Mohácsi Hirlap, 1933 (23. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

VaiUDI 3Z.cUS.tS.Uliy leli Mohács, 1933. január 1. Vasárnap. XXIII. évfolyam. 1. szám. ári: Negyedévre I pengő 60 fillér. Sxásss« t 16 fillér. Szerkesztőségi 88. kladóhivatali telefon sz 67. Akinek az Isten még mó­dot adott arra, hogy a Szil­vesztert vidáman töltse el, borozgatás, vidám nótaszó mellett, sőt talán itt-ott egy egy pezsgő is durrant még s a gyönygyöző ital mámora egy éjszákára elfelejtet min­dent, — ezek is azokkal együtt akik otthon a család körében vigan, vagy búsulva, ébren, vagy alva ülik vagy ne n ülik meg a Szilveszter estéjét, újév napján, a titok­zatos sok-sok kérdőjeles uj esztendő első napján egy szürke, semmitmondó, sem­mit el nem áruló napra éb­rednek fel Mit jelent ma az uj esz­tendő? Hol van a régi jelen­tősége? Hol vannak azok az idők, amikor egy év becsü­letes szorgalmas munkája után pontot tett a Szilvesz­ter és utána reményt ülte­tett a szivekbe, hogy az uj esztendő meghozza az eset­leges meg nem valósult re­ményeknek, álmoknak, vá­gyaknak és kívánságoknak teljesülését? Mert hiszen ak­kor se teljesült minden kí­vánságunk, akkor is volt szomorúság, volt bánat, vol­tak kisebb nagyobb gondok, csak ezek a szomorúságok, bánatok és gondok boldog, szép idők apró kis árnyékai voltak, amelyeket összeha­sonlítani se lehet a ma nagy héjaival. Akkor a remény, az uj esztendő reménye majdnem biztos alap volt, amelyre építeni lehetett annak, aki dolgozni, aki előrehaladni akart. Abban az időben ha valakinek az egészsége meg volt, a becsületes két keze dolgozni akart, talált munkát és kenyeret s ha szerencséje volt többet is talált. Hol vagyunk ettől ma? A munkáskezek ezrei állanak tétlenül, reménytvesztetten s kérdő, aggódó tekintetek vizsgálják az uj esztendők ködös hajnalát mit rejteget magában, mit hozhat nekünk az uj esztendő? Az egész világ megzava- rodottan, bárgyún, értelmet­lenül néz egymásra s mint­ha Babel tornyán az Al­kotó most tétette volna le az utolsó téglát és most vette i volna el az emberek értel­mét, beszél, szónokol, ma­gyaráz az egész világ, a vi­lág vezetői, politikusai, köz­gazdászai, pénzgazdászai, fe­jedelmei és királyai és 'fegyik sem érti meg a másikat. Hol van az a férfi, az is­teni ihlettől áthatotl férfiú, aki ennek a borzalmas vilá­got senyvesztő megnemértés- nek, ennek a rettenetes gyű­löletnek, ártaniakarásnak, szeretethiánynak véget vetni tudna? Szinte uj Messiás után kiáltanának; ha nem egy hét választana el szent Karácsonytól, amikor ünne­peltük a megváltás születé­sét. Egy hét és mégis oly messze van, mégsem talál­ják az emberek, mert vagy nem akarják ,vagy nem tud­ják megtalálni. Egy hét, amely lényegé- | ben kétezer évet jelent, két­ezer évnek küzdelmeit, mun­káját és véres kataklizmáit amelyek voltak, elmúltak s amelyekben elveszett az örök igazság: a Megváltó és a hit benne. Ezen a ködös uj esztendő hajnalon, amikor a földi re­mények már mind csődött mondottak, amikor a hitünk az emberekben, az emberek őszinteségében, jóakaratában már elesett, az egyedüli ut, az egyedüli remény csak Benne és általa maradt meg. A vallás és az annyiszor kigunyolt hit az emberek egyedüli vigasza, mert más már minden megcsalta, min­den és mindenki elhagyta. Csak ezt hirdethetjük ma, csak ennek az igazi útnak reményét csepegtethetjük küzdő, kétségbeeseti lelkekbe s szinte halljuk az örök szózatot: „Ember, küzdj és küzdve bízzál “ Az