Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

2 MOHÁCSI HÍRLAP 1932. január 3. Kereseti lehetőségek. Az előzőleg lett megállapitá- sok inkább a múltra és a pilla­natnyi jelenre vonatkoznak. A jövőt senki sem tudhatja s ha figyeljük a különféle jelensége- két, intézkedéseket, ez nem bizta- tató. így elsősorban a kereseti lehetőségre nyomasztó hatással van a fizetések csökkentése, a nyugdijak leszállítása. Bizonyos, hogy ezek az összegek hiányza­nak majd és nem tudtuk s nem tudluk helyeselni azt a politikát, amely akár nálunk, akár orszá­gosan igy intézkedett. Elsősor­ban kellett volna az álláshalmo zók, a nagy jövedelműek ellen eljárni s ha mindezen intézkedések nem vezettek volna elég ered ményre, akkor elővenni a kisfi- zetésüek ezreit. Örömmel vettük azt a hirt, hogy a kormány a közeljövőben erre az útra lép s bizonyos, hogyha teljes mérték­ben keresztülviszi ezt a tervet, az ország egész közvéleményé­nek helyeslésével fog találkozni. A kereseti lehetőségeket csök­kentette a Selyemgyár leállása is. Több mint száz munkás átlag heti 3000 pengő bért kapott, amely összeg egy évben 150 ezer pengőt jelent. Ennek a hiánya, amint egy előző cikkünk­ben már rámutattunk, nemcsak azokat érinti, akik nem kapják meg, hanem általában mindenkit, mert hiszen ezt a pénzt itt el­költötték azelőtt s ezután nem tudják majd elkölteni, ha nincs. Reméljük azonban, hogy a trans- fermoratorium kihatással lesz a gyár működésére s ismét meg kezdi üzemét. A kereseti lehetőségek emel­kedését tehát a fixfizetésü alkal­mazottak vásárlóképességének fokozásával, valamint a leállított gyárak üzembehelyezésével, illetve ezek részére a szükséges fizetési eszközök biztosításával lehet elérni. Helyi politika. Helyi politikánk sivár képet mutat Ez a megálapitásunk vo­natkozik minden oldalra. Nincs értékes, vezető egyéniség, amely egybekapcsolni tudná az embe­reket, amely kimagasló képessé IJTrga = Tükörcseppek. Pillanatfelvételek a cserkészéletből. Mottó : A cserkész ahol tud, segít. (III törv.) ff Mozaik . . . Ezer apró színes kavics. Külön külön alig jelente­nek valamit, de összerakva mű­vészi, gyönyörű képet adnak. Apró eseményeket mondok el. Külön-külön mint a mozaik kö­vei, talán nem látszanak egyéb­nek színes, értéktelen kavicsnál, de összerakva Isten leggyönyö­rűbb alkotása bontakozik ki belő­lük: a tiszta, szép gyermek lélek. * Bélapátfalván voltunk táborban. Egyik délután néhány fiú ment be a faluba a csapat kordájával élelemért. Pár lépésre a tábortól geivel véget vetne az eddigi ve­szekedéseknek s leszerelné azokat. A városi párt uralomrajutása- kor sok mindent ígért, amelyből semmitsem valósított meg. A takarékosság helyes elv volt, de helytelenül vitték keresztül. So­hasem szabad elfelejteni, hogyha — amint nálunk és az országban általában hangoztatják — a gaz­dáknak csökkent a jövedelme, ezt nem lehet azzal gyógyítani, hogy azoktól vesszük el, akinek valami még van, hanem módot kell keresni, hogy annak emel­jük a jövedelmét, akinek eddig kevés volt. Nem lehet? Nemrégiben hoz­tunk egy közleményt Vásárhely kutasról, ahol például a tojás és baromfiértékesitést oldották meg úgy, hogy a gazdáknak több jövedelmet szereztek Hoztunk cikkeket és vezettünk tanulmá nyi kirándulást Jánoshalmára, ahol a gyümölcsértékesítés fej­lett s ebben az évben több, mint félmillió pengő jövedelmet jelentett a gazdáknak. És tud­nánk még sok ilyet