Mohácsi Hirlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

2 MOHÁCSI HÍRLAP 1935. január 6. Cikkünk szedés alatt állott, amikor ismételt, brutális esemény történt. Csütörtökre virradó éjjel a Garay és Drágffy utcában tört össze valaki 13 darab fát, bizo­nyára ugyanazon tettes. Mohács város polgármestere ezzel kapcsolatban a következő hirdetményt bocsátotta ki: Brutális, vandál kezek a város­ban több helyütt kutakat erősza­kosan megrongálnak, az Apponyi utcában 13 darab almafát, a Ra- kóczy u'cában 22 darab hársfát erőszakkal kitörtek, a Szepessy parkban egy fenyőfát és Szt. Mihály téren egy fenyőfát ellop­tak. Mindezekből csupán a Sze- pessy park fenyőfatolvaja került ezideig kézre, ki ellen a legszigo­rúbb megtorló eljárás folyamatba lett téve. A fásításokkal csinosí­tani, szépíteni, idegenforgalom szempontjából emelni óhajtom városomat; ezen ültetett fák, bok­rok városi közvagyont képeznek és kötelessége minden jóerzésü polgárnak, hogy arra felügyeljen. Mindezek előrebocsátása mellett felkérem a város nemesen gon­dolkozó polgára't, legyenek ezen ügyben segítségemre és ameny- nyiben látnak, hallanak vagy tudnak róia, hogy ki végzi ezen embertelen rongálásokat, a nyo­mozás eredményessége végett bi­zalmasan jelentsék a m. kir. ál­lamrendőrség kapitányságának. Mohács 1934 dec. 31. Dr. Margitay Lajos sk. polgármester. Ugyanakkor 30 pengő jutalmat tűzött ki a tettes nyomravezető­jének. Aki bármit tud ezzel kap­csolatban, azonnal jelentse a rendőrségnek. A nevet titokban tartják s igy mindenki nyugodtan tehet közleseket. Reméljük, hogy a közönség megérti a polgármester felhívását és a rendőrség segítségére siet, ho.y a tettes kézrekerüljön s el­vegye méltó büntetését. Jókedvben búcsúztatták az óóvet Mohácson. t Reg nem látott jókedvben bú­csúztatta el Mohács az 1934. évet. Ha előre megjósolja valaki, hogy zsúfolásig megtöltik a mu- latnivágyók az összes táncterme­ket, nem hittük volna el. Pedig igy történt. Lehet, hogy az em­berek már igen örültek, hogy a sok bajjal-gonddal járt ó-esztendő elmúlik és az újévet váró kacagó jókedvvel siettették halálát. A szilveszteri mu'atságokról a következő tudósítások számol­nak be: Szilveszter a Kaszinóban. Már rég nem volt ilyen szép és jól sikerült szilveszteri mulat­ság a Kaszinóban, mint az idei. A hölgyek elegáns ruhái nagy­szerűen emelték az est finomsá­gát, szépségét. Fel 12 óra után már izzó jó hangulatban a nagy­szerűen megtérített asztalokon ékeskedtek az újévi sült malacok, pulykák, sonka, felvágottak stb. ételeknek tömege, melyek a meg­jelent hölgyek háziasszonyi kész­ségéről tettek látható és ehető bizonyságot. Amikor a villanyok kialudtak, már mindenki asztal­nál ült s mint egy család kívánt minden egyes jelenlevőnek bol dog és boldogabb uj esztendőt. A gyönyörű bensőséges mulatság a délelőtti órákban ért véget s mindenki nagyon kellemes em­lékkel tért haza. A Mohácsi Iparosok Olvasóköre termeiben is tomboló jókedv járta. A táncterem a fiatalokkal volt tele, akik csillogó jókedvben táncolták át az éjszakát. Kacag­tató mókák járták, még jobban felfokozva a hangulatot. A hajnal, amely ezen a ködös éjszakán, úgyis oly nehezen hasadt meg, még mindig együtt találta az uj év virrasztóit, mig aztán mindenki hazakerült szebb álmot álmodva az eljövendő esztendőről. A Kát. Legényegylet ifjúsága sem maradt hátra a szilveszteri hangulatból. Sikerült mulatsággal zárta le az óévet a Korona ká váház, ahol Balogh Laci kitűnő és nivós jazz-zenekara fáradha- tatlatul muzsikált egész éjsza­kán