Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
Városháza Mohács, 1992. január 3. Vasárnap MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI fiS TÁRSADALMI HETILAP. ELfizetési ára : Negyedévre 1 pengő 60 fillér. Száma : 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz 67. XXII. évfolyam. 1. szám. Mit rejtegetsz 1932? Hova lett a tavasi hó ?. .. Hova lettek a pezsgődurranásos, kacagó, mámoros Szilveszter esték ? Hova lett a régi mondás, hogy a jókedvben eltöltött Szilveszter estére boldog, jókedvű újév következik? ... És hova lett a régi magyar kívánságok legnagyobbja a bor, búza, békesség bősége ? Mit rejtegetsz 1932 ? Mit adsz nekünk új esztendő? Visszahozod-e — óh nem a gondtalan boldogságot — csak a becsületes megélhetést, a békés nyugalom régi éveit ? Bizalom? Optimizmus? A jobb jövő akarása ? Meg van bennünk csorbítatlanul s valahogyan úgy érezzük, hogy Benned is, ismeretlen újesztendő, megvannak ezek. Mi elhisszük, hogy jót akarsz, elhisszük, hogy szeretnéd, ha áldanánk, ha vígan, nevetve emlegetnénk, ha azt mondanánk rólad, hogy az utolsó évek legszebbje voltál, hogy mosolyt hoztál a komor arcokra, munkát a munkanélkülieknek, megélhetést az ínségeseknek. Mi hiszünk a jóban, a jónak akarásában, hiszünk a szépben, az élet boldogabb rendeltetésében, csak kezdünk nem hinni az emberekben... Nem hiszünk azokban, akik a bőség szaruja mellett takarékosságot prédikálnak a tengődőknek, nem hiszünk azokban, akik dús jövedelmeikről nem tudnak lemondani, de hazafiasságra apellálnak a kisembereknél, lemondást követelnek ott, ahol eddig is lemondás volt az élet, ahol eddig is ritka vendég volt a pengős fillérekből tevődött össze a megélhetés . . . 1932! Ismeretlen barátunk, ködös jövő szürkesége! Tőled nem kérünk pénzt, nem kérünk szerencsét, a főnyeremény reménységéről is lemondunk, ha egyetlen kérérésünk teljesítését hozod: szerezd vissza valahonnan az emberek jószivét! . . . Jószívvel gondoljanak másokra. A gazdag a szegényre, annak küzdelmeire az élet nehézségeivel, korgó gyomrával és rongyaival. Jószívből fakadó szeretettel hajoljanak le a duslakodók a nélkülözőkhöz és osszák meg kincseiknek csak egy töredékét, vagyonuk, jólétük kicsiny hányadát, hogy jusson is maradjon is. Nem irigykedünk a duslakodókra, de szeretnénk, ha ugyanakkor nyomorgó sem lenne. Ha az embereknek a véres háborúkban, a bűnös forradalmakban, a háború utáni gyűlölködésben elveszett jószivét megtalálod Új esztendő és visszateszed a helyére, akkor azok, akiknek a sors két, három, vagy még több állást adott, átengedik azoknak, akiknek egy sincs. Akinek olyan jövedelmet nyújtott, hogy gondtalanul, fényesen élhetett, leszáll erről a polcról és megelégszik a kevesebbel és boldog lesz a jószív legszebb erényével, a jótétemény magasztos megelégedettségével. Nem panaszkodunk mi az elmúlt esztendőre, elődödre sem. Hiszen a magtárak megteltek búzával, a pincék borral, a gyárak raktárai áruval, a világbankok pincéi arannyal. Annyi volt a búza, hogy ehetetlenné kellett tenni, nehogy leromlott árát még jobban rontsa, annyi volt a ruhára való gyapot, hogy elégetni kellett, annyi volt a kávé, hogy szén helyett sűtöttek vele, a gyárosok, a kereskedők teli raktárakkal várták a vevőket, hogy vigyék el a készleteiket, az iparos műhelyében a nyersanyag megrendelőre vert, hát hogyan is panaszkodnánk elmúlt elődödre? Nem volt