezete. A kommunizmus őrülete, amely fél Európát lángba borította, az elüszkösödött romokon pedig vérfürdőt rendezett és a másik felében még ma is lappang s állandóan izgalomban tartja, — sok olyan eszmét vetett fel, amelyen gondolkodni érdemes és meg is teszik. A sok fantastikum között ezek a komoly eszmék úgy hatnak, mint a megterhelt gyomorral való délutáni álom furcsa zagyvaságai között azok az álomfoszlányok, amelyek gondolataink egy komolyabb töredékéhez vezetnek s az álom szárnyainak kiinduló pontját képezték. Ilyen a mai kapitalista termelés árucseréjének közvetítője a kereskedelem mai formájának a kérdése, amelynek kinövéseit napról-napra érezzük. Hogy a javak kicserélésének államosítása — bár ideális volna — nem célravezető és nem egészséges eszme, ezen azok, akiknek centralizált áru és élelemgyűjtést a háború alatt a hadseregnél, de a hatósági ellátást idehaza is közvetve, vagy közvetlenül megfigyelni és esetleg érezni módjukban volt, már túl vannak. A centralizatió állandóan nagy személyzetet kívánó és mégis nehézkes technikája az árut jobban megdrágítja, mint a kereskedelem, de a személyzet érdektelensége és ennek következtében hanyagsága és nemtörődömsége még romlásnak és tönkremenésnek teszi ki, a kezeléshiányra érzékeny árukat. Ezzel szemben érezzük annak szükségét, hogy valamivel a ma táncosait, alkalmi árusait és a konjuktúra lovagokat elpusztítsuk. A közönség érzi, hogy már sokáig nem bírja ki azt, hogy holmi kétes egzistenciák az ő zsebére milliókat szerezzenek. Érzi, hogy ezen segíteni kell, de a segítség csak önmagunkból indulhat ki, mert az államnak nincsenek meg az eszközei ezeknek az élősdieknek a teljes letörésére. Ennek a hatása alatt indult útjára Baranya vármegye kisgazda közönségében az az eszme, hogy szövetkezet alakításával nemcsak magukat áruval ellássák, hanem ugyanezen szövetkezet révén terményeiket közvetlen a fogyasztó közönséghez juttassák. A mai rendkívüli közgazdasági és valutáris állapotok azonban rendkívüli nehézségeket gördítenek a megvalósulás elé. A bizonytalan jövő, az áruk árainak kiszámíthatlan, legtöbbnyire spekuláción alapuló törvényszerűtlen hullámzása, a valuták értékének bizonytalansága, amelynek nyűgét nemcsak a legyőzött de a győző államok is érzik, ma teljes valóságában lehetetlenné is teszik az eszme tökéletes megvalósítását. A Baranyavármegyei kisgazdák és földmunkások pártja, hogy a helyzeten legalább enyhítsenek, ha már azon gyökeresen segíteni jelenleg módjukban nincs is, elhatározták a szövetkezet megalakítását és az új szövetkezet múlt hetekben Pécsett már meg is tartotta alakuló közgyűlését. Egyelőre csak fogyasztási szövetkezet lesz, de azt hisszük már ennek a hatását is kell, hogy megérezze a kisgazdákon kívül álló közönség is, mert az áruk árára feltétlenül befolyással lesz működése. A szövetkezet később Mohácson is fiókokat nyit, egyelőre azonban csak Pécsett nyitja meg üzletét, mégpedig a Baranyai Gazdasági Egyesület helyiségeiben. A szövetkezeti eszme térfoglalása és annak nagyobb mérvű fejlődése csak hasznára lehet úgy a közönségnek, mint a tisztességes, szolid alapokon működő kereskedelemnek. A becsületes kereskedőt nem teheti tönkre az ugyanolyan, sőt nagyobb rezsivel és a befektetett pénz hasznosítására ugyanolyan haszonnal dolgozó szövetkezet, azonban az árak túlhajtásából élőké.