Mohácsi Hirlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

n­ek. Városi szakkönyvtár­­­ Mohács, 1937. január 3. vasárnap, XXVI. évfolyam 1. szánt. MOHÁCSI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP . Előfizetési ára: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Számat 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 87. Újév napján. Zár pattan, kulcs zörren s az első rés megnyílik, amely után még 364 ilyen rés következik és a mi földi szemeink elől elzárva őrzik a titkot, az 1937. esztendő titkát. Ezekben vannak el­rejtve a vágyak, a remények, itt őrzik a halál és születés titkát, itt van benne mindaz, ami esemény, történés majd sorra következik, ahogyan az elrendeltetett s amit életnek nevezünk, egy esztendő kere­tén belül. . . Újév napján de sokan szeretnénk sorra felnyitogatni ezeket a zárt ajtókat és sorra kiteregetni a jövőt, leg­alább is egy évre előre. De sokan ébrednek új esztendő napján azzal a sóhajjal, váj­jon mit hoz az uj, az éppen most megszületett esztendő. Mit takargat nekem, az em­bernek s mit az egész embe­riségnek. Talán az első az ami a legjobban izgatja a halandó gyarló és mindig kiváncsi embert. Hiszen minden, ami történik, rajtam keresztül hullámzik, minden esemény, minden nap, hét, hónap és év, amely bele van illesztve abba a nagy időfolyamatba, amelynek eleje nem volt és vége nincs, csak akkor érde­kel, ha én még benne élek. Ez az én, a legsajátabb valamink az, amely újesz­­tendők születésén fürkészve tekinti a jövőt, kíváncsian várja óráit, napjait. És ha vannak is olyanok, akik meg­érzik, megsejtik a jövőt és jóslásaik néha valóra válnak, mennyire helyes, mennyire bölcs rendelése volt az Alko­tónak, hogy a jövőbelátás tudományát nem adta ideg az embernek! Mennyi szenve­dés, mennyi fájdalom volna, ha előre látnánk betegségün­ket, bukásunkat, halálunkat s talán még azt is, ami utána következik. Ez a bölcs rendelkezés adja az erőt a munkához, ez farag embert az ember­ből. Ma még erőnk teljes nekifeszítésével dolgozunk s lelkünk csodálatos tükrében már érezzük, látjuk az ered­ményt. Rózsás jövőt festege­­tünk, álmokat szövünk, re­ményekkel telitjük meg ön­magunkat s ezek uj neki­­iramodást szülnek, uj erőt adnak, uj munkára serken­tenek. ... És ugyanakkor már ott settenkedik a borzalmas kaszás, amely gúnyosan ka­cag a gyarló emberke erőlkö­désén, egyet suhint és vége mindennek, amit itt emberi életnek neveztünk. . . De jó volt ezt nem tudni, de jó volt, hogy csak egyen­­knt nyitogatják ki odafenn láthatatlan kezek a napok, a pillanatok időzéseit s igy apránként kapjuk ugyan az örömet, a boldogságot is, de a szenvedések keserves óráit is. . . De hiszen éppen azért va­gyunk emberek — új esztendő napján legalább, minden em­ber szeretné tudni a jövőt. A békés korok embere a háborútól félt, a harcoktól zajos években a békét várta. A szenvedő gyógyulást várt, a boldogságban élő rettegte a boldogtalanságot. A nyug­hatatlan, soha megpihenni nem tudó képzeletező ezen a napon kétszeresen játszik a jövő esélyeivel. Tervezget, szövögeti, találgatja az idők, kicsi és nagy idők, jövő képét. Ez az új esztendő első napja. Aztán ez is elmúlik, mint ahogyan annyi elődje el­tűnt a nagy idők végtelensé­gében s jönnek a szürke, egyforma napok. Jönnek s néha megcsillan a napsugár, néha ezernyi pompában csil­log minden körülöttünk, az­tán beborul. így volt, igy lesz s igy megyünk után­Még előző nap az újságok azt a hírt hozták, hogy egy hó­napi betegség után határozott javulás állott be, sőt fel is kelt egy napra betegágyából Éppen ezért városszerte megdöbbenést