Mohácsi Hirlap, 1923 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1923-01-07 / 1. szám

2 MOHÁCSI HÍRLAP 1923. január 7. mák következtében teljesen megszűnik | az életkedv, az élnivágyás s ezzel el­szakad minden kötelék, a mely a lel­ket a testhez fűzte. Hogy az életkedvet gyökereiben I megtámadó elviselhetetlen lelki fájda­lom minden testi szenvedés nélkül is képes halált előidézni, tapasztalati tény s újabb kutatók azt is megállapították, hogy pl. a melanéziai szigeteken egész népfajok pusztulnak el és halnak ki a miatt, mert a beözönlő európaiak „civilizációja“ kiirtván a benszülöttek szokásait, hagyományait, mindazt, a mi azoknak kedves volt s életüknek tar­talmat adott, a változott viszonyok kö­zött, a melyekhez nem tudtak alkal­mazkodni, elvesztették életkedvüket, a mit nyomon követett a fizikai pusz­tulás, sőt teljes kipusztulás, világos bizonyságául annak, hogy nem csak az egyes emberben, de az emberi tár­sadalmakban is a lélek a valódi fenn­tartó erő. Ma világtörvényként elismert és hangoztatott, sőt becikkelyezett elv, hogy minden nemzetnek, sőt nemze­tiségnek is joga van az élethez. Joga van tehát a magyarságnak is s csak rajtunk áll, hogy mi magyarok élni is tudjunk e jogunkal, hogy tartalommal töltsük meg a megengedett kereteket s élniakarásunkat, a mely nem sérti másoknak a jogait, férfias önérzettel a világ előtt is dokumentáljuk. A jog nem más, mint a szerve­zett társadalom keretei között mozgó s törvény által is védett akarat, az akarat pedig a cselekvő lélek, a mely nélkül a jog meg nem valósított puszta lehetőség, tartalom nélküli üres keret. Ha erős lélekkel töltjük meg tar­talommal e keretet, rendíthetetlenül erős lesz jogunk is, ha ellenben lany­hán kezeljük, elsorvad s nem tölti be rendeltetését, a mely nem más, mint tevékeny közreműködés az emberiség­nek a haladás, művelődés, az erkölcsi eszmények megvalósítása érdekében kifejtett vállvetett munkásságában. Ebben az értelemben kívánunk az évforduló alkalmából erős lelket a nékik is szükségük volt; elvitték a távbeszélő kapcsoló asztalt, mely 150-et meghaladó állomásra volt berendezve, itt hagytak egyet 20 állomásra; az állami polgári iskolánkat teljesen kifosztották, nem kiméivé sem pa­dot, sem szertári felszerelést, sem a torna- csarnok berendezését; ellátogattak a selyem- fonodába is és ott is elvittek mindent, a drága gépeket is természetesen. Ettől a jó példától a katonai legény­ség vérszemet kapott, mindegyre követelte a parancsnokától, hogy 2—3 szabad fosz- togatási napot engedjen neki és már-már eredményesnek mutatkozott ez a követelés. Elképzelhető a lakosság izgalma, hiszen összes lőfegyverét be kellett szolgáltatnia, teljesen védtelenül kellett szembe néznie a fenyegető veszélynek. Szinte csoda, hogy a parancsnok képes volt a legénységet féken tartani. Ha még megemlékezünk a végnél­küli közlekedési kalamitásokról, az igen sű­rűn imétlődő ünneptartásról, melyekre álta­lános munkaszünet elrendelésével való rész­vételre az összlakósságot terrorral is kény- szeritették, úgy, hogy az ünnepi miséjüket is végig kellett hallgatnia, ha nem felejtjük sorsüldözött magyarságnak, még in­kább a magyarság vezéreinek s mun­kájukra isteni áldást. Dr. Boross Dezső. Az ipari munkásság kultúrája. irta: Keinráth Zsigmond. Az ipari termelés fejlesztésének leg­elemibb követelménye, a munkás kérdések törvényes utón való rendezése, a munkás jólét fokozatos kiépítése, a kisipar önálló­ságának visszaszerzése és megszilárdítása. A