elsorolni, amelyek megvalósításánál azon j ban rá kellene mutatni, hogy a helyi intelligencia politikája ki­merül a saját embereinek állá­sokba való behelyezésével s semmi olyan programmja nincs, semmi olyat nem tett, ami általánosság­ban legalább is enyhí­tést jelentene az általá­nos világgazdaság mel­lett a mi közönségünknek. Nevetséges azt mondani, hogy majd máshol gyűjtenek, hogy gazdáink adóját kifizessük. Nem az adó lett több, a kereset feli kisebb s itt kell tenni valamit. A Mohácsi Hírlap már évek óia erre mutat rá, sajnos hangunk a pusztába veszett s senki sem tett semmit sem. Vonatkozik ez a megállapításunk mindkét pártra és a város vezetőségére, tiszte­let egy két jóhiszemű ember ki vételnek. Milyen legyen az újév? Azt hisszük, hogy a fentiek után már mindenkiben meg van a felelet erre. Mindenkinek ösz- sze kell fogni. A kicsinyes ve öreg anyóka pihent, hátán egy hatalmas rőzseköteggel. Fáradt volt szegény, messziről kellett hozni a téli tüzelőt. A fiuk se szó, se beszéd, le­szedik a válláról a rőzsét s fel a kocsira. Szegény nénike hirtelen azt sem tudta, mi történik. De nem volt ideje tiltakozni, őt is felemelték, ráültették a rőzsecso- magra. Aztán hajrá befelé a faluba. Sohse tudtam volna meg a dolgot, ha a nénike vasárnap el nem jön a táborba s nagy hálál- kodással át nem nyújt egy csomó sárgarépát. * Egy csapat jön lefelé a győri Dunán. Vígan szaladtak a csó­nakok, feszült az izom. A parti bokrok felett hirtelen hatalmas füstfelhő tört az égnek. Tűz van! A hat csónak egyszerre a part­nál volt s húsz fiú robogott futó lépésben a tűz felé Jókor jöttek, szükség volt munkáskezekre Egy kazal égett s mellette végig a szekedéseket, zsörtölődéseket, a bosszantások politikáját abba­hagyni és őszinte, becsületes nyíltsággal keresni a boldogulás útját. ^99 Kommunista röpcédulákat terjesztettek Karácsonykor Karácsony másnapjára virradó éjjel izgató tartalmú röpcédulákat terjesztettek ismeretlen kommu­nisták Mohácson. A röpcédulá kát a budapesti országúton az Erzsébet malom környékén szór­ták széjjel, kettőt a malomra rá- ragasztotlak Néhány darabot a Szepessy-parkban és a Deák­téren is találtak Az államrendőrség azonnal a legerélyesebbb vizsgá'atot indi tóttá meg. Nehéz helyzet előtt áll azonban, mert Mohácson tulaj­donképen nincs ipari proletáriá- tus, ahol hasonló elemeket felté­telezni lehetne. A városban is első nap az a felfogás uralko dott, hogy idegenek szórhatták széjjel a röpcédulákat, azonban erre a felfogásra rácáfott az a a tény, hogy hétfőn éjjel ismét szétdobáltak röpcédulákat. Ezút­tal a Szentháromság utcában a szerb templom környékén talál­tak ilyeneket A tettest ugylátszik megzavarhatta valaki, vagy pedig megijedt, mert a legtöbb röpcé­dula egy csomóban volt, A rendőrség kidobo’tatta, hogy aki ilyen röpcédulát talált, juttassa el a rendőrséghez. Ez a közön ség érdeke is, mert ezen az utón meg lehet majd állapítani, hogy merre járt az ismeretlen kommu nista s esetleg megtalálhatják. A röpcédulákat Mohács város közönsége aránylag nyugodtan fogadta. Inkább csodálkozást vál­tott ki. Mohácson tudvalevőleg, más városokhoz viszonyítva ke­vés a munkanélküli. Az Ínsége­sek segélyezése megkezdődött s rendes mederben halad. Itt ha­sonló célú izgatás nem igen ta­lál talajra, mert bár a súlyos vi­szonyokat mindenki érzi, a leg­szegényebbek is tudják, hogy fel­forgatással ezeken javítani nem lehet. falu