keltett szerdán délelőtt az a hír, hogy Frigyes főherceg Magyar­óváron reggel 8 órakor meghalt. A később érkezett híradások megerősítették a javulásról szóló­­ előzetes híreket s közölték, hogy­­ a halál teljesen váratlan­á lőtt be s ak­­kor már az orvosa is eltá­vozott betegágya mellől. Frigyes főherceg a monarchia háborús fővezére volt s igy az egész országnak gyászt jelent elhunyta. Mohács város közön­sége azonban mélyebben érzi a gyászt, hiszen a sátorhelyi ura­dalom révén közelebb éreztük magunkhoz. Nem múlt el év, hogy a város szegényei ne érez­ték volna jóságos gondoskodó közelségét, amennyiben minden évben bőséges adományok ér­keztek a város szegényei és a tél ínségesei részére. A régi hadsereg 52. gyalogez­redének tulajdonosa volt és a régi közös ezredhez tartozó volt ka­tonák ezredtulajdonosukat gyá­szolják halálában. Az ezred ka­­­tonái iránt mindig igaz szere­tettel érdeklődött s a nemrégen lezajlott fényes ünnepélyen, ame­lyet 80-ik születésnapja alkalmá­val rendeztek, nagy örömmel látta az 52 esek felvonulását. Igen gyakran kereste fel a kö­zeli karapancsi kastélyt, ahol nagyon sok szép napot töltött és szívesen tartózkodott. A leg­kedvesebb pihenőhelye volt ez a kastély, ahonnan c­ak utolsó betegsége előtt távozott el. Mohács városában utoljára a 80 éves születésnapja alkalmából készült film bemutatóján volt, amikor szűk körben örömmel nézte végig a sikerült felvételeket. Irigyes főherceg 1856 ban szü­letett a morvaországi Gross See­bowitzban. Édesapja Károly Fer­dinánd főherceg volt, édesanyja pedig Erzsébet főhercegnő, Jó­zsef nádor leánya. Szoros rokon­ság fűzte a spanyol uralkodói dinasztiához, mert Mária Krisz­tina, XIII. Alfonz király édes­anyja, nővére volt. 1871-ben már tiroli császárvadászok hadnagya, 2 évre rá főhagynaggyá lépett elő. Különböző tiroli helyőrségekben szolgált s századosként helyez­ték át a 42 közös gyalogezred­hez Később a 13. gyalogezred parancsnoka lett. Innen került az 52. gyalogezredhez. 1882 ben vezérőrnagy. Szívvel lélekkel ka­tonának érezte magát, de időt vett mindenkor, hogy nagy ura­dalmainak veze­­sében is részt­­vegyen. 1894 ben lett táborszernagy, 1905 ben az uralkodó csapat­felügyelői teendőkkel bízta meg s öt évvel később ruházta az egész közös hadsereg főparancs­noki tisztét és a világháborúban ő irányította, mint a monarchia hadseregének főparancsnoka a kettős birodalom védelmét. A háború alatt vezérezredesi, majd tábornagyi kinevezést kapott s úgy a monarchia, mint a német birodalom összes magas kitünte­téseit megszerezte. A háború után Svájcba költö­zött, ahonnan a kommunizmus bukása után tért vissza és uradal­main tartózkodott felváltva, hol Magyaróváron, hol a sátorhelyi uradalomban lakott. Kilenc gyer­mekéből hat leánya és Albrecht főherceg élnek. 1931-ben veszí­tette el hitvesét Izabella főher­cegasszonyt, aki mint Croy Dül­men hercegnő egészen Árpá­dokig vitte fel családfáját. Frigyes főherceg temetésé­ről, amikor e sorok íródnak, még nem történt intézkedés. Le­het, hogy Bécsben, lehet, hogy Budapesten, de esetleg Magyaró­váron temetik el. Mint tábornagy­nak a legmagasabb katonai pom­pájú temetés jár s ez irányban már meg is­­történtek az intéz­kedések. A temetés hétfőn, vagy kedden lesz. Amennyiben Magyaróváron temetik el, úgy Budapestről, a budavári koronázó templom krip­tájában eltemetett Izabella kirá­lyi hercegnő hamvait is oda­hozzák. || Frig­yes főherceg­. | kon előre egy magasabb,­­ meg nem tudható magasabb meg nem fogható, előre soha , rendeltetés szerint. . . X XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Next