Mohácsi Hirlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

2 Cikkünk szedés alatt állott, amikor ismételt, brutális esemény történt. Csütörtökre virradó éjjel a Garay és Drágffy utcában tört össze valaki 13 darab fát, bizonyára ugyanazon tettes. Mohács város polgármestere ezzel kapcsolatban a következő hirdetményt bocsátotta ki: Brutális, vandál kezek a városban több helyütt kutakat erőszakosan megrongálnak, az Apponyi utcában 13 darab almafát, a Rákóczy utcában 22 darab hársfát erőszakkal kitörtek, a Szepessy parkban egy fenyőfát és Szt. Mihály téren egy fenyőfát elloptak. Mindezekből csupán a Szepessy park fenyőfatolvaja került ezideig kézre, ki ellen a legszigorúbb megtorló eljárás folyamatba lett téve. A fásításokkal csinosítani, szépíteni, idegenforgalom szempontjából emelni óhajtom városomat; ezen ültetett fák, bokrok városi közvagyont képeznek és kötelessége minden jóérzésű polgárnak, hogy arra felügyeljen. Mindezek előrebocsátása mellett felkérem a város nemesen gondolkozó polgárait, legyenek ezen ügyben segítségemre és amenynyiben látnak, hallanak vagy tudnak róla, hogy ki végzi ezen embertelen rongálásokat, a nyomozás eredményessége végett bizalmasan jelentsék a m. kir. államrendőrség kapitányságának. Mohács 1934 dec. 31. Dr. Margitay Lajos sk. polgármester. Ugyanakkor 30 pengő jutalmat tűzött ki a tettes nyomravezetőjének. Aki bármit tud ezzel kapcsolatban, azonnal jelentse a rendőrségnek. A nevet titokban tartják s igy mindenki nyugodtan tehet közléseket. Reméljük, hogy a közönség megérti a polgármester felhívását és a rendőrség segítségére siet, hogy a tettes kézrekerüljön s elvegye méltó büntetését, minden egyes jelenlevőnek boldog és boldogabb új esztendőt. A gyönyörű bensőséges mulatság a délelőtti órákban ért véget s mindenki nagyon kellemes emlékkel tért haza. A Mohácsi Iparosok Olvasóköre termeiben is tomboló jókedv járta. A táncterem a fiatalokkal volt tele, akik csillogó jókedvben táncolták át az éjszakát. Kacagtató mókák járták, még jobban felfokozva a hangulatot. A hajnal, amely ezen a ködös éjszakán, úgyis oly nehezen hasadt meg, még mindig együtt találta az új év virrasztóit, míg aztán mindenki hazakerült szebb álmot álmodva az eljövendő esztendőről. A Kát. Legényegylet ifjúsága sem maradt hátra a szilveszteri hangulatból. Sikerült mulatsággal zárta le az óévet a Korona káváház, ahol Balogh Laci kitűnő és nívós jazz-zenekara fáradhatatlanul muzsikált egész éjszakán át Voltak családi piknikek és voltak egyszerűen, csendesen eltöltött családi szilveszteri éjjelek s volt, aki lefeküdt már korán este. Ki tudja, kinek volt igaza ? Jókedvben búcsúztatták az óévet Mohácson. Rég nem látott jókedvben búcsúztatta el Mohács az 1934. évet. Ha előre megjósolja valaki, hogy zsúfolásig megtöltik a mulatni vágyók az összes tánctermeket, nem hittük volna el. Pedig így történt. Lehet, hogy az emberek már igen örültek, hogy a sok bajjal-gonddal járt 6 esztendő elmúlik és az újévet váró kacagó jókedvvel siettették halálát. A szilveszteri mulatságokról a következő tudósítások számolnak be: Szilveszter a Kaszinóban. Már rég nem volt ilyen szép és jól sikerült szilveszteri mulatság a Kaszinóban, mint az idei. A hölgyek elegáns ruhái nagyszerűen emelték az est finomságát, szépségét. Fél 12 óra után már izzó jó hangulatban a nagyszerűen megtérített asztalokon ékeskedtek az újévi sült malacok, pulykák, sonka, felvágottak stb. ételeknek tömege, melyek a megjelent hölgyek háziasszonyi készségéről tettek látható és ehető bizonyságot. Amikor a villanyok kialudtak, már mindenki asztalnál ült s mint egy család kívánt MOHÁCSI HÍRLAP Mohács és az idegenforgalom- Irta: Fehérváry István, műsz. tanácsnok. (Folytatás.) Tapasztalhattuk, hogy a mohácsra érkező idegen első érdeklődése a mohácsi csata emlékeinek és ereklyéinek felkutatása felé fordul. Valljuk be, hogy a jelenlegi II. Lajos emlékműhez csak pirulva és szégyenkezve vezethetjük ki az idegent. Ha a várossá alakulás óta teljesen elhanyagolt állapotban egy kis kert és kerítés létesítése által ki is emeltük, de még mindig kegyeletsértő hatást vált ki a poros országút mellett, kocsmával szemben és ízléstelen vincellérlakások mellékhelyiségei által alkotott háttérrel. A jelenlegi emlékművet el kellene bontani és helyette a Cselepatak torkolatánál, a dunaparti magaslatokon kell a meglevő domborművek felhasználásával, tisztán építészeti megoldásban, egy új és méreteiben hatalmas emlékművet emelni, mely nemcsak az egész környéket uralná, hanem a Dunán már messziről hatalmas felkiáltó jelként hívná fel a figyelmet arra, hogy itt nemcsak az ellenség előtt elesett király, hanem egy nemzet és egy ország lelte a sírját. Az emlékmű az országairól is könnyen felismerhető és megközelíthető, szükséges azonban, hogy a szárazföldön is méltó környezetet biztosítsunk az emlékmű részére. Egy kisebb nemzeti parkot kell létesíteni, ami annál könnyebben oldható meg, miután a mély patakmeder a magas part széléig a város tulajdona és így a kisajátítás csak néhány hold területre szorítkoznék. A terv megvalósítását pénzügyi szempontból sem tartom kivihetetlennek. A város közönségének 90.000 békebeli koronája értéktelenedett el hadikölcsönben, mely összeget egy méltó Lajos emlék felépítésére gyűjtött nagy áldozatkészséggel össze. Az államnak tehát nemcsak kegyeletből, de méltányosságból is erkölcsi kötelessége a terv kivitelében a város anyagi segítségére sietni. De számítani lehet a társadalmi gyűjtésre, társadalmi egyesületek és a volt uralkodóház tagjainak az anyagi támogatására is. A Cselepatak torkolatánál a Duna partja a partszakadás ellen tökéletesen biztosítva van, egy kisebb kikötő létesítése és megfelelő hajójáratok beállítása mellett nemcsak méltó nemzeti kálváriává, de kedvelt kirándulóhellyé is lehetne avatni. A partba épített terraszon elhelyezett helyszínrajz és látkép, a szükséges magyarázatokkal teljesen kielégítené az érdeklődést is. A mohácsi csatára vonatkozó tárgyakból a jelenlegi II. Lajos múzeumnak már igen gazdag és értékes gyűjteménye van, mely azonban még mindig kiegészítésre szorul Ki kell eszközölni, hogy a Nemzeti, esetleg más múzeum is a csatára vonatkozó tárgyakat átadjon. A csatatér szemléltető áttekintésére egy domborművű térképet kell készíteni. Mindenekelőtt azonban a kiállítás anyagát méltó környezetbe kell bemutatni. Tudomásom szerint a vármegye alispánja a legélénkebb érdeklődéssel karolta fel azt az eszmét, hogy a vármegye eddigi múzeumi anyagát a mohácsi II. Lajos múzeum anyagával egyesítse és egy monumentális új városi és vármegyei múzeumot emeljünk a Deák téren a Hősi emlék mögött. És mivel a II. Lajos múzeumnak már több mint 30.000 pengője van, az építkezés mihamarább megkezdhető, egyelőre csak oly méretekben, hogy a főhomlokzat megépíthető és a jelenlegi múzeumi anyag elhelyezhető legyen, aonban az terv a további fejlődést biztosítsa. Úgy a vármegye, mint a város anyagi támogatására számítani kell. Nagy gondot kell fordítani a sokat népviselet fenntartására és annak alkalmas bemutatására. Erre a legalkalmasabb a vasárnap délutáni korzó, mely ma is festői látványosság az idegen számára. A délutáni térzene eredményesebben csalogatná ki a lakosságot az utcára Ennek azonban előfeltétele a Király út széles járdáinak mielőbbi kiépítése. A kirakatredőnyök is felhúzva maradhatnának. E szép népviselet bemutatására igen alkalmas a sokacbál is, melyről egy vérbeli művész, néhai Árkay Aladár is megjegyezte, hogy ennél festőibb látvánt még nem látott. A sokatdált legcélszerűbb a busujárás előestéjén rendezni, hogy az idegen mind a kettőit egyszerre tekinthesse meg. A busujárást is igen hatásosan lehet majd a Széchenyi tér új sármentes burkolatán megrendezni. De kellően megszervezett arató és szüreti ünnepélyek is hozzájárulhatnak az idegenforgalom fellendítéséhez. A II. Lajos múzeum már igen szép helybeli néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik. Ha ezt szakszerűen kiegészítjük és a már közölt elgondolás szerint a vármegye már meglévő néprajzi gyűjteményével, melyet dr. Igaz Lajos vármegyei aljegyző nagy szakavassággal gyűjtött össze és állított ki a vármegyeházán több helyiségben és melyre nem tudom eléggé az érdeklődők figyelmét felhívni, akkor az építendő múzeumban már igen gazdag kiállítási anyagot mutathatunk be az idegeneknek. Nem mulaszthatom el a figyelmet Mohács speciális iparcikkeire felhívni, mint a kosárfonás, csipkeverés, de különösen a fazekas és korsósipar készítményeire. Különösen az utóbbi terén, kellő művészi vezetés mellett — mint azt legutóbb dr. Igaz Lajos egy helybeli korsóssal beigazolta, művészi tárgyakat lehetne a piacra dobni. Ezen cikkekből a városháza egyik üzlethelyiségében állandó kiállítást lehetne rendezni, melynek keretében mohácsi vonatkozású más cikkek, festmények, karcok is bemutatásra és egyszersmind eladásra kerülnének. Hiszen művészember részére Mohácson igen sok eredeti és hálás téma akad Ki kell azonkívül eszközölni a mohácsi selyemgyárnál, hogy gyártmányait mohácsi elnevezéssel lássa el, mint pl. mohácsi selyem stb. és hogy ezen gyártmányokat Itt mohácson detailban néhány fillérrel olcsóbban adja mint másutt. Az idegenforgalom fejlesztése terén igen hálás feladat a sportesemények kiépítése. A sportversenyek már nemcsak a város közönségének, de a falusi lakosság érdeklődését is felkeltik. Ne felejtsük el, hogy Mohácstól 12 kilométer sugarú körzetben 22 község van 32600 lakással. Ügyes és kitartó propagandával el lehetne érni, hogy ne csak kereskedelmi, ipari és gazdasági, hanem kulturális szempontokból is ide gravitáljanak. A cél elérésére igen alkalmas és hathatós segítséget nyújtana a vasár- és ünnepnapokon délután a kövezetvám eltörlése, melynek bevétele ezeken a délutánokon elenyészően csekély. A kövezetvám elengedés csakis a láfogató kocsikra és kerékpárokra vonatkozna. Az atlétika és futballversenyek megtartására teljesen megfelelő sportpályánk van már, meg van az evezős sport magja is, jól megrendezett sportversenyek evező, úszó és csónakversenyek kibővítésével szép számmal toborozná az idegeneket. Helyszűke miatt csak röviden térek az idegenforgalom szempontjából legkényesebb pontra, a szállodákra és vendéglőkre. Még a Korona szálló sem elégíti ki a mai állapotban ma a szerény igényeket. Itt kell a városnak súlyosabb anyagi áldozatot hozni és semmi körülmények között sem szabad elniű- 1935. január 6.