gazdasági kérdésekkel párhuzamban, a munkásság és az iparos társadalom szellemi képzettségének és kultúrájának fejlesztése is. Az ipar üzéshez három tényezőnek kell össz­pontosulni, a tőke, a fizikai és végül a szel­lemi munkának. Ahol ez a három megvan, ott mi sem állhat ellene, a fejlődésnek. A nagy városok kultur tényezői, fáradságot nem ismerő kitartással, igaz, önzetlen szeretettel karolják fel a tanulni vágyók minden rétegét, módot nyújtva a lélek művelésére, de külö­nösen az ipari pályán működők szakképzett­ségének bővítésére. Az inas évek robotja, a tanonciskolák meg nem értett törekvései, nagyon keveset csiszolhatnak a jövő gene­ráción. Szolgáljon bizonyítékul, a legegysze­rűbb és mindennapi jelenség a „Számla“, mely oly sok esetben fokmérője, az iparos társadalom kultur nívójának. A tudás nagy hatalom! Olyan kincs, melyet emberi hata­lom el nem vehet. Testünket érheti bal sze­rencse, kezünket-lábunkat elveszíthetjük, de a lélek megmarad azon a magaslaton, melyre a tudás emelte. A tömeg áru csak fércmunka, a fejlődő kisipar megrontását idézte elő. Épen igy a tömeg tanítás is, csak ott mutat fel kielégítő eredményt, ahol az egyén felismeri az életcélt és a tanulást nem tekinti kény­szernek, a tudás eszközeit ráerőszakolt kínzó szereknek. Nagy mulasztást követtek el őseink, amikor megelégedtek a robot vizsgá­jával, de még nagyobb bűnt követ el a jelen társadalma, ha megelégszik az inas évek anyagi prod '’mával és nem fordít különös figyelmet, a szellemi nevelésre ; mert miként ezer példa bizonyítja, az egyoldalú tudás csak fél embert adhat. Az iskola padjában ülő iparostanonc gondolata vajmi keveset szegződik a négy fal közé, a tudni vágyás nem bilincseli le az akaratát; azok a táncoló számcsoportok, a tanító magyarázatai mind­mind célját tévesztett, talán azt is lehet mon­dani, hiába való fáradozások. A háborús idők gonosz szelleme befészkelte magát az ifjú­ságba, a pénz ördöge ott ül a lelkeken és nem az élet tisztasága, a lélek hatalma felé, hanem a paradicsomi tudás, az élet szennye­sen hömpölygő áradata felé sodorja őket. Ezekből azután lassan kihal a nemzeti eszme, el, miként rendelkeztek mint betolakodók társadalmi egyesületeink — főként a Mo­hácsi Iparosok Olvasóköre— helyiségeiről, melyekben műveltség hiányában mint kul­túrában horda mindig visszahagyták név­jegyeiket, de az ily alkalmakat még arra is felhasználták, hogy az emlitett egylet kiállí­tási kitüntetést nyert könyvtári szekrényének üvegajtait betörve, a köteteknek igen tekin­télyes mennyiségét ellopták: akkor undoro- dásunk legnagyobb fokú felkeltése után elérkeztünk a vázlat befejezéséhez, de egy­szersmind a megszálló hatalom közegei gaz­ságának betetőzéséhez is. Mint fegyveres hatalom jöttek ide, oly nagyon hangoztatva, hogy mint jóbarát csupán a közrend fenntartása végett és a mikor erőszakos elszlávositási törekvéseik­nek a remélt eredménnyel érvényt szerezni nem tudtak, félre rúgva minden törvényes alapot, hazug okokat kitalálva társadalmunk legelső helyén álló egyénekkel szemben az állatiasságig lealacsonyodó brutalitással lép­tek fel. A «Mohácsi Hírlap> 1919. augusz­tus végei lapszámában Inkei József felelős szerkesztő, közkórházi gondnok ártatlan a hit minden erkölcsi tanítása, a lejtőn so­dorja őket a lelketlenség a mindig másét vágyó gondolat sátáni ereje. Kártya, bor, mámor, füst, festett parazitái az életnek, testet beszennyező, lelket fertőző démonjai ott állanak mellettük és hamis kacajukkal, vérpezsdítő