uj esztendő minden bizonnyal sok gondot, sok bajt rejteget magaban, hiszen csodák ma nár nem történ­nek s idő kell ahhoz, hogy a rossz idők jóra forduljanak, de a reményt nem szabad M»gittuk, bogy dr. Schmidt Miklós, a magyarbólyi kerület képviselője interpellációt jegyzett be a pénzügyminiszterhez a köz tartozások magas kamata ellen, valamint a kishagyatékok három szoros illetéke miatt. Az interpelláció a legutolsó interpellációs napon hangzott el s miután tartalma annyira a kis emberek bajait, gondjait tükrözi vissza s mert a Házban is igen élénk sikere volt, érdemesnek véljük teljes egészében leközölni. — Nap nap uián — mondotta dr. Schmidt Miklós — pártkü- lömbség nélkül hangzik el annak megállapítása, hogy a mezőgazdasági termé­kek katasztrofális árzu hanása következtében, már nemcsak a mező gazdák, hanem az egyéb foglalkozásbeliek fizető- képessége is minimálisra csökkent — A mezőgazdaság ma alig jövedelmez egy avagy két szá zalékot, nem fizethet tehát súlyos következmények nélkül magas kamatot tartozásai után. Ha mé­gis nagyobb kamatot kénytelen fizetni, mint amennyit saját va­gyona jövedelmez, a különböze- tét, csak vagyona állagából ve­het el, ennek pedig természetes következménye a további eladósodás és végered menyben a teljes tönkre- menés. — Belátta ezt a kormány is, amikor elhatározta, hogy a ka­matot fokozatosan leszállítja. Ma a biróilag érvényesithtéő legma­gasabb kamat — Írásbeli kikö­elveszteni, a küzdelmet nem lehet felhagyni, az embert Alkotója munkára és küzde­lemre teremtette s ha isteni értelemben igaz ember lesz, munkás és küzdő férfi lesz, az uj esztendőnek nem lehet és nem szabad, hogy eredménytelenül múljon el. Boldog uj esztendőt kí­vánunk. ♦és esetén — 8%, anélkül pedig 5'Vo- Ennél magasabb kamatot a bíróság nem Ítél meg, sőt aki í netán mégis nagyobb kamatot \ számit fel uzsora vádjának teszi j ki magát. Mindez azonban csak j a magántartozásokra vonatkozik. — A kir. Kincstár ezzel szem­ben még mindig 12°/° kamatot számit fel és hajt be minden köztartozás után. Békeidőben, midőn pedig a fizetőképesség lényegesen jobb volt — ugyan­csak 8% os magánkamat mellett a kir Kincstár 5% kamatot szá­i mitott a hátralékos köztartozások után. Mennyivel inkább igy kel­lene ennek lennie ma, amidőn a szerencsétlen békediktátum szülte gazdasági leromlottságunk miatt a közterhek már amúgy is szinte elviselhetetlenek. Az állampolgá­rok nagy része már csak saját és gyermekei szájától el­vont falat értékesítése utján tud közteherviselési kötelezettségé­nek eleget tenni. Ily állapotok mellett a magas kamat felszámí­tása pláne a kincstár részéről semmivel sem indokolható. — Indokolt lehetett talán ezen magas kamat felszámítása mind­addig, amig az adó behajtása — valjuk meg őszintén — éve­ken át bizony nem megfelelő eréllyel történt és amig talán ép azért a késedelmes fizetésnek csak is a magas kamat felszá­mítása volt a következménye. — De nem lehet igazolt ezen magas kamat megállapítása ma, amidőn már senki sem hisz a szalmazsákba rejtett bankók me­séjében és amidőn adóbehajtás annyira intenziven folyik, hogy már Uj esztendő. X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx „Ha ma mindenki befizeti az adóját, nem lenne egy fillér pénz sem forgalomban.“ Dr. Schmidt Miklós nagyhatású interpellációja az országgyűlé­sen A köztartozások kamatának leszállítását kérte. Számos gratulációt kapott a fiatal képviselő.

Next

/
Thumbnails
Contents