egész kicsépeletlen termése állt. S a fiukat nem kellett biz­tatni. Szivattyúknál, lajtoknál, min­denütt ott voltak, mások égő rőzserakásokat bontottak szét, a kisebbek ivóvizet hordtak a szom­jas embereknek. Aztán lelohadt a tűz, elmúlt a veszedelem. A falubeliek kezdtek körülnézni, kik voltak ezek? Hová tűntek? Azok már úsztattak a Dunán tovább. * Az 1919— 20-as szomorú évek­ben Kőszegen voltam cserkész. Nyugat Magyarországon kezdő­dött a megszállás. Rengeteg va­gyon pusztult ott. De amit lehe­tett mentettünk. A gimnázium öreg cserkészei éjszakánkint át osontak a határon s ezer vészé delem közt, apró szekereken men­tettek, amit lehetett. S azokon kí­vül, akik ott jártak, esztendőkig nem tudott senki a dologról. Emlékszem, egy reggel minis­A nyomozás teljes eréllyel fo­lyik s hisszük, hogy a rendőrség hamarosan a tettes, vagy a tette­sek nyomába jut. A Mansz teadélutánja. Karácsony másodnapján jólsike­rült jótékonycélu műsoros tea­délutánt rendezett a Mansz. Zsú­folásig töltötte meg az ifjúság és a közönség az Iparoskor nagyter­mét A kitűnő tea és tepertős po­gácsa mellett a hangulat még ki- tünőbb volt, ami csak dicséretére szolgál a Mansz agilis vezetősé­gének. Tea, tánc, nagyszerű mű­sor, cigányzene, mindmegannyi kedvenc csemege, melyre az Ínyencek is csak nagyot csettint- hetnek. Jókedv — melyben nem volt hiány — és nem vesszük észre az idő rohanását, feledjük a sivár jelent, nem gondolunk a kesernyés jövőre, csak a pillanat­nak élünk, ez volt a Mansz tea­délutánjának sikere. Parcsetich Marcsa, Geiringer Manyi, Dettkó Károly és Nagy Vilmos egy egy- felvonásos darabbal gyönyörköd­tette a megjelenteket. Szingstein Gizi magyar nótákat adott elő cigányzene kísérettel és a taps nem is maradt el. Attrakciónak Ígérkezett Huth Árpád aktuális strófái gitárkisérettel. Ezzel azon­ban az előadó adós maradt. Na de nem kell csüggedni, lesz még idő a csorba kiköszörülésére. A társaság jókedvét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy csak a késő éjjeli órákban gon­doltak az eltávozásra. Dicséret illeti a Mansz vezetőségét, hogy a mai nehéz, gondterhes időkben ilyen kellemes, búfelejtő délutáno­kat rendeznek s ezzel egyben sok­sok szegényt is mosolyra derí­tenek. — A Nemzeti Bank leszáliitja a kamatlábat ? Pénzügyi körök­ben elterjedt hírek szerint a Ma­gyar Nemzeti Bank leszállítja a hivatalos kamatlábat. Amennyiben a hir valónak bizonyu’, a legszebb újévi ajándék lenne a nehéz sor­ban vergődő közönségnek. Köz­gazdászok már régebben rámutat­tak, hogy a különféle korlátozá­sok bevezetése után semmi értel­me sem volt a magas kamat­lábnak. tráltam a lövői öreg plébános­nak, akit akkor éjjel szöktettek át a Jurisichok. (Szegényt az osztrákok halálra keresték.) Végig zokogta az egész misét. S a fiuk ültek a latin órán, mintha mi sem történt volna. * Más. Az országos vezetőtiszt mesélte: cAkkor még a miénk volt a Felvidék. Néhányan idősebb diá­kok vezettük a cserkészmunkát, mert a parancsnokunk valahol a Kárpátokban verekedett. Egyszer tudomásunkra jutott, hogy egy kertész családja, aki szintén a háborúban van, nagy nyomorba jutott. Az asszony megbetegedett s nem volt, aki a földet megmivelje, törődjön a kis gazdasággal. Mi rögtön elhatároztuk, hogy segíteni fogunk. Az elhatározást tett követte: ásóra, kapára kap­tunk, műveltük a kis földet, be­vetettük, gondoztuk. S aztán tér-

Next

/
Thumbnails
Contents