tébolyos hatalommal, mint valami vámpír, vonják, szívják magukhoz le a mélybe, a fertőbe. Ez nem lehet életcél I Ez ellen tiltakozzatok magyar anyák! Ne engedjétek, hogy gyermekeitek az élet hajnalán, kiélt bábjai legyenek a nemzetnek! Hiszen annyi ős forrásra, annyi ifjúi erőre van szükségünk, ha élni és hitünkben, a nemzeti eszmékben, újra nagyok lenni akarunk. Társadalmi egye­sületek, körök, missziók, kulturklubok ala­kulnak, a gyermek lelkek nevelésére, az er­kölcs megszilárdítására, a kulturális fejlődés megrögzítésére. És mit tapasztalunk? Hogy ha többé-kevésbbé fel is emelkednek hiva­tásuk magaslatára, meddő kísérlet, hiába való törekvés marad a munka, mert#a szertelen­ség hangzatos jelszavával, a féktelen tobzó­dások elhintésével, jobban össze lehet csődi- teni a tömeget. A keresztény erkölcsnek, az alapvető gondolata: a tisztaság I Pedig de sokat kell még ledobálnunk magunkról, hogy a marxismus tévtanainak szorító gyűrűjéből kivergődjünk és újra mindenkinek szivében ott éljen, a názáreti Jézus képe. A hit volt évezredes kapocsa és összetartó ereje ennek a nemzetnek, nagyjainkat a nemzeti eszmék a hazai rögért szenvedni és meghalni tudó csodás erő vezette tetteikben, a harcok ide­jén is És mi nem akarunk hozzájuk méltók lenni? Nem fegyvert, nem öldöklő szerszá­mokat követelünk, hanem tudást! Ez legyen vértje és hóditó fegyvere az iparosságnak. A napi munka után hasznos könyveket, ismeretterjesztő szakmunkákat, a gazdasági kérdéseket felölelő tudományos müveket, az irodalom remekeit és amit első helyen kellett volna említenem, a magyar történelmet kellene lapozgatni, hogyha bárhova lépnek is az életben, otthon érezzék magukat- A gyárak bűzös, füstös kolosszusaiban,! a műhelyek penészes odúiban végzett gépies 'munka idővel megtöri a lélek patináját, felőrli a test ellenálló képességét, szárnyát szegi a tudás vágyának, melyhez még a környezet alacsony lelkülete is hozzájárul néha. De nem szabad megengedni az Isten eme legtökéletesebb teremtményének, hogy hatalmat vegyen rajta a rossz, erősebb legyen benne a csáb, a gonosz ösztön, hanem le kell gyűrni minden eszmét rabló, lelket beszennyező ördögi erőt és keresni kell a módot, mely az iparos társadalom minden rétegének kultur igényeit, lelkének művelését elősegíti, hogy intelligen­cia, tudás, lelki finomság, szakképzettség legyen az alap, melyre a jövő iparos társa­dalom felépül. | hangmenetü cikkben számol be a társadalom : szeretetének frappáns megnyilatkozásáról dr. Margitai Lajos tb. főbíróval szemben I ennek névünnepe alkalmából s mert a fogd- | megek az ünneplésben résztvetteket már nem tudták, de talán nem is merték letar- j tóztatni, hát szegény szerkesztőnek kellett a keserűség szenvedésteli poharát kiinnia. Bevitték a csendőrség laktanyájába és ott a maguk módján vallatták, faggatták, úgy, hogy a közel 60 éves embert nem csak agyba-főbe verték, hanem leteperve össze­rugdosták, a minek emlékeként bordatörés­sel, veserepedéssel és a kificamított és ütle­gelt könyökén soha el nem múló daganat­tal borítva másnap végre elbocsátották. A | lap izzó magyar érzelmű cikkei miatt állandó 1 zaklatásban részesült, mig végre is teljesen beszüntették. Balajthy Dániel szőllőkezelőt 79 napig tartották Pécsett fogva, természe­tesen az Inkeinek kijutott sorshoz hasonló elbánással, mig végre is elbocsájtották, mert eljárásra, további megkinzásra nem tudtak okot hazudni. (Folyt köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents