Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

Városháza Mohács, 1992. január 3. Vasárnap XXII. övfolyam. 1. szám. MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI fiS TlBSADALMl HETILAP. BLSftietési ára t Negyedévre 1 pengő 60 fillér. Száma s 16 fillér» Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz 67. Mit rejtegetsz 1932? Hova lett a tavali hó ?. .. Hova lettek a pezsgődurra- násos, kacagó, mámoros Szilveszter esték ? Hova lett a régi mondás, hogy a jó­kedvben eltöltött Szilveszter estére boldog, jókedvű újév következik? ... És hova lett a régi magyar kívánsá­gok legnagyobbja a bor, búza, békesség bősége ? Mit rejtegetsz 1932 ? Mit adsz nekünk uj esztendő? Visszahozod-e — óh nem a gondtalan boldogságot — csak a becsületes megélhe­tést, a békés nyugalom régi éveit ? Bizalom? Optimizmus? A jobb jövő akarása ? Meg van bennünk csorbítatlanul s valahogyan úgy érezzük, hogy Benned is, ismeretlen ujeszlendő, megvannak ezek. Mi elhisszük, hogy jót akarsz, elhisszük, hogy sze­retnéd, ha áldanánk, ha ví­gan, nevetve emlegetnénk, ha azt mondanánk rólad, hogy az utolsó évek leg­szebbje voltál, hogy mosolyt hoztál a komor arcokra, munkát a munkanélküliek­nek, megélhetést az Ínsége­seknek. Mi hiszünk a jóban, a jónak akarásában, hiszünk a szépben, az élet boldogabb rendeltetésében, csak kezdünk nem hinni az emberekben... Nem hiszünk azokban, akik a bőség szaruja mellett takarékosságot prédikálnak a tengedőknek, nem hiszünk azokban, akik dús jövedel­meikről nem tudnak lemon­dani, de hazafiasságra apel­lálnak a kisembereknél, le­mondást követelnek ott, ahol eddig is lemondás volt az élet, ahol eddig is ritka vendég volt a pengő s fillé­rekből tevődött össze a meg­élhetés . . . 1932! Ismeretlen barátunk, ködös jövő szürkesége! Tő­led nem kérünk pénzt, nem kérünk szerencsét, a főnye­remény reménységéről is le­mondunk, ha egyetlen kéré- résünk teljesítését hozod: szerezd vissza valahonnan az emberek jószivét! . . . Jószivvel gondoljanak má­sokra. A gazdag a szegényre, annak küzdelmeire az élet nehézségeivel, korgó gyom­rával és rongyaival. Jósziv- ből fakadó szeretettel hajol­janak le a duslakodók a nél­külözőkhöz és osszák meg kincseiknek csak egy töre­dékét, vagyonuk, jólétük ki­csiny hányadát, hogy jusson is maradjon is. Nem irigy­kedünk a duslakodókra, de szeretnénk, ha ugyanakkor nyomorgó sem lenne. Ha az embereknek a vé­res háborúkban, a bűnös forradalmakban, a háború utáni gyűlölködésben elve­szett jcszivét megtalálod Ujesztendő és visszateszed a helyére, akkor azok, akik­nek a sors két, három, vagy még több állást adott, áten­gedik azoknak, akiknek egy sincs. Akinek olyan jövedel­met nyújtott, hogy gondta­lanul, fényesen élhetett, le­száll erről a polcról és meg­elégszik a kevesebbel és boldog lesz a jósziv legszebb erényével: a jótétemény ma­gasztos megelégedettse'gével. Nem panaszkodunk mi az elmúlt esztendőre, elődödre sem. Hiszen a magtárak megteltek búzával, a pincék borral, a gyárak raktárai áruval, a világbankok pincéi arannyal. Annyi volt a búza, hegy ehetetlenné kellett tenni, nehogy leromlott árát még jobban rontsa, annyi volt a ruhára való gyapot, hogy elégetni kellett, annyi volt a kávé, hogy szén helyett fü­töttek vele, a gyárosok, a kereskedők telt raktárakkal várták a vevőket, hogy vi­gyék el a készleteiket, az iparos műhelyében a nyers anyag megrendelőre vért, hát hogyan is panaszkod­nánk elmúlt elődödre? Nem volt ő