Mohácsi Hirlap, 1933 (23. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
VaiUDI 37.cUS.tS.Uliy leli Mohács, 1933. január 1. Vasárnap. ár: Negyedévre 1 pengő 60 fillér. Stássset 16 fillér. Szerkesztőségi 88. kiadóhivatali telefon sz 67. XXIII. évfolyam. 1. szám. Uj esztendő. Akinek az Isten még módot adott arra, hogy a Szilvesztert vidáman töltse el, borozgatás, vidám nótaszó mellett, sőt talán itt-ott egy egy pezsgő is durrant még s a gyönygyöző ital mámora egy éjszakára elfelejtet mindent, — ezek is azokkal együtt akik otthon a család körében vigan, vagy búsulva, ébren, vagy alva ülik vagy nem ülik meg a Szilveszter estéjét, újév napján, a titokzatos sok-sok kérdőjeles új esztendő első napján egy szürke, semmitmondó, semmit el nem áruló napra ébrednek fel Mit jelent ma az új esztendő? Hol van a régi jelentősége? Hol vannak azok az idők, amikor egy év becsületes szorgalmas munkája után pontot tett a Szilveszter és utána reményt ültetett a szívekbe, hogy az új esztendő meghozza az esetleges meg nem valósult reményeknek, álmoknak, vágyaknak és kívánságoknak teljesülését? Mert hiszen akkor se teljesült minden kívánságunk, akkor is volt szomorúság, volt bánat, voltak kisebb nagyobb gondok, csak ezek a szomorúságok, bánatok és gondok boldog, szép idők apró kis árnyékai voltak, amelyeket összehasonlítani se lehet a ma nagy héjaival. Akkor a remény, az új esztendő reménye majdnem biztos alap volt, amelyre építeni lehetett annak, aki dolgozni, aki előrehaladni akart. Abban az időben ha valakinek az egészsége megvolt, a becsületes két keze dolgozni akart, talált munkát és kenyeret s ha szerencséje volt többet is talált. Hol vagyunk ettől ma? A munkáskezek ezrei állanak tétlenül, reményt vesztetten s kérdő, aggódó tekintetek vizsgálják az uj esztendők ködös hajnalát mit rejteget magában, mit hozhat nekünk az uj esztendő? Az egész világ megzavarodottan, bárgyún, értelmetlenül néz egymásra s mintha Babel tornyán az Alkotó most tétette volna le az utolsó téglát és most vette volna el az emberek értelmét, beszél, szónokol, magyaráz az egész világ, a világ vezetői, politikusai, közgazdászai, pénzgazdászai, fejedelmei és királyai és msegyik sem érti meg a másikat. Hol van az a férfi, az isteni ihlettől áthatott férfiú, aki ennek a borzalmas világot senyvesztő meg nem értésnek, ennek a rettenetes gyűlöletnek, ártani akarásnak, szeretethiánynak véget vetni tudna? Szinte új Messiás után kiáltanának, ha nem egy hét választana el szent Karácsonytól, amikor ünnepeltük a megváltás születését. Egy hét és mégis oly messze van, mégsem találják az emberek, mert vagy nem akarják ,vagy nem tudják megtalálni. Egy hét, amely lényegé- ben kétezer évet jelent, kétezer évnek küzdelmeit, munkáját és véres kataklizmáit amelyek voltak, elmúltak s amelyekben elveszett az örök igazság: a Megváltó és a hit benne. Ezen a ködös új esztendő hajnalán, amikor a földi remények már mind csődött mondottak, amikor a hitünk az emberekben, az emberek őszinteségében, jóakaratában már elesett, az egyedüli út, az egyedüli remény csak Benne és általa maradt meg. A vallás és az annyiszor kigunyolt hit az emberek egyedüli vigasza, mert más már minden megcsalta, minden és mindenki elhagyta. Csak ezt hirdethetjük ma, csak ennek az igazi útnak reményét csepegtethetjük küzdő, kétségbeesett lelkekbe s szinte halljuk az örök szózatot: „Ember, küzdj és küzdve bízzál “ Az uj esztendő minden bizonnyal sok gondot, sok bajt rejteget magában, hiszen csodák ma már nem történnek s idő kell ahhoz, hogy a rossz idők jóra forduljanak, de a reményt nem szabad Megittuk, hogy dr. Schmidt Miklós, a magyarbólyi kerület képviselője interpellációt jegyzett be a pénzügyminiszterhez a köztartozások magas kamata ellen, valamint a kishagyatékok háromszoros illetéke miatt. Az interpelláció a legutolsó interpellációs napon hangzott el , miután tartalma annyira a kis emberek bajait, gondjait tükrözi vissza s mert a Házban is igen élénk sikere volt, érdemesnek véljük teljes egészében leközölni. — Nap nap után — mondotta dr. Schmidt Miklós — pártkülönbség nélkül hangzik el annak megállapítása, hogy a mezőgazdasági termékek katasztrofális árzuhanása következtében, már nemcsak a mezőgazdák, hanem az egyéb foglalkozásbeliek fizetőképessége is minimálisra csökkent . A mezőgazdaság ma alig jövedelmez egy avagy két százalékot, nem fizethet tehát súlyos következmények nélkül magas kamatot tartozásai után. Ha mégis nagyobb kamatot kénytelen fizetni, mint amennyit saját vagyona jövedelmez, a különbözetét, csak vagyona állagából vehet el, ennek pedig természetes következménye a további eladósodás és végeredményben a teljes tönkremenés. Belátta ezt a kormány is, amikor elhatározta, hogy a kamatot fokozatosan leszállítja. Ma a bíróilag érvényesithtő legmagasabb kamat — írásbeli kikeelveszteni, a küzdelmet nem lehet felhagyni, az embert Alkotója munkára és küzdelemre teremtette s ha isteni értelemben igaz ember lesz, munkás és küzdő férfi lesz, az uj esztendőnek nem lehet és nem szabad, hogy eredménytelenül múljon el. Boldog uj esztendőt kívánunk. ♦és esetén — 8%, anélkül pedig 5'Vo- Ennél magasabb kamatot a bíróság nem ítél meg, sőt aki netán mégis nagyobb kamatot számít fel uzsora vádjának teszi ki magát. Mindez azonban csak a magántartozásokra vonatkozik. — A kir. Kincstár ezzel szemben még mindig 12°/° kamatot számit fel és hajt be minden köztartozás után. Békeidőben, midőn pedig a fizetőképesség lényegesen jobb volt — ugyancsak 8% os magánkamat mellett a kir Kincstár 5% kamatot számitott a hátralékos köztartozások után. Mennyivel inkább így kellene ennek lennie ma, amidőn a szerencsétlen békediktátum szülte gazdasági leromlottságunk miatt a közterhek már amúgy is szinte elviselhetetlenek. Az állampolgárok nagy része már csak saját és gyermekei szájától elvont falat értékesítése útján tud közteherviselési kötelezettségének eleget tenni. Ily állapotok mellett a magas kamat felszámítása pláne a kincstár részéről semmivel sem indokolható. Indokolt lehetett talán ezen magas kamat felszámítása mindaddig, amíg az adó behajtása — valjuk meg őszintén — éveken át bizony nem megfelelő eréllyel történt és amig talán ép azért a késedelmes fizetésnek csak is a magas kamat felszámítása volt a következménye. — De nem lehet igazolt ezen magas kamat megállapítása ma, amidőn már senki sem hisz a szalmazsákba rejtett bankók meséjében és amidőn adóbehajtás annyira intenzíven folyik, hogy már X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx „Ha ma mindenki befizeti az adóját, nem lenne egy fillér pénz sem forgalomban.“ Dr. Schmidt Miklós nagyhatású interpellációja az országgyűlésen A köztartozások kamatának leszállítását kérte. Számos gratulációt kapott a fiatal képviselő.