át Voltak családi piknikek és vol­tak egyszerűen, csendesen eltöl­tött családi szilveszteri éjjelek s volt, aki lefeküdt már korán este. Ki tudja, kinek volt igaza ? Mohács és az idegenforgalom­Irta: Fehérváry István. műsz. tanácsnok. (Folytatás.) Tapasztalhattuk, hogy a mo­hácsra érkező idegen első érdek­lődése a mohácsi csata emlékei- ! nek és ereklyéinek felkutatása ! felé fordul. Valljuk be, hogy a jelenlegi II. Lajos emlékműhez csak pirulva és szégyenkezve | vezethetjük ki az idegent. Ha a várossá alakulás óta teljesen el­hanyagolt állapotban egy kis kert és kerítés létesítése által ki is emeltük, de még mindig ke­gyeletsértő hatást vált ki a poros országút mellett, kocsmával szemben és ízléstelen vincellér- lakások mellékhelyiségei által alkotott háttérrel. A jelenlegi em­lékművet el kellene bontani és helyette a Cselepatak torkolatá nál, a dunaparti magaslatokon kell a meglevő dombormű vek felhasználásával, tisztán épité szeti megoldásban, egy uj és méreteiben hatalmas emlékművet emelni, mely nemcsak az egész környéket uralná, hanem a Du­nán már messziről hatalmas fel­kiáltó jelként hivná fel a figyel­met arra, hogy itt nemcsak az ellenség előtt elesett király, ha­nem egy nemzet és egy ország lelte a sírját. Az emlékmű az országúiról is könnyen felismer­hető és megközelíthető, szüksé­ges azonban, hogy a száraz­földön is méltó környezetet biz­tosítsunk az emlékmű részére. Egy kisebb nemzeti parkot kell létesíteni, ami annál könnyebben oldható meg, miután a mély patakmeder a magas part széléig a város tulajdona és igy a ki­sajátítás csak néhány hold terü­letre szorítkoznék. A terv meg valósítását pénzügyi szempont­ból sem tartom kivihetetlennek. A város közönségének 90.000 békebeli koronája értéktelenedett el hadikölcsönben, mely összeget egy méltó Lajos emlék felépíté­sére gyűjtött nagy áldozatkész­séggel össze. Az államnak tehát nemcsak kegyeletből, de méltá­nyosságból is erkölcsi köteles­sége a terv kivitelében a város anyagi segítségére sietni. De számítani lehet a társadalmi gyűjtésre, társadalmi egyesületek és a volt uralkodóház tagjainak az anyagi támogatására is. A Cselepatak torkolatánál a Dana parija a partszakadás ellen töké­letesen biztosítva van, egy kisebb kikötő létesítése és megfelelő hajójáratok beállítása mellett nemcsak méltó nemzeti kálváriává, de kedvelt kirándulóhellyé is le­hetne avatni. A partba épített terraszon elhelyezett helyszinrajz és látkép, a szükséges magya­rázatokkal teljesen kielégítené az érdeklődést is. A mohácsi csatára vonatkozó tárgyakból a jelenlegi II. Lajos múzeumnak már igen gazdag és értékes gyűjteménye van, mely azonban még mindig kiegészí­tésre szorul Ki kell eszközölni, hogy a Nemzeti, esetleg más muzeum is a csatára vonatkozó tárgyakat átadjon. A csatatér szemléltető áttekintésére egy domborművű térképet kell ké sziteni. Mindenekelőtt azonban a kiállítás anyagát méltó környe­zetbe kell bemutatni. Tudomá som szerint a vármegye aüs pánja a legélénkebb érdeklődés sei karolta fel azt az eszmét, hogy a vármegye eddigi mú­zeumi anyagát a mohácsi II. Lajos muzeum anyagával egye sitse és egv monumentális uj városi és vármegyei múzeumot emeljünk a Deák téren a Hősi emlék mögött. És mivel a II. La­jos múzeumnak már több mint 30.000 pengője van, az építkezés mihamarább megkezdhető, egye­lőre csak oly méretekben, hogy a főhomlokzat megépíthető és a jelenlegi múzeumi anyag el­helyezhető legyen, aonban az terv a további fejlődést bizto­sítsa. Úgy a vármegye, mint a város anyagi támogatására