hibás, nem volt bűnös, hogy az embe­rek egy része szívtelenségé­ben azt hitte, hogy csak neki van joga az élethez, csak neki szabad enni és jóllakni, ruházkodni. Nem érdemelne panaszt ezért tő­lünk, de mi látjuk a máshol rejtőzködő hibát s ezért ké­rünk 1932 hozd vissza az emberek szivét s akkor visszahoztad az igazi, a boldog újévet is! X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Mit várhat Mohács város közönsége az ujesztendőtől ? Mohács város közönsége az átlagnál jobb helyzetben van. Meg kell szüntetni a pártoskodás politikáját! Az év végén a kereskedő mérleget csinál, leltárt készít s összeveti bevételeleit kiadásaival, tartozásait követeléseivel. Vala­hogyan igy vagyunk a város- politikai és az országos politikai helyzettel is. Az év vége alka- 1 lern. amikor visszatekintünk az j elmúlt hónapokra, napokra s alkalom, hogy a jövőre is gon­doljunk. Mohács város különleges po­litikai viszonyai, amelyeket mi, azt hisszük helyesen, már poli­tikának sem tartunk, szinte ki­hívják igy évvégével s ujeszten- dőre való átlépéskor, hogy egy kis mérleget készítsünk. Vissza­nézünk, szétlekintünk, megkísé­reljük az előrevaló nézést s az igy nyert képet az alábbiakban adjuk. Anyagi viszonyok. Bizonyos, hogy Mohács vá­ros közönsége, ha más városok kai, községekkel összehasonlít­juk, az átlagnál jobb anyagi vi­szonyokat mulat. Ez nem üres mondás, biztatás a szomorúság­ban, hanem tény, amelyet a sok panasz mellett is objektiven le kell szögezni. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a folyó évi adóelőirás 95°,if)-ban Jolyt be, anél­kül, hogy egyetlen átve­rést kellett volna meg­tartani. Az utolsó négy évben még ily magas százalékban nem folyt be az adó. A legmagasabb 92% volt, de ennél már árverések is folytak, igaz viszont, hogy az árverések legmagasabb száma 14 volt egy évben. Értékes ez az eredmény s igazolja a megállapításunkat az, hogy ezt az adót a legnagyobb részben kisemberek fizették be. Vasárnap már publikáltak egy sor nagyadófizetőt s tudjuk, hogy a nagyobbak vannak in­kább hátralékban. Mindezekből az következik, hogy általábanka kisemberek keresete, jövedelme nem romlott el teljesen, ha ne­hezen is, de eleget tudnak tenni kötelezettségüknek. A nagyadó­fizetőknél azt hisszük, hogy in­kább hatottak a viszonyok. A nagy jövedelmek hirtelen kicsire estek le s a nagy jövedelem után kivetett adó egyszere sú­lyos teherré vált. Ennek igazsá­gában annál inkább kell hinnünk, mert hiszen máskülönben nem engedik nyilvánosságra hozni adóhátralékaikat, ha fizetni tudnak. Más városokban, községekben messze elmaradt ez a százalék. Egész biztosan nem azért mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak az emberek fizetni. Az árverést senki sem akarja, senki sem kívánja. Mohács város jobb helyzetét bizonyítja az is, hogy általában a munkanélküliek, az Ínségesek kisebb számot mutatnak, mint máshol. Mindez persze nem jelenti, hogy rózsás a helyzetünk. En­nek ellentéteképen rá kell mu­tatni, hogy neves cégek egymás­után kényszeregyezséget kötnek, hogy vevő nincs, megrendelő nincs. Ezt azonban a fizetési eszközök hiányában, a hitelkor­látozásokban kell keresni főleg, de ez már országos, sőt világ- politika. Tudjuk, hogy a fentiek kevés vigaszt nyújtanak sok embernek, azonban rá kellett mutatnunk ezekre azért, hogy hitet, bizal­mat öntsünk az emberekbe, hogy van alap ahhoz, hogy a jövőben jobban és szebben él­hessünk.

Next

/
Thumbnails
Contents