ő hibás, nem volt bűnös, hogy az emberek egy része szívtelenségében azt hitte, hogy csak neki van joga az élethez, csak neki szabad enni és jóllakni, ruházkodni. Nem érdemelne panaszt ezért tőlünk, de mi látjuk a máshol rejtőzködő hibát s ezért kérünk 1932 hozd vissza az emberek szivét s akkor visszahoztad az igazi, a boldog újévet is! X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Mit várhat Mohács város közönsége az uj esztendőtől ? Mohács város közönsége az átlagnál jobb helyzetben van. Meg kell szüntetni a pártoskodás politikáját! Az év végén a kereskedő mérleget csinál, leltárt készít s összeveti bevételeseit kiadásaival, tartozásait követeléseivel. Valahogyan így vagyunk a várospolitikai és az országos politikai helyzettel is. Az év vége alkallom, amikor visszatekintünk az elmúlt hónapokra, napokra s alkalom, hogy a jövőre is gondoljunk. Mohács város különleges politikai viszonyai, amelyeket mi, azt hisszük helyesen, már politikának sem tartunk, szinte kihívják igy évvégével s új esztendőre való átlépéskor, hogy egy kis mérleget készítsünk. Visszanézünk, széttekintünk, megkíséreljük az előrevaló nézést s az így nyert képet az alábbiakban adjuk. Anyagi viszonyok. Bizonyos, hogy Mohács város közönsége, ha más városokkal, községekkel összehasonlítjuk, az átlagnál jobb anyagi viszonyokat mutat. Ez nem üres mondás, biztatás a szomorúságban, hanem tény, amelyet a sok panasz mellett is objektíven le kell szögezni. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a folyó évi adóelőírás 95°,if)-ban folyt be, anélkül, hogy egyetlen árverést kellett volna megtartani. Az utolsó négy évben még ily magas százalékban nem folyt be az adó. A legmagasabb 92% volt, de ennél már árverések is folytak, igaz viszont, hogy az árverések legmagasabb száma 14 volt egy évben. Értékes ez az eredmény s igazolja a megállapításunkat az, hogy ezt az adót a legnagyobb részben kisemberek fizették be. Vasárnap már publikáltak egy sor nagy adófizetőt s tudjuk, hogy a nagyobbak vannak inkább hátralékban. Mindezekből az következik, hogy általában ha kisemberek keresete, jövedelme nem romlott el teljesen, ha nehezen is, de eleget tudnak tenni kötelezettségüknek. A nagy adófizetőknél azt hisszük, hogy inkább hatottak a viszonyok. A nagy jövedelmek hirtelen kicsire estek le s a nagy jövedelem után kivetett adó egyszere súlyos teherré vált. Ennek igazságában annál inkább kell hinnünk, mert hiszen máskülönben nem engedik nyilvánosságra hozni adóhátralékaikat, ha fizetni tudnak. Más városokban, községekben messze elmaradt ez a százalék. Egész biztosan nem azért mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak az emberek fizetni. Az árverést senki sem akarja, senki sem kívánja. Mohács város jobb helyzetét bizonyítja az is, hogy általában a munkanélküliek, az ínségesek kisebb számot mutatnak, mint máshol. Mindez persze nem jelenti, hogy rózsás a helyzetünk. Ennek ellentéteképen rá kell mutatni, hogy neves cégek egymásután kényszeregyezséget kötnek, hogy vevő nincs, megrendelő nincs. Ezt azonban a fizetési eszközök hiányában, a hitelkorlátozásokban kell keresni főleg, de ez már országos, sőt világpolitika. Tudjuk, hogy a fentiek kevés vigaszt nyújtanak sok embernek, azonban rá kellett mutatnunk ezekre azért, hogy hitet, bizalmat öntsünk az emberekbe, hogy van alap ahhoz, hogy a jövőben jobban és szebben élhessünk.