szá­mítani kell. Nagy gondot kell fordítani a sokac népviselet fenntartására és annak alkalmas bemutatására. Erre a legalkalmasabb a vasár­nap délutáni korzó, mely ma is festői látványosság az idegen számára. A détutáni térzene ered­ményesebben csalogatná ki a lakosságot az utcára Ennek azonban előfeltétele a Király ut széles járdáinak mielőbbi kiépí­tése. A kirakatredőnyök is fel­húzva maradhatnának. E szép népviselet bemutatására igen al­kalmas a sokacbál is, melyről egy vérbeli művész, néhai Árkay Aladár is megjegyezte, hogy en­nél festőibb látvánt még nem látott. A sokacbált legcélszerűbb a busujárás előestéjén rendezni, hogy az idegen mind a kettőit egyszerre tekinthesse meg. A busujárást is igen hatásosan le­het majd a Széchenyi tér uj sár' mentes burkolatán megrendezni. De kellően megszervezett arató és szüreti ünnepélyek is hozzá­járulhatnak az idegenforgalom fellendítéséhez. A II. Lajos muzeum már igen szép helybeli néprajzi gyűjte­ménnyel rendelkezik. Ha ezt szakszerűen kiegészítjük és a már közölt elgondolás szerint a vármegye már meglévő nép­rajzi gyűjteményével, melyet dr. Igaz Lajos vármegyei aljegyző nagy szakavaWsággal gyűjtött össze es állított k\ a vármegye- házán több helyiségben és melyre nem tudom eléggé az érdeklődők figyelmét felhívni, akkor az építendő múzeumban már igen gazdag kiállítási anya­got mutathatunk be az idege­neknek. Nem mulaszthatom el a fi­gyelmet Mohács speciális ipar­cikkeire felhívni, mint a kosár- fonás, csipkeverés, de különösen a fazekas és korsósipar készít­ményeire. Különösen az utóbbi terén, kellő művészi vezetés mellett — mint azt legutóbb dr. Igaz Lajos egy helybeli korsós­sal beigazolta, művészi tárgyakat lehetne a piacra dobni. Ezen cikkekből a városháza egyik üz­lethelyiségében állandó kiállítást lehetne rendezni, melynek kere­tében mohácsi vonatkozású más cikkek, festmények, karcok is bemutatásra és egyszersmind el­adásra kerülnének. Hiszen mű vészember részére Mohácson igen sok eredeti és hálás téma akad Ki kell azonkívül eszkö­zölni a mohácsi selyemgyárnál, hogy gyártmányait mohácsi el- nevezéssel lássa el, mint pl. mohácsi selyem stb. és hogy ezen gyártmányokat Itt mohá­cson detailban néhány fillérrel olcsóbban adja mint másutt. Az idegenforgalom fejlesztése terén igen hálás feladat a sport- események kiépítése. A sportver­senyek már nemcsak a város közönségének, de a falusi la­kosság érdeklődését is felkeltik. Ne felejtsük el, hogy Mohácstól 12 kilométer sugaru körzetben 22 község van 32600 lakással. Ügyes és kitartó propagandával el lehetne érni, hogy ne csak kereskedelmi, ipari és gazdasági, hanem kulturális szempontokból’ is ide gravitáljanak. A cél eléré­sére igen alkalmas és hathatós segítséget nyújtana a vasár- és ünnepnapokon délután a köve­zetvám eltörlése, melynek bevé­tele ezeken a délutánokon el­enyészően csekély. A kövezet­vám elengedés csakis a lófogatu kocsikra és kerékpárokra vonat­kozna. Az atlétika és futballver- senyek megtartására teljesen megfelelő sportpályánk van már, meg van az evezős sport magja is, jól megrendezett sportverse­nyek evező, úszó és csónakver­senyek kibővítésével szép szám­mal toborozná az idegeneket. Helyszűke miatt csak röviden térek az idegenforgalom szem • pontjából legkényesebb pontra, a szállodákra és vendéglőkre. Még a Korona szálló sem elé­gíti ki a mai állapotban ma a i szerény igényeket. Itt kell a vá- j rosnak súlyosabb anyagi áldo­zatot hozni és semmi körülmé- ! nyék között sem szabad elmu-

Next

/
Thumbnails
Contents